| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Üdvösség kegyelemből hit által

Lekció: Jeremiás könyve 33. fejezet 1-13.

¹Másodszor is szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a börtön udvarában.

²Ezt mondta az ÚR, aki a földet megalkotta, az ÚR, aki azt megformálta és megerősítette - az ÚR az ő neve -:

³Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!

⁴Mert ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szemben

⁵azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal, de csak a lángoló haragomban megölt emberek holttestével lett tele a város, mert elrejtettem arcomat az elől a város elől sok gonoszsága miatt:

⁶Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke.

⁷Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen.

⁸Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem.

⁹Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik.

¹⁰Ezt mondja az ÚR erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül:

¹¹Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR.

¹²Ezt mondja a Seregek URa: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek.

¹³A hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a számadó keze alatt - ezt mondja az ÚR.

Textus: Jeremiás könyve 33. fejezet 10-13.

¹⁰Ezt mondja az ÚR erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül:

¹¹Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR.

¹²Ezt mondja a Seregek URa: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek.

¹³A hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a számadó keze alatt - ezt mondja az ÚR.

Szeretett Testvéreim!

Biztosan sokan ismerik azt az anekdotát, amelyet a nagy reneszánsz művészről, Michelangelo-ról jegyeztek fel a krónikák. Aki, amikor egyik fő művének elkészítése előtt, meglátva a hatalmas alaktalan márványtömböt, nagy nyugalommal csak ennyit mondott: „ebben pedig benne van a Piéta, csak a fölösleget kell róla lefaragni...”. Ez az egyszerű kis történet jól érzékelteti, hogy a művész többet lát, tovább lát, máshogy lát, mint az átlagember, és addig nem nyugszik, amíg meg nem mutatja másoknak is, amit mindenkinek látnia kell. Ezért csodálhatjuk meg most már mindannyian, amit ő akkor belelátott a kőtömbbe. Olvasva a jeremiási sorokat, ez a történet jutott eszembe, mert az Ige is úgy mutatja be Istent, mint aki többet lát, tovább lát, máshogyan lát, és ami talán a legfontosabb, hogy láttatni is akar. Az ő fő műve azonban nem a vatikáni Piéta, hanem a világ üdvözítése. Ennek a műnek a terveibe tekinthetett be Jeremiás, és nyerhetünk bepillantást mi is. A mű elkészítéséhez pedig Isten két szerszámot használ fel.

Az első az ingyen kegyelem, mint nem várt fordulat. Mert Isten tovább lát, mint az ember. Mai igénkben az ember csak a kőkemény valóságot érzékeli. Lerombolt és lemészárolt városokat, egy lakatlan pusztává vált elnéptelenedett országot látnak maguk előtt. Gyászének és sirató hallatszik, egy véres háború iszonyú nyomai látszanak. Ez a realitás. Eddig lát az ember. Ebben a keserű helyzetben szólal meg a próféta, ebben a szituációban hirdeti meg a rá bízott isteni Igét: „Ezt mondja az ÚR erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül: Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete!”

Vidámság, örvendezés, hálaének, szeretet… minden ami jelenleg kívül esik, sőt egyenesen szemben áll a nép által látottakkal. De az Isten másképp lát, többet lát, és tovább lát, mint az ember. „Jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR”. Mondja akkor, amikor az ország és a főváros romokban hever, az ország lakosságának egy része gyászol, egy része fogságba esett, és még hosszan sorolhatnánk azokat a jelenségeket, melyek nem adnak okot a bizakodásra, a reménykedésre, az optimizmusra. Ez a fordulat nincs benne a pakliban – mondja az ember. A nép romokat és kihalt városokat lát, veszteségeket érzékel, de Isten örömükben éneklő embereket, és békésen legelésző nyájakat lát.

Miért történne mindez? Mi indokolná a hálaéneket? Amire hamarabb tudunk választ adni az inkább az, hogy miért nem kellene, hogy fordulat történjen. A nép ugyanis nem lett jobb. Nem olvasunk bűnbánatról, megtérésről, megbánásról… És éppen ez a nagyszerű. A bűnbocsánat feltétel nélküli, és teljes: „Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem.” Feltétel nélküli, hiszen a nép nem érdemelte ki. Teljes, mivel minden bűnre kiterjed. Ez a kegyelem. Az ingyen kegyelem, mint nem várt fordulat, mellyel Isten a világ üdvözítését munkálja. Tudjuk-e ezt a kegyelmet jól kezelni? Elfogadni, hinni, hogy tényleg ilyen a mi Istenünk. A jövőnk sokszor olyan, mint egy sok ismeretlenes egyenlet. Igyekszünk számítgatni, erőlködni, megfejteni, kalkulálni, mire kétségbeesetten rájövünk, hogy megoldhatatlan. Lesz-e állásom, boldogságom, pénzem, családom… Pedig ha Isten kegyelmét behelyettesítenénk, számolnánk azzal az evidens lehetőséggel, hogy Isten nem csak Izráel és Júda sorsát tudja jóra fordítani, hanem nekünk is üzeni: „Megtisztítom őket minden bűnüktől…” – akkor mennyivel másképp kezelhetnénk életünk tragédiáit és veszteségeit, vagy éppen örömeit. Ha az Úr kegyelmét alkalmazzuk megoldó-kulcsként, akkor az egyenlet végén kijön Isten üdvözítő szándéka.

„Ezt mondja a Seregek URa: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek.”

Mit mond az Úr az ember nélkül maradt templomokra, a pusztává váló egyházra, az embertelenné váló világra? Mit mond az Úr, ha személyes életünk kezd lakatlan, sivár pusztává válni? Lesz még öröm, van még perspektíva… – ezt mondja az Úr. Mert az utolsó szó mindig a kegyelemé. Lapozzuk fel csak a prófétai irodalmat, és olvassuk el az utolsó fejezeteket. Rendszerint üdvígéretekkel fogunk találkozni, még akkor is, ha előtte ítéletes jövendölések hangzanak el Júda és Izráel felett. Az utolsó szó a kegyelemé. Isten nem kímélte választott népét, amikor kitöltötte rá haragját: „lángoló haragomban megölt emberek holttestével lett tele a város, mert elrejtettem arcomat az elől a város elől sok gonoszsága miatt.” Sokszor talán úgy érezzük, hogy minket sem kímél az Isten…

Bármi történjék is, Isten, kegyelméből kész kimondani: „Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke.” Béke a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, az országban.

Isten másik eszköze üdvözítő munkájában a hit ajándéka, mint a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Amint mondtuk, Isten nem csak többet lát, hanem láttatni is akar. Üdvözítő szándékát megosztja az emberrel. Láttatni akar és beavat a tervébe. „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” – mondja az Úr Jeremiásnak, és Jeremiás prófétán keresztül nekünk. Isten láttatni akarja velünk azt, ami számunkra még nem látható, valóságossá akarja tenni, ami még nem valóság számunkra. Ez a hit ajándéka. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” – olvassuk a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetében. Ezt ajándékozza Isten most népének, és ezt készíti el számunkra is. A kegyelmi fordulatot nem könnyű felfogni. „Megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke… De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik.”  Isten ajándékoz, az ember pedig megpróbál elfogadni. A hit lehet az a receptor, az az eszköz, mellyel el tudjuk fogadni a meg nem érdemelt bűnbocsánatot, az ingyen adott kegyelmet.

Tovább látunk-e az orrunknál? Merünk-e távlatokban gondolkodni, sőt üdvtörténeti távlatokban gondolkodni? Isten távlatokat akar nyitni előttünk. Meg akarja mutatni nekünk a valóság mögötti valóságot. Nem könnyű dolog ez. Képzeljük csak el, hogy Izráel népe abban a kilátástalan helyzetben, mennyi realitást látott abban, amit Jeremiás hirdetett. Isten láttatni akar, de hitetlenségünk szörnyű akadály. Mintha csak egy születésétől fogva vak embernek kellene elmagyarázni, hogy milyen a kék szín. Látni, amit az Isten lát, csak hittel lehet. A szem és az értelem kevés ehhez. A kételkedő Tamás történetéből már jól tudjuk, hogy nem a látásból van a hit, hanem éppen ellenkezőleg, aki hisz, az jóval többet lát. Többet láthatunk a világból, többet láthatunk a másik emberből, többet láthatunk Istenből. Aki hisz többet lát, máshogy lát, és tovább lát. Jézus nekünk is mondja: „Láss! A hited megtartott.” A hit megelőzi a látást, a hit a helyes látás alapja. Lásd meg te is, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! Neked és nekem is.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a két legsúlyosabb lelki fertőzés a Mi lesz, ha… és a Bárcsak… gondolatok. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik amiatt, amit Isten adott. Mindkettőből hiányzik a hit látása. Az első következménye így az aggodalom, a másodiké pedig a harag. Isten a hit látását akarja adni Izráelnek, és Júdának, hogy ne az aggodalom, és ne a harag sugározzon belőlük. Igénk ezt mondja: „Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük.” Nekünk is a hit látása kell ahhoz, hogy felismerjük, mennyi jót tett velünk az Úr, hogy aztán hírnevet, örömöt, dicsőséget és tisztességet szerezzünk az egész földön az Ő nevének. Ezek már tényleg üdvtörténeti távlatok, mégpedig az Isten szemével való látás által.

Isten tehát, az ő üdvözítő munkájához a kegyelem, és a hit eszközeit használja. Ezekkel ajándékozza meg az embert, mert ahogyan Pál írja az efézusiaknak: „kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” Isten ajándéka, azaz nem emberi teljesítmény, hiszen egy szobor sem tudja kifaragni önmagát, kell hozzá a művész. Az üdvösség is a nagy művész kezéből jön, kegyelem és hit által.

Mi akkor az ember szerepe ebben a történetben? Ezzel kapcsolatban van egy jó hírem: Isten üdvtervét nem lehet keresztülhúzni. Nem lehet annyira bűnös az ember, hogy Isten üdvözítő szándékán csorba essen. Nem tud az ember akkorát vétkezni, amelyet Isten ne tudna megbocsátani. Nagyobb az Isten tenyere annál, minthogy le lehessen róla esni. El lehet pusztítani a földet, környezetünket, saját magunkat, a másik embert, sőt még az intézményes egyházat is, de Isten üdvözítő szándékát nem tudjuk semmissé tenni. Ez nem valamiféle determinizmus, hanem jóval inkább biztonság lehet a számunkra. Ahogyan a fogoly Pál írja Timóteusnak, hogy az Isten Igéjét nem lehet bilincsbe verni, úgy Isten üdvtervéről is elmondható, hogy az emberi gyarlóság nem jelent akadályt neki. Jeremiás szavaival élve, Isten ha kell újjáépít, helyreállít, újjáteremt, vagy éppen új szövetséget köt az emberrel.

Ez persze nem szabadosságra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hanem végtelen hálára kell, hogy indítson. Isten már hallja ezt a hálaéneket, a kérdés, hogy mi énekeljük-e már: „Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete!”

Isten azzal, hogy láttat, azzal, hogy beavat a tervébe, egyben programot is ad nekünk: „Adjatok hálát a Seregek Urának…” Érdekes módon senki nem mulasztja el dicsérni a Piéta szobrának mesterét csodálatos művéért, de az üdvösség művéért már kevesen adnak hálát a Mesternek. Adjatok ezért hálát szüntelenül a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete. Ennyit tehetünk a kegyelemért, és a hit ajándékáért, melyek által Isten váratlan fordulatot hoz életünkben, hogy üdvösségünk legyen. Adjatok hálákat az Úrnak, mert nagy az ő kegyessége.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |