| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A helyes válasz

Lekció: Apostolok  cselekedetei 2. fejezet 22- 24; 37-39

„²²Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, ²³azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.

²⁴De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt…

…³⁷Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: »Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?«

³⁸Péter így válaszolt: »Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

³⁹Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

Textus: Máté evangéliuma 16. fejezet 13-19. vers

„¹³Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: »Kinek mondják az emberek az Emberfiát?«

¹⁴Ők így válaszoltak: »Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.«

¹⁵Erre megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek mondotok engem?«

¹⁶Simon Péter megszólalt, és így felelt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.«

¹⁷Jézus így válaszolt neki: »Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

¹⁸Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.

¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.«”

Ki vagyok én? Ismerős a klasszikus kérdés. Nem csak azért, mert nem is olyan rég az Ifjúsági-nappal kapcsolatban sokat hallottuk, hanem azért, mert magunknak is feltettük már ezt a kérdést, és rájöttünk, hogy nem is olyan egyszerű megválaszolni. Nem csak a kamaszkor kérdése ez, hanem bármelyik korosztály képviselője elgondolkodhat, és jó, ha időről időre elgondolkodik ezen a kérdésen.

Ki vagyok én? A felolvasott szakaszban is ezt kérdezi Jézus. Persze nem azért, mert kereste a helyét a világban, nem azért, mert elbizonytalanodott. Nem is azért, mert identitásválságba került, és nem azért, mert a tanítványaitól várja azt, hogy megmondják kicsoda ő, hanem azért, mert kíváncsi a válaszokra, és mert egy nagyon fontos dolgot akart megtanítani a tanítványainak.

Először azt kérdezte Jézus, hogy kinek mondják őt az emberek. Azoknak az embereknek a véleményére kíváncsi Jézus, akik hallottak már róla, de nem voltak vele olyan szoros kapcsolatban. A választ pedig ismerjük: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának”. Nem is rossz – mondhatnánk. Jézust nem egy kuruzslónak, csalónak, vagy az ács fiának mondják, hanem elismerik, mint prófétát. Az emberek felismerték, hogy Jézus Isten üzenetének szószólója, és olyan fontos történelmi alakokhoz hasonlítják, mint Keresztelő János, Jeremiás, vagy egyenesen Illés. Tudnunk kell, hogy ezeknek a személyeknek nagyon nagy tekintélyük és megbecsülésük volt, és van ma is a zsidó hagyományban.

Jézus ezután azt kérdi: Hát ti kinek mondotok engem? Érezhetjük, hogy Jézus nincs teljesen megelégedve az előző válasszal, és a tanítványoktól kicsit többet remélt. És Péter megszólal és így felel: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Magunk elé képzelhetjük: Jézus, amint meghallotta ezt a választ, és ahogy elégedett tekintettel ezt mondja Péternek: „Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám”.

A két válasz között mondhatni ég és föld a különbség. Mert az ember saját magától, a saját bölcsességéből, csak annyit képes felismerni, hogy Jézus egy jeles próféta, bölcs tanító, nagy filozófus, hős mártír. Ezek még igazak is, de kevesek, mert arra már képtelen az emberi bölcsesség, hogy rájöjjön a lényegre. Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Erre az ember nem jöhet rá magától, hanem csak akkor értheti meg, ha odafigyel, és meghallja a mennyei Atya hangját.

Ez a nagy különbség az emberek és Péter válasza között, és Jézus azt akarta megtanítani a tanítványainak, hogyan találhatják meg a helyes választ. Péter megtanulta, hogy ne a saját bölcsességére hallgasson, hanem az Atya szavára, mert a saját bölcsessége kevés ahhoz, hogy megismerje az Isten csodálatos dolgait. Ez a megismerés pedig boldoggá tesz. Mindig nagy öröm, ha megismerünk, felfedezünk, megértünk valamit. Biztos mindannyiunknak ismerős az a boldogság, amikor valamire rácsodálkozunk, és kimondjuk: ez nem is olyan bonyolult, nem is olyan nagy ördöngösség, ez egyszerű.

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia - Megértettük már ennek a mondatnak az értelmét? Sokan közülünk, már általános iskolás korukban megtanulhatták ezt a mondatot, és olykor nem értjük, hogy miért olyan nagy felismerés ez egyesek számára, miért kell hozzá isteni segítség, hogy valaki ezt kimondja. Ha valaki nem érti, akkor talán a legjobb, ha megkérdez egy felnőttként konfirmált gyülekezeti tagunkat, mert a felnőtt-konfirmáció alkalmával is láthatjuk, hogy bizony ez nem egy hétköznapi kijelentés.

Te vagy a Krisztus az élő Isten fia. Sokan már előre megkaptuk a kész választ egy nagy kérdésre, nem is gondolkodtunk el rajta, hanem megtanultuk. Ez persze nem is nagy csoda, hiszen gyermekként még nem élhetjük át, nem érezhetjük ennek a hitvallásnak az erejét, és nehezebb később megélni a már megtanult válaszokat, de mindannyiunknak meg kellett, és újra és újra meg kell járni azt az utat, amin megérti ennek a hitvallásnak a súlyát, jelentőségét, és annak a módját, hogy hogyan találhatjuk meg a helyes válaszokat a kérdéseinkre. Mert nem csak ezt az egy kérdést kell nekünk is megválaszolni, hanem nagyon sok kérdésre kell megtalálnunk a helyes választ.

Miért teszi fel Jézus ezt a kérdést? Azért, hogy megtanítson minket arra, hogy hogyan keressük a választ a kérdéseinkre, mert egy kérdésre rengeteg választ lehet adni. Nagyon sok rossz válasz van, de Jézus most azt akarja megmutatni, hogy hogyan találhatjuk meg a helyes választ.

Jézus azt mondja Péternek: Boldog vagy, mert tudtál válaszolni egy nagyon fontos kérdésre, ami azért fontos, mert csak az Atya segítségével találhattad meg a helyes választ. Boldog vagy, mert megtanultad a módját, hogy hogyan találhatod meg a helyes választ a kérdésekre.

Hogyan találhatjuk meg a helyes választ? Úgy hogy az Atyára figyelünk. Úgy, hogy nem a saját bölcsességünkben bízunk, hanem a nálunk sokkal bölcsebbet kérdezzük meg, kérjük a tanácsát, és hallgatunk az Ő szavára. Úgy hogy engedjük, hogy Lelke által szóljon hozzánk az Úr, és megmutassa nekünk a helyes választ, a helyes döntést.

Ezt élik át az apostolok az első pünkösd alkalmával, amikor meghallják az Atya szavát a Szentlélek munkája által. Megtelnek Szentlélekkel, megértik, hogy mit kell tenniük, és a bezárt szobákból kimennek a tömegbe, és prédikálnak. Hirdetik Jézus Krisztust, mert ezt a feladatot kapták, ezt a feladatot bízta rájuk az Atya.

De nem szabad elfelejtenünk, hogy csak úgy hallhatták meg a tanítványok az Atya hangját, hogy kitartóan együtt voltak az imádkozásban. Ez egy nagyon nehéz feladat, és nagyon sokszor elfeledkezünk erről. Nézzük meg Péter példáját. Ő mondja ki ezt a csodálatos hitvallást, és nem is olyan sokkal később, levágja egy szolga fülét, aztán pedig háromszor tagadja meg mesterét. Nagyon nehéz feladat szüntelen figyelni az Atya szavára, mert nem lehet rutinszerűen, nem lehet megszokásból, mert az egész világ, és gyakran minden porcikánk ez ellen szól, de nem lehetetlen ez a feladat. Péter is megtanulta a leckét, és minden hibája ellenére, minden bukása ellenére, ki mert állni, és bizonyságot tudott arról tenni, hogy igenis lehet az Isten akarata szerint élni, igenis meg lehet ismerni az Urunk akaratát, mert Ő szólni akar hozzánk Lelke által. És ez nem egy bizonytalan, ködös, megfoghatatlan valami, hanem Isten szava, a Szentlélek munkája egy megingathatatlan, szilárd alap. Olyan, mint egy szikla.

Erre a kősziklára építi Krisztus az egyházát, amin még a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak, mert olyan szilárd az alapja.

Az egyházat sokan csak egy nagy cégnek látják, és van is igazság ebben. Az egyháznak vannak alkalmazottai, ingatlanai, van bevétele, kiadása és választásokat is szokott tartani. Épületeket épít, és rendezvényeket szervez. Sok mindenre lehet építeni egy szervezetet, és nagyon sokféle célja lehet egy szervezetnek. Vannak profitorientált cégek, vannak cégek, amik ki akarják elégíteni az emberek igényeit, vannak, akik jótékonykodás céljából szervezkednek, sőt, olyat is láttunk már, hogy egy személyre építettek egy szervezetet.

De akik csak egy nagy céget látnak az egyházban, azok pont a lényeget nem veszik észre. Mert az egyházat pontosan az alapja kell, hogy megkülönböztesse más szervezetektől. Mert az egyház alapja nem lehet más, mint Jézus Krisztus. Az a Jézus Krisztus, akinek az akaratát teljesítjük, és aki úgy tanított minket imádkozni, hogy „legyen meg a Te akaratod”. Az a Jézus az egyház Feje, aki megtanított minket arra, hogy ne a saját erőnkből akarjunk túlélni, ne a saját véges bölcsességünkkel akarjuk megérteni az Isten dolgait, hanem kérjünk az Atyától erőt és bölcsességet, hogy egymás javára, és az Ő dicsőségére tudjunk élni.

Ezt pedig nem tudjuk máshogy, csak úgy, ha megtanuljuk azt a leckét, amit Jézus kérdése rejt, ami azt akarja megtanítani velünk, hogy hogyan találjuk meg a helyes választ. Hogyan? Úgy, hogy az Atyára hallgatunk, aki szól hozzánk az Ő Lelke által.

De hogy tudjuk felismerni, hogy valóban Isten szól hozzánk az Ő Lelke által, és nem valami, valaki más hangját halljuk?

Először is úgy szól hozzánk az Atya, az Ő Szentlelke által, hogy értsük. Nem úgy olvassuk, hogy mindenki megértette Péter arám-nyelvű prédikációját, mert mindenki hirtelen értett arámul, hanem mindenki a saját nyelvén hallotta Péter beszédét. Tehát Isten Lelke alkalmazkodik hozzánk, és úgy szól, hogy megértsük, és nem valami elrugaszkodott módon, nem valamiféle természetfeletti csatornán vagy valamiféle misztikus ködben.

Igen, a Bibliában olvashatunk extatikus prófétákról, látomásokról, álmokról és hasonló furcsa dolgokról, de ez az akkori korban természetes volt. Az akkori társadalomban bevett gyakorlatokról van szó, amik a megértést segítették, de azok az idők elmúltak.

Isten viszont még mindig egyértelműen szól hozzánk, úgy hogy megértsük üzenetét. Nem köti üzenetét feltételekhez. Nem feltétele a megértésnek a műveltség, tehetség, képesítés, hanem mindenkihez érthetően szól, nem zár ki senkit a Vele való kapcsolatból. Csak az ember zárhatja ki magát az Isten közösségéből.

Másodszor pedig úgy ismerhetjük meg, hogy Isten szólt, hogy erőkkel, csodákkal, jelekkel igazolja munkáját. Itt nem nagy természetfeletti csodákra kell gondolni, hanem hétköznapi csodákra. Ebben a gyülekezetben is rengeteg csoda történik. Emberek változnak meg, gyászolók találnak vigasztalást, erőtlenek merítenek erőt, céltalanok találnak célokat, és még sorolhatnánk, hogy milyen csodákat visz véghez az Isten az emberi életekben, itt közöttünk, a szemünk láttára.

És Isten szavát felismerhetjük arról, hogy szíven üt bennünket. Nem homályosan, ködösen misztikusan fogalmaz, hanem az  Ap.csel-ből úgy olvastuk, hogy Isten Lelke úgy szól, mintha szíven ütne. Péter beszéde nem megnyugtatta a hallgatóságot, nem elaltatta, vagy gyönyörködtette őket, nem is szélsőséges dolgokra késztette, hanem szíven ütötte őket. És az első kérdésük az volt: Mit cselekedjünk? Nincs szó semmiféle mérlegelésről, bizonytalanságról. Nem úgy reagáltak az emberek, hogy van valami abban, amit ez az ember mond. Olyan szépen mondja. Nem így reagálnak, hanem azt kérdezik: mit cselekedjünk?!

            Ismét egy kérdés, amire úgy érezzük, gyorsan választ kell adni, amíg tart a lelkesedés! De tényleg olyan gyorsan kell azt megválaszolni? Tényleg nincs már idő megkérdezni az Istent, hogy mit cselekedjem? Ismét egy veszélyes buktató. Mert van úgy, hogy nem egyből jön a válasz. Van úgy, hogy várni kell. Van úgy, hogy sokat kell várni. Tegnap erről is hallhattunk, hogy az apostolok milyen példamutatóan voltak együtt, és vártak arra, hogy megtudják, mit kell tenniük. Nem tudtak semmi biztosat, csak azt, hogy az Atya válaszolni fog. Várták a választ a kérdésükre: mit kell cselekednünk?

Itt van ismét egy kérdés, és hogy kapjuk meg a helyes választ? Úgy ha Istenhez fordulunk. Péter azt mondja a sokaságnak: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”. Az Atya feladatot készített nekünk, és ígéretet kaptunk, hogy Ő adja a Szentlélek ajándékát, hogy megkapjuk a helyes választ a kérdéseinkre, hogy felismerjük, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk, és tudjuk teljesíteni az Ő akaratát.

Milyen nehéz feladat megélni a sokszor elimádkozott sort: Legyen meg a Te akaratod. Hányszor megtapasztalhatjuk, akár saját példánkon keresztül, hogy milyen nagy a különbség elmélet és gyakorlat között. Sokszor elimádkozzuk, sokszor kimondjuk, de olyan nehéz megélni.

Ki vagyok én? Mi az én feladatom? Hogyan találhatom meg a helyes választ? Tanuljuk meg odavinni kérdéseinket, életünket az Isten elé, hogy megkapjuk a helyes választ, és hogy egy olyan egyháznak a tagjai legyünk, aminek Jézus a Feje, és ahol mindenki az Ő akaratát keresi és teljesíti, és ahol együtt tudják imádkozni, és megélni: Legyen meg a Te akaratod. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |