| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A megtisztító hit

Textus: Mk 7, 24-31

²⁴Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, ²⁵mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult.

²⁶Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.

²⁷Jézus így szólt az asszonyhoz: »Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.«

²⁸Az pedig ezt válaszolta neki: »Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.«

²⁹Erre így szólt hozzá: »Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.«

³⁰Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

³¹Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül.

Kedves Testvéreim!

A 7. fejezetet továbbolvasva azt láthatjuk, hogy a Jézus és a farizeusok között folyó vitabeszédnek vége szakad. A vita témájától azonban mégsem távolodunk el egészen. A tisztaságról szóló tanításban Jézus elmagyarázta az elméletet, a most felolvasott igeszakasszal azonban már a gyakorlat mezején vagyunk. A tiszta és tisztátalan közti különbség egészen konkréttá, és láthatóvá válik Jézus és a pogány asszony találkozásának történetében. És ez a találkozás két jó hírt is tartogat számunkra.

1. Jézus nem riad vissza tisztátalanságtól.

Most mindenki képzeljen el magában egy olyan helyet, ahova semmiképpen sem menne, és minden esetben nagy ívben elkerülne, egy helyet, ami taszítja az embert. Nos Tírusz vidéke valami ilyesmi lehetett egy zsidó ember szemében. A legtöbb ószövetségi próféta megemlíti ítéletes jövendölései között ennek az országnak és népnek a pusztulását. Márk leírása azonban nagyon erőteljesen hangsúlyozza, hogy Jézus erre a vidékre megy, azaz történetünkben idegen, tisztátalan földön tartózkodik. De ezen kívül kiemeli az evangélista azt is, hogy a történetben szereplő asszony nem a választott nép tagja, hiszen görög volt, sziro-föníciai származású, vagyis a zsidó nép szemében tisztátalan. De a gyógyítási történet alanyával sem más a helyzet, hiszen egy tisztátalan lélek által megszállt lányról van szó, azaz a kegyes zsidók számára szintén kerülendő. Ami csak ebben a történetben tisztátalan lehet az az. Az egész kontextus, az egész közeg szinte kiáltja, hogy ha tiszta akarsz maradni, akkor maradj távol az ilyen esetektől! De Jézus másként gondolja. Ő ezt a helyet választja ki arra, hogy visszavonuljon. Jézus nem riad vissza a tisztátalanságtól. Nem egyedi eset ez. Gondoljunk csak arra, hogy máskor asztalközösséget vállal bűnösökkel, és vámszedőkkel, a társadalom megvetettjeivel. Betegek, megszállottak közelében tartózkodik, paráznákkal áll szóba, sőt egy vámszedőt még tanítványává is tett. Jézus nem riad vissza a tisztátalanságtól, mert ahogyan ő mondja „nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek”.

Ez tehát az egyik jó hír nekünk Kedves Testvéreim, mert mi sem vagyunk makulátlanok. Az előző szakasz, a tegnap hallott ige tanúsága szerint minden szívünkből származó gonosz gondolat, irigység, gőg, esztelenség, kicsapongás tisztátalanná tesz bennünket. Jézus azonban mindettől nem riad vissza. Nem kerüli el azt, ami tisztátalan, hanem elmegy oda, ahogyan elment Tírusz vidékére is. Jézus keresi a mi szívünket is, ahogyan kereste a vámszedők és bűnösök társaságát is.

Ha pedig valahol Jézus jelen van, ott csodálatos dolgok történhetnek.

2. Ha Jézus hitet talál, akkor kész a tisztátalant tisztává tenni.

A Mester nem tud inkognitóban maradni, már Tírusz vidékén is híre van. Felkeresi egy asszony, akinek beteg a gyermeke, és arra kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a lányát.

Ilyet már sokat láttunk. A gyógyítási történetek többnyire így kezdődnek. Jézust felkeresik, mert csodás gyógyító hírében áll, és gyógyításra kérik.

De Jézus válasza megdöbbentő. „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Sokan úgy érzik, hogy kategorikus elutasítás történik Jézus részéről. Egyesek egyenesen durvának tartják Jézus hangnemét. De Jézus nem is elutasító, nem is durva.

Sőt, látva az asszony hitét provokálja őt. Provokálja, próbára teszi: ha van hite, akkor mutassa meg, álljon ki az igazáért. A pogány asszony kiállja a próbát. Uramnak szólítja Jézust, és Jézus válasza ellenére meg van győződve róla, hogy csak Jézus képes meggyógyítani a lányát. Nem vonja kétségbe, hogy ő maga csak a „kutya” kategóriájába fér bele, nem vonja kétségbe saját tisztátalan voltát, de nem is hátrál meg, hanem szilárdan megmarad abban hitében, hogy neki Jézusra van szüksége. „Ezért a szóért mondom…” – válaszolja Jézus. Erre a hitvallásra vártam, erre a hitre számítottam. Arra a hitre, amely lerombolja a falat tiszta és tisztátalan, zsidó és idegen között.  Ha Jézus gyógyítási történeteire gondolunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ha Jézus hitet lát a tisztátalan tisztává, a vak látóvá, a beteg pedig egészségessé válik. Amikor 4 barát viszi Jézushoz béna társukat, Jézus látva a hitüket meggyógyítja a bénát. Amikor a pogány kapernaumi százados kéri szolgája meggyógyítását, Jézus látva hitét meggyógyítja a szolgát. A Jerikói vak esetében is azt láthatjuk, hogy Jézus kiprovokálja a hitvallást: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.”

A hit áttöri a tiszta és tisztátalan közti korlátokat. A kutyából gyermek lesz, a tisztátalanból tiszta, hit által. Ez a másik jó hír ma számunkra Kedves Testvéreim, mert a szívünkből származó gonosz gondolatok tisztátalanná tesznek ugyan bennünket, de bűnünkről és hitünkről vallást téve Jézus képes tisztává tenni a tisztátalant.

Márk evangélista nem véletlenül írta le ezt a történetet gyülekezete számára. Erre a két jó hírre volt szüksége ugyanis a pogány-keresztyén gyülekezeteknek. Arra, hogy az ő zsidók által tisztátalannak tartott világukba, otthonaikba, életükbe is odamegy Jézus. Mert Krisztus Igéje nem riad vissza Izráel földjén kívül sem. És arra, hogy hitüket megvallva tiszták lehetnek, kutyák helyett Isten gyermekei lehetnek. Mert a hit áttöri a korlátot tiszta és tisztátalan között, zsidó és görög között.

Ahogyan Pál apostol is írja: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által….Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Kedves Testvéreim! Mi, akik úrvacsorára készülünk, együtt, gyülekezetként, csak ebben a két jó hírben bízhatunk. Abban, hogy Jézus nem riad vissza a mi tisztátalanságunktól sem, és abban, hogy ha hitet talál, akkor a tisztátalant tisztává teszi.

Nekünk két feladatunk van. Vallást tenni bűneinkről, és vallást tenni hitünkről. Erre tanít mai történetünk, hiszen a márki gyülekezet kérdése ugyanis ugyanaz volt, mint a Heidelbergi Káténk 81. kérdése: „Kik járulhatnak az Úr asztalához?”

Csak a zsidók, vagy csak az úgynevezett tiszták? Káténk a Szentírás alapján így fogalmazza meg a feleletet: „Azok, akik bűneik miatt valóban bánkódnak, mindazonáltal bíznak abban, hogy bűneik meg vannak bocsátva.” Bűnbánat és Krisztusba vetett hit. Ez a kettő szólal meg Kálvin János imént felolvasott bűnbánati imádságából is: „Megvalljuk és megismerjük szent felséged előtt, hogy mi szegény bűnösök vagyunk, … és  Vallást teszünk azért a te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket”

Bűnbánat és Krisztusba vetet hit. Így válhat a tisztátalanból tiszta.

Tegyünk vallást mi is bűneinkről, vagyis ismerjük fel tisztátalan voltunkat. Ismerjük fel, hogy szívünk gondolatai sokszor nem különbek, mint a zsidók szemében Tírusz vidéke. Valljuk meg, hogy sokszor kutyákként viselkedünk, és nem gyermekekként. Valljuk meg, hogy ha Jézus nem jön el Tírusz vidékére, akkor nincs segítségünk.

És aztán tegyünk vallást a mi hitünkről is, vagyis mondjuk ki a pogány asszonnyal együtt, hogy Jézus a mi Urunk, és csak ő képes helyrehozni az életünket. Valljuk meg hittel, hogy ha csak asztal alá hulló morzsákat is kapunk az élet kenyeréből, az nekünk gyógyulást jelent. Valljuk meg hittel, hogy Jézus Krisztus vére nem folyt hiába.

Kedves Testvéreim! Így készüljünk lelkünkben az úrvacsorai közösségre, hogy amikor „töredelmes szívvel” vallást teszünk bűneinkről, és „engedelmes lélekkel” vallást teszünk hitünkről, akkor Krisztus által megtisztítva járulhassunk az úrasztalához. Mert igaz az, amit az egyik bűnbánati fohászkodásunk mond:

„A töredelmes szívet, Te Uram szereted, Az engedelmes lelket Soha meg nem veted. Ezzel a reménységgel Tehozzád óhajtunk, Légy, kérünk, segítséggel, És könyörülj rajtunk.”

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |