| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Istent dicsőítő hálaáldozat

Zsoltárok könyve 50. rész 1-15; 23.

Ászáf zsoltára.

A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.

Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.

Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.

Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten.

Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!

Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,

de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.

Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.

Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.

Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.

Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?

Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! És megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.

Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását. Ámen!

Imádkozzunk!

Végtelen irgalmú Atyánk! Imádunk és áldunk, dicsőítünk és magasztalunk Téged, mert jó nekünk nevedet dicsérni, magasztalni. És hálát adunk neked mindig és mindenkor azért a munkádért, amit rajtunk naponként véghezviszel. Hálát adunk neked örömeinkért és fájdalmainkért. Azért mert megsegítesz bennünket, és azért is, mert megpróbálsz minket. Hálát adunk Urunk a növekedésért, gyarapodásért, hogy növekedhetünk az ismeretben, a kegyelemben és a hitben. Hálát adunk neked Urunk, a hozzánk forduló nagy szerelmedért is, és azért is, ha büntetsz. Mert a bűntől megszomorodott szívvel megvalljuk neked, hogy vétkeztünk ellened és embertársaink ellen napról-napra, és ezzel jogosan vontuk magunkra a Te ítéletedet.

Krisztusért kérünk, Urunk, irgalmazz nekünk, és irgalmadból küldd el hozzánk vigasztaló Szentlelkedet, hogy lágyítsa meg szívünket, és tegye istentiszteletünket élővé és hatóvá, ahol Te szólsz hozzánk Igéd által. Mert ha nem Te, ha Te nem szólsz, Atyánk, akkor hiábavaló minden emberi szó.

Így kérünk Téged, Krisztus, a mi Urunk által, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Urunk Jézus, fordulj hozzánk,

Szent lelkedet ma töltsd ki ránk,

Kegyelmeddel minket segélj,

Az egy Igazságra vezérlj.

Nyisd meg szánkat hál’adásra,

Készítsd szívünk buzgóságra,

Hitünk és értelmünk neveljed,

Neved velünk ismertessed.

166. dicséret 1.-2. verse

2. Korinthusi levél  9. fejezet 6-15. vers

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten.”

Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmaradt örökké.”

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja „igazságotok gyümölcsét.”

Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.

Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra indít az Isten iránt.

Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Isten, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.

És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.

Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékaiért!

Szeretett Testvérek!

Gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy jótékonyság, jótékony célú rendezvény. Mi a jótékonyság, és mi a hálaáldozat? Mert nyilvánvalóan érezzük, hogy van valami hasonlóság, de bizonyára érezzük azt is, igen jelentős különbség is van a kettő között. Nemegyszer keresztyén körökben is jótékonyságról és jótékonykodásról beszélnek, és talán kevésbé hálaáldozatról.

Mi is hát a jótékonyság? – A szükségbe, a bajba kerültek alkalmi megsegítése.

Jótékonyság? – A jótékonyság fakadhat együttérzésből, szolidaritásból, de fakadhat nemegyszer sajnálatból is. Gyakran lehet tapasztalni, hallani emberektől: „hát úgy megsajnáltam szegény bajbajutottakat! - akkor adok valamit”. Ez nem elítélendő, csak ténymegállapításszerűen mondtam. A jótékonyságot esetleg lehet törvényi kedvezménnyel is ösztönözni. Gondoljunk arra, amikor az adóból jóvá lehet valamit írni. Vagy a jótékonysággal kapcsolatosan azt is el kell mondanunk, hogy Krisztus-hit nélkül is gyakorolható. A jótékonyság, a jótékonykodás az nem speciálisan keresztyén dolog, hanem bárki gyakorolhatja azt. Alapvetően emberi humánumból fakad és nemes cselekedet.

És akkor mi a hálaáldozat? Merthogy mostanában a Korinthusi második levelet olvasva, valami hálaáldozatról van szó; nem jótékonykodásról. Mi a hálaáldozat? – Válasz Isten áldozatos szeretetére. A hálaáldozat, a jókedvű adakozás a szeretetből születik. Nem egyszerűen együttérzésből, nem is sajnálatból, esetlegesen szolidaritásból – újra mondom: ezek nem elítélendő, sőt dicséretes dolgok –, de a hálaáldozat, az szeretetből fakad. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hálaáldozat, az adakozás a szeretet egyik nyelve. Így fejezi ki magát, így mondja el, így teszi láthatóvá, megérthetővé azt, ami ott van benne. Ugyanakkor hozzátehetjük azt is, hogy a hálaáldozatnál a bibliai gondolkozás szerint a tervszerűség és a rendszeresség, az egy nagyon fontos rész, nagyon fontos terület. Úgy is mondhatnánk, hogy az adakozásnak, a hálaáldozatnak a lelke a tervszerűség, a rendszerűség, rendszeresség. Vagyis nem egyszerűen az, hogy jött egy nagy vihar, a tévé mutatott valamit, elmosott két házat – de megsajnáltuk őket, valamit adjunk. Dicséretes és jó dolog, akik így és ezért fáradoznak. De a hálaáldozat az nem egy alkalmi felbuzdulás. Az nem annyi és nem úgy kell, hogy történjen, ahogy majd a tömegtájékoztatás éppen föl tudja kelteni bennünk. Hogy is olvassuk mindezt? – „…először magukat adták az Úrnak.” Na itt kezdődik az első nagy különbség a jótékonykodás és a hálaáldozat között: „Először önmagukat adták az Úrnak, azután nekünk az Isten akaratából” – írja Pál apostol.

Hiszen itt arról van szó ugye, hogy Jeruzsálemben, valószínűleg szárazság miatt ínséges idők jártak, a jeruzsálemi gyülekezet éppen ezért nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, és az úgymond európai pogányokból, vagy nagyrészt pogányokból lett gyülekezetek segítséget küldenek. Nos önmagukat adták először az Úrnak: előbb Krisztus-követőkké lettek, előbb odaszánták magukat, azután nekünk – írja az apostol.

A jótékonyság, vagy hálaáldozat? A hálaáldozattal kapcsolatosan egyértelműen meg kell fogalmaznunk azt, amit az előbb a Zsoltárok könyve 50. fejezetétől hallottunk, amikor arról beszél az Úr, hogy övé minden. Istennek nincs szüksége a mi pénzünkre. Nincs szüksége a mi munkánkra. Övé minden, és hogyha akarja, kiveheti a kezünkből akár egész életünk munkáját. Hatalmában van. Nem úgy van, ahogy sokan gondolják: „hogyha majd elég gazdag leszek, akkor adok valamit az Isten ügyének”. Övé minden! A hívő ember így szemléli a világot. Mi sáfársággal bízattunk meg. Nem a mienk, hanem ránk bízatott az, ami van. Ez egy nagyon nagy különbség. A világ fiai általában úgy gondolkoznak, hogy „ez az enyém, én dolgoztam meg érte!” A hívő ember tudja, hogy kaptuk. Ránk bízatott: ideadta az Isten egy időre nekünk. Az erőnktől kezdve az anyagi javakon át, a képességekkel folytatva, sok mindennel kapcsolatosan tudnunk kell, és hittel ki kell mondanunk alázatosan: igen, kaptuk, nincs mivel dicsekednünk. Bármikor elveszíthetjük, és bármikor elveheti az Úr. Ő szabad és szuverén Úr. Bekövetkezhet az, ami a Jób könyvében van: megáldotta keze munkáját, hatalmas vagyona volt, szép családja volt, egészséges volt, istenfélő volt – és: elvesztette családját, elrabolták vagyonát, és az egészsége is vészesen tönkrement: Na állsz-e még a hitedben? – és nem egyszerűen a világ fiai mondták, hanem a feleség mondta, kérdezte.

Istené minden, Istennek nincs szüksége a mi adományunkra. Fordítva van a dolog. Teljesen fordítva van: nekünk van szükségünk arra, hogy a mi életünket odaszánjuk hálaáldozatként. Mert ez az értelme az életnek. És így egészen másképpen, szabadon tudunk tekinteni mindarra, ami ránk bízatott – amire azt szoktuk mondani a világ nyelvén szólva, hogy ez az enyém, ez a mienk, ezért én dolgoztam –, arról szabadon tudom mondani, hogy az Isten most nálam helyezte el egy időre. Övé tehát minden. Neki nincs szüksége a mi hálaáldozatunkra, de nekünk szükségünk van arra, hogy így megélhessük igazán teremtmény-voltunkat, Istenhez tartozásunkat.

A hálaáldozat tehát Isten dicsőségét hirdető, hitvalló cselekedet. A jótékonyság nem. Az ennél kevesebb. A jótékonyság segít az alkalmi szükségben, amire szükség van, de a hálaáldozat lényegesen több ennél. Mielőtt megnéznénk, hogy mi ez a lényegesen több, mert most a legfontosabbat említettem csupán az Ige alapján, nevezetesen, hogy a hálaáldozat Isten dicsőségét hirdető, hitvalló cselekedet; előtte nézzük meg, hogy miből lehet hálánkat kifejezni. Miből és hogyan élhetjük meg mindezt?

Az apostol emlékezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy Isten ad lehetőséget mindannyiunknak a hálaáldozatra. Isten ad lehetőséget. Először is a legnagyobbat adta: Jézus Krisztust. A legnagyobbat adta, aki önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, hozzánk hasonlóvá lett – kivéve a bűnt. A legnagyobb ajándékot adta: „mert úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Az örök életet kínálja föl a Krisztusban fölkínált kegyelem által nekünk az Isten. Ez sokkal több, minthogy kezünk munkájával és orcánk verítékével valami kicsit meg tudunk szerezni. Isten ad lehetőséget, mert az Isten, ajándékozó Isten. A legnagyobbat, a legtöbbet, olyat, amit mi nem tudunk adni.

Nagyon érdemes fölfigyelni arra, hogy az apostol egy rövid mondatban milyen tömören fogalmazza meg, tehát, hogy minden jótéteményre készen legyünk, ezért: …minden kegyelmét kiárasztja rátok, hogy mindenütt, mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek… minden jó cselekedetre”. Figyeljük meg ezt az újra ismétlődő „minden”-t. Minden jótéteményét kiárasztja, minden kegyelmét, mindenütt, mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, minden jó cselekedetre – és itt nem a perselypénzről van szó. Ha leszűkítjük erre csupán, akkor nem igazán és jól értjük az Igét. Minden jócselekedetre készít föl az Isten bennünket, és ebben nagyon sokféle lehetőségünk van.

Az Isten ad tehát lehetőséget a hálaáldozatra. Először is: hogy megváltott minket – és életünket nem a magunk erejével, izzadságával és körömszakadtáig kell bebiztosítani valahogy, mert mindjárt vége az egésznek, és még nem élveztem ki az életet! –, hanem a Krisztusban kaptunk életet és örök életet. Aki az ének szavával mondva: „érzem, hogy az örök élet már a földön az enyém lett” – aki ennek a bizonyosságában él, az nem retteg attól, hogy még nem élveztem ki az életet, még nem szereztem ennyit meg annyit, meg amannyit; mert tudja, hogy az élet sokkal több ennél. Sokkal több, mint az öltözet, meg a táplálék, meg az öltözetben a flanc, meg az egyéb dolgok, amik ma vannak, holnap nincsenek, és semmit nem vihetünk magunkkal.

Nos, nézzük akkor: ezek után az apostol rámutat a hálaáldozat hasznára – a hálaáldozat haszna. Az előbb így fogalmaztam meg: a hálaáldozat Isten dicsőségét hirdető, hitvalló cselekedet. A jótékonyság nem! A jótékonyság csak az emberre mutat; ezért lényegesen kevesebb, mint a hálaáldozat. De annál – hogy tudniillik az Isten dicsőségét hirdeti –, annál még több haszna van. Ebben össze lehet foglalni, hogy az Isten dicsőségét hirdető, hitvalló tett… de nézzük részletesebben is, hogy hogyan van mindez. Az apostol azt írja a korinthusi gyülekezetnek, amikor bátorítja őket is Macedónia gyülekezeteivel példálózva, akik már nagyon komolyan készülnek megsegíteni a jeruzsálemi gyülekezetet; nos amikor őket bátorítja, rámutat a hálaáldozat hasznára.

Vegyük akkor újhegyre ezeket:

Isten megsokasítja a magot, amit elvetett. A mezőgazdaságból veszi az apostol a képet. De hát Jézus tanításából nagyon jól ismerjük, hányszor veszi onnan a képanyagot; amikor azt mondja: hogy is van? Hát mit csináltok ti a kertben, a földeken? Elvetitek a magot – hát tiszta őrültek vagytok! Inkább egyétek meg! Oda a földbe, ahol el fog rohadni? – De miért vethetjük el a magot? Azért, mert abban a biztos tudatban vethetjük el a magot, hogy a magban élet van, és hogy ha földbe eresztjük, hogy elrothadjon, akkor harminc-, hatvan- és százannyit hoz. Aki ezt nem hiszi, az nem fogja elvetni, az gyorsan megeszi. Nos azt mondja az apostol: először is, a hálaáldozat haszna az, hogy ha mersz vetni, ha mersz adni, azt az Isten megsokszorozza. Nemegyszer találkozom azzal, amikor valaki ezt mondja: tiszteletes úr, nekem most csak ennyi telik! Ami mag, azt az Isten megsokszorozza.

Aztán a hálaadásnak, a hálaáldozatnak a haszna: megnöveli igazságotok gyümölcsét – vagy mondhatnánk jutalmát. Ez egy nagyon érdekes megfogalmazás az apostol részéről. Itt nem érdemekről van szó, nehogy félreértsük, nem erről van szó. Mintegy megerősíti, kifejezi, kiábrázolja, hogy a Krisztus által megváltott emberek vagyunk, hogy az ő igazságát nekünk tulajdonította a mennyei Atya, és lám, megtermi a mi életünk ennek a gyümölcsét. Ilyen értelemben az igazság gyümölcsét termi, „megnöveli igazságotokat” – írja az apostol. Vagyis a hálaáldozat hitünkről is egyfajta vallomás.

Aztán az apostol, amikor bátorít a hálaáldozatra, akkor arról is beszél, hogy a ti hálaáldozatotok – tudniillik Macedóniából, vagy éppen most közelebbről, Korinthusból –, a Krisztus munkáját fogja hirdetni a jeruzsálemi gyülekezetben. Fordítsuk le egyszerű szavakra. A jeruzsálemi anyagyülekezet zsidókból lett gyülekezet. A korinthusi gyülekezet alapvetően már nem zsidókból, hanem a nemzetek fiaiból – bibliai szóhasználattal: a pogányokból – lett gyülekezet. Nos a zsidó-keresztyén gyülekezet tagjai láthatják azt, hogy hogyan munkálkodik az Isten, hogyan munkálkodik az Isten Lelke a pogányok között is; például Korinthusban. Visszaigazolja mindazt, amit az apostoli zsinat döntése hozott, amikor is ajtót kell nyitni, mert az Isten ajtót nyitott a népek felé. Bizonyítja tehát a Krisztus munkáját, annak valódiságát, megtéréseteket, hogy az Isten nem csak Jeruzsálemben munkálkodik, hanem Korinthusban is, Filippiben is, Efézusban és máshol is. Megtermi a maga gyümölcsét: hogy összetartoztok. Hogy ugyanannak az Úrnak a követői vagytok. Hogy egy nagy testnek, az egyháznak vagytok tagjai. Bár különböző népekből választott, bár a Római Birodalom különböző tartományaiban éltek. A hálaáldozat haszna, hogy konkrétan segít a szükségbe került jeruzsálemi gyülekezeten. A jótékonyságnál általában ez a haszon, és ez fontos dolog, hogy valamilyen szükséghelyzetben segít. Itt az előbb már néhány más hasznát is említi az apostol a hálaáldozatnak, de ezek között fontos, hogy segítségül lesz a jeruzsálemi gyülekezetnek, mert ők ínséges időket élnek most. Tehát a konkrét szükségen is segíthet a hálaáldozat.

Az apostol rámutat arra is, hogy a hálaáldozatoknak az is haszna, hogy másokat Isten iránti hálára indít. Vagyis a jeruzsálemi gyülekezet tagjai az Istent fogják magasztalni, hogy az Isten a ti szívetekben, a ti lelketekben – sok száz kilométerrel messzebb élők lelkében, nem is ismerik fizikailag egymást – elvégezte a maga munkáját, és ti készek vagytok szeretetben segíteni. Isten iránti hálára indít, az Isten magasztalására indít. Az apostol néhány területet említ, amikor bátorítja a korinthusi gyülekezetet, hogy a hálaáldozatnak milyen gazdag haszna, gyümölcse van azon túl, hogy most konkrétan a nehezebb helyzetben lévő jeruzsálemieken fogtok segíteni.

Végül fogalmazzuk meg akkor, hogy építő hálaáldozatunk, vagyis a mai keresztyén ember cselekedete: építő hálaáldozatunk, Istent dicsőítő misszió. Ma is ilyen misszió lehet, hogyha olyan célú a hálaáldozat, akkor segít egy pillanatnyi szükségben lévő emberen. Segít – és ez rendkívül szükséges és hasznos. De építő hálaáldozatunk segíthet a pillanatnyi helyszűkén is, hogy egy közösség, egy gyülekezet tudjon élni, még több szolgálatot tudjon végezni, és harminc-, hatvan- és százannyit hoz, ilyen értelemben is. Mert hogyha helyet formálunk, helyet alakítunk ki, ha helyiségeket, négyzetmétereket építünk, akkor ott különböző szolgálatoknak, csoportoknak, közösségeknek helyet adunk, és így a lelki munka még inkább kiterebélyesedhet. A hálaáldozatunk Istent dicsőítővé válhat, hiszen talán éppen így formálunk elinduló, lélekben kereső, érdeklődő embereknek helyet, ahova eljöhetnek, ahol az Isten Igéjével kezdhetnek megismerkedni, ahol talán megszólíthatja és megragadhatja őket az Isten Igéje. Megragadhatja őket az a szeretet, hogy itt van egy közösség, amelyik nem csak magának épít, és magára gondol, hogy ő jól érezze magát, neki legyen hol leülni, hanem legyen helye nekik is, akiket talán most nem is ismerünk, de az Isten itt szeretne látni, mert meg akar szólítani. Elindulási pont érdeklődőknek, keresőknek, és a mi hálaáldozatunk adta ezt. Hálaáldozatunk Istent dicsőítő lehet, hiszen a közösségépítésnek is kell hely. Kell hely, ahol a kapcsolatokat erősíthetjük a gyülekezeten belül is. Hálaáldozatunk Istent dicsőítő generációs értelemben is, hiszen kevesen vannak itt, akik 1975-ben is idejártak, amikor fölszentelték ezt az épületet. Valakik megépítették. Megépítjük. A hálaáldozat az nem egyszerűen a pillanatnyi szükségen segíthet, hanem annak hosszú távú, idői értelemben és generációs értelemben is hosszú távú áldásai, és gyümölcse lehet. Vagyis bizony gyerekeinknek és unokáinknak építünk. A hálaáldozatunk ilyen hosszú távon is gyümölcsöző lesz, az a harminc-, hatvan- és százannyi ezt is jelenti. Ebben az összefüggésben szolgálja tehát a holnapot és a holnaputánt, és egy Istenre mutató, hívogató jel: miért hoznak áldozatot emberek, egy gyülekezet, miért? Ezen, vannak ám, akik elgondolkoznak. Elgondolkoztatja őket, és ilyen értelemben jellé lesz, Istenre mutató jellé ez a fajta hálaáldozatunk is.

Jótékonyság, hálaáldozat? A jótékonyság alapvetően emberi humánumból fakad. Nemes célért. Bizony szükség van rá ebben a világban. A hálaáldozat az az Isten irántunk való szeretetéből táplálkozik, és éppen ezért az Isten dicsőségét szolgálja. Ami pedig az Isten dicsőségét szolgálja, az biztos, hogy jó nekünk embereknek. Fordítva nem biztos: ami az ember dicsőségét szolgálja, az nem mindig jó az embernek.

Végezetül így fogalmaznám meg: a leghasznosabb befektetés odaszánni hálából magunkat folyamatosan, és odaszánni hálából adományunkat is – akár gyülekezeti otthont építve, akár más szolgálatot végezve –, hogy az emberek üdvösségét szolgáljuk, hogy az Isten dicsőíttessék általunk is. Ámen!

Reménységem neveli bennem

S bizonyossá tészen,

Hogy végre jutalmam énnékem

Örök élet lészen,

Melyre is készíti lelkemet

És hívja magához,

Hogy szabjam egész életemet

Szent akaratjához.

Uram, taníts gyarló éltemnek

Nagy bűnös voltára,

Ó vezess én árva fejemnek

Szabadítójára:

Magamat néki hadd adhassam

Lelki ajánlással,

Drága jóvoltát felválthassam

Méltó hál’adással.

                                                                                              201. dicséret 5.-6.verse

Magasztalunk Istenünk teremtő hatalmadért, életért, erőért, képességekért, kezünk munkáinak gyümölcséért. Téged dicsőítünk Jézus Krisztusért, aki önmagát adta a keresztre érettünk, helyettünk, hogy nékünk bűneinkre bocsánat és örök élet legyen, és magasztalunk, hogy Lelkednek szentelő munkáját végzed bennünk, közöttünk és általunk is, hogy gyülekezetet hívtál ki itt, formálsz, megtartasz, szolgálatba küldesz. Magasztalunk, hogy életünket meggazdagító ajándékaiddal körülveszel. Bocsásd meg, amikor elfogadjuk szeretetedet, minden adományodat, de nem osztjuk meg másokkal. Bocsásd meg, hogy gyakran csak magunknak gyűjtögetünk és ez ránk romlik, mint a pusztában a manna. Segíts, hogy ne csak alkalmilag, sajnálatból jótékonykodjunk, hanem megértsük és továbbjárjuk a hálaáldozat útját. És Urunk segíts, hogy hálaáldozatunk országodat építő, lelkeket az örök életre megmentő szolgálattá legyen. Kérünk, Urunk, segíts, hogy hálaáldozatunk által az elkezdett építkezésünk is eredményesen befejeződhessen, hogy így, hálaáldozatunk minden formája Rád mutató jellé, Téged dicsőítő hitvallássá legyen. Könyörgünk mindazokért, akik az élet gondjaiban járnak. Kérünk gyászolókért, megszomorodottakért, hogy Igéd által együtt vigasztalódjunk. Könyörgünk az élet értelmét keresőkért, hogy szeretetedre felelő, hálaáldozatra kész életünk által nálad találják meg életük értelmét, békességét, célját és igazi örömét. Urunk, mindent tőled kaptunk, neked ajánljuk föl, szolgálja a Te dicsőségedet és legyen üdvösséges sokaknak mindez. Ámen!

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |