| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Ti vagytok a föld sója

Mózes 3. könyve 2. fejezet 13. vers

„Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének sója. Minden áldozatodat sóval mutasd be!”

Máté evangéliuma 5. fejezet 13. vers

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só meg ízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Szeretett Testvérek!

A mesebeli király szerette volna megtudni, hogy a három lánya mennyire szereti őt, mint édesapát. Magához hívatta őket és megkérdezte: Kedves lányaim, mennyire szerettek ti engem? A legidősebb így válaszolt: ”Apám, úgy szeretlek, mint a nappal a fényt, te vagy az életem fénye”. A király meg volt elégedve. A középső leánya kijelentette: „Apám, szeretlek, mint a világ legnagyobb kincsét, te vagy az életem kincse”. Ezt is megelégedetten vette tudomásul a király. Következett a legkisebb leány, aki így szólt: „Apám én úgy szeretlek, mint az emberek a sót”. A király felháborodott ezen a vallomáson, és elzavarta otthonról a leányát. Néhány év múlva, amikor a király abba az országba látogatott ahol a legkisebb lánya élt, a lánya készítette el ételét. Finom dolgokat készített, de só helyett mindenbe cukrot tett. A király dühében hívatta a szakácsnőt. A királylány bejött és így szólt: „Apám elűzött a háztól, mert én azt mondtam, hogy úgy szeretem, mint az emberek a sót. Ezért tettem a só helyett cukrot az ételbe”. A király felállt, és könnyes szemmel engesztelte ki leányát: „A bölcsesség sója szól belőled leányom! Bocsáss meg és fogadd el a koronát”.

            Sóhiányos ételek, sóhiányos életek. Hogy el tudják rontani a legszebb dolgokat is!

Januárban olvastuk a Mózes harmadik könyvét, ahol talán sokalltuk is az áldozati leírásokat. Érdemes azonban elgondolkozni ezen a mondaton: „Minden áldozat sóval készüljön”. A sónak nem volt szabad hiányozni az áldozatból. A templomban külön kamra volt a só részére. Az Úrnak a legjobbat kellett adni, és azt sem kelletlenül, ízetlenül, és ez igaz már itt testi szellemi értelemben is.

            Előkép lehet ez is, a mai áldozatra vonatkozóan. Gondosan kellett elkészíteni a húst, és ahhoz tartozott annak fűszerezése is, így kerülhetett csak az oltárra. De sokszor hiányzik a mi gondos előkészületünk, mert talán csak a maradékból kerül valami gyenge dolog az Isten ügyére. Van, hogy elkészítünk valamit, csak só helyett más ízesíti, Isten Lelke helyett, saját ambíciónk lelhető csak fel benne. A szövetség sójával sózd meg! Isten rendelkezése szerint járj el.

            „Ti vagytok a föld sója” – mondja Jézus az őt követő tanítványainak. Izraelben nagy sótömbök szolgáltak arra, hogy a tűzhelyen átforrósodva, azon süssék meg a kenyeret, vagy a húst. Ebből a forró sótömbből aztán megízesedett a kenyér és a hús. Annyit vett át belőle, amennyi éppen szükséges volt. Ez a sótömb egy idő után kiüresedett, megízetlenült és akkor kidobták. Ízét veszti, kiüresedik, miközben teljesítette feladatát. Szomorú látvány az egyre kisebb, gyengébb sódarab.

Szomorú látni olykor megüresedett, elszíntelenedett keresztyén életeket. Amikor nem szól valaki lelkéhez már az Ige, amikor meglankad az imádságban, amikor megfárad a szolgálatban, amikor a lélektan által használt kifejezéssel szólva valaki kiég. Talán erején felül adott és közben nem tudott töltődni. Vagy csak kötelességteljesítés volt mindaz, amit tett, belső motiváció nélkül. A só esetében nincs lehetőség a visszaalakításra – „mivel sózzák meg!” – mondja Jézus.

            A mi életünk úgy só, mint majd a világosságról mondja Jézus „ti vagytok a világ világossága”, de úgy, hogy világosságotokat a világ világosságától nyeritek, azaz az Úrtól. A só erejét, tartalmát Jézustól nyeri, és így képes a mégoly kiüresedett élet is újra töltődni. „Legyen bennetek só” – mondja Márk evangéliumában az Ige. Vagyis legyen bennetek isteni erő és tartalom. Egyszer egy ürességéről panaszkodó ember ment a lelkészhez teljesen kétségbeesve; a lelkész úgy bíztatta, hogy ahol üresség van, oda befér valaki. Csak legyen őszinte kérésünk, hogy ”Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám… tölts el tűzzel…„. Egybecseng ez azzal, amit Márk evangéliumában olvasunk: „Mert tűzzel sózatik meg mindenki”, vagyis minden áldozathozatal tűzzel sózatik meg. Tisztán és örömmel teszek mindent az Úrért. Itt érdemes még arra figyelni, hogy a só gyógyít is. Elizeus próféta sóval gyógyítja Jerikó vizét [2Kir. 2:21]. Gyógymódként sóval dörzsölték be a beteg testrészt, hogy egészséges legyen.

            Életem áldozata kényszeredett, vagy jóízű? Hogy élem a mindennapjaimat? Mi van az ajkamon: öröm vagy panasz, remény vagy keserűség? Sokszor mi magunk is érezzük, hogy az eredetileg jó étel keserűvé válik, netán megromlik, vagy csak megszokottá, unalmassá válik. Áldozatunk milyen? Félszívvel végezve teher, régóta végezve unalmas és fárasztó, Jézus nélkül végezve ízetlen kötelességteljesítés csupán.

            A só nem önmagáért létezik, hanem mindig a nagy egészben teljesíti feladatát. Tartósít, azaz óvja a világot a romlástól. Észrevétlenül, de mégis észlelhető módon van ott a levesben, az ételben. Sok mindent nélkülözhetünk, de a sót nem. Nagy volna a hiányunk, ha nem volna többé só.

 Talán leértékeljük a keresztyének jelenlétét a világban, mert szeretnénk hatékonyabbnak látni sok tekintetben. A hívők a világban azért is vannak, hogy a rothadást, a romlást meggátolják. E világban mi a romlással úgy állunk szemben, mint egykor Noé, bárkaként hívunk a Krisztussal való közösségbe. Vagy mint Ábrahám, amikor könyörög Sodomáért: 50 igazért vagy 45-ért, 30-ért, 20-ért, 10-ért, nem pusztult volna el Ábrahámért. Ahogy a só megállítja a rothadást, úgy az Isten népe, mint egy gát tartja vissza az ítéletet. Mi Krisztusért járunk követségben, kérve kérjük az embereket, hogy béküljenek meg az Istennel. Ha nem lennének Isten gyermekei rothadást meggátoló módon jelen ebben a világban, sokkal nagyobb lenne már a bűz, a pusztulás. Amíg a földön van a gyülekezet, a Gonosz nem tud teljesen úrrá lenni.

Aki viszont nem sóként van jelen a világban, félő, hogy őt rontja meg a világ /Sámson, Salamon/. Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással. Pál így ír ezzel kapcsolatosan: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni”. Legyen ehető, élvezhető, nem túlzó, hogy vonzó legyen mások számára.

Végül tegyük fel a kérdést magunk számára, hogy életünk felkelti-e mások érdeklődését Isten iránt?

Egy sivatagi természetfilm jutott az eszembe ennek kapcsán: a száraz évszakban már minden víztartalékukat felélték az emberek, és igen nagy szükségük lett volna az éltető vízre. Tudták, hogy a majmok ismernek valami rejtett forrást, amihez mindig titokban jártak csak le. Az ember, hogy hozzájusson a forráshoz, cselt eszelt ki. Kirakott egy nagy sótömböt, és a majom, mivel szervezete kívánta, elkezdte nyalogatni. Igen ám, de ezután borzasztóan szomjas lett, és azonnal innia kellett, és eddigi óvatosságát feladva rohant le a titkos forráshoz. Természetesen az emberünk követte, így aztán övé is lett a titkos forrás, megmentve így a szomjhaláltól.

 Ha sóként élek a világban, ha a körülöttem élőket naponként valami ebből az erőből átjárja, keresni fogják a forrást. A só vizet kíván, az igazi hatás elvezet az élő víz forrásához. Ha tudom, hogy nem enyém az az erő, csak bennem jár, akkor nem csak azt fogják mondani, hogy te mindig legyőzöd a nehézségeket, hanem arra is kíváncsiak lesznek, hogy ki táplálja benned ezt az erőt. Közben pedig szabad bizonyságot tenni arról, hogy boldogan áldozom időmet, erőmet, boldogan oldódom fel akár láthatatlanul Isten országának szolgálatában. Ahogy Kálvin János fogalmazott az Ige- jelmondatában: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak fölajánlom”.

Pál apostol így buzdítja a rómabelieket: ”Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Ámen.

Imádság:

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus által!

Köszönjük, hogy ilyen csodálatos világban helyeztél el minket. Sokszor szomorít ugyanakkor bennünket, hogy az ember bűne miatt megromlott ez a világ. Áldunk Téged, hogy irgalmasan akarsz cselekedni, és Jézus Krisztus áldozata árán győzelmet vettél bűn és a kárhozat erői felett. Most odaszánjuk újra a mi életünket okos istentiszteletként, és kérjük, hogy élő Lelked vezéreljen minket szolgálatunkban. Add, hogy ne féltsük a mi életünket a szolgálattól, ne csak magunk körül forogjunk, hanem igyekezzünk sóként és világosságként árasztani a Tőled nyert erőt és szeretetet. Közvetlen környezetünk hadd érezze meg a keresztyén élet örömét általunk is úgy, hogy a forrást keressék

Könyörgünk azokért, akik most lelkileg nehéz próbák között vannak, kérünk Te erősítsd őket. Kérünk, legyél közel mindazokhoz vigasztaló Lelkeddel, akik az elmúlt héten megszomorodtak szerettük elvesztése miatt.

Kérünk népedért, gyülekezetünkért, hogy érezhető legyen a mi jelenlétünk a világban, áraszthassuk a Te békességedet, hogy sokan megismerjenek téged. Tölts el bennünket a másokért is áldozatra kész lélekkel, az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg és áldj meg minket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |