| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szeretetben szolgáljunk

Péter második levele 1. fejezet 3-11.

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.

Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.

Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.

Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.

Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.

És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

Jövel, Szentlélek Úr Isten,

Lelkünknek vígassága,

Szívünknek bátorsága,

Adjad minden híveidnek

Te szent ajándékodat:

Jövel, vígasztaló Szentlélek Isten!

Adjad szent ajándékodat,

Bátorítsad lelkünket,

Hogy vallhassuk a Krisztust!

Adjad, hogy mi meggyőzhessük

Az ördög csalárdságát!

Te vagy mi biztatónk,

Minden oltalmunk.

369. dicséret 1. és 9. vers

1 Korinthus 12. fejezet 4-18

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.

Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.

És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.

A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.

Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.

Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.

Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta.

De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.

Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.

Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e?

És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e?

Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás?

Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.

Szeretett Testvérek!

Nem tudom, hogy a tegnap esti első meccs eredményét ki tudja. Vagy esetleg, hogy a második meccs eredménye mennyi lett. Vannak, akik bólogatnak, vannak, akik a fejüket rázzák. Másképp teszem föl a kérdést: otthon kinél-kinél vagy a családban van-e valaki, aki az Európa Bajnokság focimeccseit nézni szokta, vagy legalábbis azok közül néhányat? Van igenlő fejrázás, és van nemleges fejrázás. Sok ezren készültek, sok ezren küzdenek. Nem csak azok, akik a pályán vannak, hanem mindazok, akik felkészítették a sportolókat, akik előkészítenek egy ilyen nagy küzdelem-sorozatot. Milliók nézik, aztán elég sokba is kerül egy ilyen bajnokság megrendezése. És ki emlékszik, mondjuk a 20 évvel ezelőttire?

Akkor más kérdés legyen. Soroljunk fel kegyelmi ajándékokat! Tudnánk sorolni néhányat? Van, aki bólogat. A fejrázást, gondolom, nem fogja senki kinyilvánítani. Nos, néhányat azért szedjünk össze a Szentírásból, bár a Biblia nem ad teljes felsorolást. Hiszen itt a korinthusi levélben is egy konkrét korinthusi problémára ad választ az apostol, nem pedig egy teljes tanítást akar adni a kegyelmi ajándékokkal kapcsolatosan. Az apostoli levelek nagy része az adott gyülekezetekben felmerült kérdésekre adott válasz, és nem egy komplett teljes dogmatikai tanítási rendszer. A római levélben, úgymint a korinthusi levél most olvasott szakaszában, aztán Péter levelében, itt is, ott is azért néhánnyal találkozunk. Hallottunk ilyet, hogy prófétálás vagy szolgálat, buzdítás. Kegyelmi ajándéknak nevezi az Ige az adakozást, de a tanítást is. Vagy, hogyha tovább kutatjuk a Szentírásban a fölsorolást, mert van azért néhány ilyen fölsorolás, akkor az előbb hallhattuk, hogy a bölcsesség igéjét kapta, más valaki az ismeret igéjét, gyógyítások, isteni erők munkái, itt újra szerepel a prófétálás. A Korinthusi gyülekezetekben a nyelveken szólással visszaéltek, ezért különösen foglalkozik az apostol ezzel, illetve ennek a magyarázásával, és hogy hol van a helye. Kegyelmi ajándék a hit, vagy gondoljunk arra, hogy Péter levelében olvashatunk a prédikálás, újra megjelenik a szolgálat kifejezés. Vagy éppen a Római levél 6. fejezetében, ahol az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Ezek nem érdemből adatnak. Kegyelemből adatnak. Az ajándék az nem érdem, az nem jutalmazás. Az nem év végi jutalomkönyv a diáknak. A kegyelmi ajándék az az Isten döntéséből, szuverén döntéséből adott ajándék.

Nos, néhányat fölsoroltunk a Szentírás alapján (újra mondom, a Biblia nem ad teljes fölsorolást, de jó néhányat megnevez). Észrevehetjük, amit olvastunk is itt a Korinthusi levélben, hogy különbözőek, de mindegyik az Úrtól való. Nagyon fontos fölfigyelnünk az Írásra, nagyon hangsúlyozza, hogy különbözőek. Ahogyan a testnek is, a biológiai testnek is különböző tagjai vannak. Ez különösképpen fontos, hogy észrevegyük, mert sokakban ott él még mindig a világból hallott egyenlősdi, ami némelyeknek nagyon hangzatos, de ebben a teremtett világban nincs egyenlősdi. Ezt nagyon komolyan kell vennünk. Az naiv elmélet, ahol egyenlősdit akarnak csinálni, akár a társadalomban, akár a gyülekezetben. Gondoljuk el, hogy ha a ruhatárunk egyen szürke lenne. Minden ruhánk pontosan ugyanolyan szürke lenne. De a szomszédé is és az egész utcáé. Micsoda színgazdagság!

Nos, különbözőek, de mindegyik az Úrtól van. És az egység a különbözőségben kell, hogy megjelenjen. Ez sokkal több, mint az egyenlősdi naiv és lustáknak tetsző elmélete. A különbözőségek egysége ez egy fantasztikus lehetőség és kihívás. És a kegyelmi ajándékok haszonra adatnak, hogy használjunk vele, hogy a közösségnek használjunk vele. Azért adatnak. Nem azért, hogy dicsekedjünk, nem azért, hogy versenyezzünk, hogy kinek van jobb, nagyszerűbb, látványosabb; hanem, hogy a test éljen. Az egész test javára adatik. Értékük tehát nem a látványosságától függ (ha már értékről beszél valaki), hanem a szeretettől, amely szeretet ezt mozgatja és használja, és hogy a közösséget mennyire építi. A haszna, az értéke itt fogalmazható meg.

Tegyük föl tehát a kérdést, hogy a gyülekezeti tagságnak milyen előnyei vannak? Mert nagyon sok emberben teljesen elhomályosult, és az egyházra is csak úgy tekint, mint egy intézmény, amelyik itt maradt a múlt századból, talán a múlt évezredből – de minek?! Vajon mi hogy tekintünk az egyházra, a gyülekezetre? Mert ha mi sem bibliai módon tekintünk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a világ fiainak végképp ez az elképzelése van. Azt tőlünk szedték. Hogy rosszul éltünk meg valamit, és bennünk ez maradt meg. És ez alapján elutasítják.

Vajon a gyülekezeti tagságnak, bibliai nyelven szólva, milyen áldása van? De én visszamegyek ehhez a kifejezéshez, hogy előnye? Még hogyha ez a kifejezés nincs is ott a Szentírásban. A mai ember ezt jobban érti.

A közelmúlt vasárnapjain próbáltunk egy-két feleletet megfogalmazni, most folytassuk tovább, hogy az Írás alapján milyen feleletet adhatunk a gyülekezeti tagsággal kapcsolatosan. Miért érdemes a gyülekezethez tartozni? Nos, a kegyelmi ajándékok vonatkozásában próbáljuk a feleletet keresni a mai napon.

Először is nagy kérdés az, hogyan fedezhetjük fel a kegyelmi ajándékokat? Hogyan fedezhetjük fel? Hiszen a test tagjai… hogy is van? Hát a kicsi gyereknek kezdjük tanítani, hogy: hol van a szemed?  Vagy a babán vagy macin: hol a szeme? Hol az orra? Hol a szája? De, hogyha azt kezdenénk neki mondani, hol van a veséje, hát még úgy valahol rá tudna mutatni, mert megmutatnánk, hogy valahol ott, de nem ott, hanem ott belül, de azt már nem érti. Még nem érti.

És vajon melyik fontos? Kéz, szem, láb, fül, vese? És hogy a belső szervek, belső testrészek többi tagját most nem sorolom, azt hiszem nem is kell. Vannak olyan szerveink, olyan testrészeink, amik picik, nem látszanak. Évtizedekig nem is tudjuk, hogy van. Amikor tudjuk, akkor baj van, mert akkor beteg. Akkor szokott eszünkbe jutni, hogy ezek szerint van vesém. Ezek szerint van ez és ez, és ez, és ez… amíg jól működik, addig elfelejtjük. A kezünk az ott van mindig a szemünk előtt, meg a szemünkkel nézünk, a fülünkkel hallunk, és becsüljük. Aranykezű ember! Aranyveséjűt még nem hallottam, legfeljebb veseköves embert. Bizony vannak kicsik, kevésbé látványosak, vagy egyáltalán nem láthatóak, mégis nagyon fontosak. Így szerkeszthetem egybe a testet.

Vagy vehetjük az építkezés példáját, a különböző szakipari munkákat, ahogy itt haladtak előre; a vizesek megjelentek, dolgoztak valamit, elmentek. Néhány hét múlva visszajöttek, megint csináltak valamit, megint elmentek. Aztán megint néhány hét múlva visszajöttek, megint csináltak valamit, amit csináltak, annak nagy részét visszatemették a földbe, mert ugye a különböző vezetékeket, csöveket odafektették le. És beszélgetve velük mondták, hogy „hát igen, a mi munkánk csak ilyen, ebből nem sok minden látszik, amit csinálunk azt is betemetjük, amit csinálunk bevakolják”; mert a falban mennek, esetleg bizonyos vezetékek. De ha nem csinálják meg, vagy nem jól csinálják meg, mindannyian észrevesszük az egyébként alig láthatót.

Hogyan fedezhetjük fel a kegyelmi ajándékokat? Fogalmazzuk meg röviden a választ: csak a test tagjaiként fedezhetők fel és értelmezhetők a kegyelmi ajándékok. Mire mennénk egy vesével kipakolva oda a padra? Mi haszna van annak ott? És sorolhatnánk tovább. A kezünket, ha levágnánk és odatennénk, mi haszna lenne az egésznek?

Nos, az Isten által a gyülekezetben elhelyezett kegyelmi ajándékok csak a test, csak a gyülekezet tagjaként fedezhetők fel. Csak így értelmezhetők. Onnan leszakadva, onnan leválva tulajdonképpen életképtelenné, értelmetlenné, használhatatlanná válik. És aki így leszakad a gyülekezetből, ne csodálkozzon rajta, hogy használhatatlanná válik az Isten országa építése szempontjából. És ne csodálkozzon rajta, hogy úgy egyedül nem tud mit csinálni, és leszakadva a testtől, a gyülekezettől, így a test, a gyülekezet sem kell neki. Mert a lényeget már nem tudja, elfelejtette vagy megtagadta. Tehát csak a test, csak a gyülekezet tagjaként, abban értelmezhető, és fedezhető ismerhető fel az Isten kegyelmi ajándéka. Nem véletlen volt hangsúlyos a sorozat első igehirdetésében, hogy ha a gyülekezeti tagság előnyeit próbáljuk az Írás alapján megérteni, fölismerni, ezek közül néhányat ujjhegyre szedni, akkor bele kell tartozni a gyülekezetbe – mert csak ott, gyülekezet nélkül nem fogod élvezni ennek áldásait, előnyeit, amit az Isten elkészített, és amit az Isten neked és nekem adni akar.

Nos, hogyan fedezhetjük fel, hogyan ismerhetjük fel? Ebben az Isten nagyon sokszor másokat hív segítségül, mások veszik észre, mások kérnek föl bizonyos szolgálat végzésére. Így ismerhető fel, hogy az Isten a test többi tagját, a gyülekezet többi tagját használja föl, hogy felkérjen, hogy igényt tartson a szolgálatra, amire az Isten megadta a lehetőséget és a képességet.

Aztán, hogyan ismerhetjük föl a kegyelmi ajándékot? Úgy, hogy a többiekkel összhangban kell, hogy legyen. Ami nincs a többiekkel összhangban, az nem az Istentől van. Lehet, hogy nagy emberi buzgóság van benne, de nem az Istentől van. Összhangban kell, hogy működjön a test minden része, a szervek összhangban kell, hogy működjenek. Nem lehet önfejűen, nem lehet úgy, olyanértelműen kiszakadva, hogy ugyan itt vagyok, de egész más ritmusban, és egészen másképpen próbálok cselekedni. Ha föl akarom ismerni, akkor ott kell a többiekkel együtt lennem, és az összhangot kell keresnem.

Aztán hogyan ismerhetjük föl, hogyan segít az Isten fölismerni, hogy mi az, amivel szolgálnunk kellene a gyülekezet közösségében? Hát úgy, hogy ezek a kegyelmi ajándékok nem egyformák. És itt szeretnék a korábbi gondolathoz visszakapcsolódni, hogy vannak kicsik, de nagyon fontosak, vannak látványosak és kevésbé látványosak, vagy szinte nem is láthatók. Nincs egyenlőség. Különbözőségek vannak. Ezt sokszor keresztyén emberek is nehezen akarják megérteni. Pedig ez a teremtés rendje, sőt az újjáteremtés és a megtérés utáni élet, a gyülekezeti közösségben is fontos mozzanat. Különbözőségek vannak, olvastuk, a szolgálatokban, az ajándékokban, de ugyanaz a Lélek, de ugyanaz az Úr, ugyanaz az Isten, aki mindezt adja. Nem egyenlőség van. A különbözőségek gazdagítanak, az egyenlőség megszegényít gyülekezetet is. Az Isten rendje szerint nincs egyenlőség. Különbözőségek vannak, és ha ezeket a különbözőségeket komolyan vesszük, akkor ez segít többek között abban, hogy felismerhessük a magunk lehetőségét, feladatát, ajándékát, szolgálatát, hogy másoknak segíteni tudjunk, hogy fölismerjék, hogy nekik mi lenne a feladatuk, szolgálatuk, Istentől való elhívatásuk a gyülekezetben.

Aztán hogyan ismerhetjük föl kegyelmi ajándékainkat, tulajdonképpen szolgálatunkat, a gyülekezet közösségében? Úgy, hogy ugye nagyon komolyan kell vennünk,  hogy ami egy tagra hat, az valamennyire hat. Ezt másképp így szoktuk a Szentírásból mondani, hogy ha egy sír, akkor vele együtt sír a többi. Valahogy így van ez, hogy ha az embernek fáj a foga, akkor valahogy a munka sem megy. Pedig minden más rendben volna. De valahol mégis kihat az egész testre. Igen. A fölismerésben, hogy mit kaptunk, milyen lehetőséget, milyen képességet és milyen kegyelmi ajándékot kaptunk a szolgálatra, azt többek között úgy is fölismerhetjük, hogy ha komolyan vesszük ezt a kölcsönhatást. Ebből nem vonhatjuk ki magunkat. Ami egy tagra hat, az, valamennyire hat. Ami öröm egynek, az mindenkinek öröm, és ami fáj egynek, az kihat a többi tagra is. Aki ebből kivonja magát, nem jó úton jár, az leszakadóban van és nem fogja fölismerni azokat az áldásokat, amelyeket az Isten a gyülekezetben, az egy test közösségében, a Krisztus-testben helyezett el, és akar nekünk adni és rajtunk keresztül egymásnak.

Hogyan ismerhetjük föl szolgálatunkat, feladatunkat, küldetésünket? Hát azért adatott a Szentírás többek között, hogy az Isten Igéje alapján, annak komoly tanulmányozása alapján ismerhessük föl, hogy mi az a terület, mi az a feladat, amire az Isten nekünk adott ajándékot, ami a mi feladatunk lenne az egész test javára.

Aztán még egyet említek (a sor nyílván folytatható lenne), hogy hogyan ismerhetjük föl. Úgy is, amikor valaki azt mondja, hogy gyere, légy szíves és ebben a szolgálatban segíts. Amikor úgymond segítőként kipróbálhatom magamat. Hogy valóban nekem adatott az? Mert ugye tudunk olyan példákat az életből, ahol valaki nagyon akar valamit csinálni, csak éppen semmi nem adatott neki hozzá. Nem ehhez van képessége. Nem ez adatott neki. De valamiért annyira beleszerelmesedett valamilyen munkába, feladatba, szolgálatba, hogy ő azt akarja. Nos a gyülekezet közösségében, és részben a vezetés, de a közösség feladata is, hogy segítsünk. Kipróbálhatja magát. Ha szolgálatba küldöm egyszer vagy kétszer, rá fog jönni, nem ez adatott nekem. Akkor tovább kell keresnem.

Aztán föl kell tennünk egy másik kérdést is, hogy hogyan hasznosíthatjuk kegyelmi ajándékainkat? Hiszen haszonra, egymás javára, a közösség építésére adattak ezek. Nem pedig azért, hogy dicsekedjünk vele.

Nos, hogyan hasznosíthatjuk tehát kegyelmi ajándékainkat? Ahogyan az előző kérdés, hogy hogyan ismerhetjük föl, hogyan fedezhetjük fel, arra az első nagyon hangsúlyos válasz az, hogy csak a test tagjaként fedezhető fel, ismerhető fel és értelmezhető, ugyanígy erre a másik kérdésre, hogy hogyan hasznosíthatjuk, használhatjuk a nekünk adott isteni ajándékokat, arra is kicsit hasonló a válasz: csak a testben van értelme a szeretet szolgálatának. Csak a gyülekezet közösségében van értelme, feladata, küldetése, funkciója a nekünk adott kegyelmi ajándékoknak. Vagyis csak a gyülekezetben, csak a testben. Aki kimaradozik, elmaradozik a gyülekezetből, a testből, az nem tudja hasznosítani, használni, ami neki adatott, vagy részben nem jó célokra fogja használni. Hiszen a testbe teremtetett, oda helyeztetett el. A biológiai test értelmében is és a Krisztus-test, a gyülekezet, az egyház értelmében is, csak ott van élete. A vese megunja a dolgot, és oda kiül a padra, hadd lássák már őt is, meghal, vége. De a szolgálata hiányozni fog a testből. Csak a test közösségében van a tagnak is élete és így az ő szolgálatának is. Vagyis a főnek engedelmeskedve, a többiekkel is összhangban tudjuk igazán hasznosítani a nekünk adott különböző feladatokat, szolgálatokat, és az ahhoz adott ajándékokat, ahhoz adott képességet, erőt.

Hogyan hasznosíthatjuk? Úgy tehát, hogy egymást kiegészítve. Egyedül nem tudunk mindent végezni. A vese nem láthatja el a szív funkcióját, meg a tüdőét, meg az összes többit. Csak egymást kiegészítve, mégpedig a kölcsönös gondoskodásban. De kölcsönösen gondoskodni úgy nem lehet, hogy ha valaki csak távolról tiszteli és becsüli vallását. Aki távolról tiszteli és becsüli saját testét, mármint az a szerv, az már meghalt. Az már életképtelen. Nekünk egymást kiegészítve, kölcsönösen kell gondoskodnunk egymásról. És akkor kezdjük megtapasztalni, hogy micsoda áldásokat helyezett el Isten a gyülekezetben. Hogyha az ember, a hívő ember fölismeri helyét az egyházban, azt Istentől kapta. Az előbb említettem: a teremtés rendje szerint. De a Lélek által létrehívott egyházban, a Krisztus-testben is az Istentől kapott helyünk nagyon fontos. Amikor ezt fölismeri az ember, akkor nem fuvalkodik fel, de nem is esik kisebbrendűségi érzésbe, helyzetbe.

Legyen tehát fontos mindannyiunk számára, hogy a magunk szolgálata az olyan szolgálat, amely alapján felfuvalkodni sem szabad, és lehet és kell, de nem is kell kisebbrendűségi érzésbe kerülnünk. Hiszen gyakran lehet találkozni azzal, hogy némely keresztyén emberben kisebbrendűségi érzés fogalmazódik meg. Ha valóban az Istentől kapott feladatomat teljesítem, akkor nem lesz ilyen kisebbrendűség, nem szabad, hogy legyen. Mert fontos, Istentől kapott küldetést teljesítek. Ugyanúgy, mint az összes többi. És nem az a kérdés, hogy mi látványos ebből, hanem, hogy mennyire az Isten akarata szerint való. Hiszen szolgálatunk, küldetésünk értékét igazán az adja, hogy az Isten teremtő akaratába mennyire simul bele szolgálatunk.

Még egyet hadd említsünk (megint a teljesség igénye nélkül), hogy hogyan hasznosíthatjuk kegyelmi ajándékainkat? Úgy, hogy szolgálatunknak összhangban kell lennie a gyülekezet céljaival. Erre kevésbé szoktunk odafigyelni, pedig nagyon fontos. A gyülekezet céljaival. Mert szét lehet forgácsolni az erőnket. Nagyon sokat buzgólkodunk, mindenbe belekapunk, és semmire nem lesz elég erőnk. Én azt hiszem, ki-ki ismerheti ezt a saját családi életéből is. Vagy a munkahelyéről.

Nos a gyülekezet közösségében úgy hasznosíthatjuk kegyelmi ajándékainkat, ha összhangban van mindez a gyülekezet fő céljaival, a gyülekezet küldetésével, hiszen a szerveknek az egész test küldetését kell szolgálnia. Ha idegen célokat szolgál, akkor az a test nem fog épülni, sőt előbb-utóbb ott nagy baj lesz.

Fogalmazzuk meg tehát a gyülekezeti tagság előnyeit. Így olvastuk két héttel ezelőtt, hogy az Isten háza népe vagyunk. És az igazán hívő ember erről ismerhető fel leginkább. Hogy a gyülekezethez ragaszkodik, nem hagyja el. Emberi indokokat tudnánk mondani: hát ez is idejár, na én ide nem jövök többet! Meg hogy prédikál az a lelkész! Meg milyen az a presbiter! Meg itt nem olyan éneket énekelnek, amilyet én szeretek, meg a falumba megszoktuk. Aki ilyen dolgok miatt elhagyja a gyülekezetét, az lapozza fel a Szentírását és tanulmányozza át, mit jelent keresztyénnek lenni.

Tudnánk emberi gyarlóságokat mondani vagy különböző véleményeket, de Isten háza népének teremtettünk, mert így ott van a helyünk, minden különbözőség és minden emberi gyarlóság ellenére. És az igazán hívő ember arról ismerhető fel, hogy a Krisztus testét, annak helyi részét, gyülekezetét nem hagyja el. Hiszen csak ott ismerhetjük föl a gyülekezeti tagság előnyeit, ha jelen vagyunk, ha részesei vagyunk a gyülekezet életének. A Krisztussal járás útján segít bennünket a gyülekezethez való tartozás.

És akkor a mai bibliai szakaszunk alapján pedig fogalmazzuk meg, a gyülekezeti tagság előnyeit tehát: a Jézus nevében végzett szolgálat örökkévaló jelentőségű szolgálat. Az Isten országa ügye nagyobb, mint az Európa Bajnokság. Ezért ezzel a kérdéssel indítottam. Sokkal nagyobb. Pedig ezt milliók nézik, ehhez igazítják a napirendjüket: vacsora ekkor lesz vagy akkor lesz, csendben legyél, a TV nekem kell. Vagy ilyenkor ugye nagy akciókat hirdetnek, hogy lehet venni televíziókat olcsóbban, mert tudják, hogy most sokkal több ember fog odajönni. Esetleg a család hajlandó lesz a második, meg a harmadik TV-t is megvenni, hogy ne veszekedjenek, hogy ki mit néz. Az Isten országának ügye sokkal, sokkal nagyobb, mint a sok ezer embert megmozgató, óriási pénzeket megmozgató futball Európa Bajnokság.

A Jézus nevében végzett szolgálat, az Isten országa ügyében végzett szolgálat örökkévaló jelentőségű. Nem csak néhány napra, órára adhat jó beszédtémát; örökkévaló jelentőségű. Sőt, az Isten országa jegyében és a Krisztus-test közösségében, a gyülekezetben végzett szolgálatunknak még halálunk után is van gyümölcse. Hiszen bizonyára ülnek itt olyanok is, akik úgy jutottak hitre, hogy az aki (legyen szülő, lelkipásztor, hitoktató, egy hívő testvér, egy munkatárs, bárki), tehát az a hívő ember, akin keresztül hitre juthattam, már nincs itt az élők sorában.

Tehát mindaz a szolgálat, amit valaki elvégzett 10, 20, 30, 50, 60, 70 évvel ezelőtt, annak gyümölcse van most is. Ki emlékszik már arra, hogy 60, 70 évvel ezelőtt, ki mit mondott a politika világában! Mennyire fontos, hogy micsoda gazdasági ötleteket tártak-e föl némelyek 60-70 évvel ezelőtt, vagy 5 évvel ezelőtt milyen programot hirdetett meg a kormány? Ezt már csak az elemzők tartják számon. De az Isten ügye alapvető, és a mi életünknek, a mi szolgálatunknak nemcsak most, itt, hanem évek és évtizedek múlva is gyümölcse lesz. Mert az Isten így rendezte a Krisztus-testet és annak szolgálatát.

Tehát a gyülekezetben fedezhetjük fel és hasznosíthatjuk kegyelmi ajándékainkat. Mindezeket csak szeretetben szabad gyakorolni. Nem véletlen, hogy utána így folytatódik: és egy kiváltképpen való utat mutatok nektek, és ott jön az úgynevezett Szeretet-himnusz. Amit nem szabad leválasztani erről az előző fejezetről, mert akkor gyökértelen, szépirodalmi szöveggé válik. Nagyon sokan szeretik az Igét, hogy most azért megmarad a hit, remény, szeretet, az az előző, a most olvasott fejezettel egységben van. Ha ezt kettévágjuk, akkor megöltük a lényegét. Mindezeket csak szeretetben szabad tehát gyakorolnunk.

Befejezésül egy mondat: a legjobb dolog, amit életünkkel kezdhetünk, ha csatlakozunk a gyülekezethez és bekapcsolódunk annak egy-egy szolgálatába. Ámen.

Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát,

Miként a jó pásztor saját juhocskáját:

Valaki hallgatja a Krisztus mondását,

Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket,

A te szent igéddel neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket,

Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

                                               380. dicséret 6-7. vers

Jöjjetek, imádkozzunk:

Magasztalunk Istenünk üdvözítő tervedért, Téged dicsőítünk a gyülekezetért. Hálát adunk kegyelmi ajándékaidért, a nekünk adott képességekért, szolgálatra elhívó szavadért. Bocsásd meg érdektelenségeinket, bocsásd meg kishitűségeinket, vagy éppen elbizakodottságunkat, vagy talán kisebbrendűségi érzésünket. Bocsásd meg, amikor nem a Te szolgálatra hívó szavad szerint álltunk be a Te néped, a Krisztus-test közösségébe. Segíts felismerni, elfogadni a nekünk adott ajándékaidat a gyülekezetben. Segíts betölteni másokkal együtt küldetésünket, és segíts, hogy életünk hasznos, másokat, közösséget építő legyen. Urunk segíts, hogy bátorítsuk egymást a hitben, a szolgálatban, buzgóságban, együttműködésben, és segíts, hogy szolgálatunk beilleszkedjen üdvözítő terved rendjébe.

Urunk, Istenünk! Segíts, hogy így lássuk és végezzük templom és gyülekezeti ház bővítő munkáinkat, tudván, hogy a jövendőnek is építünk, hogy sokan itt Hozzád térhessenek, üdvözülhessenek, hogy a hitben, a szolgálat-készségben megújuljanak. Könyörgünk mindazokért, akik betegágyon vannak, akiknek segítségre van szükségük, a Te gyógyító irgalmaddal vedd körül.

Könyörgünk mindazokért, akik elvesztették életüknek értelmét és célját, és napi taposómalomként belefáradva veszik föl a napi feladatot. Segíts, hogy hívő emberként, gyülekezetként föl tudjunk mutatni valami többet, nagyszerűbbet, az élet igazi értelmét, amelyet a Te néped közösségében, és az így végzett szolgálatokban adsz nekünk. Segíts, hogy gyülekezeti többgenerációs táborunkban is megéljük az egymásnak szolgálás életünket gazdagító csodáját.

Dicsőíttessék a Te neved a mi odaszánt életünk, szolgálatunk által. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |