| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Ne szégyelljük

Lekció: Filippi levél 3. fejezet 1-14.

„¹Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít.

²Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!

³Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.

⁴Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: ⁵nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, ⁶buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.

⁷Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.

⁸Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

⁹Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, ¹⁰hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, ¹¹hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

¹²Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.

¹³Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, ¹⁴de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Textus: Római levél 1. fejezet 16-17.

„¹⁶Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, ¹⁷mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«”

Nem szégyellem. Ezekkel a szavakkal kezdi Pál a mondanivalóját. Egy olyan mondatot kezd így, ami gyakorlatilag összefoglalja az egész Római levél üzenetét. Csodálatos tömörséggel és egyszerűséggel sűríti bele egy mondatba mindazt, amit hisz, és amit át akar adni a levél olvasóinak, így nekünk is.

Nem szégyellem. De miért ezekkel a szavakkal kezdi Pál? Mert ő is ismerte azokat a helyzeteket, amikor az ember úgy érzi, jobb hallgatni. Biztos mi is éreztük úgy, hogy nem alkalmas az idő. Biztosan mi is kerültünk már olyan helyzetbe, hogy ha meg is mertünk szólalni, a mondandónkat csak szégyellve mertünk elmondani. De van egyvalami, amit Pál soha nem szégyell. Még a legkritikusabb helyzetekben sem szégyell, és akárkinek elmondja, akivel csak találkozik, mert tudja, hogy mindenkinek erre van szüksége, és nem szégyelli ezt kimondani, nem szégyell ezzel előhozakodni.

Mi ez a dolog, amit soha nem kell szégyelleni, ami mindenkinek szól, ami mindenkinek életbevágóan fontos? Az evangélium. Az örömhír, amit soha nem kell szégyellni, mert Isten az ő erejét, és igazságát akarja megmutatni a mi hasznunkra, a mi üdvösségünkre.

Azt olvastuk, hogy az evangélium Isten ereje. De milyen is ez az erő?

            Először is nem emberi erő. Az embernek is van ereje, amire sokszor rácsodálkozhatunk. Vannak sportolók, akik újra és újra bebizonyítják, hogy mennyi mindenre is képes az emberi test. Vannak, akik hihetetlen súlyokat mozgatnak meg, vannak, akik kitartásukról híresek, vannak, akik elképesztő gyorsaságukkal büszkélkedhetnek.

De nem csak a sport világában mutatkozhat meg az emberi erő, hanem a lelki világban is. Nagyon sokféle gondolkodásmódot, filozófiát, bölcsességet kitalált már az ember, amivel keresi az élet értelmét, és el kell ismerni, hogy bizony néhány működőképesnek is tűnik, viszont látnunk kell azt, hogy az emberi erő véges. Az ember saját erejéből nem tud mindent legyőzni, nem talál mindenre választ, és a felsorolt érdemek ellenére azt kell mondanunk, hogy csak idő kérdése, és jön a bizonytalanság, jön a kétségbeesés. Ekkor már nem olyan magabiztos az ember, és a tervei is megváltoznak. Már nem akarja megnyerni az egész világot, hanem már csak túl akarja élni az adott napot, mert arra is alig marad ereje. Erre is hosszasan lehetne sorolni a példákat, hogy milyen az, amikor elfogy az erőnk, amikor már nem tudjuk folytatni, amikor feladjuk, amikor úgy érezzük nincs tovább.

Isten azonban egészen más. Isten ereje nem fogy el, és össze sem lehet hasonlítani az ember erejével.

            Azonban a mi Istenünknek nem csak hatalmas az ereje, ami soha nem fogy el, hanem az Ő ereje megváltoztató erő is!

            Az ember felismerheti a fizika törvényeit, a saját szolgálatába is állíthatja, de megváltoztatni nem tudja azokat. A másik embert is megismerheti, elfogadhatja, de nem tudja megváltoztatni. De ugyanez a helyzet saját magunkkal is. Önmagunkat megismerhetjük, de saját magunkat megváltoztatni, már egy sokkal nehezebb, már-már lehetetlen feladat.

Pedig változásra van szükség. Változásra van szükség a világban, mert hamarosan tönkretesszük saját környezetünket. Változásra van szükség ebben az országban, mert ha nincsen felelősség, és ha nincsen tudatos gondolkodás, akkor nem lesz jövőnk sem. Változásra van szükség a mi életünkben is, mert ahogy mindenki, mi is úgy születtünk, hogy tele vagyunk hibákkal és gyengeséggel, és nem tudjuk legyőzni ezeket saját erőnkből. Saját magunkat kell legyőznünk, és ráadásul ez egy olyan nehéz harc, amit minden nap meg kell vívnunk. Miért kell saját magunkat legyőzni? Nem csak a rossz létezik a világban, és minden ember jó dolgokat is tesz az életében, nem csak rosszakat. Ez igaz is, de azt be kell látnunk, hogy alapvetően háttal állunk az Istennek, és távolodunk Tőle. Ha pedig kinyitjuk a szemünk, akkor észrevehetjük ennek a következményeit. Észrevehetjük, hogy emiatt az emberek egyre inkább önmagukkal vannak eltelve, és egyre inkább csak saját magukat akarják megvalósítani, csak a saját terveik fontosak, és nem hajlandóak semmiféle áldozatra, hogy egy kicsit a másik embernek is jó lehessen. Mindenhol farkas-törvények uralkodnak és az erősebb, gyorsabb, agyafúrtabb győz, és aki nem győztes, azzal nem foglalkozik senki, azt akár el is lehet felejteni. Csak úgy érhet el az ember valamit, ha másokat legyőz, és látszólag csak úgy boldogulhat valaki, ha ezeket a törvényeket követi.

Láthatjuk azt is, hogy egyre meghökkentőbb tettekkel találkozhatunk, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél szörnyűbb dolog nem történhet meg, a valóság sajnos meg tudja cáfolni ezt a gondolatunkat. Megfigyelhetjük, hogy az ember szabadságával, hogy az ember milyen találékony, és milyen ügyesen él a szabadságával, de nagyrészt csak abban, hogy a másik embert hogyan károsítsa meg, hogyan uralkodjon rajta.

Változásra van szükség, és ezt érzi az ember és próbál megoldásokat találni, de nem talál igazi megoldást. Lehet próbálkozni a szép szóval. Azt hiszem, nem kell hosszasan bizonygatnom, hogy csak szép szóval nem lehet valakit megváltoztatni. Aztán meg lehet próbálni törvényekkel megváltoztatni az embereket. Azonban ez sem kecsegtet túl sok reménnyel, mert a törvényben mindig vannak kiskapuk, a törvényt mindig ki lehet játszani. Meg lehet próbálni valakit megváltoztatni a fenyítéssel, de ezzel csak megszokja az illető az erőszakot, és azt is tudjuk, hogy az erőszak csak erőszakot szül, és ez egy olyan ördögi kör, amelyből nincs kiút, és csak egyre szörnyűbb dolgok születnek belőle.

Hogyan változhat meg az ember? Egyedül Isten által! Istennek olyan csodálatos ereje van, ami még az embert is képes megváltoztatni. Isten, ereje által, még arra is képes, hogy az embert, akinek a szíve tele van indulatokkal, haraggal, önzéssel, rosszindulattal, megváltoztassa, és a szívét valami egészen mással töltse be. Ez az erő képessé teszi az embert arra, hogy szabadságát ne csak a rosszban élje ki, hanem tudja az ember a jót választani, tudjon egyre több jót tenni, ne csak önzésből, hanem önzetlen szeretetből.

Ez az erő csodálatos változtatásokat tud véghez vinni. Csak hogy egy példát mondjunk, figyeljük meg Pál életét. Saját maga vallja meg, hogy mennyire vakbuzgó volt, az egyház üldözője, és Jézus ellensége. Mégis mekkora fordulat történt az életében! Nem a saját ereje által, nem is más ember ereje által, hanem Isten ereje által. Isten képes volt, még azt a vakbuzgó egyházüldöző farizeust is egy olyan apostollá változtatni, aki gyülekezeteket alapít a birodalom számos városában, nem kevés áldozat és munka által, és aki olyan csodálatosan és nagyszerűen hirdette Jézus Krisztus feltámadásának az evangéliumát. Csodálatos ez az erő, csodálatos ez a változás, és gyakran hihetetlen. Gyakran elképzelni sem tudjuk, hogy az Isten milyen hihetetlen dolgokat tud véghez vinni. Pálról sem hiszik el az elején, hogy megváltozott, hogy megtért. A nagy egyházüldöző Saul meg tudott változni? Igen, és kénytelenek voltak ezt beismerni, és rácsodálkozni az Úr csodálatos hatalmára.

De Isten ereje még ennél is nagyobb erő. Istennek ugyanis nem csak hatalmas az ereje, és Isten nem csak megváltoztatni képes ereje által, hanem Ő elég erős ahhoz is, hogy üdvösséget tudjon adni!

Nem csak annyit képes elérni Isten, hogy mi, akik tele vagyunk hibákkal, és gyengeséggel, jót is tudjunk tenni. Nem csak annyira képes az Isten ereje, hogy lehetnek jó napjaink, amikor felül tudunk kerekedni önmagunkon, és mások javára is tudunk élni, hanem Isten ereje által igaz emberek lehetünk.

Igaz ember? Ez nagyon sok mindent jelenthet, mert az igazság egy nagyon relatív fogalom. Nagyon sokan elmondhatják magukról: én igaz vagyok. Nem öltem, nem csaltam, nem loptam, a rendőrséggel sem volt dolgom eddig. Miért csak az Isten ereje által lehetek igaz? Jogosnak is tűnhet ez az érvelés, de tudnunk kell, hogy sokféleképpen lehet az igazságot értelmezni, ezért többféle igazság is létezik. Pál beszél például a törvény igazságáról, ami szerint ő feddhetetlen farizeusnak mondhatta és gondolhatta magát, pedig a farizeusi törvények nagyon szigorúak voltak, de láthatjuk, hogy mégsem ezek a törvények voltak a megfelelő eszközök ahhoz, hogy a farizeusok felismerjék az Isten igazságát, és akaratát.

Milyen igazságról van tehát most szó? Milyen igazságot adhat nekünk Isten?

Olyan igazságot, ami Őelőtte is megáll. Olyan tökéletes igazságot, ami még az Ő közelségében és dicsőségében is abszolút igazság marad, mert ez az Ő igazsága. A saját igazságát akarja nekünk tulajdonítani Isten, mert szeret minket, és nem akarja, hogy bűneink miatt el kelljen szenvednünk a büntetést, mert tudja, hogy nem tudnánk elhordozni ezt a büntetést, ezért színtiszta szeretetből nekünk akarja adni igazságát.

De hogyan lehet nekünk ilyen igazságunk? Csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ahogy az apostol is mondta a Filippibeliekhez írott levelében: „…nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján…”^[1]

Akkor tehát tökéletes leszek a Krisztusban való hit által? Igen is, meg nem is. A Jézus Krisztusban való hit által valóban tökéletesek lehetünk Isten előtt, de ez nem azt jelenti, hogy valóban eltűnik minden rossz tulajdonságunk és minden hibánk. Ugyanúgy megmaradnak, és ugyanúgy előjönnek minden nap. Viszont felismerhetjük, hogy lehet másképp is élni, felismerjük, hogy tényleg háttal állunk az Istennek, és ezen változtatni akarunk. Felé akarunk fordulni, hogy elindulhassunk Hozzá, hogy minél közelebb legyünk a mi szerető Istenünkhöz. Ebben a változásban akarja az Ő saját erejét adni, hogy meg tudjunk fordulni, és így teljesen megélhessük a Tőle kapott szabadságunk.

Csodálatos a mi Istenünk. Csodálatos az Ő hatalmas ereje, ami által gondot visel erre a világra, és ami által mindenkit el akar érni. Hogyan? Hitből hitbe. Hit nélkül lehetetlen, hit által viszont lehetséges. A hit az a közeg, amelyben Isten ereje terjedhet mindenki számára.

De mi is ez a hit? Először is igaznak tartás. Igaznak tartom mindazt, amit Isten kijelentett, és már azt is megtörtént valóságnak élem meg, amit megígér nekem. Ez pedig nem lehet másképp, csak úgy, ha feltétel nélkül megbízom Benne, nem csak annyira, hogy nem kérdőjelezem meg az Ő ígéreteit, hanem annyira, hogy merek ezekre az ígéretekre felépíteni akár az egész életem is. Ha pedig így merek hinni Őbenne, akkor meg fogom tapasztalni, hogy Ő egy szilárd alap, amire érdemes építeni, mert megtartja ígéreteit, Ő mellettem van, bármi is történjék. Ő ad nekem erőt és bölcsességet, hogy úgy tudjam végezni a munkám, úgy tudjak az emberekkel beszélni, viselkedni, és úgy tudjam az életem élni, hogy megmutatkozik az, hogy nem a saját erőmből élek, hanem az Ő ereje által. Ha merem hittel elfogadni az Ő erejét, akkor nem csak én részesedem belőle, hanem sugározni is fogom azt az egész környezetemre, és így terjedhet ez az erő hitből hitbe.

Végül feltehetjük a kérdést: Mindenki számára elérhető Isten? Mindenki részesülhet Isten megváltoztató és üdvözítő erejében? Igen, mert azt olvashattuk: „nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére”.

Olyan csodálatos ezt megélni. Olyan csodálatos felfedezni, hogy nekünk nem néma, nem erőtlen Istenünk van, hanem olyan, akinek az ereje soha nem fogy el, akinek az ereje olyan nagy változásokat is képes véghez vinni, hogy még a leggyarlóbb ember is igaz lehet az Isten előtt, minden hibája ellenére. Pál is átélte ezt a változást és nem szégyellte, hanem hirdette mindenkinek. Akkoriban is voltak, akik nem értették. Vagy azért mert jelekre, vagy mert nagy bölcs fejtegetésekre vártak. De lehet-e az ilyen változásnál nagyobb jelre várni, és lehet-e ennél nagyobb bölcsességet találni?

Ne szégyelljük ezt. Ne szégyelljük Isten üzenetének jó hírét! Ne szégyelljük, hogy nem a saját erőnkből élünk, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által mi is igaz emberek lehetünk Isten előtt, és így rajtunk is beteljesedhet a prófécia: „Az igaz ember pedig hite által él.”^[2]

Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |