| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Körülmények szorításai – vagy „minden oldalról körülfogtál Istenem”?

Zsidókhoz írott levél 11. fejezet 1-6. vers

„¹A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

²Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.

³Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.

⁴Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.

⁵Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.

⁶Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk! Áldunk Téged a Te hűségedért. Áldunk Téged a Te szeretetedért,  amit érezhettünk az elmúlt esztendőben. Emlékek tolulnak most elénk, általunk jónak mondott dolgokért adunk hálát, és meglátjuk Urunk a rosszakban azokat, amikor velünk voltál. Hálát adunk azért, hogy hitben járhattuk végig a 2007-es évet. Bocsáss meg nekünk mégis kételkedéseinkért, de megköszönjük Neked válaszaidat. Bocsáss meg nekünk értetlenkedéseinkért, de áldunk Téged, ha valamit megérthettünk a Te akaratodból. Bocsáss meg nekünk botladozásainkért, de köszönjük, hogy felemeltél minket, és vezettél. Hálát adunk azért, hogy erőtlenségünk idején erőt adtál. És most kérünk Téged, növeld Szentlelked világosságát, hogy értsük a Te akaratodat a Te Igédből. Áldd meg a mi emlékezésünket, és áldd meg a mi készülődésünket az elkövetkező évre. Jézus Krisztusért hallgass meg minket. Ámen.

Énekeljük a 138. Zsoltárunk első versét:

Dicsér téged teljes szívem,

Én Istenem,

Hirdetem neved.

Dicsérlek istenek felett

Én tégedet,

Mert azt érdemled,

És a te szent egyházadban

Imádkozván

Neved tisztelem,

Áldásodra én kész vagyok,

Hálát adok Neked, Istenem.

Zsoltárok könyve 139. fejezet 1-14.

¹A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

²Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

³Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

⁴Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.

⁵Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

⁶Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

⁷Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

⁸Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.

⁹Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

¹⁰kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

¹¹Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

¹²a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

¹³Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

¹⁴Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”

Szeretett Testvérek!

Bizonyára igen tanulságos lenne, hogyha összegyűjtenénk most (pár percet rászánva) írásban, hogy kinek, mit jelentett ez a lassan elmúló 2007-es esztendő. Bizonyára különböző gondolatok, különböző kifejezések kerülnének a papírra. És hogyha mindezeket a következtetéseket, ahogyan ezt az esztendőt zárjuk, ha mindezeket aztán megpróbálnánk összevetni, összesíteni, akkor valószínűleg igen tanulságos lenne az eredmény.

Mit is láttunk 2007-ben? Lehet, hogy az összegyűjtött gondolatok, az összegyűjtött eredmény summázata, vagy a summázat egy része, valami olyasmi lenne, hogy a körülmények szorításai. Talán ebbe a címszóba bele lehetne egy részét sorolni. Nyílván más gyűjtőszavak, kifejezések is lennének majd.

A körülmények szorításai – talán családi életben, talán gyász miatt, vagy a gazdasági életet nézve, a megélhetést nézve, talán, mert nehezebb lett sokaknak…

A körülmények szorításai? Talán igen, hiszen viharos belső, olykor igen nagy ellentétekkel terhes politikai légkör volt erre az elmúlt esztendőre jellemző.

A körülmények szorításai? Hogyha önmagunkra, testünkre gondolunk, talán sokan azt mondanák: „Igen, egy esztendő alatt határozottan érzem, hogy gyengébb lettem. Már nem annyi az erőm, mint egy évvel ezelőtt volt. Már több idő kell ugyanannak a feladatnak az elvégzéséhez”.

A körülmények szorításai? Talán mert éppen mostanában is erőtlenséggel, kisebb-nagyobb betegségekkel viaskodik az ember.

A körülmények szorításai talán éppen azért, mert a munkahely nagyon bizonytalan volt, esetlegesen a munkanélküliség időszakát is meg kellett próbálni.

Milyen volt ez az esztendő? – aminek lassan az utolsó óráiban leszünk. Hogyan láttuk, hogyan éltük meg mindezt? Lehet, hogy a leírt kifejezések közül még jó néhányat a „körülmények szorításai” címszó alá sorolhatnánk be: ha nemzetünkre gondolunk, hiszen változatlanul sajnos fogyunk… és még itt valószínűleg jó néhány eseményt lehetne fölsorolni, másik oldalról pedig lehetne talán egy olyan gyűjtőkifejezés is, hogy igen, ezekből megpróbáltunk kitörni ebben az esztendőben. De nagyon nehéz. Nagyon nehéz kitörni, nagyon nehéz változtatni, részben rajtunk áll, részben vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak. És gondolhatunk gyülekezeti életünkre is, az elmúlt esztendőre, eseményeire.

A zsoltáros, amikor végiggondolta (évezredekkel előttünk élve, más körülmények között élve), de végiggondolta életét vagy életének egy utóbbi szakaszát (valószínűleg nem pont egy esztendejét), de amikor végiggondolta, ő arra a felismerésre jutott, így fogalmazta meg: „minden oldalról körülfogtál”; URam, minden oldalról körülfogtál. Nagyon hasonlít ahhoz, amit az előbb így fogalmaztam meg, hogy körülmények szorításai; amik úgy körülvesznek bennünket, lehatárolják, behatárolják részben a mozgásterünket.

A zsoltáros azt mondja: „URam, minden oldalról körülfogtál”. Hát nem rettenetes ez a beszorítottság? Hogy körül van határolva a mi életünk? Az élet legkülönbözőbb területét, ha vizsgáljuk, újra és újra ideérkezünk. A zsoltáros azt mondja: „te megvizsgálsz engem”. Nem igazán szeretjük, ha megvizsgálnak bennünket; azt sem, hogyha az orvos kell, hogy vizsgáljon, azt sem, hogyha az APEH vagy más valaki vizsgáljon. Nem szeretjük. És a zsoltáros azt mondja: „körülfogtál engem”; ennek egyik része az volt, hogy „megvizsgáltál engem Istenem”. Aztán így folytatja: „Tudod, ha leülök, vagy ha felállok” – ezt a rettenetes beszorítottságot! Ennyire körül van fogva a zsoltáros? Minden lépését ismeri az Isten?

A XXI. század embere nagyon berzenkedik az ilyesmi ellen, amikor mindent ellenőrizni akarnak. Minden kontroll alatt lesz – mert sajnos, de ilyen világ felé haladunk –, és akkor még az Isten is? Ha leülök, ha felállok – mindent ismer és számon tart?

Aztán a zsoltáros a „minden oldalról körülfogtál” megfogalmazást így fejti ki: „gondod van minden utamra”. Ez is lehet egyik oldalról a beszorítottság érzése, de talán itt már jobban érezzük a pozitív üzenetet: „gondod van minden utamra”: ismered lépéseimet valóban. És egészen odáig fogalmazza meg a zsoltáros, hogy „Még nyelvemen sincs a szó, URam, te már egészen érted azt”. Ennyire körülfogtál, ennyire ismersz engem. És nagyon érdekes, de a zsoltáros nem felháborodik, nem kitörni akar ebből – bár majd ez a hang is megszólal –, hanem először ki tudja mondani: „Csodálatos nekem ez a tudás… nem tudom felfogni”.

A XXI. század embere is, jó lenne, mi is, jó lenne, ha ki tudnánk mondani: nem tudunk mindent felfogni. Ki kellene gyógyulni a racionalizmus kora óta bennünket fertőző betegségből, hogy az ember, a teremtmény a maga értelmében mindent meg tud magyarázni, mindent fel tud fogni. Nem tudunk mindent! A zsoltáros őszintén kimondja: csodálatos nekem ez az isteni tudás. Nem tudom felfogni. De tapasztalom. Tapasztalom, hogy minden oldalról körülfogtál. És miközben rácsodálkozik, aközben másik oldalról mégis megpróbál kitörni belőle. Megpróbál kitörni ebből az úgymond bezártságból, ebből a szorításból, a minden oldalról körülfogó isteni kézből. Így fogalmaz: „Hová menjek lelked elől?”. Nem tenné föl a kérdést, ha nem foglalkoztatta volna a zsoltárost ez a gondolat. Szabadnak lenni, kitörni, kiszabadulni ebből a bezártságból. A meghatározottságoknak ebből a szorításából.

Hová menjek lelked elől? Igen, határok egyik oldalról nyíltak Európában. A körülményeink egy részét itt hagyhatjuk. A körülményeink egy részét. Talán másik országban lehet munkát vállalni – bár ott lehet, hogy más lesz a fizetés, talán magasabb, igaz, hogy a megélhetés is nehezebb –, de magamat mindenhova magammal viszem! Csalóka, amikor az ember minden áron szabad akar lenni, és ennek az elmúlt esztendőnek ez is egy nyomorúsága volt, amikor némelyeket nagyon fertőzött a hangzatos szöveg, amikor mindig a szabadságról és a jogokról beszéltek emberek, miközben egyre nagyobb lett a beszorítás. Mindenhova magamat magammal viszem. Viszem a kishitűségemet is, viszem a zúgolódásomat is, viszem az elégedetlenségemet is, hogy nekem semmi nem jó, itt se, meg majd ott se lesz jó. Viszem magammal békétlenségemet, viszem természetemet, viszem a bűneimet. Az, hogy határok nyíltak, az nem azt jelenti, hogy megváltoztam. Legföljebb földrajzilag arrébb mehetek, de nagyon sok mindent vinnék magammal.

A zsoltáros föltette a kérdést: „Hová menjek lelked elől?” – hiszen bárhova megyek, „te ott is ott vagy”. Ott is ott vagy! Elérnél. És amikor a zsoltáros mindezt végiggondolta, akkor eljut odáig: „Számolgatom…”. Számolgatom és csodálatos mindez nekem. Csodálatos az a felismerés, hogy mindenütt ott vagy. Csodálatos. Így fogalmazza meg (nem olvastam most, jövőre, holnap délelőtt fogjuk olvasni ezt a mondatot is): „Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok”. Megpróbálhatok – hogyha énnékem szárnyam lett volna –, megpróbálhatok, menekülhetek. Menekülhetek magam elől, onnan sem tudok elmenni, de az Isten elől végképp nem. Akkor hogy van ez a beszorítottság? Ez, hogy körülfogtál, ez a meghatározottság? Hol van akkor az én nagy szabadságom? Hogy is van, hogy is volt akkor ez az esztendő? Hogy élhettük át az eseményeket, örömeit és gondjait? Merjük megfogalmazni a zsoltáros bizonyságtétele alapján egyfajta összegzésként: „félelmetes, csodálatos vagy Istenem”. És merjük kimondani azt is: „jól tudja a lelkem”. Jól tudja mindazt a lelkem, amit az előbb elmondtam. Csodálatos vagy és félelmes vagy Istenem. Én ugyan sok mindent nem tudok, sok mindent nem értek, nem is fogok mindent megérteni, mert csak töredékes és rész-szerint való az ismeretünk; korlátaink bizonyos részével számolnunk kell mindig, hiszen emberek vagyunk. Jól tudja a lelkem, hogy te mindenütt ott vagy. Jól tudja a lelkem, hogy minden oldalról körülfogtál.

Valaki, egy igehirdető, sok-sok évtizeddel ezelőtt többek között ezt mondta: „Amennyire erőtlenek vagyunk önmagunkban, annyira erősek vagyunk az Úrban”. A zsoltáros kimond egy nagyon rövid megállapítást, egy nagyon rövid hitvallást – és igazán engem ez ragadott meg ebből a zsoltárból; amikor visszagondolt életének egy szakaszára, amikor ezeket a meghatározottságokat, bezártságokat és ehhez hasonló dolgokat is átélte, végiggondolta, amikor még az is átvillant az agyán, hogy én elmennék innen, és a zsoltáros ki tudja mondani – így hangzik: „Magasztallak téged…”. Ennyi a summázat: Magasztallak téged. A zsoltáros, akit foglalkoztatott a gondolat, hogy elmenekülni… hátha valahol könnyebb lesz. A zsoltáros, aki kimondja, hogy nem értem, nem tudom felfogni, csodálatos vagy, hatalmas vagy, félelmetesen hatalmas vagy Istenem, ki tudja mondani, hogy magasztallak téged. Ez a summázat. Ebben összegzi életének utóbbi szakaszát. Magasztallak téged. És ez annak a rövid megállapításnak a folytatása, hogy minden oldalról körülfogtál.

Vajon, ha most tényleg azzal kezdtük volna istentiszteletünket, hogy mindenki egy kis papírlapot talál ott a padban, meg egy írószerszámot, és hagytunk volna pár percet, hogy írjuk föl a kis summázatot saját életünk 2007-es esztendejével kapcsolatosan, aztán ha még arra is lenne időnk, hogy ezt összesítsük, és a főbb hangsúlyokat észrevegyük, nos, akkor most megvolna az összehasonlítási lehetőség. A zsoltáros azt mondja: minden oldalról körülfogtál. Sok minden volt ebben az időszakban. Sok minden volt az elmúlt esztendőben, de én igazán azt ismertem föl Istenem, hogy minden oldalról körülfogtál. És ez a legtöbb. Ezért magasztallak téged. Ezért magasztallak. Minden oldalról körülfogtál, pedig annak a kornak is megvoltak a bezártságai. Annak a kornak is megvoltak a gazdasági, politikai meghatározottságai. Abban az időben is törékeny volt az emberi test, abban az időben is teltek az évek és öregedett az ember, és egyre kevesebbre futotta az erejéből; nagyon sok minden hasonló volt akkor is, mint ma.

A zsoltáros mégis eljut odáig: minden oldalról körülfogtál. Ez a legtöbb és a legnagyobb. Ezen kívül volt sok kellemetlen dolog, fájdalmas dolog, szomorú dolog, voltak csalódások. Voltak eredmények, örömök is, de igazán, ami fontos, az az, hogy a korabeli világpolitika, helyi politika, gazdasági élet, személyes élet, családi élet, nemzeti események közepette is te fogtál körül Istenem. Ennek a fényében lehet az összes többit nézni és látni. Ez a hívő ember kiváltsága. És hogyha így látom és nem csupán a részletek beszorítottságában látom az életet vagy az utóbbi esztendőt, akkor eljuthatok odáig: magasztallak téged.

A zsoltáros nem beszél arról, hogy előléptették. Nem beszél arról, hogy fizetésemelést kapott, nem beszél arról, hogy az árakat csökkentették, nem beszél arról, hogy emelkedett az életszínvonal. Semmi ilyenről nem beszél. A zsoltáros számára legfontosabb az volt, hogy fölismerhette: az Isten kezében vagyok. És így tekinthetett vissza élete utóbbi szakaszára is. Körülfogtál – hát nem ez a legfontosabb egy kisgyermeknek is? Teljesen biztonságban van, ha a felnőtt – akiről már megtapasztalta, hogy őt szereti, aki számára nem idegen –, ha a szülő átkarolja. Ez a legfontosabb. Ehhez képest az összes többi részlet számára kezd lényegtelen aprósággá válni. Hiszen, ha minden oldalról körülfog, átkarol a szülő, akkor a többit is meg fogja oldani. Hiszen azért karol át, mert szeret.

Kedves Testvérek! Próbáljuk átgondolni mi is az esztendőnket, és jó lenne eljutni oda, mert ez a hívő ember felismerése, ez a hit szava, hogy nem csupán a külső meghatározottságokat és beszorítottságokat kezdjük érzékelni, hanem mindezek mellett, fölött, hogy az Isten karol át bennünket. Hit által értjük ezt meg – ahogy az előbb a Zsidókhoz írott levél hitvalló bizonyságtételét hallottuk. És hogyha így is látjuk az elmúló esztendő realitásait, hétköznapi részlet realitásait, ha a legnagyobb realitást látjuk, hogy mindezek közepette, mindezek fölött, mindezek ellenére az Isten karolt át bennünket egyénileg, gyülekezetként is, akkor a hálaadás szólalhat meg a szívünkben. A hálaadás szólalhat meg, hogy számon tartott, hogy körülvett, hogy ismerte lépéseinket, gondolatainkat, hogy biztonságban lehettünk. Akkor a reménység erősödhet meg, és nagy bátorítás lehet, hogy jelen van az Úr. Nem azért, hogy akadályozzon.

A körülmények szorítása gyakran elcsüggeszthet, felháboríthat, menekülési elképzeléseket indíthat el bennünk, de ha hívő emberként ki tudjuk mondani, nemcsak mint megélt, hanem mint kívánatosan megélt tapasztalatot, hogy „Uram minden oldalról körülfogtál”, akkor ez reményt is ad. És akkor valóban ki tudjuk mondani: magasztallak téged.

Merjük egy kicsit így is végiggondolni, hogy a részletek határozhatnak-e meg bennünket, vagy a legnagyobb élmény és fölismerés, hogy „minden oldalról körülfogtál Istenem”.

És hogyha ez az utóbbi, akkor majd merjük magasztalni is a mi Urunkat. Ámen.

256. dicséret 4. és 6. versét énekeljük:

Velem, én szent Atyám, nagy-sok jókat tettél,

Mert énnékem mennyből őrízőt küldöttél,

Én ellenségimtől engem megmentettél

És az én szívemben örömöt szerzettél.

Kész már az én szívem néked énekelni,

Kész most jóvoltodért nagy hálákat adni,

És mindenek előtt téged megvallani,

A te szent nevedet örökké dícsérni."

Imádkozzunk:

Örökkévaló Istenünk! Az elmúlt esztendőt különbözőképpen éltük meg, hiszen volt egészség, betegség, megélhettük családdal, magányosan, eredményes munkával, átmeneti munkanélküliséggel, anyagi gyarapodással, megélhetési nehézségekkel, örömökkel és aggodalmakkal, megfáradva és megújulva, hitben járva, vagy nem régen Hozzád térve, nemzetünkért aggódva, vagy fáradozva, gyülekezetünkben tevékenykedve, vagy talán csak fogyasztóként önmagunkat erősítve, bezártságban vagy tágas térre állítva. Oly sokféleképpen élhettük meg az elmúló esztendőt, annak egy-egy szakaszát. Bocsásd meg, amikor csak a körülmények szorítását láttuk meg, és ezért csak panaszkodtunk, zúgolódtunk, kétségeskedtünk. Bocsásd meg, hogy gyakran a körülmények rabjaiként láttuk csak életünket, és kevésbé az életünket minden oldalról átkaroló szeretetedben láttuk magunkat. Magasztalunk, hogy az elmúló évben is mindig, minden oldalról körülfogtál, ismerted gondolatainkat, lépéseinket, örömeinket, gondjainkat, bánatunkat. Magasztalunk, hogy mindig, minden oldalról körülfogtál, ezért biztonságban lehettünk. Hálát adunk gondviselésedért, örömökért, életünket csiszoló próbákért. Hálát adunk szeretteinkért, hálát adunk gyülekezetünkben kapott áldásokért, a közösségért, gyermekekért, ifisekért, családokért, idősebb testvérekért. Hálát adunk és Téged magasztalunk Urunk, Istenünk a szolgálat különböző lehetőségeiért és áldásaiért. Hálát adunk a hit útján évtizedek óra járókért és a közelmúltban megtértekért. Hálát adunk, hogy nehezülő gazdasági körülmények között a jövőt megalapozó élet, épületbővítésünk lehetőségét elhoztad. Hálát adunk, hogy a kapott lelki áldásokért a mi életünket odaszánhatjuk jövőt építő áldozatot hozva. Hálát adunk, hogy neved magasztalása megerősít bennünket a hitben, reménységben, örömben, buzgóságban. Mi is magasztalunk a zsoltárossal együtt, hogy Te karoltad át a mi életünket. És segíts bennünket, hogy életünket minden oldalról körülfogó szereteted bizonyosságával indulhassunk el az új esztendőben is. Ámen.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |