| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

András-szolgálat (2.)

 

 

 

Gondoly János bizonyságtétele:

 

Szeretettel köszöntök mindenkit!

Gondoly János vagyok, 39 éves. 32 éves koromban tértem meg Dömösön, a Református Iszákos Mentőmisszióban.

Én alkoholista voltam és játékgép függő. Egész fiatal koromban kialakult önmagamról egy torz kép, miszerint én azt gondoltam, hogy én nem vagyok jó, nem vagyok jó semmire, nem tudok végig csinálni semmit. Tulajdonképpen azt gondoltam magamról, hogy selejt vagyok. Az életem már fiatal koromtól kezdve így értelmetlen volt, és talán furcsa, de „akkor voltam boldog, ha részeg voltam”. Nem szerettem az alkoholt, tudtam, hogy rossz, és amikor másnaposan kellett innom, az első poharak nagyon kegyetlenek voltak. De valahogy tudat alatt tudtam, ha elkezd hatni, utána megszűnik az a lelkiállapot, amiben éltem. Kétszer gondolkodtam öngyilkosságon. Másodszor akkor, amikor édesanyám spórolt pénzét elloptam, és egy pár óra alatt el játékgépeztem.  Majd Dömösre kerültem, és Dömösön megtértem, újjászülettem (erre majd szeretnék visszatérni). Majd eltelt két év, akkor már hitben jártam, kerestem Isten országát. Szerettem volna minél többet tudni róla. Két év után kaptam egy hozzám illő segítőtársat. Megnősültem, rá egy évre megszületett első gyermekünk. Két év múlva kaptunk egy lakást, addig albérletben éltünk. Rá egy évre megszületett második gyermekünk, és most szeretetben élek a családommal. A két élet között volt egy óriási szakadék. Amíg hitetlenül éltem, nem tudtam erről a másik oldalról. Dömösön hallottam erről először. Beszéltek Isten szeretetéről, arról, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneink miatt. És e között a két élet között volt egy óriási szakadék, amit Dömösön megértettem, hogy ezen a szakadékon Kereszt vezet át. Mert Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért. És Dömösön hallottam egy mondatot az egyik igehirdetésen, ami úgy hatott rám, mintha egy villám csapott volna belém. Az Ige hirdetője azt mondta, hogy Isten nem teremt selejteket. Ekkor kezdtem nagyon odafigyelni arra, amit mondanak, és arra gondoltam, hogy talán akkor én sem vagyok selejt. Majd figyeltem az igehirdetéseket, három dolog ragadt meg bennem. Azt mondták, hogy a gyógyulás első lépése az, hogy az ember belássa azt, hogy beteg. A második az, belássa, azt, hogy önerejéből, ebből nem tud kimászni. És a harmadik pedig az, hogy segítséget kérjünk Istentől. Az én helyzetemben már nem volt nehéz belátni azt, hogy beteg vagyok, hogy az életem tulajdonképpen nem is volt élet. Én 10 évig kerestem a kiutat. Sok mindennel foglalkoztam, agykontroll, keleti vallás stb. stb.. és 10 év keresés után beláttam, hogy én önerőből nem tudok ebből kimászni. Egy éjszaka megvártam, amíg a szobatársam elalszik Dömösön, s életemben először összekulcsoltam a kezem, és imádkoztam. Isten előtt beismertem azt, hogy én alkoholista vagyok és játékgép függő. S tulajdonképpen, akkor már tudtam, hogy ez csak annak a következménye, a bűn következménye (ugye a bűn az, hogy elfordulva Isten nélkül élni). És az, hogy én ilyen mélyre süllyedtem, csak ennek a következménye volt. Mert ott hallottam először arról, hogy van ördög, Sátán, és ott hallottam, hogy neki egyetlen célja van, hogy minket eltaposson és megöljön. Mert emberölő volt kezdetektől fogva. Nem volt nehéz meglátnom, hogy ez igaz, s már tulajdonképpen rajtam majdnem véghez is vitte az ő szándékát. Azon az éjszakán, amikor összekulcsoltam a kezem, akkor Isten előtt bevallottam, hogy elszakadtam tőle, bűnben éltem, hogy soha nem is érdekelt az, hogy mi az Ő akarata. És beláttam, hogy ennek következtében jutottam oda, ahova jutottam. Ez tulajdonképpen még könnyű volt.

Azt is könnyű volt belátnom, hogy saját erőből nem tudok ebből kimászni. S akkor jött a harmadik, a legnehezebb, amikor-nagyon sírtam közben, attól féltem, hogy a szobatársam felébred, és megszakad ez a folyamat… de a legnehezebb ez volt, mivel nem ismertem még annyira Istent. Hallottam róla, hogy Isten szeretet, de nem láttam azt a másik oldalt, az Ő országát. És a legnehezebb az volt, segítséget kérni Tőle. Én mindig azt mondtam, majd akkor hiszek Istenben, ha lejön és kezet fogok vele. Mindig szidtam, kinevettem azokat, akik hittek. Nem értettem, hogy lehet ilyen butaságban hinni. Aztán arra gondoltam, azért volt nagyon nehéz, mert akkor már tudtam, hogy Isten mindezt tudja rólam. S ugye, ha egy olyan ember jön hozzám, aki engem mindig bántott éveken keresztül, és egyszer azt mondja nekem, hogy segítsek, abban a lelkületben, amiben éltem, hát elküldtem volna biztosan az egyenlítő környékére. De akkor viszont már tudtam, ha Isten rajtam nem segít, akkor nekem végem van. De nagyon nehéz volt kimondani Istennek, hogy „Uram bocsáss meg!”. Az, hogy én azt gondoltam mindig magamról, hogy selejt voltam, az egy folyamat volt, ami gyerekkoromtól kezdve indult el – hosszú lenne elmesélni –, de mindig volt egy hang, aki ezt súgta. Ma már tudom, hogy ez az ördög volt.

Amikor kimondtam, hogy „Uram segíts!”, valami isteni dolog történt velem. Gondolkodtam azon, hogy hogyan lehet ezt elmondani, hogy mi történt. Nem lehet szavakban elmondani. Életem legszebb pillanata, amit addig fel tudtam idézni, ahhoz képest csak egy hamisítvány. Amikor az ember megérzi Isten szeretetét, a szívem megtelt, a belsőm Isten szeretetével, és onnan lehet tudni, hogy az Istené, hogy ez valami olyan dolog, amit az ember eddig nem tapasztalt meg, el sem tudott képzelni. Én abban a pillanatban tudtam, hogy tovább nem kell keresgetnem más utat, mert megtaláltam azt, amit kerestem, és tulajdonképpen így születtem újjá. Ennek 7 éve, 7 éve tovább keresem ezt az utat. Egyre nagyobb békességben élek, egyre nagyobb, egyre jobban értem Isten szavát. Egyre jobban értem, hogy mi az Ő akarata, és egy percig nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. S egyetlenegy célja van az életemnek már, mert most már van célja. Tudom miért élek, tudom, Kié vagyok, hova tartozom. Az életem célja az, hogy növekedjek Isten szeretetében, minél inkább Jézus Krisztus éljen bennem, ezt átadjam családomnak, munkatársaimnak, környezetemnek. És bízom benne, hogy majd a gyülekezet is megérzi ezt. Köszönöm, hogy befogadtatok.

 

 

János evangéliuma 3. fejezet 1-10. vers

 

1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.

2Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.«

3Jézus így válaszolt: »Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát:«

4Nikodémus ezt kérdezte tőle: »Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?«

5Jézus így felelt: »Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.

7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.

8A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.«

9Nokodémus megkérdezte tőle: »Hogyan történhet meg mindez?«

10Jézus így válaszolt: »Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?«”

 

 

 

Szeretett Testvérek!

            János nagy mélységeket járt meg, és nagy mélységekből szabadult. Hála legyen Istennek. És miközben ezt az őszinte vallomást hallgattuk, lehet, hogy vannak, akik azt mondják magukban, hát én egész rendes ember vagyok. Én még vallásos is vagyok. Én nem jártam meg ilyen mélységeket, akkor nekem honnan kellene visszafordulni, miért kellene megtérni? Meg mi az, hogy újjászületés?

 

            Akkor először tegyük föl a kérdést, mi a vallás? Én röviden most úgy fogalmaznám meg, nem tudományos tételként, hanem életszerűen, hétköznapi módon: a vallás az, ahol a vitorla csinálja a szelet. És akkor mi a krisztushit? Mert nagyon sok emberben  „a vallás” és a „krisztushit”, az  teljesen összekeveredik. És hogyha az ember nem lát tisztán, ha nagy a köd,  akkor garantált az eltévedés. Ha a vallás az, ahol a vitorla csinálja a szelet, akkor mi a krisztushit? A krisztushit az, ahol a Szentlélek mozgatja az embert. Ahol a Lélek mozgatja a vitorlát, a hajót. Sok a hasonlóság, mert van szél, van vitorla, csak éppen az iránya egészen más, vagyis óriási a különbség. Ezért nem mindegy, hogy milyen vallással kacérkodunk.

 

            A múlt vasárnap olvastuk, ugyanezt a történetet, a Nikodémusról szóló történetet, amelyet most is hallottunk, egy kicsit most már hosszabb szakaszt is belőle. Ez a tudós értelmes, a maga módján vallásos ember, elment Jézushoz. Mert Jézust nem lehet kikerülni. Vagy vele, vagy mellette, vagy nélküle, de dönteni kell. És ezt Nikodémus fölismerte. Ezért elment tájékozódni. Ez volt az első lépés, amire hívtunk sokakat, és hívunk most is. Tedd meg az első lépést, hogy tájékozódsz Jézusnál.

            Másik lépés az, hogy hiteles legyen ez az információ, és megértsd az Isten akaratát. Mert ha összekeverjük a vallást és a krisztushitet, ha a vitorla csinálja a szelet, azt hisszük, hogy az a Szentlélek munkájával azonos, akkor, mi ugyan beszélhetünk Istenről, de nem sok közünk van hozzá.

            És a múlt alkalommal a harmadik lépés az volt Jézus szavai alapján, merd újra gondolni az életedet.

            Három kicsi lépés, erre hívtunk. Ez a derék vallásos tudós, vezető, művelt ember Jézushoz ment és elkezdte dicsérni: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten” – egyébként teljesen igazat mondott Nikodémus – nos, Jézus belevágott, és azt mondja: „Szükség néktek újonnan születnetek!” Kedves beteg barátom! Ne engem, az orvost dicsérgessél, attól nem fogsz meggyógyulni! – bár lehet, hogy egyébként igazat mondasz. A segítséget fogadd el! Itt a betegségről kell, az emberről kell, rólunk kell beszélni. És Jézus nagyon röviden azt mondja: „Szükség néktek újonnan születnetek”. Nikodémus! Rólad kell beszélnünk, az emberről kell beszélnünk, mert egyedül ennek van haszna. A többi… szép, nagy teológizálás is lehet, de kevés hasznod lesz.

            Ez az újonnan születés, ez a „szükség néktek újonnan születnetek”, ezt érdemes más kifejezéssel is megfogalmaznunk, elmondanunk, mert a kifejezés, így magyarul, némelyeknek félreérthető. Először is, ez nem emberi gondolat. Ez az Isten gondolata és akarata. Felülről születni – én ma többször fogom ezt a kifejezést is használni – felülről, tudniillik az Istentől, az Isten Lelke által. Ez azt is jelenti, hogy bennünk egy egészen új kezdődik el, és ilyen értelemben valóban újjászületés. De a kifejezés eredeti jézusi értelmét akkor látjuk, ha mindig mellétesszük, ami benne van ott, a Jézus szavaiban, csak a magyar fordítás nem tudja igazán visszaadni. Hogy ez egy felülről való születés, ez nem emberi erőlködés, nem emberi gondolat. Ez az Isten munkája. „Szükség néktek újonnan születnetek” – mondja Jézus. Mert lehet, hogy még be is vagy jegyezve valamelyik gyülekezet névsorába, de ez kevés ahhoz, hogy az Isten országát meglássuk, meglásd. Kevés. Nem attól leszünk része az Isten országának, akaratának, hogy csináljuk a szelet – jó szándékkal, nagy odaadással. Az Isten országába csak megtérés, újjászületés által léphetsz be – mondja Jézus. Akkor itt nem lehet másról beszélni. Itt kevés az emberi jó szándékunk, a nemességünk, a rendességünk, az Isten létében való hitünk. Isten országába csak újjászületés által lehet belépni. Ahogy a testi születés által belépünk ebbe a világba, a földi életbe, a testi születésünk egy földi életre nyit utat, úgy az újjászületés, a felülről való, a Szentlélek által való születés, Isten uralma alatti életre nyit utat. És ez a kettő nem azonos – legalábbis eredetileg nem, a bűneset utáni világban. Isten ismeri a mi életünket, ahogy a zsoltárból hallottuk, piciny korunktól kezdve. De Isten uralma alá kell, hogy kerüljünk; a mi életünket az Isten akarata kell, hogy uralja. És ekkor jön a kérdés, amit ez a tudós, művelt, egyébként vallásos ember is föltett, és amit ma is föltesznek sokan: „Hogyan születhet az ember, ha vén? Bemehet anyja méhébe még egyszer?” Lehet kedves barátom, hogy –kimondva, kimondatlanul – ez neked is még mindig kérdés és probléma. Próbáljuk a feleletet keresni. Mert félreértés ez. Félreértés, Jézus nem arról beszél, hogy még egyszer test szerint kell megszületni. Jézus arról beszél, hogy ebben a testben élsz, de belülről egy új ember kell, hogy megszülessen, mégpedig onnan felülről való módon. Vagyis az újjászületés kevésbé magyarázható… Jézus a Lélek munkáját a szél zúgásához, fuvallatához hasonlítja, és tovább nem magyarázza. Az újjászületés kevésbé magyarázható, de örök-életbevágóan fontos!

            Az első lépés a mai napon – vagy inkább a múltkori három után most már így mondom – a negyedik lépés az tehát, hogy ismerjem föl, felülről is meg kell születnie az embernek. A Lélek által kell, hogy egy új ember szülessen meg onnan felülről bennünk. És a következő lépés, amire hív bennünket Jézus, és amire tanít, hogy ez az újjászületés, ez az Isten ajándéka – ez az Isten ajándéka. Itt nem lehet szó arról, hogy csináljuk a szelet, mert mi vagyunk a vitorla. Ez ajándék. Vannak, akik eszében talán meg is jelenik, vagy eszébe jut Reményik Sándor egyik csodálatos verse, címe: Kegyelem.

 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S
a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő
, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

 

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy
azt hiszed: a tenyeredbe hull.

 

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor
- magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak
úgy magától - friss gyümölcs terem.

 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

 

A kegyelem, az ajándék. Ezt nem lehet kiérdemelni semmiféle emberi jósággal nem. Cselekedeteink majd jutalmát kapja. Az újjászületés Isten ajándéka, ezt fel kell ismerni, el kell ismerni. Amíg ezt nem látom tisztán, addig nem tudom megtenni az ötödik lépést: elakadok. Nem újra tehát, hanem felülről, mennyei erő hatására kell születni. Jézus nem véletlen mondja, hogy „víztől és Lélektől”. Ezt Nikodémus nagyon jól értette, a mai ember kevésbé. Hiszen Keresztelő János hívott megtérésre, bűnvallásra, és vízzel keresztelt, és hirdette, hogy jön utánam az, aki Szentlélekkel fog munkálkodni, és keresztelni titeket. Víztől és Lélektől kell, szükséges a bűnbánat, szükséges a megtérés, de a Lélek, az, az Isten ajándéka. A kegyelem magától munkálkodik, nem az én erőlködésem által. Hogy többé ne a hústest, hanem a Lélek határozza meg életünket. Jézus alig magyaráz, mert ez misztérium, ez titok. De megélhető, elfogadható. És fogalmazzuk meg ma is a harmadik, a sorban immáron a hatodik lépést. Akkor mit tehetek? – ha ez ajándék, ha átkozódásra, és sírásra, és semmi emberi jócselekedetre és érdemre nem nyílik meg. Ha ez ajándék, akkor mit tehetek? El kell fogadni. Az ajándékot el kell fogadni. Az ajándékért nem szoktunk dolgozni. Az ajándékot nem kiérdemelni szoktuk. Azt kapjuk. Ez az, amit nagyon nehezen tud az ember elfogadni.

János vallomásában is mondta: elfogadni. Nagyon nehezen. Mi annyira büszkék vagyunk a magunk teljesítményére, a posztmodern ember különösen a teljesítményhajhászásban él, és azt hiszi, hogy élete lesz. Eközben veszítjük el. Az életet elfogadni kell onnan, felülről. Ehhez persze meg kell üresíteni magunkat.

 

Jézus szavaiban – ott a görög nyelvben, ahogy az evangélium leíródott számunkra – van egy csodálatos, nem szójáték, de egy csodálatos kép, amit nem tudunk visszaadni magyarul. Nevezetesen, hogy a Lélek – tudniillik a Szentlélek – és a szél ugyanazzal a kifejezéssel van jelölve: A szél fú, ahová akar, a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy”. Jézus itt egyszerre beszél egy hétköznapi, mindenki számára valóságos, de nem hatalmunkban lévő tapasztalatról, és egyszerre beszél arról, hogy az Isten Lelke hogy munkálkodik. A szél megfoghatatlan. Az a szél, amit a markomba fogok, az nem szél. Legfeljebb a vitorla próbál szelet csinálni. A Szentlélek megfoghatatlan, nincs birtokunkban, hatalmunkban, de munkálja, ahogy a szél munkálja, és nyilvánvaló, észrevehető, és a Lélek munkája is megragadhat bennünket. Ne akarj szelet csinálni, nagy vallásos buzgalommal, hanem fogadd el, hogy az Isten Lelke akar téged átjárni.

A lépések tehát így hangzottak egymásután, immáron a múl vasárnapit és a mait is hozzátéve:

 

1. Jöjj, keress, tájékozódj Jézusnál.

2. Hiteles, megélt Jézus-ismeretet kell szerezni.

3. Újra kell gondolnod életedet.

 

Idáig jutottunk egy héttel ezelőtt. Remélem, gondolkoztunk ezen. Remélem, tettünk néhány lépést. És mindehhez most tovább megint kis apró, de nagyon fontos lépések, mert csak így lehet messzire jutni:

 

4. Ismerd fel, hogy felülről is meg kell születned.

5. Vedd komolyan, hogy ez az Isten ajándéka.

6. Légy kész engedni a Szentlélek új életet adó erejének, a kegyelemnek.

 

Kedves érdeklődő, gondolkodó barátaim! Örülünk, hogy találkozhatunk. Örülünk, hogy többen keressük együtt az élet igazi értelmét. Örülünk és becsülünk, hogy itt vagy, és tisztelünk ezért, hiszen a mai ember az önmagával való szembenézéstől menekül. Nagy dolog az, amikor valaki hajlandó egy kicsit áldott csendben lenni. És bátorítunk, tovább bátorítunk most is, hogy Jézust keresve jó úton jársz. Bátorítunk, hogy az Isten meg akar ajándékozni téged is, onnan felülről: sokkal többet és sokkal nagyobbat, olyat, amit el sem tudsz képzelni – olyat akar ajándékba adni. És miközben az Isten akar megajándékozni téged egy egész új élettel, aközben mégis azt mondjuk, fölajánljuk segítségünket. Fölajánljuk segítségünket, tapasztalatainkat. Persze, lépésről-lépésre haladni kell. Ne torpanj meg, menj lépésről-lépésre. Tedd meg tehát a mai lépéseket. Ismerd fel és ismerd el, hogy felülről meg kell születned. Vedd komolyan, hogy ez, ez az Isten ajándéka. És légy kész engedni, elfogadni az Isten Lelkét, újjáteremtő erejét. És, hogyha valamiről döntöttél, ha csak egy kicsi lépést megtettél az előbb említettek közül, vagy meg akarsz tenni, akkor a padokban található kis lapon, az „Emlékeztető önmagadnak” oldalon, amit megteszel, megtettél most, magadnak jegyezd be. Emlékeztetőül, bátorításul, vagy írd oda, mi az, amit most, ezekben a napokban, vagy éppen most tettél meg. Mi az a lépés. De segíteni akkor tudunk, ha döntésedről mersz szólni, mersz tájékoztatni. És ezért, a padokra van kirakva egy ennél sötétebb színű kis lap most is, kapcsolat-felvételi lapként. Vagy azon, és a kis előtérben lévő levelesládán keresztül, vagy majd az istentisztelet után itt maradunk lelkészek, személyes megkereséssel. Merj szólni, hogy tudjunk segíteni, mert ezek kicsi lépések, de ahogy János beszélt róla, vagy ahogy a múlt alkalommal Eszter beszélt róla, nagyon nehéz megtenni ezeket a kicsi lépéseket. Segítség is kell hozzá. Ha szólsz, akkor tudunk az Isten Lelke által segíteni. És akkor most csöndes imádságban legyünk együtt, hogy ki-ki személyes imádságát, könyörgését önmagáért, másokért, bűnvallását vagy segítségkérését elmondhassa. Maradjunk így csendben, miközben az orgona halkan szól, és csendben feleljünk a bennünket megszólító üzenetre. És majd az orgona után, ha tudsz azonosulni ezen a lapon lévő imádságok közül az elsővel, és most már a másodikkal is, akkor majd az orgonaszó után mondjuk együtt:

 

Köszönöm Istenem, hogy felkeltetted bennem a vágyat az élet igazi értelmének őszinte keresésére. Odaszánom magam a Jézusban felkínált szeretet megismerésére. Segíts, hogy kitartó legyek, a gyülekezetben felkínált ilyen lehetőségekkel!

 

Hálát adok Istenem, hogy segítesz jobban megismerni önmagamat. Bocsásd meg, hogy bár hittem létedben, de eddig nem engedelmeskedtem akaratodnak. Segíts, hogy ne jóságomban bízzak, hanem megszülessen bennem a Krisztust követő új ember! Ámen.

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |