| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Krisztus a Kőszikla!

Péter első levele 2. fejezet 1-10. vers [1Péter 2:1-10.]

 „¹Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, ²mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;

³mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

⁴Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt »kiválasztott és drága«;

⁵ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

⁶Ezért áll ez az Írásban: »Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg«.

⁷Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett,

⁸megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.

⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

¹⁰akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.”

Imádság:

Mennyei Édesatyánk! A szívem és a szívünk magasztal Téged, hogy újból itt állhatunk a hét első reggelén a Te színed előtt meghajtva fejünket, térdünket, hogy hódolatunkat fejezzük ki Néked. Édesatyánk! Úgy átjárta az én szívemet a 392. ének minden sora, minden szava, amely a Te beszédedből ered. Köszönöm Uram a felolvasott Igét, amely általad jött létre. Ráállhatunk erre a drága Igére, és e szerint szükséges, hogy éljünk. Köszönjünk Úr Jézus, hogy itt vagy közöttünk és meg akarod áldani a mi együttlétünket. Kérünk Istenünk, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, amit az elmúlt héten mulasztásban vagy engedetlenség miatt elkövettünk, és éljünk a Te Lelked által, erővel és hatalommal legyél közöttünk. Uram! Te Igéd szerint azt mondtad, hogy a megrepedt nádat nem töröd el, a pislogó gyertyabelet nem oltod ki, erre vágyik a mi szívünk, hogy valóban ezt tapasztaljuk meg a Te szereteted által. Kérlek Uram testvérünkért, szolgádért, hogy hadd tudja tolmácsolni a nékünk hozott üzenetedet, a Te lelked, a Te erőd által, hogy meggazdagodva mehessünk el erről a helyről az Igédet szeretők közzé a világba, és azok közzé is Uram, akik nem hallottak a Te létezésedről. Add Úr Jézus, hogy ez így is legyen. Ámen.

Kegyelmezz meg nékünk nagy Úr Isten

Ne hagyj minket elvesznünk bűnünkben,

Kik mindenkor bízunk szent nevedben:

Bűnünk szerint ne büntess tömlöcben!

Mutasd ki már irgalmasságodat,

Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat:

Add ismernünk a te szent Fiadat,

Ő kedvéért jelentsd ki magadat.

                                          224. dicséret 1. és 5. vers

Máté evangéliuma 16. fejezet 13-23. vers [Máté 16:13-23]

¹³Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?”

¹⁴Ők így válaszoltak: »Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.«

¹⁵Erre megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek mondotok engem?«

¹⁶Simon Péter megszólalt, és így felelt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.«

¹⁷Jézus így válaszolt neki: »Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

¹⁸Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.

¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.«

²⁰Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.

²¹Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

²²Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!«

²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«”

Szeretett Testvérek!

Úgy gondolom, mindannyiunknak volt már olyan élménye mostanában vagy talán régebben, hogy amikor hegyek között sétált, kirándult (mondjuk a család), vagy ismerősökkel együtt sziklák között jártunk, akkor vagy mi mondtuk (különösképpen a gyermekeinknek), de lehet, hogy mások mondták nekünk ott a hatalmas sziklák között járva: vigyázz, kilazult kis kődarabra ne lépj rá! Vigyázz, kilazult kis szikladarabba ne kapaszkodj bele, mert esetleg azzal együtt le fogsz zuhanni! Mert nem biztonságos. Mindig az igazi, kemény, nagy kősziklát figyeld, abba kapaszkodj, arra lépj rá!

A fölolvasott bibliai történetünk helyszínét próbáljuk magunk elé képzelni. Cézárea-Filippiről van szó. Vagyis Izrael északi területéről, a Genezáret tavától is északabbra vagyunk, egészen a hatalmas Hermón hegy lábainál, azon a vidéken egyetlen olyan magas hegy, amelyen hó is van. Nos, a hatalmas hegy lábainál, ahol sziklák vannak, ahonnan köveket bányásztak abban az időben, Jézus korában is, és vitték el az építkezésekhez; ahol közelben pogány szentélyek is épültek – némelyik rendben volt, némelyik már talán kissé viharvert volt. Vagyis, amikor ott elképzeljük lelki szemeink előtt, hogy Jézus és tanítványai ide mennek el, itt vannak, itt beszélgetnek, szinte teljesen kézenfekvő a képanyag, amit használ; mert itt, a fölolvasott mai bibliai szakaszunkban kőről, kövekről van szó. Szikláról van szó, bár ez a magyar fordításban nem igazán jön át, és nem pontosan úgy jön át, ahogy ez a görögben benne van. Ott egy egész kis szójáték van, magyarban képtelenség visszaadni. Úgyhogy részben ezért is, néha bizonyos körökben ezt a bibliai szakaszt elég sajátosan értelmezték, és valamifajta primátus igényt próbáltak támasztani ez alapján.

Nézzük közebbről a följegyzett evangéliumi szakaszunkat. Ott vagyunk a Hermón hegy lábainál, Izráel északi határvidékén – ahonnan már tulajdonképpen csak pogány települések következnének–, és itt elbizonytalanító emberi vélekedéseket hallunk; amikor Jézus megkérdezi, hogy kinek mondanak az emberek: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának”. Az emberek véleménye megoszlik – mondják a tanítványok. Nem tudják pontosan, hogy hova tegyenek Téged, Jézus. Nem tudják pontosan, hogy ki lehetsz Te. Valami Messiást várnak az emberek, de nem tudják igazán. Vagy nem merik kimondani. Hát lehet ezt is hallani, meg azt is hallani az emberektől. És ugye ekkor teszi föl Jézus a kérdést, hogy: hát ti kinek mondotok engem.

Ne feledjük el (és ezért is olvastam együtt a mai és a holnapi szakaszt, mert az egész evangélium összefüggésében kell figyelnünk a bibliai igékre, szakaszokra), hogy ami kérdés itt elhangzik, és majd az elhangzó válasz után kezd Jézus szenvedéseiről beszélni, ez pedagógiailag összetartozik. Jézus föl akarja készíteni a tanítványait ama kijelentésre, hogy az ember fia a gonoszok kezére adatik. Előtte egy hatalmas csúcson, hitvallásos csúcson vagyunk, és utána jön az, amit nem is nagyon tud megemészteni, megérteni Péter sem és a többiek sem.

Péter itt tehát kimondja a nagy hitvallást: „Te vagy a Krisztus…” – mondjuk inkább héberesen, mert úgy értjük mi is jobban – Te vagy a Messiás. A magyarban már a Krisztus szavunkban kevésbé érezzük benne azt, ami a magyarosodott Messiás szóban benne érezhető. Te vagy a Messiás! És: te vagy az élő Isten Fia! Itt egy olyan hitvallás hangzik el, amihez Jézus azonnal mondja: ez nem belőled fakad Péter! Ez az Isten Lelke által adott fölismerés. Az én mennyei Atyám mutatta meg neked; a Lélek által mondhatod ezt. De a nagyszerű és a legrövidebb hitvallások egyike hangzik el: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. És hozzá is fűzi Jézus: boldog vagy, hogy ezt felismerted. Boldog vagy, hogy ezt ki tudod mondani. Boldog vagy, ha ez a hitvallásod; nem csak tantételed – mondhatnánk ma már. Nem csak egy dogma számodra, hanem valóság számodra, hogy megismerted, felismerted a Messiást. Merthogy akkor az Isten üdvözítő tervét kezded kapizsgálni. Kezdesz valamit megérteni belőle. Ha fölismered, hogy Jézus a Krisztus – ahogy majd erről később Pál apostol többször a zsinagógákban az Írások alapján beszél –, ha ezt felismerted, akkor az Isten üdvözítő szabadító tervét ismerted meg. Nem egyszerűen egy valakit: Jé, hát te vagy a Krisztus! Az is egy nagy élmény, amikor az ember találkozik valakivel, és valakit felismer. De itt sokkal többről van szó. Itt az Isten üdvözítő tervének a felismeréséről van szó, amikor elhangzik, hogy te vagy a Krisztus, te vagy a Messiás, te vagy az, akit a mi szabadításunkra felkent, elrendelt ebbe a világba a mennyei Atya. És ugye ekkor hangzik el egy szolgálati megbízás.

És ezek után Jézus szenvedéseiről kezd beszélni. Ne szakítsuk szét ezt a két történetet egymástól, mint ahogy a többieket sem szabad egymástól szétszakítani. Először elsegíti oda a tanítványokat Jézus, hogy a legnagyszerűbb hitvallást ki tudják mondani. Mert amit utána mond, hogy az ember fia gonoszok kezére adatik és megölik, hát ez nem fér bele az emberi fejbe. Nem fér bele a kegyes gondolkozásba. Hát milyen Messiás az, akit meg lehet ölni? Hát milyen Isten Fia az, akit meg lehet ölni? – akit úgymond az emberek legyőzhetnek. A gonoszság legyőzhet? Először Jézus elsegíti őket oda és kiprovokálja, hogy elhangozzék a nagy fölismerés, a hitvallás: te vagy a Krisztus! Az Isten üdvözítő terve, megígért terve a szemünk láttára most itt a mi időnkben teljesedik be. Merthogy utána a beteljesedésnek részleteiről kezd beszélni Jézus. És az szintén nehezen érthető. Ahogy itt is Jézus utal rá: Péter ezt nem a nagy bölcsességed ismerte föl, mennyei Atyám jelentette ki. Nos, szenvedésemet sem fogjátok könnyen érteni.

Emlékezzünk, hogy majd a föltámadott Úr mondja, a Lukács evangéliuma végén olvashatjuk, hogy megnyitotta a szemüket, hogy értsék az Írásokat, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, feltámadnia kell, és hirdettetnie kell az egész világon ennek az evangéliumnak. Bizony hatalmas dolgok hangzanak itt el. Mi egy kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, de a mi értelmünk is elakad itt. Egy kicsit könnyebb helyzetben, mert már látjuk az üdvözítő terv több lépését. A tanítványok még éppen csak annyit láttak, ami addig beteljesedett. De itt többről van szó, minthogy csupán emberi értelemmel megértsük.

Amikor Jézus szenvedéseiről beszélt, ekkor jelenik meg egy másikfajta vélekedés. Az előbbi hatalmas hitvallás után, hogy Te vagy a Krisztus, te vagy a Messiás, utána ugyanannak a Péternek a szeretetét, féltését nehéz megfogalmazni. Talán ezeket is kifejezve, de kifejezi, hogy nem érti az Isten tervét. Amikor azt mondja, hogy mentsen Uram Isten, ez nem lehet! Ilyeneket ne beszélj! Verd ki a fejedből! Hát milyen Krisztus leszel te, hogyha szenvedni és meghalni fogsz? Egy egész más vélekedés ugyanazon Péter ajkáról. A hatalmas hitvallás után Péter tulajdonképpen a kereszt és a feltámadás ellensége lesz. A krisztusi küldetés, a megváltó küldetésének ellensége lesz, amikor azt mondja, hogy az nem lehet. Itt kereszt ne legyen. Itt halál nem jöhet szóba. Nekünk nem ilyen Messiás kell! Nem érti az Istent. Nem érti, és ez még nem is baj, hogy nem érti, hanem amikor nem értjük, és szembe megyünk az Istennel, és kijelentjük, hogy nem is lehet, így nem lehet, így ne szeressen az Isten! Hányszor lehet emberektől hallani, hogy hát azt prédikálják, hogy az Isten szeret, hát engem így ne szeressen! – mondják olykor szenvedés idején.

Péter a kereszt, a megváltás ellensége lesz. A kő, Kéfás, Péter – kősziklácska ugye a név jelentése –, nos a kő itt botránkoztató lesz. Botránkozás kövévé válik. Péter és az ő értetlenkedése, ellenkezése, ez az egész másfajta vélekedés. Úgyhogy nem véletlen, hogy majd Péter levelében nagyon megdöbbentő és nagyon elgondolkoztató sorokat olvashatunk, amikor is ilyet olvasunk Péter első levele 5. fejezetében: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Legyetek józanok. Vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte keresve kit nyeljen el. Álljatok ellene a hitben szilárdan” – Péter figyelmeztetése.

Igen, a  kísértés és a kísértő gondolat újra és újra meg fog jelenni azért, mert kimondtam a nagy hitvallást, hogy te vagy a Krisztus. Ez nem azt jelenti, hogy akkor utána semmi probléma, semmi baj nem lesz, minden kanyart olyan könnyen veszek az életben. Jönnek kísértések, és akár ilyen mélység is az értetlenkedésben, hogy: Uram Isten ez nem lehet! Ilyet ne akarjál! Majd én tudom, hogy milyen megváltás kell.

Tegyük föl a kérdést: mire építi Jézus a kihívottak közösségét? És itt szándékosan nem az egyház szót használtam, az eklézsiát, hanem magyarra fordítva mondom. Mert vannak szavaink, amiket átvettünk, és nem teljesen mindig ugyanazt jelentik már számunkra. Mert hozzáragasztjuk az elmúlt 2000 év sok eseményét. Ha azt halljuk, hogy egyház, akkor ma nagyon sok ember számára intézmény jelenik meg; tornyos épületek jelennek meg. Viszont Jézus ott a kihívottak közösségéről beszél. Ott nem jelent meg se Péter, se a többiek előtt olyan egyházkép, mint ami már bennünk van.

Nos, mire építi Jézus a kihívottak közösségét, az összegyülekezettek közösségét, a gyülekezetet? Hát nem emberi elképzelésekre. És nem is az ingatag Péterre. Ugye azt mondja, hogy „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat”. De melyik az a kőszikla, amiről Jézus beszél? Merthogy Péternek a neve sziklát jelent, ez igaz. No ez az, amit nem tudunk magyarra röviden, tömören, magyarázat nélkül lefordítani, mert ez egy nagyon sajátságos úgymond szójáték. Ismerjük ezt, minden nyelvnél van ilyen, ami nagyon jól hangzik az egyik nyelvben, de nem lehet lefordítani egy másik nyelvre, mert ott másabb egy kicsit a szerkezete, vonatkozásmódja. Ha lefordítjuk, akkor csak néz az illető, hogy mit magyarázunk mi, mert a szavakat érti, de a jelentését nem érti.

Mire épít Jézus? Nem az emberi vélekedésekre. Nem is a hirtelen nagy hitvallásra, hogy te vagy a Krisztus. És nem is az ingatag Péterre. Nem az emberekre akarja építeni a kihívottak közösségét. Jézus kőszikláról beszél, és előtte mondja, hogy a te neved szikla. Jézus tudta, nagyon jól tudta, hogy nem emberekre lehet és kell építeni.

Az örökkévaló Isten a Szentháromság tanácsában minket ugyan bevon ebbe a szolgálatba, de nem ránk akarja építeni az ő egyházát; már régen nem lenne egyház. Már régen nem lenne. Mi nem ülhetnénk itt. Hozzánk már nem jutott volna el az evangélium, ha a legnagyszerűbbekre is, de csak emberekre bízatott volna mindez. Mert Krisztus a szikla. Nagyon jól ismerjük szintén Péter leveléből, hogy mint lelki kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, épüljetek föl, épüljetek rá az apostolokra, a prófétákra; a sarokkő, a legalsó masszív kő, a szegletkő a Krisztus. Ő az alap. Majd ráépülnek a kövek. Próféták, apostolok, mindazok, akiket hitvalló őseinknek szoktunk mondani, és épülhetünk rá mi is. Az igazi kő, az igazi szikla – Péter levelében olvassuk éppen ezt – nem Péter ( bár a név követ jelent), hanem az a bizonyságtétel, az az isteni terv, hogy Jézus a Krisztus. Ő a fundamentum – ahogy az előbb énekeltük.

Fogalmazzuk meg tehát: Péter nem alapkő, Péter egy kövecske az alapkőnek. És mindannyian ilyen lelki kövek lehetünk, erre rendeltettünk, hogy a Krisztusra, mint kőre, kősziklára ráépüljünk. És így épüljön a kihívottak közössége az egyház.

Ha itt valaki közülünk önmagának ezt a helyet szeretné megszerezni, hogy ő az alapkő, akkor szembe megyünk a Szentírással. Akkor emberre akarjuk építeni azt, amit a Szentháromság nem emberre épített. Akkor a bizonytalan kövek világába megyünk át, bár az is kő; ha ott a hegyek között járunk, az a kis kődarab, kőszikla, amibe valaki belekapaszkodik, és az kimozdul, és majdnem vele együtt lezuhan, az is kő. De nem olyan erős és nagy, mint a hegy, mint a kőszikla. Az Írás kősziklaként mindig az Úrról beszél. És látnunk kell, hogy ilyen biztos alapot adott nekünk az Isten.  A te neved ugyan szikla, de bizony ingadozó kis kövecske vagy. De a hitvallás, hogy Jézus a Krisztus, a hitvallás, hogy te vagy a Krisztus, az stabil alap, az a kő, az a fundamentum. A Jézus. És így épüljünk rá mi is, és ezért épülhetünk rá mi is – 2000 év után is. Épülhetünk rá, a sarokkőre, az alapkőre, aki maga Jézus – olvassuk az Efezusi levél második fejezetében.

Milyen feladatunk van mindebben? Milyen feladatunk van, akár akkor a tanítványoknak, az azóta élt nemzedékeknek és nekünk? A kulcsokat is oly sokan szeretik emlegetni: “Péternek valami kulcsot adott…”. Meg kell figyelni persze, hogy mire vonatkozott az a kulcs. De előtte emlékezzünk arra, hogy a Szentírás máshol is emleget kulcsokat. Megint ne ragadjuk ki egy bibliai szakasz néhány kifejezését, és aztán kicsit a magunk gondolatai szerint értelmezzük.

A Máté 23-ban Jézus, amikor az írástudókról és a farizeusokról beszél, akkor arról beszél, hogy az ismeret kulcsa (az Isten ismeretének kulcsa, a szenttudomány kulcsa) úgymond náluk van. Ezt mondja: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni”.

Igen, az ismeret kulcsa – az Isten megismerésének, a Megváltó megismerésének a kulcsáról beszél. De ez nem olyan kulcs, amivel mi egy ajtót nyitunk, hanem az evangélium hirdetése, az Isten országáról szóló bizonyságtétel, az nyitja meg, ha hittel fogadják, vagy zárja be, ha elutasítják ezt a bizonyságtételt az emberek.

Látnunk kell az Ige szerint, hogy ebbe az összefüggésbe illik bele az oldás és kötés is, hogy „amit te megoldasz, feloldasz, az oldva lesz, és amit megkötsz, az kötve lesz”. Igen, nagyon komolyan kell vennünk, hogy tetteinknek és döntéseinknek örökkévaló következménye van. Ha hirdettetik nekünk a megtarttatás evangéliuma, ha világosan, nyilvánvalóan jól hangzik a bizonyságtétel, a megtérésre hívás, a megszentelődésre hívás, és mi ezt elutasítjuk, akkor bezártuk, bezárult az út. Bár kinyitották előttünk, meghirdették, megismertették velünk.

Igen, az Ige, az igei bizonyságtétel, az igehirdetés az, amelyen keresztül nyílik – ha hittel fogadjuk –, vagy zárul az út. Hittel fogadni az Igét, mert ez tart meg az örök életre bennünket. Az, hogy igen, te vagy a Krisztus, és, hogy az én Krisztusom, az én Messiásom, az én Megváltóm, te vagy Uram Jézus Krisztus. Hogy erre a biztos kősziklára épüljünk hitben és egész életünkben. Ez fog megtartani bennünket. Így nyílik ki előttünk minden. Így van bűneink bocsánata, feloldatunk bűneink következményei alól, és így bocsát meg és fogad el bennünket a mennyei Atya. Isten lelki házzá akar bennünket építeni. Lelki házzá. A kihívottak közössége –  mondja Jézus: én ezen a kősziklán építem fel egyházamat. Nem azt mondja, hogy rajtad, hanem a megváltás szikláján, a Krisztuson.

De ebben van helyed Péter, ebben helyetek tanítványok, ebben van helyetek és küldetésetek mindenkori hívő ember. És figyeljük meg, mit mond Jézus: „Boldog vagy, boldog vagy Simon, Jóna fia”. Boldog? Oly sokszor hangzik a Szentírásban az úgymond boldogságmondás vagy mondások. Azt mondja: boldog vagy. Igen, ha felismerted, megismerted és elfogadtad, hogy Jézus a Krisztus számodra is. Akkor boldog vagy, mert a legnagyobb dolog történt az életedben. Olyan valami történt, ami egy jelenvaló életre és az örökkévalóságra is áldásos kihatással lesz.

Ha megismerted, felismerted és elfogadtad Jézusban Messiásodat, akkor boldog vagy. Boldog vagy, ha ráépülsz a kősziklára. Ha azon egy kis kövecske, egy kis sziklácska leszel te is és sokak együtt. Boldog vagy, mert az isteni üdvözítő terv szerint a helyedre kerülsz. A kősziklára kerülsz. Akkor boldog vagy. Akkor nem a világ fog sodorni össze-vissza. Nem bizonytalan alapokra fogsz építeni. Boldog vagy, ha engeded, hogy beépítsen ebbe a lelki házba, a kihívottak közösségébe az Isten. Hogy az életednek, életemnek így adjon új értelmet és tartalmat az Isten. Boldog vagy akkor. Nem attól vagy boldog, hogy egyszer mondasz egy hitvallást. Az csak egy első lépcső benne. Az első lépés. Hanem boldog vagy, ha eszerint élsz, ha beépülsz ebbe a lelki házba, a kősziklára, ahogyan a próféták és az apostolok és sokan utána ráépültek. És így leszünk munkatárssá. Így még a Péterek, a Péterecskék, a kis kövecskék is a kősziklára épülve hatalmas házzá épülnek.

Hogy mondja Jézus? Arról beszél, hogy „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta”. Ha csak magunkban vagyunk, legyen a nevünk Péter vagy bármi – mondjuk talán egy magyar névvel, amit értünk: Szilárd. Van, akinek Szilárd a keresztneve, de egyáltalán nem szilárd a jelleme.

Nos a pokol kapui nem vesznek diadalmat. Emlékezzünk csak, Péteren, ott a főpap udvarában a kapus lány diadalmaskodik: téged is a Názáretivel láttunk. Nem, nem, nem, nem és tagad. Ezek vagyunk mi. Akkor is, hogyha kő a nevünk vagy Szilárd a nevünk. De Jézus arról beszél, hogy a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni az egyházon. Mert a kőszikláról indult és a kősziklán marad. Nem azért, mert mi olyan nagyszerűek vagyunk, hanem mert az alap és a fundamentum biztos.

Boldog vagy – boldog, hogyha az üdvösséges ügyet szolgálod sokak javára. Boldog, hogyha a mindeneket legyőző csapat tagjává lehetsz és leszel. Boldogok vagyunk akkor, ha ebben a kihívottak seregében, ebben van a helyünk, szolgálatunk; a Krisztusra, a kősziklára épülünk, ott egymást segítjük, és együtt hirdetjük az embereknek, hogy állj a sziklán a biztos alapra. Ne emberi vélekedésekre, ne is emberi vallásos vélekedésekre. A Krisztusra. Mert a Krisztuson a pokol kapui sem tudnak diadalmaskodni. És ami a Krisztusra épül, azon semmi ellenség nem tud diadalmaskodni.

A mi igazi életünk, a mi életünk igazán így lehet egy győztes ügy, egy győztes csapat része. A mi világunkban győztes, sikeres csapatot akarnak építeni. Ehhez mindenféle szemináriumot, kurzust tartanak, összekovácsolják a munkatársi gárdát egy-egy munkahelyen.  Hát mi egy győztes ügy emberei vagyunk! Egy győztes… Annak ellenére is – hogy egyszer ki tudjuk mondani, hogy te vagy a Krisztus, utána meg „mentsen Uram Isten, nem lehet, ilyen Messiás nem lehet!” –, hogy van ingadozás bennünk. De noha még megmozdítható kis kövecskék vagyunk, de ha a Kősziklán, a Krisztuson vagyunk, akkor a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak.

Álljunk be ebbe a kihívottak közösségébe, merjük vállalni ezt az ügyet, mert ezt érdemes. A Krisztusra állva lesz a mi életünk is stabilabb, erősebb és áldásosabb. Ámen.

Védelmezzed a te kicsiny bárkádat!

Benned bízik a te küzdő egyházad:

Te szent véred érette kiontottad:

Elmerülni ne hagyd, ha megváltottad!

Ne hagyj kérünk, egyetlenegy Jézusunk,

Jusson te elődbe mi imádságunk

És hallgass meg, egyetlenegy Szószólónk,

Tekints reánk, hatalmas Közbenjárónk!

Sőt légy erős kőfala te népednek,

Szaporítsad számukat híveidnek,

Vezéreljed nyelvét hirdetőidnek,

Kik nevedért gyakran bosszút szenvednek.

                               381. dicséret 6., 7., és 8. vers

Magasztalunk Istenünk, hogy rólunk, engedetlenségbe tévedt teremtményeidről nem mondtál le, hanem üdvözítő tervet készítettél megmentésünkre. Dicsőítünk Jézus Krisztus, hogy érettünk, miattunk, helyettünk szenvedtél és föltámadtál, hogy mi bocsánatot kérve új életet kaphassunk. Hálát adunk, hogy a nemzetekből egy népet hívtál ki a hit közösségében. Hogy Jézus a sarokkő. Hogy Ő az igazi kőszikla. Ő az egyház szilárd fundamentuma. Hálát adunk, hogy mi is, mint élő kövek, kövecskék épülhetünk rá. Kő lehetünk a kősziklán, az igazi kősziklán, a Krisztuson. Bocsásd meg Urunk, amikor embereket, magunkat túlértékeltük. Bocsásd meg, amikor egyházad öncéllá vált. Bocsásd meg, amikor a tőled kapott küldetésünkben, szolgálatunkban eltévesztettük az arányokat. Bocsásd meg, amikor buzgólkodtunk, de már-már idegen alapokra építettünk. Segíts Urunk, hogy az evangélium helyes hirdetése által sokak előtt megnyíljon a Te országod. Segíts, hogy erősebb hittel szolgáljunk a Te néped közösségében. Segíts, hogy a krisztusi boldogság sugározzon át életünkön, családunk, gyülekezetünk, városunk, nemzetünk javára. Segíts bennünket, hogy üdvösséges ügyet szolgáljunk az építkezéssel, a lelki ház építésével, és a szükséges épületek bővítésével, az arra adott adományainkkal. Segíts bennünket Urunk, hogy általad a gonoszt legyőző csapat örvendező szolgáló tagjaivá lehessünk. Erősíts bennünket a hitben, tarts meg bennünket az engedelmességben, hogy a mi életünk a Krisztuson, a krisztusi kősziklán, a biztos alapon legyen, és így a mi életünk mások számára is áldássá legyen. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |