| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Adventi készülődés

Lekció: Lk 1, 30-33

Lukács evangéliuma 1. fejezet 30-33. vers

„³⁰Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ³³ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.«”

Textus: Lk 10, 38-42

Lukács evangéliuma 10. fejezet 38-42. vers

„³⁸Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

³⁹Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.

⁴⁰Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: »Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!«

⁴¹Az Úr azonban így felelt neki: »Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

⁴²pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.«”

Minden évben eljön a December, ami nem csak az év utolsó hónapja, hanem a nagy bevásárlásnak is a hónapja, hiszen annyi ünnep van ebben a hónapban. Mikulás, Karácsony, Újév, és még van olyan is, hogy ezek mellé felsorakozik egy szülinap, egy névnap. A december az ünnepek hónapja. Mindent kivilágítanak, minden akciós, minden nyüzsög. A bevásárlóközpontokban kellemes zene szól a hangszórókból, és a szerencsés gyerekek elmondhatják kívánságaikat a Mikulásnak. A tévében is jobb filmeket adnak, mint máskor, és mindenki próbálja félretenni a gondjait, hogy a karácsonyt és az újévet boldogan tölthesse el. Minden azt üzeni nekünk, hogy valami más, mint máskor, és mindenki keresi azt a bizonyos karácsonyi hangulatot, mert mindenki érzi, hogy decemberben minden valahogy más.

            Sokan várják ezt a hónapot sokféle lelkülettel. A gyermek várja, hogy végre kibonthassa az ajándékát, és gyakran felsóhajt: „Bárcsak már karácsonyeste lenne!”. A család várja, mert lehet, hogy összegyűlik a család, ami egyre ritkább manapság.

            És vannak olyanok is, akik nem várják az ünnepeket, akiknek terhes ez a hónap. A sok anyagi kiadás, esetleg a magány, vagy csak elegük van már, hogy az összes üzlet ilyenkor teli van emberekkel, és minden arra van hangolva, hogy gyerünk-gyerünk, még ezt, még azt, rohanjunk, hogy boldog ünnepünk legyen. És boldog lesz? Nem. Mert aki így készül az ünnepre, hogy csak rohan, mire odakerül, hogy valóban ünnepeljen, annyira elfárad, hogy már szinte nem is tudja élvezni annak a sok rohanásnak az eredményét, vagy ha még tudja is, egy pillanat alatt vége a varázsnak és utána olyan üresnek érezi az ünnepet.

            Aztán vannak, akik úgy el vannak foglalva egyéb dolgokkal, hogy nem is veszik észre ezt a nagy kavalkádot, hanem egyszerre csak megkérdezik: „Nem holnap lesz karácsony?”.

            És szerencsére még van, aki tudatosan készül az ünnepre, várakozik, és nem csak ajándékokat vásárol, hanem lelkileg is próbál ráhangolódni, hogy emlékezzen és újra átélje mindazt, amit az ünnep üzen nekünk.

            A karácsonyra mindenki készül. Ki így, ki úgy. És a karácsony mindenkinek jelent valamit. Kinek ezt, kinek azt, és sokszor olyan szomorú látni, hogy mivé akarják lealacsonyítani ezt az ünnepet.

Advent első vasárnapja van. Mi is készülünk az ünnepre, mi is várjuk ezt az ünnepet. Mi tudjuk, hogy mit jelent karácsony, és tudjuk, hogy mit jelent advent. Jézus megszületésére emlékezünk, de nekünk nem csak egy szép régi történetet jelent, hanem azt is, hogy azáltal, hogy Ő megszületett, mi is újjá tudunk születni. Ez teszi ezt az ünnepet olyan fantasztikusan csodálatos ünneppé, és ezért olyan nagyszerű újra és újra átgondolni, és újra és újra megélni, hogy mit jelent Krisztus születése a mi életünkben. Ilyenkor nem csak arra emlékezünk, hogy Ő megszületett, hanem várjuk is, hogy ismét eljöjjön, hogy eltöröljön minden bűnt.

            Advent első vasárnapja van. Ma kezdődik meg az advent, ami az ünnep várásáról szól. Sokféle módon lehet egy ünnepet várni, de én 4 különböző szakaszról szeretnék szólni az idei adventi vasárnap délutánokon.

            Az első dolog, amit mindenki tesz, az a lelkes készülődés. Ez teljesen természetes, hiszen az ünnepnek meg kell adni a módját, meg kell adni a méltóságát, és nem baj, ha ez a külsőségekben is megjelenik, azonban a mai szakasz arra tanít minket, hogy ez ne váljon öncélúvá, hanem az eredeti célt szolgálja.

            A felolvasott történetben Jézus érkezése igazi ünnep volt a ház számára, és pontosan ezért akarta Márta, hogy minden rendben legyen és ezért tette ki szívét lelkét, hogy Jézus és az apostolok ne szenvedjenek semmiben sem hiányt. Nagyon sok munka volt, de egyedül nem tudott mindent időre elkészíteni, ezért akarta, hogy Mária is segítsen neki. Biztos mindannyian ismerjük ezt a lelkületet, amikor mindennek tökéletesnek kell lennie, amikor mindent meg kell mozgatni, amikor szívünket, lelkünket kitesszük, csak azért, hogy szép ékesen történjen minden. Ez is elengedhetetlen része egy ünnepnek, azért ezt be kell látnunk, azonban figyelnünk kell Jézus szavára, aki azt mondja ezekről, hogy ezek a „szükséges” dolgok. Igen. Ezekre is szükség van, ezeket is meg kell csinálni, de nem ezek a legfontosabb dolgok. A legfontosabb, hogy Jézus ott van a házban és lehet vele találkozni. Eljött, nem azért, hogy terhet jelentsen a család számára, hanem azért, hogy adjon nekik valami olyat, amit senki nem vehet el tőlük. Ez az, amit nem szabad elfelejtenünk, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, amit nem szabad feladnunk. A nagy várakozásban és készülődésben nem szabad, hogy elfelejtsük, hogy mi a lényeg. A lényeg pedig az, hogy Jézus el akar jönni hozzánk, nem azért, hogy aztán továbbmenjen, hanem azért, hogy találkozhassunk mi is vele, ki-ki a saját otthonában, és Ő szeretne nekünk valami olyasmit adni, amit nem vehetünk meg a boltban, amit nem találhatunk meg magunktól, amit csak Tőle kaphatunk. Ezt pedig csak úgy tudja nekünk ideadni, hogyha leülünk az Ő lábaihoz, elcsendesedünk és figyelünk Rá.

            Így teljenek a mi adventi napjaink. A szükséges dolgokat nem elfelejtve, de tudva azt, hogy azoknál sokkal fontosabb, hogy ne felejtsük el, hogy mi ennek az ünnepnek a lényege, és tudjunk megállni a készülődésben is, figyelni, hogy mik a fontos dolgok, és mik a kevésbé fontosak, hogyha majd eljön a nagy nap, akkor ne fáradtan és kiégetten, hanem teljes szívből tudjunk örülni és ünnepelni. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |