| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Kegyelem ideje van

Textus: 2Kor 6, 1-10.

            Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! Ez lehet a kulcsa a felolvasott hosszabb igeszakasznak, amin keresztül ma is szólni akar Hozzánk a mi Urunk. Nagyon sok minden múlik azon, hogy mit értünk ez alatt a két mondat alatt: Íme most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!

            Mit jelent ez? Mindenkinek egy kicsit mást, mert mindenkinek más a gondolkodása, mindenkinek más az élete, mindenki máshogy éli meg a történéseket, és ezért mindenki máshogy tudná elmondani, mit jelent a kegyelem, és az üdvösség! Van, aki többet megtapasztalt már a kegyelemből, van, aki kevesebbet. Van, aki többet megértett már az Isten dolgaiból, van, aki kevesebbet. De nem szabad ez alapján rangsorolnunk, vagy osztályoznunk valakit, mert ez egy természetes folyamat. Mindenkinek meg kell járni a saját útját, mindenkinek meg kell harcolni a saját harcait, hogy egyre jobban megérthesse, hogy mi a kegyelem és mi az üdvösség. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy segítsük egymást ezen az úton, segítsük egymást ezekben a harcokban vívódásokban, segítsük egymást ebben a folyamatban.

Mert különféle folyamatokban élünk. Fel lehetne sorolni rengeteg folyamatot, amikben élünk, de most csak egy folyamatra szeretnék koncentrálni, ez pedig az Isteni kegyelem megismerésének a folyamata.

Mint nagyon sok mindent, az isteni kegyelmet is csak fokozatosan lehet megismerni, megérteni, és a teljes tudatlanság állapotából a színről színre való látásig, bizony nagyon hosszú az út. Sőt, az igazság az, hogy ebben a földi életünkben nem is juthatunk el ennek az útnak a végére, hanem majd csak akkor, amikor eljön majd az új teremtés. Ahogy Pál írja az 1Kor 13, 12-ben: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”

De hogyan lehet elindulni ezen az úton, az Isten megismerésének útján? Részletesen foglalkoztunk ezzel gyülekezeti táborunkban, de most pár mondatban mégis hadd idézzem fel.

Az első és legfontosabb lépés az ismeret megszerzése. Információk nélkül nem működhet semmilyen folyamat. Ezért fontos számunkra a Biblia, mert minden információ megvan benne, ami számunkra szükséges. De a Biblia nem csak egy információgyűjtemény, mert akkor már rég elfelejtették volna az emberek, hanem a Biblia úgy tárja elénk a szükséges tudnivalókat, hogy meg is értsük a különböző eseményeket, történéseket. Egy megértési folyamatot is megtanulhatunk a Bibliából, hogy miként vegyük észre a mindennapi dolgainkban is az Isten kezének munkáját. Ebben a megértésben lehet még nagy segítségünk a közösség, a gyülekezet, ahol bátran meg lehet beszélni az életünk különféle eseményeit, és segíthetjük egymást, hogy egyre jobban megismerhessük Istenünket, és egyre jobban megérthessük, és megélhessük az Ő kegyelmét.

Sokféleképpen lehet megélni azt, amikor találkozunk ezzel a kegyelemmel. Izrael népe, amikor megszabadult a fogságból, akkor tényleg úgy élhette meg, ahogy azt olvashattuk Ézsaiás próféta könyvéből:

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását!” Csodálatosan írja le ez a szöveg Isten szabadítását. Azonban Izrael népének meg kellett tapasztalnia azt, hogy megérezte ugyan az Isten szabadítását, de a szabadulás után sem szűntek meg a nehézségek. Hiába szabadította meg csodálatosan Isten az Ő népét, a sok kísértés között ismét hűtlen lett a nép az Úrhoz.

A mi életünkben is jelen van ez a veszély. Hiába az ismeret, hiába a felismerés, ha nem vagyunk hűségesek az Úrhoz, ha nem vagyunk elkötelezettek az Úr szolgálatára! Hiába ismertük fel, és éltük át, hogy Isten megszabadított minket, hiába éreztük meg az Isten kegyelmét, ha a hétköznapjainkban nem tudjuk megélni azt. Ezért figyelmezteti Pál a Korinthusiakat és minket is, hogy úgy éljünk, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét! Pontosan arra figyelmeztet minket Pál, hogy még a kegyelem ideje van. Még nem jött el az új teremtés ideje, még nem látta meg minden test Isten dicsőségét! Még a kegyelem ideje van. Már megtapasztalhattuk, hogy milyen jó csodálatos az Isten országa, de még nem élhetünk benne.

Nekünk még itt van feladatunk, mégpedig az, hogy általunk egyre több ember ismerje fel, és ismerje meg az Isten kegyelmét, az Isten szabadítását, az Isten országát. De ez nem egy ránk-erőszakolt feladat, mert aki már egy keveset is megértett az Isten kegyelméből, az nem tud hallgatni róla, hanem hirdetni fogja azt másoknak is. De most a kegyelem ideje van, és ezért lehetséges az, hogy emberek közönyösek az Isten dolgaival kapcsolatosan, vagy vannak, akik elutasítják az Istent, és vannak akik kifejezetten rossz szemmel nézik, ha valaki Istenről beszél. Most a kegyelem ideje van, és éppen ezért hatalmas feszültség hatja át a mi szolgálatunkat, mert szólnunk kell, de nem hallgatja mindenki szívesen. Hirdetjük az Úr szabadítását, és az eljövendő életnek a szépségét, de gyakran bezárulnak az ajtók, gyakran süketek a fülek, és gyakran minden más fontosabb. De olyan csodálatosan példát ad nekünk Pál, hogy Isten erejéből, minden nehézség ellenére, hogyan lehet szolgálni az Urat: „tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.”

Csodálatos megélni ezeket az ellentéteket, és olyan nagyszerű, hogy itt és most is már előre megtapasztalhatjuk Isten országának a közelségét, és az Ő türelmét, hogy még mindig ad időt arra, hogy minél többen jöjjenek rá, hogy az Ő kegyelméből élnek.

És csodálatos az a sokszínűség is, hogy hányféleképpen tudjuk megélni, ugyanazt a kegyelmet. Ezért is érdemes megosztani egymással élményeinket, hogy megláthassuk, hogy milyen sokféleképpen lehet jelen a mindennapjainkban az Úr.

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! Csodálatos időszak ez, mert minden nehézség ellenére már megtapasztalhatjuk, hogy elközelített az Isten országa, már megtapasztalhatjuk az Isten kegyelmét, és ez erőt ad arra, hogy együtt munkálkodjunk úgy, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét! Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |