| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Felkel a hajnalcsillag szívetekben”

Máté szerinti evangélium 1. fejezet 18-; 2. fejezet 1-2. vers

„¹⁸Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.

¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

²⁰Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.«

²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

²³»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

²⁴József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, ²⁵de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”

Máté 2. fejezet 1-2. vers

„¹Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, ²és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«”

Imádkozzunk:

Eljöttünk Urunk, mert jó nekünk eljönni az esztendő hétköznapi munkáiból, rohanásaiból, gondjaiból. Eljöttünk Urunk, mert jó nekünk eljönni otthonainkból családtagjainkkal együtt. Eljöttünk, mert jó nekünk eljönni magányosságunkból, hogy a Te házadban, hogy a testvérek közösségében felemelhessük lelkünket. Eljöttünk Urunk, hogy előtted álljunk meg együtt, hogy együtt föltekintsünk Reád, hogy megerősödjünk hitünkben, meggyőződésünkben, hogy kiábrázolódhasson ezen az ünnepen is, hogy Hozzád tartozunk, mert Te megkerestél minket. És eljöttünk, hogy együtt legyünk a Te hajlékodban, hogy kiábrázolódhasson, hogy egymáshoz is tartozunk a közös hit által. Szentlelkeddel segíts bennünket, hogy közös ünneplésünk áldás forrása lehessen számunkra, és megújult hittel, megújult reménységgel, megújult küldetéssel tudjunk otthonainkba térni, ünnepelni, és mindazt, amit az ünnepen nyertünk, kaptunk Tőled, azt majd hétköznapokban is tovább sugározni. Szenteld meg szívünket, gondolatainkat, figyelmünket. Szenteld meg Igédet, az éneket, az úrvacsorai közösséget, hogy a mi életünk örömben megújuló élet lehessen. Ámen.

301. dicséret 1-3. vers

Új világosság jelenék

Ó tévelygés csendesedék:

Isten igéje jelenék,

Ujonnan nékünk adaték.

Evangélium erejét,

Krisztust, áldott szent igéjét,

Atya Isten nagy jó kedvét,

Megmutatá ő kegyelmét.

Kit sok száz esztendeiglen

Eltitkolt volt Atya Isten,

Mint megmondá jövendölvén

Ámos próféta könyvében.

Jelenések könyve 22. rész 16. vers

„Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”.

Szeretett Testvérek!

            A környezetszennyezés mellett mostanában a tudósok beszélnek egy másfajta szennyezésről, a fényszennyezés jelenségéről. Földünk műholdakról különös képet fest: Amerika és Európa teljes fényárban úszik, míg vannak területek, melyek teljes sötétségben vannak. Arról van szó, hogy bizonyos területek túlságosan nagy fényben vannak. Olyannyira uralkodóvá váltak a mesterséges fények, hogy szinte észlelhetetlenné teszik a csillagászok számára a csillagos eget. Azt fontolgatják a tudósok, hogy jobb lenne, hogyha kutatóállomásaikat a Hold túlsó felére helyeznék, mert onnan észlelhető igazán a bolygó és észlelhető a csillagos ég.

            A mi viszonyaink között is megfigyelhető ez. Nem tudom figyeltük-e már, hogy olykor a városokat olyan fényburok veszi körül, hogy nem lehet látni igazán a csillagos eget. Városainkból sokkal nehezebben tudjuk észlelni mindazt, ami azelőtt természetes volt a csillagokat figyelve lakatlanabb területeken, vagy éppen falvainkban. A túlzott kivilágítás hatással van a környezetre is. Más lesz a növények és állatok bioritmusa, megzavarhatják állatainkat, növényeinket ezek a fények, másképp viselkednek városon, mint kisebb falvakban. Az emberre is hatással van ez a fajta szennyezés. Más lett az életritmusunk. Sokszor kizsákmányoljuk a mi testünket azzal, hogy bármeddig fennmaradhatunk, dolgozhatunk, vagy éppen szórakozhatunk olykor a nappalnak a kárára is.

            Aztán azt is megfigyelhetjük, hogy másképpen észlelünk dolgokat. Városokban a reklámoknak az agresszivitása is megfigyelhető. Elnyomják az egyéb értékeket. Ma egy gyermek hamarabb észrevesz egy villogó reklámot, mint egy műemlék épületet. Karácsonyfáinkon régen néhány szál gyertya égett, és elég volt arra, hogy a sötétséget elűzze, most különböző fényfüzérek, villódzó fények mutatják, hogy tudunk mi ilyet is.

            A csillagos égben való gyönyörködés pedig egyre ritkább lett az emberek életében. Hadd mondjam itt, hogy a táborban ezért szeretjük a csillagtúrát, mert ott, a hegyek között igazán észlelhetjük azokat a dolgokat (már ha tiszta az ég), amiket talán itt a városon nem.

            Ahogy a zsoltáros mondja: „ösvényem világossága”, vagy „lábaimnak szövétneke a te igéd”. Már van, akik nem is értik mi az, hogy egy kicsi mécsessel, vagy egy kicsi viharlámpával lábainknak világosságot mutatunk, hogy ne botoljunk meg. Igen. Ma teljes fényárban úsznak a mi városaink. Ha ma ragyogna be a betlehemi csillag, nem tudom, hogy mennyire vennénk észre, mennyire figyelnénk rá. Félő, hogy nem olyan mértékben, mint ott, akkor a pásztorok. Úgy elkápráztat minket sok-sok mesterséges fény, hogy az Istentől jövő fényt, az Istentől jövő világosságot nehezen vesszük észre.

            Megtévesztő a mi világunknak ez a fajta túlfényezése, a karácsonynak a mesterséges hangulatkeltése. Kívülről szép, de sokszor belső ürességet takar. Úgy járunk talán, mint a prófétáról van írva, ott van körülötte az erős szél, szaggatja a hegyeket, tördeli a sziklákat, és megjegyzi az Ige: az Úr nem volt ott a szélben. Aztán földrengés jön, de az Úr nem volt ott a földrengésben. Aztán tűz támad, és az Úr nem volt ott a tűzben. Majd aztán jön halk és szelíd hanggal, és azt kell, hogy meghallja a próféta. Megtéveszti a mai embert, hogy a fényárban, a túlzott fényességben keresi azt, ami pedig halk és szelíd szóval jön közel hozzánk, az Isten Igéje. Megtévesztő az, amikor karácsonyi show-műsorral akarunk valamit az embereknek adni. Igen, a hazugság atyja meg akarja téveszteni ezt a világot, hogy ne vegye észre az Istentől jövő világosságot.

De így volt ez az első karácsonykor is. Heródes a maga dicsőségét féltette akkor, amikor felragyogott a csillag, hirdetve azt, hogy megszületett a zsidók királya. Hiszen Heródes félti az ő dicsőségét, az ő királyságát. És, hogy a maga dicsőségét megőrizze, még gyilkosságra, még gyilkos indulatra is képes.

Ma sokan vannak, akik csak valami mesét, valami díszletet látnak a csillagban, és ez is egyfajta megtévesztés, hogy legyen nekünk olyan karácsonyunk, olyan kivilágított karácsonyunk, amiben nem kell figyelni az igazi fényességre. Az a jó, hogy a bölcsek mindig ragaszkodnak az igazi fényhez. A bölcsek ragaszkodtak ahhoz a felismeréshez, hogy mi láttuk az ő csillagát. Nem a Heródes csillagát, nem a Heródes dicsőségét akarták látni, hanem az ő csillagát. A csillagos ég, de hiszem, hogy Isten Szentlelke is mozgatta őket, amikor elindultak megkeresni az Isten Fiát, a királyok királyát.

Jézus önmagáról adott kijelentését olvashattuk a Jelenések könyvében. Én vagyok Jézus. És mondja a nevét. Jézus neve azt jelenti, hogy szabadító. Jézus neve azt jelenti, hiszen ezt kérte Isten angyala Józseftől, hogy nevezd az ő nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Azt jelenti ez, hogy emberré lett értünk, testté lett ebben a világban. Az Úr segítsége jött el őbenne, az Úr szabadítása jött el őbenne: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” És a Biblia legelejétől kezdve szinte a Biblia legvégéig végig húzódik ez a feszültség, hogy eljön. „Csillag származik Jákóbból – mondta Bálám próféta – és királyi pálca támad Izraelből”. És látjuk, hogy a Biblia utolsó lapjain is itt van: „Én vagyok Jézus, Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”.

Milyen jó nekünk tudni, hogy Isten olyan Úr, aki megmondta régen, évezredekkel korábban, hogy jön majd valaki, aki hozza ezt az igazi világosságot, igazi fényességet. Dávid gyökere és új hajtása nem véletlenül van itt, hiszen a messiási ígéret teljesedik be az Úr Jézus Krisztusban. Az sem véletlen, hogy Betlehemben születik meg az Úr Jézus, hiszen az is Dávid városa. Így kell beteljesedni azoknak a próféciáknak, amiket Isten előre megmondott.

Dávid gyökere és új hajtása – egyszerre a gyökere, mert a régmúltból indul, és új hajtása, mert tovább viszi a Dávidnak adott ígéretet a királyságára vonatkozóan, örök ígéret szerint Krisztusban teljesedik be ez a királyság.

Fényes hajnalcsillag – A fényes azt jelenti, hogy világító, tehát aktív hajnalcsillag az, aki minden reggel, még a sötét éjszakai égen feltűnik, és egyszer csak véget vet az éjszakának. Elűzi a sötétséget, elűzi azt, ami addig uralta a körülöttünk levő világot. És újra gondolhatunk a prófétai szóra, amikor azt mondja: „a nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot lát, a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog”.

Igen, Jézus Krisztus a fényes hajnalcsillag, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tegnap, amikor feltűnt, amikor megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Ma, amikor láthatjuk mi magunk is, amikor közel jön hozzánk, és remélhető és ott van örökké, hiszen a Jelenések könyve éppen erről szól, hogy Ő eljön. Olyan bizonyosan eljön Ő, visszajön, ahogyan minden reggel megjelenik a hajnalcsillag. Akiről majd Simeon így tud prófétálni, így tud beszélni, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izraelnek.

Igen, Jézus a fényes hajnalcsillag, és boldog az, aki észreveszi. Boldog az, akinek ez a fény jelenti az igazi értelmet. Akkor ott, Izraelben, volt aki meglátta benne az Isten dicsőségét, és volt aki kisebbítette. Jézus, majd amikor arról beszél Názáretben, hogy őt az Úr, az Isten kente föl, ő az Úr felkentje, Messiása, akkor elkezdik beszélni ott az emberek: „nem József fia ez?” – kisebbíteni az ő dicsőségét.

János egy másik helyen, az ő evangéliumában így beszél: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt… Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek”. Lehet nem befogadni a világosságot. Bár a világosság olyan erős tud lenni, az Isten világossága, amely még ott is világosságot gyújt, ahol talán nem is gondolnánk.

Érdemes még szólnunk arról, hogy mi van belül a mi szívünkben, életünkben. Sokan ma sötéten látnak. Sokan ma úgy értékelik az életüket, mint akik bűnök és betegségek miatt sötétségben járnak. Péter apostol így ír erről: „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap és felkel a hajnalcsillag szívetekben”. Szívetekben. Mert Jézus Krisztus, mint hajnalcsillag eljött ebbe a világba. De az a nagy kérdés, hogy a mi szívünkbe eljött-e már, bevilágította-e már a mi életünket. Felkél a hajnalcsillag a szívetekben, hogy elűzze onnan a sötétséget, hogy kiűzze onnan mindent, ami nem oda való, hogy rávilágítson a sötétséget okozó bűneinkre. És az a jó hír, hogy bármilyen szorongatottságban, kísértésben élünk, bármilyen kétségek között vagyunk, szól és világít ez a hajnalcsillag, reményt ad a mi számunkra.

Akik pedig befogadták, megadja azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Akik nem fogadták be, a maguk dicsőségét hirdetik. Az ember maga-magáról alkotott dicsősége olyan, mint a mesterséges fény. Egy darabig ragyog, majd leáldozik. Kihuny, kikapcsolhatják.

Micsoda hír volt nemrégen, amikor az egyik amerikai nagyváros teljes sötétségbe borult. Igen, így lehet egy-egy ember élete is, aki csak a mesterséges, önmaga dicsőségében tud bízni. Egyik nap még talán dicsőségesen ragyogó, másik nap pedig teljes sötétségbe borul. Tudja az ember, hogy véges az ideje, mégis önhitten felül akar kerekedni másokon, e világ mindenféle dicsőségén. Kisebbíteni akarja az Isten dicsőségét, el akarja kápráztatni az őt figyelőket, és el akarja takarni az Isten dicsőségét. Ez a veszélyes fényszennyezés szellemi értelemben.

Milyen jó, hogy nekünk olyan hajnalcsillagunk van, akinek nem parancsol senki. Aki nem kapcsolható ki, ami nem hibásodik meg. Az a bizonyosság, hogy évezredek óta hirdettetik az, ami ott, a betlehemi pusztán valóban felragyogott angyaloknak, pásztoroknak, és aztán megállt az istálló felett. Az a csillag hirdeti azt, hogy nekünk üdvözítő született a Dávid városában, hogy Jézus Krisztus evangéliuma újra és újra hirdettetik, és hogy a Szentlélek által valóban tudhatjuk, hogy velünk az Isten, és a kegyelme megújul rajtunk napról-napra.

Aki felcseréli a teremtő Isten imádatát a saját maga imádatával, vagy más dolgoknak az imádatával, aki felcseréli az Isten dicsőségét a saját maga dicsőségének a hirdetésével, annak a békessége is ingataggá válik. Annak mindig méricskélnie kell pozícióját, mindig féltenie kell önmagát (lásd Heródes példája). Ma talán van, ami dicsőséggel tölt el, és holnap mi lesz velem? Ez a fajta félelem benne van még sok-sok ember életében. És legyen a mi számunkra mégis bizonyosság, hogy mindenek felett való az ő dicsősége. Mindenek felett való az, amit ő hirdet, amit ő hozott el ebbe a világba.

Füle Lajos versével fejezem be:

Üzenem mindenkinek, hogy a Csillag

fényéből semmi nem kopott,

értelme lett csak megszokott.

Üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek

ma is a testté lett csoda,

ISTEN jósága, mosolya.

Üzenem mindenkinek, hogy a pásztor,

király egyformán kedves ott,

s Előtte boldog lesz legott.

Üzenet mindenkinek, hogy a bölcsek

serege most is útra kel,

elég nekik a régi jel.

Üzenem mindenkinek, hogy a szívem,

ma is repesve fut Felé,

ma is azért a GYERMEKÉ.

Ámen.

Imádkozzunk:

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Téged illet minden dicsőség, tisztesség és hálaadás. Az angyalok karával együtt áldunk Téged Jézusért, akit gyermekként nekünk adtál, hogy üdvözítőnkké legyen. Köszönjük a Te szabadításod örömhírét, hogy ebben a sokszor sötét, hideg világban hallhatjuk újra. Köszönjük, hogy ez a fény ragyoghat föl ma is a mi szívünkben, mint hajnalcsillag, mely elűzi az éjszakát. Segíts minket, hogy a Tőled nyert világosság továbbsugárzói lehessünk. Szentlélek Isten kérjük, hogy naponként vezess minket. Úr Jézus Krisztus várjuk a Te dicsőséges eljöveteledet. Jöjj most is szabadításoddal, jöjj fényeddel, hogy mi is krisztusivá lehessünk életünkben. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |