|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
A világot formáló evangélim (2.)
Efézusbeliekhez
írott levél 6. fejezet 10-20. vers
10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő
hatalmas erejében.
11Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy
megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.
12Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem
erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei
ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat
igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15felsaruzva
a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.
16Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel
kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek
kardját, amely az Isten beszéde.
18Minden imádságotokban és könyörgésetekben
imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes
állhatatossággal könyörögve az összes szentekért;
19és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra
nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20amelynek
követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni,
ahogyan kell.”
Hallottuk az apostoli
bizonyságtételt, imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Tied a dicsőség, imádat, dicsérjük szent
neved. Hálát adunk Neked, hogy a mai napon is egybegyűjtöttél bennünket a
Te neved dicsőítésére és ünneplésére. Köszönjük, hogy Te előbb szerettél
bennünket, kiválasztottál minket, és nevünk be van írva az élet könyvébe.
Köszönjük, hogy gyülekezetet adtál, ahol közösen a testvérekkel együtt
imádhatjuk szent neved. Köszönjük, hogy a Te hatalmas erőddel erősek
lehetünk. Köszönjük, hogy az ördög ravaszsága ellen lelki fegyvereidet
felvehetjük.
Istenünk! Naponként oly sok világi csalárdság vesz
körül bennünket és jó nekünk, hogy van lelki fegyverzetünk, amivel
védelmezhetjük magunkat. Kérünk, Jézus, oltalmazz meg minden gonosztól
bennünket, had járhassunk Veled egy úton. Oly jó Benned bízni. Uram, most
is Hozzád jövünk, megnyitjuk szívünket az Ige befogadására. Jézus, dicsérünk
szüntelen és szolgálunk szívesen.
Mennyei Atyám! Igéddel áldj meg bennünket, hogy
tiszta szívvel szolgálhassunk Neked, és mindig készen várjuk a Te Fiad
visszajöttét. Köszönöm Jézus, köszönöm Uram, hogy szeretsz engem. Istenem
segíts, hogy Jézussal járhassak minden nap, és a Veled való kapcsolat
legyen a legfontosabb mindnyájunk számára. Áraszd áldott lelkedet az Ige
hirdetőjére, és annak hallgatóira. Jézus nevében kérlek, hallgass meg
minket, és fogadd kedvesen a mi istentiszteletünket. Ámen.
383. dicséretünk 5. és 6.
versét énekeljük:
Légy minékünk kegyelmes
királyunk:
Ne birassék pogánytól
országunk,
Se ne nézzed a mi bűnös
voltunk:
Szent Atyáddal, Jézus
Krisztus, emlékezzél rólunk!
Te híveid, tehozzád kiáltunk,
Igaz hittel hozzád
folyamodunk,
Pogányságban élni nem
akarunk,
Mennyországban uralkodást te
általad várunk!
Cselekedetek
könyve 16. fejezet 16-25.
16Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás
helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó
lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.
17Követte Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az
emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik
nektek!«
18Ezt több napon át is művelte. Pált azonban
bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: »Parancsolom
neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!« És az még abban az
órában kiment belőle.
19Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek,
megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.
20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt
mondták: »Ezek az emberek felforgatták városunkat.
21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket
nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.«
22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók
pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.
23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket,
és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.
24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső
börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel
magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.
Szeretett Testvérek!
Egy olyan városban, ahol zsinagóga sem volt, egy
olyan városban, ahol a régi tősgyökeres lakosok mellé nagyon sok veterán
római katonát telepített le a császár, egy olyan városban, ahol csak a
városon kívül a folyóparton lehetett összegyülekezni az örökkévaló Istent
imádni, hogyan lett a gyülekezetnek otthona? Hiszen emberileg
reménytelennek látszott a helyzet. Reménytelennek. Egy maroknyi istenfélő
ember, azok is a városon kívül tudnak összejönni. És úgy lett otthona ennek
a gyülekezetnek, hogy egy valakinek megnyílt a szíve az
evangélium előtt. És ez a Lídia nemcsak a szívét nyitotta meg az evangélium
előtt, hanem megnyitotta házát az Úr népe előtt. Mert
megtérni nemcsak az Úrhoz kell, hanem az Ő népéhez is. Ezt sokan el szokták
felejteni. „Hiszek én az Istenben!” – ez idáig nagyon jó. „Hát én az
Istenhez tartozom!” – nagyon helyes. Akkor miért nem tartozol a népéhez?
Lídia nemcsak az Úr előtt nyitotta meg a szívét, és
nem azt mondta, hogy magánügy, hanem megnyitotta a hajlékát a gyülekezet
előtt. Befogadta őket, elfogadta őket, és képes volt a házát is
fölajánlani, hogy ott összegyülekezhessenek. És lett otthona, egy ember
megtérésével, lett otthona a filippibeli gyülekezetnek. Ezek után azt
mondhatnánk, milyen nagyszerű, dicsőség az Istennek, végre nyugalom van, végre
nyugta lehet a gyülekezetnek. Most már nem kell mindenáron a városon kívülre
elvonulni, hogy nyugodtan együtt imádkozhassanak. Na végre, itt a nyugalom,
nyugodtan együtt leszünk, Lídia házában biztonságban vagyunk, itt már nem
zavarnak minket, és magasztalhatjuk az Istent.
Hogyha így gondolkoznánk, akkor tévedünk. A
küzdelemnek nincs vége. Sőt! Fokozódik. Folytatódik a szellemi harc.
És most tovább olvastuk a filippibeli eseményekről
szóló Lukácsi beszámolót. És ebben a beszámolóban arról olvasunk megint,
hogy „amikor az imádkozás helyére
mentünk…”. A múlt alkalommal arról volt szó, hogy kiderítették, hogy
bár se zsinagóga nincs, semmi olyan hely nincs a városban, de mégis van
néhány istenfélő, és hogy azok, hol szoktak összegyülekezni, nevezetesen
kint a folyóparton. És most azt olvassuk, hogy az imádkozás helyére mentünk (ez valamikor később történt), és
miközben ők imádkozni mentek, a szó fizikai értelmében és lelki, szellemi
értelmében is szembe jön velük valaki. Ez egy állandó valóság. Ezzel mindig
számolnunk kell. Ez nem szabad, hogy meglepetésként érjen bennünket. A szó
fizikai értelmében is jön valaki – egy szolgálóleány –, szembe. És tudjuk,
hogy ennek a kifejezésnek van egy másmilyen jelentése is, és itt kiderül,
hogy valóban szembe. Szembe az evangélium embereivel, nemcsak fizikailag,
hanem lelki, lelki irányultságot nézve. Az imádkozás helyére, az egy Isten
magasztalására mennek, és jön valaki, aki mást képvisel, másmilyen
lelkiséget. Szembe jön. Nincs tehát nyugalom. Nem mondhatjuk azt, hogy na
végre, eljutottunk idáig, ölbe tett kézzel ülhetünk, és az isteni
szeretetben itt nagyon jól érezzük magunkat, most már semmi küzdelem nem
lesz, van otthonunk. Van másmilyen feladat. Folyamatosan van.
Nos, ez a bizonyos jövendőmondó leány az, aki szembe
jön. Látszólag egyetlen ember. Megint egy ember. A múlt alkalommal egy
valaki, Lídia megtéréséről olvastunk, mármint név szerint is, és arról,
hogy így lett hajléka a gyülekezetnek, mert befogadta őket házába. Most
megint egy valakiről olvasunk – és igen-igen nagy fölfordulás lesz a
városban –, nevezetesen egy jövendőmondó leányról, aki szembe jön velük, és
aki nagy hasznot hozott (nem a gyülekezetnek, hanem gazdáinak).
Jövendölésével nagy pénzt keresett gazdáinak. És ekkor egy nagyon érdekes
fordulat következik be. Ez a valaki, akiről az előbb azt olvastuk, hogy
szembe jött, legalábbis fizikai értelemben, úgy néz ki, minthogyha Pálék
mellett lenne. Mintha az evangélium ügye mellett
lenne.
Hiszen, mit mondott ez a jövendőmondó? Azt mondta
Pálékról, reklámozva őket: „Ezek az
emberek a Magasságos Isten szolgái, és az üdvösség útját hirdetik nektek!”.
Erre azt mondhatnánk: – Uram, hála neked! Hát milyen nagyszerű, nem kell
sok pénzt költeni szórólapokra, nem kell a lépcsőházakat végigjárni. Nem
kell hangosbeszélőt szerezni. Nem kell valahol a médiában helyet találni,
hogy egy kis reklámot csináljunk magunknak, az evangéliumnak. Itt van,
ingyen reklámoz. Azt mondhatnánk, az Isten hatalmas áldása és lehetősége
ez. Lám az Isten kiparancsolta ezt a lehetőséget egy olyan városban, amely
város alapvetően római gondolkozású volt, egy olyan városban, ahol ugye
zsinagóga se volt, az egyistenhit, az még nagyon csiráiban volt jelen,
nagyon kis közösség képviselte. Egy ilyen városban, amikor az evangéliumot
hirdetik, akkor valaki odajön, és mintegy hangosbeszélőként mondja, mondja
az embereknek, hogy „Ezek az emberek
a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”.
Néha mi is úgy gondoljuk, közösségileg is, az egyház
történetében volt már néhány példa erre, meg egyénileg is, hogy óh milyen
nagyszerű hátszelet kaptunk; segítenek, most könnyű dolog evangéliumot
hirdetni.
És föl kell tennünk egy másik izgalmas kérdést: miért
utasítja el Pál az ingyen reklámot? Miért utasítja el? Miért nem hallgat? –
nem szövetkezik vele, de úgy csöndben elfogadja, ezt az úgymond hátszelet.
Pál elutasítja, méghozzá nagyon egyértelműen, olyannyira, hogy a
jövendőmondás szűnik meg. Miért? Hiszen amit állított ez a lány, az igaz: a
magasságos Isten szolgái, és az üdvösség útját hirdették. Teljesen igazat
mondott ez a jósnő. Az állítás igaz. Akkor meg miért nem fogadja el Pál
apostol? Miért nem él ezzel az ingyen reklámlehetőséggel? Ugye tudjuk, vagy
legalábbis sejtjük, hogy a reklámok iszonyatosan sok pénzbe kerülnek. Hogyha
valaki már próbált hirdetést föladni, egy pici hirdetést is, tudja, hogy
mit kell fizetni. És mondjuk egy ilyen nagyobbacska hirdetésért, hány
százezer forintot kell fizetni napjainkban, csak egy megyei terjesztésű
újságban is. Tudjuk. És Pál visszautasítja. Pedig igazat mondott. Mert teljesen
értenénk, hogyha félig hamisat mondott volna ez a leány. De hát igazat
mondott. Az állítás igaz, de a lelkület nem tiszta. Nem tiszta forrásból
jön mindaz, ami egyébként kiragadva az összefüggésből, mint állítás igaz
lenne.
Pál és munkatársai, akik az Ószövetségen nevelkedtek,
nyilvánvalóan nagyon jól tudták a Mózesi törvényeket, nyilvánvalóan nagyon
jól ismerték mindazt, amit ott az Írás mond, mondjuk az 5. Mózes 8-ra
gondoljunk, vagyis amikor egyértelműen tiltja az isteni törvény a
jövendőnek illegitim kutatását. Ez egyértelmű. Halálbüntetés terhe mellett
tiltja az Ószövetség a jóslást és azokhoz való fordulást.
Mondhatnánk, hogy hát igen, ez az Ószövetség
világában így volt, no, de hát most már görög földön vagyunk. Vajon miért,
miért tiltja az Írás mindezt? Hát nem segíthetne az Isten így is bennünket,
hogy jövendőmondók nekünk valamit segítenek? A veszély itt az, hogy az
evangélium és a pogány szellemiség összekeveredik. És egyszerűen már nem
lehet tudni mi az evangélium, mi az igaz, és mi az, ami hamis. Összekeveredik
a kettő. És ez az összekeveredés, egyfajta szintetizmus, az emberiség
történetében mindig jelen volt, és nagyon sok kárt is okozott. Az a veszély
állt fönt ott, akkor Filippiben is, és azóta is mindig, hogy az isteni
kijelentés emberi vallásos rendszerek szintjére süllyed le. Összekeveredik
az Isten és az emberi vallásos elképzelés. És ez veszedelmes mélységekbe
vezethet el. És ugyanakkor azzal, hogy a jövendőmondó lélek kiűzetik, az Úr
hatalma lesz nyilvánvalóvá itt.
És most nézzük egészében fölolvasott történetünket.
Lássuk meg az istenellenes erők módszereit. Mert akkor kezdjük igazán
érteni, hogy Pál apostol ezt az ingyen reklámlehetőséget miért utasítja el,
sőt miért szünteti meg az Úr hatalma által. Az istenellenes erők módszereit
ismernünk kell! Hát, aki harcban áll, márpedig nem test és vér ellen van
küzdelmünk, tusakodásunk, harcunk… aki szellemi harcban van, annak nagyon
oda kell figyelni, hogy az ellenfél milyen módszerekkel dolgozik. A katonai
műveleteknél ez mindig nagyon fontos: fölismerni, rájönni arra, hogy a
másik hogyan, milyen stratégia szerint próbál cselekedni. De a sportban is
így van. Rájönni arra, hogy milyen taktikával próbál a másik csapat
játszani. A hívő embernek, a mindenkori gyülekezetnek tisztába kell lennie
az istenellenes erők módszereivel. És ebben igen sok segítséget ad nekünk
az Isten Igéje.
Nézzünk néhányat akkor… Az nyilvánvaló, azt
mindannyian tapasztaltuk már, hogy az evangéliumi értékrend zavarja a világ
szokásait. Zavarja. Az evangéliumi értékrend más, mint amilyen a világ
értékrendje és a világ módszere. Azt egyértelműen tudjuk mindannyian, hogy
napjainkban nem az igazság az, ami az embereket érdekli, hanem, hogy hogyan
lehet gyorsan hasznot csinálni. De megdöbbenve kell látnunk, hogy ez 2000
évvel ezelőtt is így volt. Hogy ez mindig így van. Fontos tehát
észrevennünk, hogy a haszon, a profit, az mindenek előtt való, az igazság,
az másodrendű sok ember számára. Itt is. Mindegy volt e leány gazdáinak,
hogy hogyan és miképpen, de ha sok pénzt lehet csinálni a jövendölésből, a
jóslásból, akkor sok pénzt kell belőle csinálni. Nem baj, hogyha bolondra
vesszük az embereket, de nekünk pénzünk lesz belőle.
Napjainkban is egyértelműen és tisztán kell látnunk,
hogy ugyanúgy az jellemző, hogy nem az igazság jellemzi az embereket. Az
kevésbé fontos. Az emberek zömének csak a haszon a fontos. Aztán legfeljebb
majd később kezdünk sírni családunk, gyermekeink, unokáink életét látva,
hogy hova siklott ki. De lehet, hogy tőlünk indult. Nekünk sem volt igazán
fontos – bár hívő emberek vagyunk – az Isten igazsága, hanem fontosabb volt
a minden áron való haszon. Ha pedig a pénz diktál, akkor tudjuk, hogy mi
minden bekövetkezhet. És így – a reformáció ünnepe tájékán – emlékezzünk
mondjuk az ereklyékre. Amikor nem az volt az érdekes, hogy az evangélium
mit mond, hanem az, hogy a nép megveszi. Nagy üzletet lehet csinálni
belőle. A gazdagabb, tehetősebb emberek, szinte státuszszimbólumként is
kezelték, hogy mekkora ereklyegyűjteményük lesz. Az evangéliumi igazság
kevésbé volt fontos. És hogyha az egyház is így gondolkozik, akkor nagyon
engedetlenné váltunk.
Vagy, ha visszamegyünk egy másik bibliai városba,
Efézusba, akkor: „nagy az efezusi Diána”. Ott is, egy pogány vallási
kultuszhelyen a kegytárgyak készítése, az ottani ötvös mesterembereknek egy
jó üzlet volt. A turisták, a vallási turizmus kiszolgálása egy jó üzlet.
Csakhogy, amikor Efezusban az evangélium hirdetése miatt egyre többen
Krisztus-követőkké lettek, azok nem vették meg ezeket a tárgyakat, és
sokan, akik nem lettek még Krisztus-követőkké, de meghallották a Pál-i
tanítást, hogy a kézzel csinált istenek nem istenek, akkor nem vették meg.
Csappant a kereslet. Kisebb lett a haszon, a profit. És akkor rátámadnak az
apostolokra – „Rontják az üzletünket!” A szellemi igazság lényegtelen. Csak
a pénz. De hát ez napjainkban is hasonlóképpen van.
Lássuk tehát az istenellenes erők módszereit. Ezt a
szellemi harcot ők világi síkon próbálják megvívni. Világi síkon a
pogányság eszközeivel. Mit is jelent ez? Például, amit újra és újra a gonosz
elindít, nevezetesen azt, hogy ebben a lelki, szellemi tusakodásban egy
furcsa dolog jelenik meg, nemzeti ellentéteket szít: „Ezek zsidók…
idejöttek… és itt valamit mondanak… mi rómaiak vagyunk”. Itt nem nemzeti
kérdésről volt szó. De egy csavarással beleviszik a nemzeti ellentétet.
Politikát csinálnak abból, ami nem politika. Az istenellenes erők
módszereihez ez is hozzátartozik. Emlékezzünk, Jézus perében mit mondanak a
zsidó vezetők?
– Itt van a ti királyotok, nekünk császárunk van!
Mindjárt egy másik síkra átvinni egy csúsztatással.
Ezzel tisztában kell lennünk, mert a kísértő ezt újra és újra megteszi.
Aztán az istenellenes erők módszereinél látnunk kell, hogy képes
fölhasználni az állami apparátust is; a mindenkori állami apparátust. Itt
azt olvassuk, hogy egyes hivatalnokok engedik,
hogy elszabaduljon az indulat Filippiben. A város egyes vezetői engedik,
sőt! megbotoztatják az apostolokat. Mert nem volt vádemelés hivatalosan,
nem volt törvényes eljárás, de már ítélkezhetnek. És ehhez asszisztálnak a
város rendre hivatalos vezetői.
Itt negatív példát látunk. Efézusban a város jegyzője
viszont pozitív. Ott is, amikor feszültség keletkezik, akkor lecsendesíti a
tömeget, és azt mondja, van bíróságunk, ha van valami vádatok, tessék,
terjesszétek elő, és nem engedi meg. Ő hivatása magaslatán áll. Itt viszont
nem.
És a történelemben hányszor volt, hogy a gonosz erők
szolgálatába beáll egy-egy ember a maga hivatalánál fogva is. Túllép, kilép
a neki adott jogi keretekből. Itt is bizonyos vezetők nemhogy csendesítenék
az embereket, hanem még gerjesztik az indulatokat. Sőt, maguk kezdeményezik
a törvénytelenséget.
Bizony látnunk kell az istenellenes erők módszereiben
azt is, hogy a világ gyakran támogatva rombol. Ez egy ősi taktika. Ha nem
tudod megakadályozni, állj az élére. Bár teljesen ellene vagy, de mégis te
lehetsz egyelőre a központi figura. Bizony komoly küzdelem keletkezik ott,
Filippiben, amikor már azt mondhatnánk, végre van hajléka a gyülekezetnek,
végre egy kis nyugalom lesz, van hol összegyülekezni, együtt magasztalni az
Istent, és belekerülnek kapásból a kellős közepébe egy lelki, szellemi
küzdelemnek.
Azt is látnunk kell, hogy a római törvények nagyszerűek
lehetnek, de a hit, az Isten szavától függ. A világi hatalomnak megvan az
Istentől való küldetése, olykor viszonylag jó törvények vannak, olykor nem,
de a hit az nem az állami törvényektől függ, hanem az Isten szavától. És
nagyon sokszor az istenellenes erők megpróbálják a hit kérdését elszakítani
az Isten szavától, és csak állami törvények, többség vagy kisebbség, vagy
bárkinek az akaratától függővé tenni. Nekünk ezt tisztán kell látni. És
látnunk kell azt is, hogy bizony ilyenkor a közvéleményt nem egyszer
tervszerűen manipulálják. Itt is. A város egyes vezetői nemhogy
lecsitítanák a hamisan vádaskodókat, hanem ők maguk állnak az élére a
indulatoknak. Manipulálják a tömeget, hiszen nem hiteles információk
áradnak. Hát, ha a város vezetői is ott Filippiben ezt így látják, akkor a
tájékozatlan tömeg nyílván azt gondolhatta, hogy ezek így vannak, ezek a
dolgok. És az embereket nagyon könnyen lehet hergelni.
Látjuk tehát, hogy tisztátalan eszközöket és
tisztátalan módszereket használnak. Fordítsuk le ezt most mai nyelvünkre
is. Egy kicsit hétköznapibb módon is fogalmazzuk meg. Mit jelent az, hogy
ahol az evangélium megszólal, ott tisztátalan erők és módszerek is
elkezdenek működni? Nagyon sokszor látszólag teljesen az evangélium
szolgálatában. Hát ez a jövendőmondó lány azt mondta, hogy a magasságos
Isten szolgái. Igazat mondott. Az üdvösség útját hirdette? Igazat mondott.
Mégis hamis, ami történik. Mert egy hamis tisztátalan lelkület van mögötte.
És hogyha ez a kettő így összekeveredik, utána már nem lehet pontosan tudni
az embereknek, mi az igaz és mi a hamis.
Nos néhány példát nézzünk. Amikor az evangélium
hirdetéséről van szó, vagy emberek megnyeréséről, akkor az anyagi
megvesztegetést nagyon sokszor használta már a kísértő. Lefizetni embereket!
Nemcsak szavazatokat szoktak így szerezni, bizony még vallásos területen is
néha képesek emberek ezt bevetni. Nem egyszer hallottam már szolgálatom
folyamán, amikor nagyon jót akart egy nagyszülő, esetleg a szülő, nagyon
jót akart, történetesen szerette volna, hogy a gyermek, vagy az unoka,
mondjuk egy konfirmációoktatáson részt vegyen. A gyerek nem akart. Talán
addig nem is nagyon volt erre fölkészítve. Csak most hirtelen, de most már
gyorsan, de kellene, és akkor elmagyarázták nekem: „Tiszteletes Úr, ennyi
pénzt ígértem, annyi pénzt ígértem a gyereknek…” Állj! Tisztátalan módszer.
A szándék jó, ismerje meg az Isten Igéjét. Na, de hát megveszed,
megvesztegeted a gyermek lelkét? Egy életre hamis példát adsz neki. Mert
joggal azt gondolhatja, hogy te is így vagy istenfélő, téged is lefizettek
annak idején. A cél az szép, nemes, de a módszer tisztátalan. Gondoljunk a
függőségi viszonyokra. Például: mondjuk egy munkahely. Nem véletlen, hogy a
rendszerváltás egyik nagyon fontos vívmánya, hogy a párt vonuljon ki a
munkahelyekről. Ahol pénzzel meg lehet fogni az embereket, ahol a kenyérkérdésről
van szó, oda nem lehet bevinni ideológiát, mert akkor kétszínűségre,
hamisságra tanítjuk és kényszerítjük az embereket. Nagyon oda kell
figyelni, hogy ahol nem szabad az ember lelkiismerete, mert valamilyen
függőségi viszony van, valaki rángatja, mint a paprikajancsinál azt a kis
zsineget, ott elérhetjük, hogy tapsoljon, és azt mondja, hogy éljen, éljen,
vagy dicsőség az Úrnak, de ezt csak addig fogja tenni, amíg mi a zsineget
rángatjuk. Az nem az ő szabad döntése.
Vagy istenellenes módszer és lelkület tud lenni, amikor
emberek hiúságát meglegyezgetjük. Sok mindenre rá lehet venni embereket,
hogyha a hiúságukat meglegyezgetjük. De csak addig fogja csinálni, amíg
megkapja a hiúsága ezt a kis simogatást, ezt a kis legyezgetést. Ez nem
belső meggyőződése lesz embereknek, és ilyenkor nagy törések szoktak lenni,
mert ha egyszer nem kapja meg, vagy nem úgy és nem annyit, amennyihez ő már
hozzászokott és elvárja, akkor megsértődik.
Lehet, hogy a cél szép lett volna, de a módszer
tisztátalan. Hányszor bekövetkezik napjainkban is az árukapcsolás! Nem kell
magyarázni, ismerjük.
Vonjunk le tehát néhány tanulságot végezetül. Az evangélium hirdetésében tisztátalan
eszközöket, tisztátalan módszereket ne alkalmazzunk. Átmenetileg lehet
velük elérni látszateredményt, de ez ne tévesszen meg. Mert ugyanakkor hosszútávon ez rombolni
fog.
Fontos tanulság, hogy veszélyes, hogyha az evangéliumot és így a pogány
lelkületet összekeverjük, mi magunk. Akkor hogy fogja szétválogatni az,
aki még most indulna el, vagy aki mindezt látja, de nincs hozzá igazán
ismerete.
Tanulság: ne
akarjunk ilyen gyors, pillanatnyi sikert elérni, tisztátalan eszközökkel.
Még akkor sem, hogyha részigazság van benne. Nagyon fontos viszont, hogy a gonosszal szemben határozott
állásfoglalásra van szükség. Néha nem könnyű ezt fölvállalni. És
láthatjuk a történetünkből, és majd folytatjuk, ha élünk, jövő vasárnap az Ige
tanulmányozását, hogy a hírnökök, az apostol és munkatársai
megbilincselhetők. Az Isten Igéje nem. Megint ne tévesszen meg bennünket, a
történelemben már nem egyszer volt, hogy az egyházat bilincsbe verték, és
mégis az Ige győzedelmeskedett. Az adott hatalom pedig összeomlott. Lássuk
egyértelműen. Lehet, hogy minket egy időre ki tudnak vonni a forgalomból,
egy időre el tudnak bénítani, vagy beszűkítik a lehetőségünket, de az Isten
Igéje, az győzni fog.
Az is fontos tanulság számunkra, hogy az evangélium átkerül egy tipikusan
pogány környezetbe. Tehát már zsinagóga sincs, mint még a korábbi
nagyvárosokban legalább az volt. Izraelben pedig nyilvánvalóan egy másabb istenfélő
lelkület létezett. Amikor az evangélium átkerül egy tipikusan pogány
környezetbe, akkor újra kell tájékozódnunk. Nem biztos, hogy az a módszer,
ami a másik helyen jó volt, az itt most jó. És most itt nem a tisztaságról,
tisztátalanságról szólok már, hanem egyszerűen csak magáról a módszerről.
Más a körülmény, más a gondolkozási mód, más a mentalitás, más a történelmi
háttér, más a kultúra. Ugyanazt az evangéliumot, de lehet, hogy kicsit
másképpen kell tovább adnunk. És itt nagyon jó példát látunk erre Páltól és
munkatársaitól. Egy új környezetben más módon kellett fölvennie a hit
igazságáért való küzdelmet, mint egykor Izraelben.
Aztán fontos tanulság lehet számunkra is, hogy
napjainkban, ugyanúgy, ahogy Filippiben akkor, hát kevesen kaptak bibliai értelemben vett vallásos neveltetést. A
mai Magyarország is ilyen. Ezért különösen nagy a hajlandóság a
szinkretizmusra, a mindenféle vallásos gondolat teljes összekeverésére. És
nagyon nagy a veszély, ezért különösen tiszta módon kell, és tisztán kell
az evangéliumot megszólaltatnunk és képviselnünk. Egy olyan világban, egy
olyan Magyarországon, ahol az emberek vallási értelemben nagyrészt
analfabéták, bármikor készek mindent összekeverni. Olykor nem is rossz
szándékkal. Ha még mi is, olykor tisztátalan eszközöket is beleviszünk az
evangéliumba, akkor ne csodálkozzunk, hogy az eredmény is félig tisztátalan
lesz.
És hát legfőbbképpen higgyük, hogy az Isten Igéje
nagyobb, mint a sötétség erői. Különben nem vagyunk hívő emberek; nem
vagyunk Krisztus-követők. És hogyha hisszük, hogy az evangélium nagyobb,
mint a sötétség erői, akkor öltözzük fel a lelki fegyvereket. Mert
küzdelemben vagyunk, és küzdelemben leszünk holnap is, akkor is, hogyha
nekünk is talán majd jobb épületkörülményeink lesznek. Az nem azt jelenti,
hogy végre Lídia házában nyugodtan leülhetett a gyülekezet, hanem még
komolyabban kellett megküzdeni, hogy az Ige terjedjen. Ámen.
Reád hagyjuk
anyaszentegyházunkat,
Hisszük, hogy jól látod
nyavalyáinkat:
Elmerülni ne hagyd kicsiny
hajódat,
Parancsolj és csendesítsd a
habokat.
Védelmezzed a te kicsiny
bárkádat!
Benned bízik a te küzdő
egyházad:
Te szent véred érette
kiontottad:
Elmerülni ne hagy, ha
megváltottad!
381.
dicséretünk 3. és 6. vers
Hálát adunk Istenünk, hogy napjainkban, közöttünk,
általunk is megtéréseket munkálsz. Hálát adunk, hogy gyarapodó
gyülekezetünk számára bővíthetjük meglévő épületeinket. Hálát adunk
Istenünk, hogy elhelyezted nálunk, zsebünkben a bővítéshez szükséges javak
egy részét. Magasztalunk Urunk Istenünk, hogy lehet otthona, hajléka ma
Magyarországon egy-egy gyülekezetnek. Magasztalunk Istenünk, hogy Igéd élő
és ható, és nem tér vissza üresen. És Téged magasztalunk, hogy kijelented
igazságodat, üdvözítő szereteted jó hírét ránk bíztad, hirdethetjük szereteted
üzenetét. Segíts, hogy mai haszonelvű világunkban merjük a legfontosabbat,
a lelki, erkölcsi értékeket hirdetni szóval, cselekedettel, közösségi
életünkkel. Segíts Urunk, hogy bizonyságtételünkben, szolgálatunkban csak
tiszta, igei módszereket és eszközöket használjunk. Könyörgünk erkölcsében,
lelkiségében megrendült nemzetünkért. Könyörgünk, hogy értelmes, családokat
segítő politika folyjék Magyarországon. Könyörgünk, hogy városunkban legyen
lelki ébredés, megújulás. És kérünk bátor, bizonyságtévő lelkületért.
Könyörgünk azokért, akik az élet mélységeiben kell, hogy járjanak, testi
erőtlenségben, gyászban, búcsúzásban vagy más próbatételekben. Urunk
Istenünk! Oly sok a baj, oly sok a nyomorúság, testi, lelki és szellemi
mélység, de Te irgalmas vagy, nálad van a jövő, az élet és az örök élet.
Odaszánjuk magunkat a gonosz, a bűn elleni küzdelemben, a Te akaratod
teljesítésére. Ámen.
„Ti azonban
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett
népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|