| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Isten türelme

Textus: Bírák könyve 6. fejezet 33-40.

⁶Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, ³⁷akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted.

³⁸Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet.

³⁹Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos!

⁴⁰És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.

Kedves Testvérek!

Mai Igénk főszereplőjének, Gedeonnak az alakja kettős megítélés alá kerül a Szentírásban. Egyrészről egy Isten által elhívott sikeres hadvezért látunk magunk előtt, aki megszabadította a népet, egy igazságos bírát, aki hosszú évtizedekig biztosította a békét Izráelben. Másrészről azonban ott vannak életének kudarcai, bálványimádása, fiának Abímeleknek a lázadása, melyek beárnyékolják alakját. Nagy ember volt Gedeon, de nem volt tökéletes. Sokat tett Izráelért, de nem volt hibátlan. És éppen ez a kettősség teszi Gedeont hozzánk közelállóvá, ettől lesz az ő alakja egészen emberszabású (emberi), és ettől lesz az ő Istennel való kapcsolata is tanulságos a számunkra.

Mai Igénk tükröt tart elénk. Gedeon alakján keresztül elárul valamit az emberről, és megtudhatunk valamit Istenről is.

Történetünkben az ember reprezentánsa Gedeon, és az ő összetett jellemének egyik negatív vonása jelenik meg a felolvasott jelenetben. Az tudniillik, hogy Gedeon bizony kicsinyhitű. Nem hitetlen, hanem kicsinyhitű, mai szóval élve bizalomhiányos.  Nincs mit szépíteni rajta. Ez a tulajdonság is hozzátartozott jelleméhez. Vonatkozik ez Istennel való kapcsolatára, és saját magához való viszonyára. Bizalomhiányát és önbizalomhiányát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a most felolvasott történetben már másodszor kér jelt. Elhívásakor (a 6. fejezet elején) már egyszer kiütközött, hogy tele van kérdésekkel és kételyekkel részben megbízója irányában, részben saját magát illetően. Mert Gedeon bizalomhiányban szenved a megbízójával szemben, és bizalmatlan saját magával szemben. Bizalomhiánya óvatosságra, sőt habozásra készteti. Nem akar csalódni, fél a csalódástól, és inkább a biztosat választja, vagyis bizonyítékot követel Istentől.

Gedeon nem hiszi el egészen, hogy Isten az ő megbízója. Elhívási történetében egy sor kellemetlen kérdést szegez az őt megszólító angyalhoz: Ha velünk van az Úr miért ér bennünket mindez??? Ha valóban az Úr beszél velem adjon jelt!!! Nem mondhatjuk, hogy Gedeon hitetlen, hiszen JHVH hatalmában nem kételkedik. Jelkérései is arra utalnak, hogy amit kér, azt csak az Úr tudja teljesíteni, de ő tudja. Kicsinyhitűséggel azonban vádolhatjuk, hiszen a elhívásakor kér jelet és kap. Történetünkben mégis újra jelt kér, ráadásul kétszer egymás után. Gedeon nem hiszi, hogy megbízása az Úrtól van.

De Gedeon azt sem hiszi el egészen, hogy Isten őt akarja felhasználni tervéhez. Saját alkalmasságát, képességeit is bizalmatlanul kezeli.

Kifogásokat sorol: legszegényebb a nemzetségem Manasséban... legkisebb vagyok atyám házában... ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, akkor ezt és ezt tedd... Gedeont nem könnyű meggyőzni, mert tele van bizalmatlansággal.

Azt hiszem, ha magunkba nézünk, akkor sok tekintetben ráismerünk saját Istennel való kapcsolatunkra. Úgy gondolom, mi, akik itt vagyunk, nem kételkedünk sem az Ő létezésében, sem az Ő hatalmában. Akárcsak Gedeon. De vajon nincsenek-e meg bennünk is Gedeon kérdései? Vajon az Úrtól van-e ez? Ha Isten velünk van, akkor miért történik ez, vagy az? Képes vagyok-e elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket Isten rám bíz? Képes vagyok-e elhordozni azokat a terheket, amelyeket Isten rám helyez?

Nincsenek-e kételyeink saját küldetésünkkel kapcsolatban? Adj jelt, hogy tisztán lássam az utat! Adj bizonyosságot, hogy ezt kell tennem!

Bizalomhiány Istennel szemben és bizalomhiány önmagunkkal szemben. Ez az állandó deficitje a hívő ember Istennel való kapcsolatának. Annak, aki tele van kérdésekkel, és kételyekkel, de egyben tudja is, hogy kihez kell fordulnia ezekkel. Kettősség, amely által sokszor pengeélen táncolunk. Jelkérés a bizonyosságért vagy Isten kísértése. Bizalom vagy bizalmatlanság. Hit vagy hitetlenség. Kérdések, melyekről úgy érezzük, hogy fel kell tennünk őket, kételyek melyekről úgy érezzük, hogy meg kell fogalmaznunk őket ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjünk, hogy hitet nyerjünk, hogy bizalmat nyerjünk.

Isten nem hagy bennünket válasz nélkül. Kicsinyhitűségünkre Isten hosszútűrésével válaszol. A bizalomhiányban szenvedő emberhez Isten az ő türelmével közeledik. Mert történetünknek nem az a lényege, hogy szabad-e jelt kérni vagy nem. Hanem arról szól, hogy kicsinyhitűségünkkel, bizalom és önbizalomhiányunkkal szemben egy türelmes Isten áll. Igénk Istennek ezt a tulajdonságát emeli ki.

Isten türelme, vagy ahogyan a Biblia sokszor használja Isten hosszútűrése ugyanis egy nagyon meghatározó tulajdonsága a mi Urunknak. „Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.” Mondja a Zsoltárok könyve nemegyszer, például a lekcióként felolvasott 103. Zsoltárban is. „Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké, nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk”. Mert türelmes az Úr. És Istennek ez a türelme az egyik alapfeltétele az Istennel való kapcsolatunknak. Isten türelme ugyanis mindig több és nagyobb lesz, mint a mi türelmünk, mindig nagyobb lesz, mint a mi hitünk. Isten türelme az ő hozzánk való kegyelmének a része. Erre mutat rá Gedeon története. Gedeon bizalomhiányban szenved, kicsinyhitű, de Isten mindent megtesz azért, hogy Gedeon biztonságban érezze magát, hogy biztos lehessen a dolgában. Nem vitatkozik Gedeonnal, nem szidja le, hanem egyszerűen megteszi, amit kér. Gedeon magatartását már szinte szemtelennek érezzük, amikor újabb és újabb próba elé állítja Istent a maga bizonyosságáért, gyakorlatilag személyazonosításra szólítja fel a Teremtőt, de utána mégis azt olvassuk: „És Isten úgy tett azon az éjszakán.” Isten megengedi Gedeonnak, hogy kételyei legyenek, megengedi Gedeonnak, hogy válaszokat kapjon kérdéseire, Isten türelemmel elviseli Gedeon bizalmatlanságát és kicsinyhitűségét. És ez nem kis dolog. Ha velünk szemben lenne valaki ennyire bizalmatlan, valószínűleg sértődöttséggel felelnénk, semmi esetre sem türelemmel. De az ember kicsinyhitűségére Isten hosszútűrésével válaszol.

Nem páratlan ez a történet a Szentírásban. Gondoljunk csak Ábrahám esetére. Isten türelme megengedi, hogy Ábrahám alkudozzon vele. Nemrég olvastuk Jeremiás könyvét a Bibliaolvasó Kalauz szerint. Ott azt látjuk, hogy Isten türelme megengedi, hogy Jeremiás vitatkozzon vele. Isten türelme megengedi még Jónás engedetlenségét is, sőt türelem gyakorlásával példát mutat a prófétának. Az Újszövetségben pedig Tamás az élő példája annak, hogy Isten türelme még azt is megengedi, hogy kételkedjenek benne. A gonosz szőlőmunkások példázatában is látjuk, hogy Jézus arra tanítja hallgatóságát, hogy az Isten türelme sokkal tovább tart, mint gondolnánk. Sok-sok szolga halála, sőt a fiú halála is belefért a gazda türelmébe. Az ember kicsinyhitűségére Isten hosszútűréssel válaszol.

Nekünk mit engedett már meg Isten türelme?

A hit útján nem egyformán haladunk. Az Istennel való kapcsolatunk sok tekintetben nagyon különböző. Ez függ neveltetésünktől, habitusunktól, korunktól. Van, aki talán most kezdett el ezen az úton járni, van, aki nem is emlékszik olyanra, hogy ne ezen az úton járna. Van, akinek sok vitája, sérelme, kérdése és kételye van Istennel szemben, van, aki kevésbé viharos kapcsolatot ápol Istennel. Egy dolog azonban közös, hogy Isten türelemmel van mindannyiunk felé.

Akkor is, ha az ember hajlamos csalódást okozni Istennek, talán néha vissza is fejlődünk a nagykorúságban, sokszor nem gyermeki a hitünk, hanem gyermeteg. Bár mi mindig hamarabb engedjük el az ő kezét, mint ő a mienket, Isten mégis türelemmel áll mellénk, ahogy Gedeon mellé is odaállt, és erősítette a hitét. A mustármag mire fává nő, bizony türelemmel kell várni. A búzamagból mire kalász lesz, bizony türelemmel kell várni. Isten hajlandó erre, Isten türelmes velünk.  

Az Úr képes évekig, évtizedekig formálni bennünket, újra és újra megszólítani az embert, mert türelme hosszú, szeretete nagy. Ahogyan Gedeon elhívását, meggyőzését nem adta fel, és Gedeon bizalmatlansága ellenére kiállt szabadító terve mellett, úgy hozzánk is türelemmel viszonyul, hogy velünk is, rajtunk is véghez vigye tervét. Pedig mi is hányszor csalódást okozunk. Hányszor talál Isten zárt ajtót, hányszor ütközik falba, hányszor kap kosarat, amikor közeledik hozzánk. És mégis türelemmel van. Ahogyan Péter 2. levelében olvassuk: „...türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen...”

Mert Isten türelme az ő kegyelmének a része. Isten türelme nem más, mint a kegyelmi időt mérő órának a másodpercmutatója. Amely újra és újra meg-megnyilvánul a mi életünkben is, a mi Istennel való kapcsolatunkban is. Ebben a türelmes Istenben bízva, az Úr türelmére alapozva indulhatott el idén is az András szolgálat. Hisszük, hogy ahogyan Gedeonnal és velük is türelmes volt az Úr, úgy türelemmel vár minden hozzá térőt, mindenkit, aki keresi Őt.

Aki megtapasztalja az Isten türelmét, annak megerősödhet a hite. A Római levél írja, hogy az Isten jóságának, elnézésének és türelmének gazdagsága megtérésre ösztönöz. Gedeonnal is ez történt. Miután megbizonyosodott arról, hogy megbízója tényleg az Úr, nincsenek már kétségei semmi felől. Bátran odaáll a maroknyi izráeli hadsereg élére: „Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát!” A kicsinyhitű emberből így vált bátor hadvezére az Istennek.

Isten türelme reménység is a bűnös embernek. Isten türelme hitet ad a kicsinyhitű embernek. De Isten türelme figyelmezteti is a bűnös embert, hiszen ahogy a világ újra meg újra elfordul Teremtőjétől, a Isten hosszútűrésének másodpercmutatója újra meg újra üt egyet a kegyelmi időt számláló órán. És az időnk egyszer lejár. Addig is az a feladatunk, hogy ne éljünk vissza Isten türelmével, hanem teljes bizalommal és hittel legyünk afelől, hogy ő azt akarja, hogy életünk legyen. Sőt tanuljunk meg mi is türelmesnek lenni másokhoz, hiszen a Szentírás szerint a türelem a lélek gyümölcse, és az igazi szeretet egyik ismertetőjegye. Isten azt is türelemmel várja, hogy mi is megtanuljunk türelemmel lenni mások felé. Türelemmel várja, hogy életünket neki szenteljük egészen. Ott áll az ajtó előtt csendben, és türelemmel várja, hogy ajtót nyissunk neki.

Kedves Testvéreim! Gedeon történetén keresztül tükörbe nézhettünk, és megláthattuk saját kicsinyhitűségünket, és bizalmatlanságunkat. De nem kell csüggednünk mindezek láttán, hiszen ugyanebben a tükörben csillant meg Isten türelmének fénye is. Adjunk ezért hálát az Úrnak, mert az ő türelme hosszú, és szeretete nagy, és ő nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen, és éljen.

ÁMEN.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |