| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

A világot formáló evangélim (2.)

 

 

 

Efézusbeliekhez írott levél 6. fejezet  10-20. vers

 

10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.

11Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.

12Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.

13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.

14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.

16Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.

17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.

18Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért;

19és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.”

 

 

Hallottuk az apostoli bizonyságtételt, imádkozzunk!

 

Mennyei Atyánk! Tied a dicsőség, imádat, dicsérjük szent neved. Hálát adunk Neked, hogy a mai napon is egybegyűjtöttél bennünket a Te neved dicsőítésére és ünneplésére. Köszönjük, hogy Te előbb szerettél bennünket, kiválasztottál minket, és nevünk be van írva az élet könyvébe. Köszönjük, hogy gyülekezetet adtál, ahol közösen a testvérekkel együtt imádhatjuk szent neved. Köszönjük, hogy a Te hatalmas erőddel erősek lehetünk. Köszönjük, hogy az ördög ravaszsága ellen lelki fegyvereidet felvehetjük.

Istenünk! Naponként oly sok világi csalárdság vesz körül bennünket és jó nekünk, hogy van lelki fegyverzetünk, amivel védelmezhetjük magunkat. Kérünk, Jézus, oltalmazz meg minden gonosztól bennünket, had járhassunk Veled egy úton. Oly jó Benned bízni. Uram, most is Hozzád jövünk, megnyitjuk szívünket az Ige befogadására. Jézus, dicsérünk szüntelen és szolgálunk szívesen.

Mennyei Atyám! Igéddel áldj meg bennünket, hogy tiszta szívvel szolgálhassunk Neked, és mindig készen várjuk a Te Fiad visszajöttét. Köszönöm Jézus, köszönöm Uram, hogy szeretsz engem. Istenem segíts, hogy Jézussal járhassak minden nap, és a Veled való kapcsolat legyen a legfontosabb mindnyájunk számára. Áraszd áldott lelkedet az Ige hirdetőjére, és annak hallgatóira. Jézus nevében kérlek, hallgass meg minket, és fogadd kedvesen a mi istentiszteletünket. Ámen.

 

 

383. dicséretünk 5. és 6. versét énekeljük:

 

Légy minékünk kegyelmes királyunk:

Ne birassék pogánytól országunk,

Se ne nézzed a mi bűnös voltunk:

Szent Atyáddal, Jézus Krisztus, emlékezzél rólunk!

 

Te híveid, tehozzád kiáltunk,

Igaz hittel hozzád folyamodunk,

Pogányságban élni nem akarunk,

Mennyországban uralkodást te általad várunk!

 

 

Cselekedetek könyve 16. fejezet 16-25.

 

16Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.

17Követte Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!«

18Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: »Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!« És az még abban az órában kiment belőle.

19Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.

20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: »Ezek az emberek felforgatták városunkat.

21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.«

22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.

23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.

24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.

25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.

 

 

 

Szeretett Testvérek!

Egy olyan városban, ahol zsinagóga sem volt, egy olyan városban, ahol a régi tősgyökeres lakosok mellé nagyon sok veterán római katonát telepített le a császár, egy olyan városban, ahol csak a városon kívül a folyóparton lehetett összegyülekezni az örökkévaló Istent imádni, hogyan lett a gyülekezetnek otthona? Hiszen emberileg reménytelennek látszott a helyzet. Reménytelennek. Egy maroknyi istenfélő ember, azok is a városon kívül tudnak összejönni. És úgy lett otthona ennek a gyülekezetnek, hogy egy valakinek megnyílt a szíve az evangélium előtt. És ez a Lídia nemcsak a szívét nyitotta meg az evangélium előtt, hanem megnyitotta házát az Úr népe előtt. Mert megtérni nemcsak az Úrhoz kell, hanem az Ő népéhez is. Ezt sokan el szokták felejteni. „Hiszek én az Istenben!” – ez idáig nagyon jó. „Hát én az Istenhez tartozom!” – nagyon helyes. Akkor miért nem tartozol a népéhez?

Lídia nemcsak az Úr előtt nyitotta meg a szívét, és nem azt mondta, hogy magánügy, hanem megnyitotta a hajlékát a gyülekezet előtt. Befogadta őket, elfogadta őket, és képes volt a házát is fölajánlani, hogy ott összegyülekezhessenek. És lett otthona, egy ember megtérésével, lett otthona a filippibeli gyülekezetnek. Ezek után azt mondhatnánk, milyen nagyszerű, dicsőség az Istennek, végre nyugalom van, végre nyugta lehet a gyülekezetnek. Most már nem kell mindenáron a városon kívülre elvonulni, hogy nyugodtan együtt imádkozhassanak. Na végre, itt a nyugalom, nyugodtan együtt leszünk, Lídia házában biztonságban vagyunk, itt már nem zavarnak minket, és magasztalhatjuk az Istent.

Hogyha így gondolkoznánk, akkor tévedünk. A küzdelemnek nincs vége. Sőt! Fokozódik. Folytatódik a szellemi harc.

 

És most tovább olvastuk a filippibeli eseményekről szóló Lukácsi beszámolót. És ebben a beszámolóban arról olvasunk megint, hogy „amikor az imádkozás helyére mentünk…”. A múlt alkalommal arról volt szó, hogy kiderítették, hogy bár se zsinagóga nincs, semmi olyan hely nincs a városban, de mégis van néhány istenfélő, és hogy azok, hol szoktak összegyülekezni, nevezetesen kint a folyóparton. És most azt olvassuk, hogy az imádkozás helyére mentünk (ez valamikor később történt), és miközben ők imádkozni mentek, a szó fizikai értelmében és lelki, szellemi értelmében is szembe jön velük valaki. Ez egy állandó valóság. Ezzel mindig számolnunk kell. Ez nem szabad, hogy meglepetésként érjen bennünket. A szó fizikai értelmében is jön valaki – egy szolgálóleány –, szembe. És tudjuk, hogy ennek a kifejezésnek van egy másmilyen jelentése is, és itt kiderül, hogy valóban szembe. Szembe az evangélium embereivel, nemcsak fizikailag, hanem lelki, lelki irányultságot nézve. Az imádkozás helyére, az egy Isten magasztalására mennek, és jön valaki, aki mást képvisel, másmilyen lelkiséget. Szembe jön. Nincs tehát nyugalom. Nem mondhatjuk azt, hogy na végre, eljutottunk idáig, ölbe tett kézzel ülhetünk, és az isteni szeretetben itt nagyon jól érezzük magunkat, most már semmi küzdelem nem lesz, van otthonunk. Van másmilyen feladat. Folyamatosan van.

 

Nos, ez a bizonyos jövendőmondó leány az, aki szembe jön. Látszólag egyetlen ember. Megint egy ember. A múlt alkalommal egy valaki, Lídia megtéréséről olvastunk, mármint név szerint is, és arról, hogy így lett hajléka a gyülekezetnek, mert befogadta őket házába. Most megint egy valakiről olvasunk – és igen-igen nagy fölfordulás lesz a városban –, nevezetesen egy jövendőmondó leányról, aki szembe jön velük, és aki nagy hasznot hozott (nem a gyülekezetnek, hanem gazdáinak). Jövendölésével nagy pénzt keresett gazdáinak. És ekkor egy nagyon érdekes fordulat következik be. Ez a valaki, akiről az előbb azt olvastuk, hogy szembe jött, legalábbis fizikai értelemben, úgy néz ki, minthogyha Pálék mellett lenne. Mintha az evangélium ügye mellett lenne.

Hiszen, mit mondott ez a jövendőmondó? Azt mondta Pálékról, reklámozva őket: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, és az üdvösség útját hirdetik nektek!”. Erre azt mondhatnánk: – Uram, hála neked! Hát milyen nagyszerű, nem kell sok pénzt költeni szórólapokra, nem kell a lépcsőházakat végigjárni. Nem kell hangosbeszélőt szerezni. Nem kell valahol a médiában helyet találni, hogy egy kis reklámot csináljunk magunknak, az evangéliumnak. Itt van, ingyen reklámoz. Azt mondhatnánk, az Isten hatalmas áldása és lehetősége ez. Lám az Isten kiparancsolta ezt a lehetőséget egy olyan városban, amely város alapvetően római gondolkozású volt, egy olyan városban, ahol ugye zsinagóga se volt, az egyistenhit, az még nagyon csiráiban volt jelen, nagyon kis közösség képviselte. Egy ilyen városban, amikor az evangéliumot hirdetik, akkor valaki odajön, és mintegy hangosbeszélőként mondja, mondja az embereknek, hogy „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”.

 

Néha mi is úgy gondoljuk, közösségileg is, az egyház történetében volt már néhány példa erre, meg egyénileg is, hogy óh milyen nagyszerű hátszelet kaptunk; segítenek, most könnyű dolog evangéliumot hirdetni.

 

És föl kell tennünk egy másik izgalmas kérdést: miért utasítja el Pál az ingyen reklámot? Miért utasítja el? Miért nem hallgat? – nem szövetkezik vele, de úgy csöndben elfogadja, ezt az úgymond hátszelet. Pál elutasítja, méghozzá nagyon egyértelműen, olyannyira, hogy a jövendőmondás szűnik meg. Miért? Hiszen amit állított ez a lány, az igaz: a magasságos Isten szolgái, és az üdvösség útját hirdették. Teljesen igazat mondott ez a jósnő. Az állítás igaz. Akkor meg miért nem fogadja el Pál apostol? Miért nem él ezzel az ingyen reklámlehetőséggel? Ugye tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy a reklámok iszonyatosan sok pénzbe kerülnek. Hogyha valaki már próbált hirdetést föladni, egy pici hirdetést is, tudja, hogy mit kell fizetni. És mondjuk egy ilyen nagyobbacska hirdetésért, hány százezer forintot kell fizetni napjainkban, csak egy megyei terjesztésű újságban is. Tudjuk. És Pál visszautasítja. Pedig igazat mondott. Mert teljesen értenénk, hogyha félig hamisat mondott volna ez a leány. De hát igazat mondott. Az állítás igaz, de a lelkület nem tiszta. Nem tiszta forrásból jön mindaz, ami egyébként kiragadva az összefüggésből, mint állítás igaz lenne.

 

Pál és munkatársai, akik az Ószövetségen nevelkedtek, nyilvánvalóan nagyon jól tudták a Mózesi törvényeket, nyilvánvalóan nagyon jól ismerték mindazt, amit ott az Írás mond, mondjuk az 5. Mózes 8-ra gondoljunk, vagyis amikor egyértelműen tiltja az isteni törvény a jövendőnek illegitim kutatását. Ez egyértelmű. Halálbüntetés terhe mellett tiltja az Ószövetség a jóslást és azokhoz való fordulást.

 

Mondhatnánk, hogy hát igen, ez az Ószövetség világában így volt, no, de hát most már görög földön vagyunk. Vajon miért, miért tiltja az Írás mindezt? Hát nem segíthetne az Isten így is bennünket, hogy jövendőmondók nekünk valamit segítenek? A veszély itt az, hogy az evangélium és a pogány szellemiség összekeveredik. És egyszerűen már nem lehet tudni mi az evangélium, mi az igaz, és mi az, ami hamis. Összekeveredik a kettő. És ez az összekeveredés, egyfajta szintetizmus, az emberiség történetében mindig jelen volt, és nagyon sok kárt is okozott. Az a veszély állt fönt ott, akkor Filippiben is, és azóta is mindig, hogy az isteni kijelentés emberi vallásos rendszerek szintjére süllyed le. Összekeveredik az Isten és az emberi vallásos elképzelés. És ez veszedelmes mélységekbe vezethet el. És ugyanakkor azzal, hogy a jövendőmondó lélek kiűzetik, az Úr hatalma lesz nyilvánvalóvá itt.

 

És most nézzük egészében fölolvasott történetünket. Lássuk meg az istenellenes erők módszereit. Mert akkor kezdjük igazán érteni, hogy Pál apostol ezt az ingyen reklámlehetőséget miért utasítja el, sőt miért szünteti meg az Úr hatalma által. Az istenellenes erők módszereit ismernünk kell! Hát, aki harcban áll, márpedig nem test és vér ellen van küzdelmünk, tusakodásunk, harcunk… aki szellemi harcban van, annak nagyon oda kell figyelni, hogy az ellenfél milyen módszerekkel dolgozik. A katonai műveleteknél ez mindig nagyon fontos: fölismerni, rájönni arra, hogy a másik hogyan, milyen stratégia szerint próbál cselekedni. De a sportban is így van. Rájönni arra, hogy milyen taktikával próbál a másik csapat játszani. A hívő embernek, a mindenkori gyülekezetnek tisztába kell lennie az istenellenes erők módszereivel. És ebben igen sok segítséget ad nekünk az Isten Igéje.

 

Nézzünk néhányat akkor… Az nyilvánvaló, azt mindannyian tapasztaltuk már, hogy az evangéliumi értékrend zavarja a világ szokásait. Zavarja. Az evangéliumi értékrend más, mint amilyen a világ értékrendje és a világ módszere. Azt egyértelműen tudjuk mindannyian, hogy napjainkban nem az igazság az, ami az embereket érdekli, hanem, hogy hogyan lehet gyorsan hasznot csinálni. De megdöbbenve kell látnunk, hogy ez 2000 évvel ezelőtt is így volt. Hogy ez mindig így van. Fontos tehát észrevennünk, hogy a haszon, a profit, az mindenek előtt való, az igazság, az másodrendű sok ember számára. Itt is. Mindegy volt e leány gazdáinak, hogy hogyan és miképpen, de ha sok pénzt lehet csinálni a jövendölésből, a jóslásból, akkor sok pénzt kell belőle csinálni. Nem baj, hogyha bolondra vesszük az embereket, de nekünk pénzünk lesz belőle.

 

Napjainkban is egyértelműen és tisztán kell látnunk, hogy ugyanúgy az jellemző, hogy nem az igazság jellemzi az embereket. Az kevésbé fontos. Az emberek zömének csak a haszon a fontos. Aztán legfeljebb majd később kezdünk sírni családunk, gyermekeink, unokáink életét látva, hogy hova siklott ki. De lehet, hogy tőlünk indult. Nekünk sem volt igazán fontos – bár hívő emberek vagyunk – az Isten igazsága, hanem fontosabb volt a minden áron való haszon. Ha pedig a pénz diktál, akkor tudjuk, hogy mi minden bekövetkezhet. És így – a reformáció ünnepe tájékán – emlékezzünk mondjuk az ereklyékre. Amikor nem az volt az érdekes, hogy az evangélium mit mond, hanem az, hogy a nép megveszi. Nagy üzletet lehet csinálni belőle. A gazdagabb, tehetősebb emberek, szinte státuszszimbólumként is kezelték, hogy mekkora ereklyegyűjteményük lesz. Az evangéliumi igazság kevésbé volt fontos. És hogyha az egyház is így gondolkozik, akkor nagyon engedetlenné váltunk.

 

Vagy, ha visszamegyünk egy másik bibliai városba, Efézusba, akkor: „nagy az efezusi Diána”. Ott is, egy pogány vallási kultuszhelyen a kegytárgyak készítése, az ottani ötvös mesterembereknek egy jó üzlet volt. A turisták, a vallási turizmus kiszolgálása egy jó üzlet. Csakhogy, amikor Efezusban az evangélium hirdetése miatt egyre többen Krisztus-követőkké lettek, azok nem vették meg ezeket a tárgyakat, és sokan, akik nem lettek még Krisztus-követőkké, de meghallották a Pál-i tanítást, hogy a kézzel csinált istenek nem istenek, akkor nem vették meg. Csappant a kereslet. Kisebb lett a haszon, a profit. És akkor rátámadnak az apostolokra – „Rontják az üzletünket!” A szellemi igazság lényegtelen. Csak a pénz. De hát ez napjainkban is hasonlóképpen van.

 

Lássuk tehát az istenellenes erők módszereit. Ezt a szellemi harcot ők világi síkon próbálják megvívni. Világi síkon a pogányság eszközeivel. Mit is jelent ez? Például, amit újra és újra a gonosz elindít, nevezetesen azt, hogy ebben a lelki, szellemi tusakodásban egy furcsa dolog jelenik meg, nemzeti ellentéteket szít: „Ezek zsidók… idejöttek… és itt valamit mondanak… mi rómaiak vagyunk”. Itt nem nemzeti kérdésről volt szó. De egy csavarással beleviszik a nemzeti ellentétet. Politikát csinálnak abból, ami nem politika. Az istenellenes erők módszereihez ez is hozzátartozik. Emlékezzünk, Jézus perében mit mondanak a zsidó vezetők?

– Itt van a ti királyotok, nekünk császárunk van!

Mindjárt egy másik síkra átvinni egy csúsztatással. Ezzel tisztában kell lennünk, mert a kísértő ezt újra és újra megteszi. Aztán az istenellenes erők módszereinél látnunk kell, hogy képes fölhasználni az állami apparátust is; a mindenkori állami apparátust. Itt azt olvassuk, hogy egyes hivatalnokok engedik, hogy elszabaduljon az indulat Filippiben. A város egyes vezetői engedik, sőt! megbotoztatják az apostolokat. Mert nem volt vádemelés hivatalosan, nem volt törvényes eljárás, de már ítélkezhetnek. És ehhez asszisztálnak a város rendre hivatalos vezetői.

Itt negatív példát látunk. Efézusban a város jegyzője viszont pozitív. Ott is, amikor feszültség keletkezik, akkor lecsendesíti a tömeget, és azt mondja, van bíróságunk, ha van valami vádatok, tessék, terjesszétek elő, és nem engedi meg. Ő hivatása magaslatán áll. Itt viszont nem.

 

És a történelemben hányszor volt, hogy a gonosz erők szolgálatába beáll egy-egy ember a maga hivatalánál fogva is. Túllép, kilép a neki adott jogi keretekből. Itt is bizonyos vezetők nemhogy csendesítenék az embereket, hanem még gerjesztik az indulatokat. Sőt, maguk kezdeményezik a törvénytelenséget.

 

Bizony látnunk kell az istenellenes erők módszereiben azt is, hogy a világ gyakran támogatva rombol. Ez egy ősi taktika. Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére. Bár teljesen ellene vagy, de mégis te lehetsz egyelőre a központi figura. Bizony komoly küzdelem keletkezik ott, Filippiben, amikor már azt mondhatnánk, végre van hajléka a gyülekezetnek, végre egy kis nyugalom lesz, van hol összegyülekezni, együtt magasztalni az Istent, és belekerülnek kapásból a kellős közepébe egy lelki, szellemi küzdelemnek.

 

Azt is látnunk kell, hogy a római törvények nagyszerűek lehetnek, de a hit, az Isten szavától függ. A világi hatalomnak megvan az Istentől való küldetése, olykor viszonylag jó törvények vannak, olykor nem, de a hit az nem az állami törvényektől függ, hanem az Isten szavától. És nagyon sokszor az istenellenes erők megpróbálják a hit kérdését elszakítani az Isten szavától, és csak állami törvények, többség vagy kisebbség, vagy bárkinek az akaratától függővé tenni. Nekünk ezt tisztán kell látni. És látnunk kell azt is, hogy bizony ilyenkor a közvéleményt nem egyszer tervszerűen manipulálják. Itt is. A város egyes vezetői nemhogy lecsitítanák a hamisan vádaskodókat, hanem ők maguk állnak az élére a indulatoknak. Manipulálják a tömeget, hiszen nem hiteles információk áradnak. Hát, ha a város vezetői is ott Filippiben ezt így látják, akkor a tájékozatlan tömeg nyílván azt gondolhatta, hogy ezek így vannak, ezek a dolgok. És az embereket nagyon könnyen lehet hergelni.

 

Látjuk tehát, hogy tisztátalan eszközöket és tisztátalan módszereket használnak. Fordítsuk le ezt most mai nyelvünkre is. Egy kicsit hétköznapibb módon is fogalmazzuk meg. Mit jelent az, hogy ahol az evangélium megszólal, ott tisztátalan erők és módszerek is elkezdenek működni? Nagyon sokszor látszólag teljesen az evangélium szolgálatában. Hát ez a jövendőmondó lány azt mondta, hogy a magasságos Isten szolgái. Igazat mondott. Az üdvösség útját hirdette? Igazat mondott. Mégis hamis, ami történik. Mert egy hamis tisztátalan lelkület van mögötte. És hogyha ez a kettő így összekeveredik, utána már nem lehet pontosan tudni az embereknek, mi az igaz és mi a hamis.

 

Nos néhány példát nézzünk. Amikor az evangélium hirdetéséről van szó, vagy emberek megnyeréséről, akkor az anyagi megvesztegetést nagyon sokszor használta már a kísértő. Lefizetni embereket! Nemcsak szavazatokat szoktak így szerezni, bizony még vallásos területen is néha képesek emberek ezt bevetni. Nem egyszer hallottam már szolgálatom folyamán, amikor nagyon jót akart egy nagyszülő, esetleg a szülő, nagyon jót akart, történetesen szerette volna, hogy a gyermek, vagy az unoka, mondjuk egy konfirmációoktatáson részt vegyen. A gyerek nem akart. Talán addig nem is nagyon volt erre fölkészítve. Csak most hirtelen, de most már gyorsan, de kellene, és akkor elmagyarázták nekem: „Tiszteletes Úr, ennyi pénzt ígértem, annyi pénzt ígértem a gyereknek…” Állj! Tisztátalan módszer. A szándék jó, ismerje meg az Isten Igéjét. Na, de hát megveszed, megvesztegeted a gyermek lelkét? Egy életre hamis példát adsz neki. Mert joggal azt gondolhatja, hogy te is így vagy istenfélő, téged is lefizettek annak idején. A cél az szép, nemes, de a módszer tisztátalan. Gondoljunk a függőségi viszonyokra. Például: mondjuk egy munkahely. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás egyik nagyon fontos vívmánya, hogy a párt vonuljon ki a munkahelyekről. Ahol pénzzel meg lehet fogni az embereket, ahol a kenyérkérdésről van szó, oda nem lehet bevinni ideológiát, mert akkor kétszínűségre, hamisságra tanítjuk és kényszerítjük az embereket. Nagyon oda kell figyelni, hogy ahol nem szabad az ember lelkiismerete, mert valamilyen függőségi viszony van, valaki rángatja, mint a paprikajancsinál azt a kis zsineget, ott elérhetjük, hogy tapsoljon, és azt mondja, hogy éljen, éljen, vagy dicsőség az Úrnak, de ezt csak addig fogja tenni, amíg mi a zsineget rángatjuk. Az nem az ő szabad döntése.

 

Vagy istenellenes módszer és lelkület tud lenni, amikor emberek hiúságát meglegyezgetjük. Sok mindenre rá lehet venni embereket, hogyha a hiúságukat meglegyezgetjük. De csak addig fogja csinálni, amíg megkapja a hiúsága ezt a kis simogatást, ezt a kis legyezgetést. Ez nem belső meggyőződése lesz embereknek, és ilyenkor nagy törések szoktak lenni, mert ha egyszer nem kapja meg, vagy nem úgy és nem annyit, amennyihez ő már hozzászokott és elvárja, akkor megsértődik.

Lehet, hogy a cél szép lett volna, de a módszer tisztátalan. Hányszor bekövetkezik napjainkban is az árukapcsolás! Nem kell magyarázni, ismerjük.

 

Vonjunk le tehát néhány tanulságot végezetül. Az evangélium hirdetésében tisztátalan eszközöket, tisztátalan módszereket ne alkalmazzunk. Átmenetileg lehet velük elérni látszateredményt, de ez ne tévesszen meg.  Mert ugyanakkor hosszútávon ez rombolni fog.

 

Fontos tanulság, hogy veszélyes, hogyha az evangéliumot és így a pogány lelkületet összekeverjük, mi magunk. Akkor hogy fogja szétválogatni az, aki még most indulna el, vagy aki mindezt látja, de nincs hozzá igazán ismerete.

 

Tanulság: ne akarjunk ilyen gyors, pillanatnyi sikert elérni, tisztátalan eszközökkel. Még akkor sem, hogyha részigazság van benne. Nagyon fontos viszont, hogy a gonosszal szemben határozott állásfoglalásra van szükség. Néha nem könnyű ezt fölvállalni. És láthatjuk a történetünkből, és majd folytatjuk, ha élünk, jövő vasárnap az Ige tanulmányozását, hogy a hírnökök, az apostol és munkatársai megbilincselhetők. Az Isten Igéje nem. Megint ne tévesszen meg bennünket, a történelemben már nem egyszer volt, hogy az egyházat bilincsbe verték, és mégis az Ige győzedelmeskedett. Az adott hatalom pedig összeomlott. Lássuk egyértelműen. Lehet, hogy minket egy időre ki tudnak vonni a forgalomból, egy időre el tudnak bénítani, vagy beszűkítik a lehetőségünket, de az Isten Igéje, az győzni fog.

 

Az is fontos tanulság számunkra, hogy az evangélium átkerül egy tipikusan pogány környezetbe. Tehát már zsinagóga sincs, mint még a korábbi nagyvárosokban legalább az volt. Izraelben pedig nyilvánvalóan egy másabb istenfélő lelkület létezett. Amikor az evangélium átkerül egy tipikusan pogány környezetbe, akkor újra kell tájékozódnunk. Nem biztos, hogy az a módszer, ami a másik helyen jó volt, az itt most jó. És most itt nem a tisztaságról, tisztátalanságról szólok már, hanem egyszerűen csak magáról a módszerről. Más a körülmény, más a gondolkozási mód, más a mentalitás, más a történelmi háttér, más a kultúra. Ugyanazt az evangéliumot, de lehet, hogy kicsit másképpen kell tovább adnunk. És itt nagyon jó példát látunk erre Páltól és munkatársaitól. Egy új környezetben más módon kellett fölvennie a hit igazságáért való küzdelmet, mint egykor Izraelben.

 

Aztán fontos tanulság lehet számunkra is, hogy napjainkban, ugyanúgy, ahogy Filippiben akkor, hát kevesen kaptak bibliai értelemben vett vallásos neveltetést. A mai Magyarország is ilyen. Ezért különösen nagy a hajlandóság a szinkretizmusra, a mindenféle vallásos gondolat teljes összekeverésére. És nagyon nagy a veszély, ezért különösen tiszta módon kell, és tisztán kell az evangéliumot megszólaltatnunk és képviselnünk. Egy olyan világban, egy olyan Magyarországon, ahol az emberek vallási értelemben nagyrészt analfabéták, bármikor készek mindent összekeverni. Olykor nem is rossz szándékkal. Ha még mi is, olykor tisztátalan eszközöket is beleviszünk az evangéliumba, akkor ne csodálkozzunk, hogy az eredmény is félig tisztátalan lesz.

 

És hát legfőbbképpen higgyük, hogy az Isten Igéje nagyobb, mint a sötétség erői. Különben nem vagyunk hívő emberek; nem vagyunk Krisztus-követők. És hogyha hisszük, hogy az evangélium nagyobb, mint a sötétség erői, akkor öltözzük fel a lelki fegyvereket. Mert küzdelemben vagyunk, és küzdelemben leszünk holnap is, akkor is, hogyha nekünk is talán majd jobb épületkörülményeink lesznek. Az nem azt jelenti, hogy végre Lídia házában nyugodtan leülhetett a gyülekezet, hanem még komolyabban kellett megküzdeni, hogy az Ige terjedjen. Ámen.

 

 

Reád hagyjuk anyaszentegyházunkat,

Hisszük, hogy jól látod nyavalyáinkat:

Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat,

Parancsolj és csendesítsd a habokat.

 

Védelmezzed a te kicsiny bárkádat!

Benned bízik a te küzdő egyházad:

Te szent véred érette kiontottad:

Elmerülni ne hagy, ha megváltottad!

 

                       381. dicséretünk 3. és 6. vers

 

 

Hálát adunk Istenünk, hogy napjainkban, közöttünk, általunk is megtéréseket munkálsz. Hálát adunk, hogy gyarapodó gyülekezetünk számára bővíthetjük meglévő épületeinket. Hálát adunk Istenünk, hogy elhelyezted nálunk, zsebünkben a bővítéshez szükséges javak egy részét. Magasztalunk Urunk Istenünk, hogy lehet otthona, hajléka ma Magyarországon egy-egy gyülekezetnek. Magasztalunk Istenünk, hogy Igéd élő és ható, és nem tér vissza üresen. És Téged magasztalunk, hogy kijelented igazságodat, üdvözítő szereteted jó hírét ránk bíztad, hirdethetjük szereteted üzenetét. Segíts, hogy mai haszonelvű világunkban merjük a legfontosabbat, a lelki, erkölcsi értékeket hirdetni szóval, cselekedettel, közösségi életünkkel. Segíts Urunk, hogy bizonyságtételünkben, szolgálatunkban csak tiszta, igei módszereket és eszközöket használjunk. Könyörgünk erkölcsében, lelkiségében megrendült nemzetünkért. Könyörgünk, hogy értelmes, családokat segítő politika folyjék Magyarországon. Könyörgünk, hogy városunkban legyen lelki ébredés, megújulás. És kérünk bátor, bizonyságtévő lelkületért. Könyörgünk azokért, akik az élet mélységeiben kell, hogy járjanak, testi erőtlenségben, gyászban, búcsúzásban vagy más próbatételekben. Urunk Istenünk! Oly sok a baj, oly sok a nyomorúság, testi, lelki és szellemi mélység, de Te irgalmas vagy, nálad van a jövő, az élet és az örök élet. Odaszánjuk magunkat a gonosz, a bűn elleni küzdelemben, a Te akaratod teljesítésére. Ámen.

 

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |