| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Királyod jön hozzád”

János evangéliuma 12. fejezet 12- 19. vers

„¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:

»Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!«

¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

¹⁵»Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.«

¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.

¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.

¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.

¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!«”

Imádság:

Istenem! Hálásak vagyunk a mai napért, hogy felkelhettünk az ágyunkból, kinyithattuk a szemünket, és érezhetjük a nap melengető sugarát.

Köszönjük, hogy ma itt lehetünk, hogy segítettél bennünket ama döntésünkben, egyéb tennivalóinkat félretéve, a Te házadba jöttünk, és a gyülekezet jelenlévő tagjaival együtt Téged magasztaljunk.

Köszönjük, hogy az elesetteket, betegeket segítetted, hogy a betegágyukból kikelve erőt vehettek magukon, és eljöttek ma ide, közénk.

Hálásak vagyunk Neked a gyülekezet gyarapodásáért, mind lélekben, mind anyagi lehetőségekben.

Hálásak vagyunk a héten beindult építkezésért. A nagyobb épület lehetővé teszi majd többek között a csoportos foglalkozások bővülését.

Hálásak vagyunk a gondolatért, az ötletért, a bölcsességért, ami beindította a csoportos foglalkozásokat, hiszen itt közvetlenül, belsőséges hangon jut el az Ige az emberek lelkéhez.

Minden évben egyszer megadatik az a nap a gyülekezet életében, hogy tanúi lehetünk felnőtt emberek hozzád való megtérésének, a konfirmálásnak.

Köszönjük, hogy megmutatod a helyes utat az útkeresőknek, a feléd igyekvőknek.

Köszönjük, hogy ma családtagként vagy barátként elhoztál olyan embereket közénk, akik még lehet, hogy nem érezték meg hatalmas szeretetedet, törődésedet, gondviselésedet, vagy ha érezték, akkor nem neked, hanem sok véletlen szerencsés egybeesésnek tulajdonítják a velük történt kellemes eseményeket, érzéseket.

Kérünk, Szentlélek Isten, hogy hozz megvilágosodást szívükbe.

Szentlélek Isten, kérjük, hogy adj nekünk erőt, hogy úgy éljünk, úgy szóljunk, úgy cselekedjünk, hogy minél többen meghallják hívó szavadat.

Segíts, hogy gyülekezetünk szeretettel fogadja az újonnan érkezőket, bátorítsa és segítse őket a hozzád vezető út megtalálásában.

Tudjuk, hogy ezen az úton érhetnek bennünket csábítások, kísértések, és letérünk néha erről az útról. Kérünk, könyörgünk, hogy bocsáss meg nekünk gyarló embereknek, ha néha ellenedre cselekszünk. Bocsásd meg nekünk, hogy hajlamosak vagyunk könnyen ítéletet mondani embertársainkról, újjal mutogatunk másokra, holott mi sem vagyunk különbek.

Kérünk, hogy a politika viharában segíts bennünket, hogy higgadtak tudjunk maradni, és szeretettel és megértéssel tudjunk tekinteni embertársainkra.

Segíts, hogy meg tudjunk egymásnak bocsátani, mint ahogy kérünk, hogy Te is bocsáss meg nekünk a vétkeinkért. Kérünk, világosítsd meg az értelmünket, hogy a mai istentiszteleten megértsük a hirdetett Igét, és be tudjuk fogadni a szívünkbe, és magunkénak érezhessük a gondolatokat, üzeneteket.

Kérjük, add áldásodat az itt jelenlevőkre, a távol maradottakra, a gyülekezetünk minden tagjára. Ámen.

János evangéliuma 12. fejezet 12-15. vers

„¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:

»Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!«

¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

¹⁵»Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.«

Szeretett Testvérek! Sokan ismerjük HENRYK SIENKIEWICZ lengyel írónak a QUO VADIS című regényét, amelyben egy legendát is feldolgoz Péter apostolról. Péter apostol miután megkapta a küldetését Jézustól, több évtizedes szolgálat után – most a regény vége felé – kifelé igyekszik Rómából. Társával elhagyja Rómát, mert a császár miatt veszélyben van az élete. Ahogy kifelé megy Rómából, egy nagy fényesség jön vele szembe, és tudja, hogy ez az Úr Jézus. Meg is szólítja: „Krisztusom, Krisztusom!”. Le is borul a lábaihoz, és elcsukló hangon megkérdezi: „Quo vadis, Domine?” – vagyis: „Hová mégy, Uram?”. És akkor Krisztus válaszol: „Míg te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek”.

Ez után a látomás után Péter visszafordul, visszamegy Rómába, és tudjuk, hogy ott végzik ki, ő is halált szenved Krisztusért. Ez egy legenda. A Jeruzsálembe való bevonulás után több évtizeddel történt, de én hiszem, hogy Jézus, azóta is, többször akar bevonulni városainkba, többször akar bevonulni Jeruzsálembe, Rómába, Debrecenbe; többször kísérli meg, hogy eljöjjön a mi életünkbe. Boldog ember az, aki kaput nyit Neki, aki fogadja az Ő látogatását.

Jézus Betfageből Jeruzsálembe megy, pedig tudja, hogy mi vár rá, tudja, hogy mi fog következni. Jön elénk is, pedig olykor előre látja visszautasításunkat, jön elénk is, pedig nem mindig fogadjuk az Ő látogatását. Nem keres kifogást, hogy úgysem fognak szívesen fogadni, hanem siratja Jeruzsálemet, hiszen tudja, hogy Jeruzsálem nem jól fogadja őt – „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartalak összegyűjteni, mint kotlós a kiscsibéit, de te nem akartad, nem ismerted föl meglátogatásod idejét.” Igen, a békesség városa akkor nem ismerte föl igazán meglátogatása idejét, de Jézus ennek ellenére megy, Jézus útja éppen ezért van. Előre tudja a dolgokat, egyedül van ezzel a tudásával, tulajdonképpen a passió Jézusnak ezzel az elhatározásával indul meg, hogy Jeruzsálembe kell mennie. Jézus meghozta az ő döntését, Jeruzsálembe megy.

A 27. versben arról olvasunk kicsit később, Jézus mondja: „Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!” Igen, a kérdés felmerül: kell-e ez a látogatás? És akkor megbizonyosodik benne, hogy éppen ezért az óráért kellett, hogy jöjjön. Ismerjük a Gecsemáné kerti imádságát is Jézusnak, amikor arról beszél, „ha lehetséges, múljék el tőlem ez a keserű pohár, de ha nem, akkor ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied”.

Jézus tudatosan vállalja a keresztutat, a fájdalmak útját, nem sodortatik bele a kereszthalálba, hanem ő maga akarja, és ő maga mondja ki, hogy „éppen ezért az óráért jöttem” ebbe a világba. Tudja, hogy nem fogják őt megérteni, tudja, hogy félre fogják érteni az ő királyságát, mégis megy. Zarándokmenet megy ekkor Jeruzsálembe, több százezren jönnek a páska ünnepre, Jézus is erre az ünnepre jön a tanítványaival, és az olajfák hegyének érintésével, Jeruzsálem egyik keleti kapuja nyílik meg előtte, és ott jön be a városba. Befelé halad, befelé akar haladni: „Királyod jön hozzád szamárháton”. És ezt valahonnan megérzik a Jeruzsálemben már ott levő emberek, mert azt olvastuk, hogy kijönnek Jézus elé, pálmaágakat fognak, kivonulnak az ő fogadására, és kiáltanak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izrael Királya.”

Hogy nem értik igazán, az bizonyos, hiszen le is írja János, hogy még a tanítványai sem igazán értik. Valamit azonban mégis megértenek belőle, valamit megéreznek, és valamit a prófétai szóból visszaadnak, és próbálják mások számára is érthetővé tenni.

Hová mégy tömeg? Jézus elé. Jézusod elé. Az ünnepre érkeznek Jeruzsálembe, de most nem az ünneppel foglalkoznak, hanem azzal a Jézussal, aki már megmutatta az ő szabadítását. Leírja János, hogy azért vonul elé a tömeg, mert Lázárt kihívta a sírból, mert látták, hogy még a halál felett is úr. De azt még nem tudják és nem értik, hogy több lesz ez az Úr, mint amit most látnak belőle, több lesz, mint Lázár feltámasztásával láttak, hiszen Jézus Krisztus feltámadása sokkal többet jelent majd, és nem csak Lázárnak, nem csak egyeseknek, hanem bárkinek, aki hisz majd Őbenne. Nem értik, hogy miért is jön Jézus Jeruzsálembe, nem értik, hiszen ők is tudják, hogy a farizeusok acsarkodnak, és cselt akarnak vetni Jézus ellen. Mégis jön Jézus, és mégis ott van vele szemben, vele együtt a tömeg. Nem értik azt sem, hogyan lesz ő Király. Hogyan lesz Király, hogyha szamárháton jön. A próféciában ez, hogy szamárháton jön, azt jelenti, hogy békességet hoz, békesség királya lesz, nem úgy fegyverekkel jön, mint egy harci cselekményre induló király, hanem békességet szeretne hozni, felszabadulást, szabadságot akar hozni az emberek életébe, de nem értik. Ők azt várják tőle, hogy a római birodalom alól szabadítsa föl az ő népét. Még a feltámadás után sem igazán értik a tanítványai, hiszen akkor kérdezik tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek?”. Nem, Jézus nem politikai Messiás, Jézus nem így hoz szabadulást, hanem úgy, ahogy hallottuk a bizonyságtételekből, hogy a bűneink alól, szenvedélyeink alól, az elrontott életünkből hoz szabadulást és segítséget. Hozsánna azt jelenti, hogy most segíts meg. Azt jelenti, hogy én vallom, hogy Jézus az én segítségem, Ő tud megsegíteni, és Ő tud megváltani. Sokan nem értik ma sem, hogy Jézusnak hol van elrejtve a királysága, hiszen Dávid fiaként üdvözlik Őt. A Dávidnak adott ígéret azonban nem úgy teljesül be, mint ahogy azt gondolták. Nem egy földi trónust kap, hanem egy mennyeit, egy sokkal nagyobbat egy örökkévaló királyságra. Aztán nem érthető majd az sem, miért kell majd neki olyan koszorút viselni, ott nagypénteken, töviskoszorút, és azt a palástot, amivel kicsúfolták, és nem értették, amit mi már azt hiszem, jobban érthetünk, hogy Ő igenis felemelt fejjel érettünk jött ebbe a világba és adta az ő életét váltságul sokakért, hogy nekünk életünk és bővölködésünk legyen. Nem értik, de mégis ott vannak. Nem értik, és mégis jó, hogy ott vannak, úton vannak. És ahogy itt is elhangzott az előbb, sokan vagyunk úton, és sokan különféle helyzetekből érkezünk meg a mi Urunk elé. A sokaság halad Jeruzsálembe, és eszünkbe juthat a zsoltáríró szava, aki azt mondja, aki az útra vigyáz, annak mutatom meg az én szabadításomat. És aki így együtt halad Jézussal, odacsatlakozik Jézus mögé, az megértheti az Ő szabadítását. Megértheti, elkísérheti az Úr Jézust egészen a Golgotáig. Ahhoz, hogy megismerjük a szabadítás útját, el kell indulni, és ezek az emberek kijöttek Jeruzsálemből, és el kezdték figyelni Jézust. Lehet, hogy először nem értették, de már valamit sejtettek belőle, hogy mi fog történni. A mi utunk Krisztus követésében csak is így személyesen, személyes döntés alapján indulhat el. Személyes kell, hogy legyen, mert a tömegben való sodortatás az nagyon veszélyes, de a tömegben lételben erő is van, a tömegben nagyon jó együtt imádni az Urat. Biztosan megtapasztaljuk, érezzük újra és újra, milyen jó együtt zengeni a zsoltárokat, dicséreteket, dicsőíteni Őt. Milyen lelkesítő lehetett ott a virágvasárnap, hozsánnát mondtak és lengették a pálmaágakat, és milyen jó az, hogyha mi is így együtt tudunk lenni. Talán többen értünk már meg akár ilyen úton való felvonulást is. Volt egy világtalálkozó alkalmával fáklyás felvonulás a kollégiumtól az egyetemig, és igen jó volt együtt dicsőíteni az Urat azon az úton, azon a viszonylag rövid úton is. Aztán volt felvonulás Jézusért, és milyen jó, mikor együtt tudjuk magasztalni az Urat. De megvan a veszélye annak is, hogyha csak sodortatunk; ha csak meggyőződés nélkül odacsapódunk egy-egy tömeghez, emberekhez. Igen sokan csak úgy sodortattak, talán épp az elmúlt évtizedben, amikor kötelezőbb volt a vallás, amikor talán inkább megszokásból jártak az emberek. Most már nagyon is személyesen döntünk, és személyesen kell döntenünk, hogy ki tartozik az Úrhoz, és ki nem. Szokták mondani, hogy az a tömeg, aki ott hozsánnát mondott, az aztán néhány nap múlva „feszítsd meg!”-et mond. És van benne biztosan olyan, aki ezt megtette, aki aztán mégis arra az elhatározásra jut, hogy Jézusnak meg kell halni. De én hiszem, hogy nem biztos, hogy ugyanaz a tömeg az, aki ott van „feszítsd meg!”-et kiáltani.

Aki ismeri Munkácsi képeit, aki a szenvedéstörténetről igenis arra is hangsúlyt tett, hogy hogyan is viselkedik a tömeg, az tudja, hogy vannak ott olyan emberek, akik teli torokból valóban „feszítsd meg!”-et kiáltanak. De vannak olyanok is, akik siratják Őt, akik elkeseredetten, elhalványodott arccal követik Őt a Golgotáig, ugyanakkor sajnálják, hogy meg kell halnia az Úrnak, és valamit megértenek az Ő szenvedéséből. Igen,  prófétai meglátás ez, akár a képek oldalán, hogy vannak emberek, akik „feszítsd meg!”-et kiáltanak néhány nappal a „hozsánna” után, de én remélem, hogy akit igazán megérint az Istent dicsőítő ének, az Isten dicsőítése, az nem fordul el tőle.

Hová mégy mai keresztyén? Hová megyünk mi? Befelé, közelebb Krisztushoz, Krisztus követésére vagy elfordulunk tőle? Személyes hitvallással közelebb kerülünk Őhozzá, tudjuk Őt dicsőíteni és magasztalni, hogy tudom, hogy „Te vagy az én segítségem és Te vagy az én szabadítóm”. Tudjuk-e dicsőíteni Őt együtt a mennyei karokkal? Nem sokkal később Jézus azt mondja, azt kéri, hogy „Atyám dicsőítsd meg a Te nevedet!”. És akkor Isten valóban megdicsőíti az Úr Jézust. Azt mondja: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem”. És mi ennél felemelőbb, mint ha mi is bekapcsolódhatunk a mennyből jövő dicsőítésbe. Mi ennél felemelőbb, hogy tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus Úr, Király. Tudjuk, hogy mindig vannak ellenzők. Ott le akarták állítani a tanítványokat is, hogy ne dicsőítsék Jézust. Odamennek Jézushoz, és kérik tőle, hogy „hallgattasd már el a tanítványaidat!”. S akkor Jézus azt mondja: „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”. Vagyis ha ezeket elhallgattatjátok, Isten tud a kövekből fiakat támasztani. És milyen jó, hogy újra és újra tapasztaljuk ezt, hogy amikor talán némelyeket elhallgattatnak, akkor Isten gondoskodik róla, hogy ne halkuljon el a dicsőítés szava.

Vagy amikor a templomból kijönnek a gyermekek, akkor Jézus megállapítja, amit a zsoltáríró így mond: „nem tudtátok, hogy gyermekek és csecsemők szája által szerez magának dicsőséget az Úr?”

Igen, Virágvasárnap beszéljen nekünk arról, hogy ott vagyunk abban a tömegben, ott vagyunk a sok-sok keresztyénnel együtt, és akarjuk dicsőíteni a mi Urunkat. Beállunk abba a virágvasárnapi menetbe, abba a menetbe, amely Királyként tiszteli az Urat, és eljuthatunk a Golgotáig, nem „feszítsd meg!”-et kiáltva, hanem elfogadva Jézus Krisztus keresztjét, bűneinkből való szabadulásunkat. Ha úton vagyunk, ha benne vagyunk ebben a folyamban, ebben a tömegben, akkor eljuthatunk az üres sírhoz, megláthatjuk a dicsőséges Urat, aki Úr halálon, poklon, síron; és eljuthatunk a szolgáló életre, ami már nem elvezet Krisztustól, hanem Krisztus követésében járva próbál szolgálni és szeretni másokat. És végül pedig eljuthatunk az Ő országába, ahol az Ő királyságának örökös társai, részestársai lehetünk. Olyan nagy távlatokat nyit meg a virágvasárnap, és hogyha mi merünk a Krisztus követésébe beállni, akkor igenis bíztatás lehet a mi számunkra, azok számára, akik már régen ezen az úton járnak, hogy közelebb lehetünk a mi Urunkhoz, és bíztatás lehet azok számára, akik most lépnek Krisztus követésébe, hogy egyre jobban megismerhetjük Őt, és megismerhetjük az Ő szabadítását. Ámen.

Emeljük Jézushoz szemünk,

Jön már királyi győztesünk,

Mennyből leszáll s együtt leszünk.

Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön,

Felséges várástól feszüljön,

Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus nép, jön, jön a Király!

Azt mondta Jézus: idelenn

Új próba és új küzdelem.

A hívők sorsa szüntelen.

Azért ne csüggedjünk, ne féljünk,

Az út rövid, végére érünk.

Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

Éneklünk és a perc szalad,

A nap, mely nesztelen halad,

Az öröklét felé mutat.

De míg hangunk majd zengve szárnyal

 Hozsánnás angyal-kar szavával,

Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

Ó kérünk, Jézus, jó Urunk,

Te szabd meg életünk, utunk.

 Hány éjszakánk lesz s hány napunk.

Bölcs szívedből töltsd meg szívünket.

Te ismered jól kis hitünket.

Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk,

Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

367. dicséret

Mennyei Édesatyánk!

Felemeljük most szemünket és szívünket Hozzád. Tied minden hatalom Örökkévaló Királyunk. Áldunk Téged, hogy mi a Te népedhez tartozhatunk, olyan nagy erő és biztonság ez a mi számunkra, hogy naponként a Te szeretetedből élhetünk.

Segíts minket, hogy minden körülmények között készek legyünk a Te követésedre.

Adj örömet szívünkbe, hogy áraszthassuk tovább másokra is. Vedd el a mi félelmeinket, hogy bátor hitvallóid legyünk, vedd el a mi tévedéseinket, hamis várakozásunkat.  És add, hogy értsük meg, a Te szabadításod titkát. Adj békességet és szeretetet szívünkbe, hogy vigasztaljunk és bátorítsunk másokat.

Kérünk most így gyászolóinkért, betegeinkért, betegeket gondozókért, adj mindennapra elégséges erőt nekik. Kérünk a ma fogadalmat tett testvéreinkért, hogy hűségesek maradjanak Hozzád és népedhez.

Áldd meg őket Szentlelked ajándékaival, és kérünk, Te áldd meg az ünnepre készülődésünket, a mi egész nagy hetünket, hogy valóban eljussunk a Golgotáig, de eljussunk a feltámadás öröméig. Kérünk Téged, hallgass meg kegyelmedből az Úr Jézus nevéért. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |