| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Életed biztos pontja

Textus: Zsoltárok könyve 31. fejezet 2-9.

²Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!

³Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!

⁴Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!

⁵Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.

⁶Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!

⁷Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.

⁸Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.

⁹Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.

Kedves Testvéreim!

Egy friss élményemet hadd osszam meg a kedves testvérekkel, mely az arab világhoz kötődik. Az elmúlt héten volt alkalmam valamelyest megismerni az arab mentalitást, közelebbről azt, hogy mit jelent alkudozni. Nekem európai ember számára rendkívül nagy bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot jelentett az, hogy nem tudtam mi egy adott árunak a reális értéke. Nem volt viszonyítási alapom, amely alapján el tudtam volna dönteni, hogy mikor járok jól, vagy mikor fizetek rá. Aztán kiderült, hogy vannak úgynevezett fixáras üzletek, ahol megadott ár fejében, mindenféle alkudozás nélkül lehetett vásárolni. A fix ár ismerete aztán biztos támpontot adott ahhoz, hogy később bátran alkudozhassak a bazárban.

Ha meg kellene fogalmazni azt a kérdést, amelyre a most felolvasott zsoltár adja meg a választ, akkor az a következő lenne:

Van-e az életednek fix viszonyítási pontja?

Természettudományos ismereteinkből, és személyes élettapasztalatunkból tudjuk jól, hogy az egész világ mozgásban van, mind fizikailag, mind szellemi és lelki téren. Mozog a világegyetem, a Nap, a Föld, és persze változnak az értékek, ideológiák, saját lelkiállapotunk, testi-lelki egészségünk is. Minden mozog, és változik. Nem véletlenül mondta Arkhimédész is annak idején kissé kétségbeesetten: „Adjatok egy fix pontot és kifordítom a Világot a helyéből.”

De hol találok ilyen biztos pontot? Van-e életednek fix pontja, amely nem változik, amely szilárd viszonyítási alapot jelenthet? Kedves Testvéreim! Ma már tudjuk, hogy a világ nem földközpontú, de nem is napközpontú. És bár sokan szeretnék hinni, de a világ nem is én-központú. A fix pontot nem magunkban találjuk meg, de nem is fizikai törvényekben, vagy a természet rendjében, hiszen az ég és föld elmúlnak. Minden mozog és változik, hol találok egy biztos pontot?

A zsoltáros világa istenközpontú. Az ő fix pontja az Úr. Az Úr az én kősziklám, erős sziklaváram. Az egész Zsoltárok könyve e körül a fix pont körül forog, hiszen arról van szó, hogy az ember, aki szenved, vagy éppen hálát ad, dicsőít vagy panaszkodik, keresi azt a biztos pontot, amelyben értelmet nyer a szenvedés, a hála, az öröm, a panasz, a dicsőítés. A zsoltárok közepén ott áll fix pontként az Úr, és körülötte kavarognak az emberi érzések, sérelmek, örömök, kérdések. „Hozzád menekülök Uram” – mondja a zsoltáríró, mert ezen az egyetlen fix ponton tud csak orientálódni. Mondja, mert ez az egyetlen irány, amely biztonságot ad számára. Mondja, mert ezt mondhatja az, aki nem a bizonytalanba, hanem egy jól megragadható biztos pontba kapaszkodik.

Mit jelent egy ilyen biztos pont?

Először is segítő védelmet: „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” A vár, mint a védelem szimbóluma biztos pontként segíti a menekülőket. „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk…” – énekelték a reformáció első követői.

Aztán tájékozódási pontot: „Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem…”  A hegy tetején szilárdan álló sziklavár biztos pontként segíti a tájékozódást. Nekünk csak torony iránt kell mennünk.

És biztonságot: „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem…” – mondja a zsoltár. Az Úr, mint fix pont biztonságot ad, akiben bízni lehet, akire rábízhatjuk életünket, lelkünket, jövőnket, jelenünket. Még a kereszten szenvedő Jézus is ezt a biztos pontot választotta, amikor a zsoltárt  idézve ezt mondta: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”

Istenhez lehet menekülni, hozzá lehet viszonyítani, nála biztonságot lehet találni. Ez a zsoltáros hitvallása, mert az Úr az ő életének fix pontja. Mozoghat a külső és belső világ, változhatnak az évszakok, a lelkiállapot, van biztos pont az életében. Erről hallhattunk a délelőtti istentiszteleten is, amikor Jeremiásnak, a szenvedő prófétának a történetébe pillanthattunk bele. Aki szenved ugyan, de van kihez fordulnia, van kinek panaszkodnia, van kihez menekülnie, mert az Úr biztos pont az ő életében.

Ha nincs biztos pont, akkor a káosz veszi át a hatalmat. Csak egy példát hadd említsek, ha már zenés áhítaton vagyunk. A zenészek világában a 440 Hz-es A hang jelenti a fix pontot. Ennek ismerete, elfogadása jelenti a rendet egy zenekarban. Ez teszi lehetővé, hogy a káoszt elkerülve megszülessen a harmónia.

Ilyen harmóniát kínál nekünk az Isten. „Tágas térre állítottad lábamat” – írja a zsoltáros. Luther Márton pedig a következő módon magyarázza ezt a képet. „Amiképpen a nyomorúság a szűkös tér, amely nyomaszt és elkeserít minket, úgy Isten segítsége a tágas tér, amely szabaddá és boldoggá tesz.” Azaz Isten ismeretén, és elfogadásán keresztül megszülethet a mi életünkben is a harmónia.

Ha életünk fix pontja az Úr, akkor a kétes értékek, ingatag lábakon álló ideológiák, változó divat, és instabil bálványok helyett harmónia vár bennünket, hiszen tágas térre állhatunk, szilárdan, meg nem inogva. Nem leszünk többé kallódó tárgyak, ahogyan a 13. versben írja a zsoltáros, hanem mi is elmondhatjuk: „Te vagy az én sziklaváram, vezess, és terelgess engem nevedért!” Az én sziklaváram, azaz nem általában az embereké, nem a körülöttem levőké, nem egyszerűen egy sziklavár, hanem személyesen az én erősségem az Úr. Ez a személyes bizonyosság erősítette a zsoltárost, vigasztalta Jeremiást, és ez lehet a mi hitvallásunk is, akik ugyanúgy keressük a kapaszkodókat, mint ők.

„Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1:8) Szentírásunk utolsó fejezeteiben olvashatjuk a bátorító emlékeztetetést. Van biztos pontja ennek a mozgó és változó világmindenségnek. „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” (Jel 21:6,7)

Vagyis aki a fix ponthoz igazodik, az jutalmat nyer, az győz, és Isten fiának neveztetik. Ismerd meg Istent, legyen ő életed Alfája és Ómegája, és akkor (Arkhimédésszel ellentétben) lesz fix pontod, amellyel kifordíthatod a világot a helyéből.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |