| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hol az igazság?

Lekció: 12. zsoltár

Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!

Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?

Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.

Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

Textus: János 17:14-17

„¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

¹⁶Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

¹⁷Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.”

Mi az igazság? Teszi fel a klasszikus kérdést Pilátus Jézusnak, és ami talán meglepő lehet, Jézus nem válaszol erre a kérdésre. Talán azért, mert Pilátus úgysem értette volna meg az Ő igazságát. De vajon mi értjük Jézus igazságát? Hiszen annyiféle igazság létezik ebben a világban. Gyakran hallhatjuk azt a mondatot is, hogy mindenki bizonygatja a maga igazát. Valóban ilyen nehéz megállapítani, hogy mi az igazság?

Hát valóban ennyire relatív fogalommá vált az igazság? Sajnos azt kell mondanunk, hogy igen. Gyakran be lehet bizonyítani valamiről, hogy igaz, és ha ügyesek vagyunk, ugyanarról a valamiről be tudjuk bizonyítani azt is, hogy hamis. Csak jól kell megválasztani az eszközöket, és a feltételeket. Ilyen nagy hatalma van az emberi beszédnek. Persze az emberek mindig törekedtek arra, hogy ezt kiküszöböljék. Ezért születnek a különféle törvények, ezért van az igazságszolgáltatás. Mindannyian tudjuk azonban, hogy bizony az igazságszolgáltatás nem mindig működik zökkenőmentesen. Így van ez ma is, és így volt ez régen is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Jézust, aki tökéletesen bűntelen volt, halálra ítélhették, és keresztre feszíthették, csak azért, mert egy másfajta igazságot hirdetett. De a Jézus-kora előtt élő zsoltáros is megtapasztalta az igazság elferdítését, és az igazságszolgáltatás hiányosságait. Abban a korban ugyanis elég volt két tanúnak a vallomása, és akár halálra is ítélhették a gyanúsítottat, és bizony az sem volt ritka, hogy valaki hamisan tanúskodott. Ezért írja a zsoltáros az ellenségeiről, hogy „hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.” De ma sem ritka, hogy már annyi mindent hallunk, annyi mindent mondanak, hogy nem tudjuk eldönteni mi is az igazság.

            Jogosan tehetjük hát mi is fel a kérdést; mi az igazság? Viszont ez a kérdés nem jó, mert nem lehet egyértelmű választ adni. Sokkal inkább azt a kérdést kell feltennünk, hogy hol az igazság? Erre viszont van egyértelmű válasz, mégpedig az, hogy Istennél. Isten igéje által pedig mi is tudhatjuk, hogy mi az Igazság, mert az Ő igéje igazság. Istennél találhatjuk meg azt az igazságot, amely minden próbát kiáll, amely nem magyarázható félre, ami alól nem lehet kibújni.

De hogy lehet az, hogy abban a világban, amit Isten teremtett, ennyire eltűnt az Ő igazsága? Úgy, hogy az ember elindult egy rossz irányba, és az óta sem tud megállni. Az első emberpár engedetlen volt Isten szavához. Elindult egy olyan úton, ami nagyon messze vezet Istentől. Abból a kis kíváncsiságból az lett, hogy a világ fiai gyűlölik Isten igéjét, és mindazokat, akik hisznek benne. A zsoltárokban is gyakran találkozhatunk ezzel, az Újszövetségben sem ritka, hogy a Jézusban hívőknek ellenségei akadnak, a történelem is sok példával szolgál arra, hogy az Isten igéje, nem mindenkinek tetszik, de a saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy a világ fiai mennyire elutasítóan tudnak viselkedni, ha valami Istennel kapcsolatos dolog szóba kerül.

Mit tehet ebben a helyzetben, az Istenben hívő ember?

Vonuljon ki a világból, szigetelődjön el, és ítéletes próféciákkal fenyegesse a világot? Nem. Ezzel a magatartással nem oldódna meg semmi. Jézus nem azért imádkozik, hogy az Atya vegye ki a világból a Benne hívőket, hanem, hogy őrizze meg a világban őket. De ez nem jelenti azt, hogy a hívő embernek is ugyanolyanná kell válnia, mint a világ fiai és meg kell gyűlölnie Istent. Nem, mert Jézus azért is imádkozik, hogy „őrizd meg őket a gonosztól”. Őrizd meg őket attól, hogy olyanná váljanak, mint akik Isten nélkül élnek.

Mit tehet ebben a helyzetben, az Istenben hívő ember? Várunk az Isten szabadítására. Mi is éljük az életünket ebben a világban, de úgy, hogy tudjuk, hogy van Istenünk. Tudjuk, hogy a mi Urunk megtartja ígéreteit, és minket pedig megoltalmaz, bármilyen körülmények között. Mi tudunk valamit, amit sokan még nem tudnak. Tudjuk azt, hogy Nála van az igazság, és hogy ezt az igazságot meg akarja mindenkivel ismertetni.

Ne legyünk ennek akadályai, hanem legyünk az Isten munkatársai, tanítványai, hogy általunk is megismerhessék mások, az Isten igéjét, az Isten igazságát. Legyünk só és világosság ebben a világban, hogy mindenki megismerhesse, hogy Isten tárt karokkal vár mindenkit, aki belefáradt a sok hazugságba és igazságtalanságba, és az Ő közelében akar élni, az Ő igazságát meg akarja ismerni, és a szerint akar élni.

Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |