| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

András-szolgálat 2. – „Odavitte Jézushoz…”

Kedves érdeklődő, nyitott szívű, kereső, gondolkodó barátaink! Nagy szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a mai különleges istentiszteleten az apostol szavaival:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen!

Zsoltárok könyve 85. fejezet 2-14.

A fogságból kiszabadultak imádsága és reménysége.

Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből való foglyokat.

Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.

Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.

Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!

Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?

Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?

Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!

Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkűl békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.

Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.

Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.

Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.

Imádkozzunk!

Szerető Mennyei Atyánk!  

Hálát adunk Urunk, hogy e héten is megszólítottál, hívogattál bennünket, és ilyen szép számmal összegyűltünk a Te tiszteletedre, a Te Igédnek hallgatására. Hálát adunk neked az elmúlt hét minden percéért, örömeiért, sikeréért, de hálát adunk neked a próbákért is, mert tudjuk, hogy a próbák által erősítesz bennünket. Hálát adunk neked Urunk, hogy hittestvéreink által megszólítottad, hívogattad érdeklődő, kereső embertársainkat, akik kinyitották ajtójukat előtted. Megvalljuk Urunk, hogy az elmúlt héten is többször vétkeztünk. Vétkeztünk ellened, vétkeztünk embertársaink ellen is indulatosságunkkal, figyelmetlenséggel, szeretetlenséggel. Gyakran van szívünkben békétlenség, betegség, munkahelyi, társadalmi, gazdasági nehézségek, egyéb problémák miatt, mindenért aggódunk. Tudjuk, hogy hatalmad határtalan. De azt is tudjuk, hogy mivel szabad akarattal ruháztál fel bennünket, sokszor nem vesszük észre a helyes utat, az általad felkínált lehetőségeket, hagyjuk magunkat a körülményekkel sodortatni. Kérünk Urunk, bocsásd meg vétkeinket! Add szívünkbe a Te békességedet, és segíts, hogy a békességet a mai nehéz körülmények között is meg tudjuk őrizni. Szenlélek Isten, kérünk, erősítsd, bátorítsd azokat, akik hitben elöljárók, és azokat is, akik még a Te utad kezdetén járnak, és segítsd meg azokat is, akik még nem találták meg a Te utadat, de keresnek és kinyitották már előtted az ajtójukat. Kérünk, Urunk, lépj be ezen az ajtón! Szentlélek Isten, kérünk, munkálkodj ott is, ahol még nem hallják a Te szódat, és segíts rajtuk, hogy meghallják! Segíts, hogy a Te keskeny utadon át minél többen ismerjük meg az általad felkínált örök életet. Jézus Krisztus nevéért, az Ő érdeméért kérünk Urunk, hallgasd meg imánkat!

Ámen!

Jézus, vígasságom!

Esdekelve várom

 Áldó szavadat!

A te jelenléted

Megvidámít, éltet,

Bátor szívet ad.

Légy velem, Ó, mindenem!

Nálad nélkül nem is élek:

Te vagy örök élet!

Jézus, Menedékem!

Hű oltalmam nékem

Te vagy egyedül!

Lelkem a viharból,

Bűnből, minden bajból

Hozzád menekül.

Bár a föld Mind romba dőlt,

S ha a pokol hada hány tőrt:

Jézus maga áll őrt!

                        294. dicséret 1.-2. verse

Hallgassuk meg Dr. Tóth Béla személyes vallomását arról, hogy Isten hogyan szólította meg őt egykor. Dr. Tóth Béla itt a gyülekezetben két évvel ezelőtt konfirmált felnőttként közöttünk.

Örömmel mondom mindenkinek – így, 54 évesen, két és fél évvel a konfirmáció után –, hogy hálás vagyok a Jóistennek, mert velem volt eddigi életemben, és bizonyságot teszek Róla, hogy megtapasztalhattam dicsőséges kegyelmét. 6 évvel ezelőtt jöttem először ide, a Bolyai úti templomba, és ültem le a hátsó sorok egyikébe. Akkoriban még alkoholistaként pusztítottam magam.

Görög katolikus falusi környezetbe születtem, szüleim kérésére meg is kereszteltek. Rendszeres volt életünkben, hogy – bár a Bibliát nem olvastuk – minden vasárnap szépen kiöltözve a templomba mentünk. Debrecenben jártam középiskolába, és a hazautazások alkalmával is szívesen jártam a kismisére. Megnyugvással töltött el mindez, és jó volt szüleimre hallgatni.

Egyetemista, „felnőtt” koromban már nem jártam templomba, és nem is gondoltam arra, hogy szükségem van az Istenre. Nem tagadtam meg Őt, de úgy véltem, egyedül is boldogulok.

A végzés után az egyetemen maradtam, tanítottam, kutattam, 2 évig külföldön is. A házasságomhoz sem kértem Isten segítségét, és bár tudtam, hogy vannak közöttünk tulajdonságbeli eltérések, azt gondoltam, hogy majd közelebb kerülünk egymáshoz. Túlságosan is bíztam magamban.

Először édesanyám halála rendített meg, aki 50 évesen halt meg pár év alatt a gyógyszerre ivott alkoholtól. Akkoriban én még egyáltalán nem szerettem a sör keserű ízét, hála Istennek, mindig hánytam is tőle hamar. Aztán egyre-másra kezdtek jönni olyan problémák az életemben, amelyektől kényelmetlenül éreztem magam. De a legnagyobb baj azzal volt, hogy elhittem, hogy mindazt, amit elértem, magamnak köszönhetem, önhitt lettem, türelmetlen, büszke és makacs. Hitetlenül éltem, és a hibázástól való félelmem miatt 38 évesen már rendszeresen ittam. Később, másfél év szárazság után visszaesve kértem először orvosi segítséget.

Aztán 7 éven keresztül csak abban bíztam, hogy segít egy orvos vagy valamilyen gyógyszer, amivel le tudom tenni az alkoholt. Többször voltam kórházban, ötször ültettek be a bőröm alá gyógyszert az alkohol ellen, de mindig visszaestem.

Félpiásan mentem el 20 év után megint egy görög katolikus misére, tele voltam önsajnálattal, önváddal, és sokszor ott sírtam, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen…

De a templomban már megéreztem, hogy jó helyen vagyok, és meg is talált nemsokára egy bibliamagyarázó előadás sorozatnak a hirdetése, és eljutottam az Anonim Alkoholisták csoportjába is. Attól kezdve, 2002 végétől már nem kellett innom. Ma 2188 napja nem ittam alkoholt, ami nem érdem, hanem kegyelemi állapot. A Biblia olvasása és az önsegítő csoport látogatása jelentették számomra a kiutat. Különösen fontos volt, hogy itt, a Nagyerdei gyülekezetben is megtapasztaltam, nem vagyok egyedül. Elkezdtem keresni a lehetőséget, hogy bekapcsolódjak a gyülekezet közösségi munkájába. Megkértem Tiszteletes Urat, hogy beszélgessünk el a hit dolgairól, és az előttem lévő útról, majd elkezdtem járni a Bibliaiskolába, ahol legtöbbet Jézus Krisztusról tanultam. Akkor már rendszeresen olvastam a Bibliát, de csak később világosult meg számomra, hogy nemcsak Teremtő és Gondviselő a mi Istenünk, hanem Ő a Megváltónk is a Jézus Krisztusban. Szenvedélybetegként különösen sokat jelent elfogadni, hálásnak lenni Isten áldozatáért, mert képtelen volnék egyedül elviselni a sok szennyes bűnöm következményét. Megértettem, hogy Krisztus tanításai és példázatai a szeretetről szólnak, cselekedetei pedig a zsinórmértéket jelentik, és ha tanácstalan vagyok, csak gondolkozzak el, hogy mit tenne Ő. Imádkozzak, hogy alázattal tudjak élni, és, hogy az első gyors gondolatomat megvizsgálva „engedjem” Őt előre.

Hálás lehetek, hogy a Jóisten eddig megtartott engem, és remélem, még szándéka van velem. A megtérésem óta visszakaptam mindent, amit elittam. Egészséges vagyok, élvezem a tanítást az egyetemen, és 4 hónapja kötöttem házasságot egy olyan lánnyal, akire már 30 éve is felfigyeltem, mert tetszett az arca. Beszélgetéseinkből tudtam meg, hogy Ő is hitben járó. Házasságkötésünk másnapjától kezdve minden reggel együtt imádkozunk, naponta olvassuk a Bibliát, és így az Isten dicsőségéért élve még többet tudunk tenni másokért. A tanítás mellett az életem része lett, hogy segítsem a még szenvedő szenvedélybetegeket, hálát adva a Jóistennek, hogy lenyújtotta értem a kisujját, és én észrevettem, és képes voltam belekapaszkodni, hogy felemelhessen.

János evangéliuma 14. fejezet 25-31.

Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok.

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.

Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.

Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.

Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.

Ebből a rövid szakaszból a 27. versre figyeljünk különösképpen: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne csüggedjen.”

Békesség. Ki vágyódik igazi békességre? Vagy talán inkább fordítva kellene kérdeznem: az emelje föl a kezét, aki nem vágyódik igazi békességre – mert úgy gondolom, ez lenne a kevesebb. Alapvetően kétféle békesség van. Az egyik, amelyet elsősorban nekünk kell munkálni, és alapvetően a mulandóktól függ. A másik, amit ajándékba lehet kapni az Örökkévalótól. Melyik békességet szeretnéd? Melyik békességre vágyódik a lelked? Talán arra, ami a pénzzel függ össze, mint a régi görögöknél, hiszen ott a béke istene egyúttal egy kicsit a pénz istene is volt. De ez nagyon új dolog – vagy nagyon régi? Ma is nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha sok anyagival rendelkezek, akkor nyugalmam lesz, békességem lesz, csak míg ezt a sok valamit igyekszünk megszerezni, aközben nincs békességünk, meg aközben elfogy az életünk. A régi rómaiaknál a béke-isten – akit persze egy császár nevezett istenné, az egyúttal a győzelemnek is az istene volt, és a Pax Romana egy kicsit innen ered: „mi, akik szinte az egész ismert világot leigázzuk, na mi békét teremtünk.”

Ilyen békességet akarunk? Hol van már annak a világbirodalomnak a dicsősége? Milyen békességre vágyódsz – merthogy vágyódsz, ez biztos, hiszen mindannyian vágyódunk. Az egyik békesség tehát alapvetően a mulandóságtól függ – bár ez is Isten ajándéka. Vagyis, amit a családban lehet kapni, a házasságban; ami nyugalmat, békességet jelenthet, biztonságot jelenthet, hogyha van egy olyan munkahely, ahol holnap és holnapután is szükség van rád, és meg lehet élni. De maga az élet, a különböző életkorok: ez is mind Isten ajándéka, de mind a mulandóhoz tartozik, és hogyha csupán ezek a békesség-forrásaink, akkor nagyon hamar a békesség helyett egyfajta félelem tölti be a szívet. Hiszen a megtartásáért nagyon sokat küzd az ember; nagy áldozatot hozunk, hogy legyen család, családi békesség, hogy anyagi biztonság legyen, hogy nyugalom legyen. Ezért nagy árat fizetünk mindannyian. És éppen ezért, mert érezzük, hogy változandó, mulandó, bizonytalan is, éppen ezért folyamatosan ott van valahol – ha nem is mondjuk ki –, de ott van belül az elvesztés miatti félelem: „Mi van, ha elvesztem a munkahelyemet? Mi van, ha egyedül maradok? Mi lesz, ha özvegy leszek? Mi történik akkor, ha széthullik a házasságom? Mi lesz akkor, hogyha ezek az egyébként e világhoz tartozó, Istentől kapott ajándékok egyike vagy másika esetleg megszűnik?” De milyen békesség az, ami mögött mindig ott van, vagy amivel mindig együtt jár ez a belső félelem, ez a belső rettegés? Ma nagyon sok embernél ezt látom, hogy ez a belső feszültség van benne. Ez az állandó aggodalom van benne, mert életét a külső, mulandó békesség-forrásokra akarta építeni. Egy erdélyi költő, Reményik Sándor írt egy nagyon szép verset, aminek ez a címe, hogy: Békesség Istentől. És most hadd szóljon a költő:

                        Reményik Sándor:

                        Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen -

Vihartépett fák - ágainkon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.

Hogyan lehet tartós békességed? Hogyan lehet tartós békességünk? Az előbb Reményik megfogalmazta. Hiszen Jézus mondja: „az én békességemet adom nektek”. Nem úgy, ahogy a világ. Nem egyszerűen a mulandó eszközök által. Az az Úr mondja, az a Feltámadott, aki halált legyőzött. Akik ismerjük az evangéliumi történeteket, eszünkbe kell, hogy jusson: mikor mondja Jézus, hogy „békesség néktek”? A föltámadott Úr mondja, amikor megjelenik a tanítványai között, akkor olvassuk. A halált, a mulandóságot, a gonoszt, a bűnt, a kísértést, mindazt, ami miatt félelem van az emberben, mindazt legyőző Úr mondja: most már békesség néktek. Jézus békessége bocsánat; bocsánat – az Isten megbocsát. Az Isten visszafogad. Egy kegyelmi állapot, ahogy Béla mondta. Egy egészen más életminőség, egy egészen új életszakasz. Megbékülni a Teremtőnkkel. Megbékülni egymással. Megbékülni önmagunkkal. Ez ajándék. Jézus, amikor azt mondja: „nem úgy adom, ahogy a világ adja”, akkor emlékezzünk rá: ajándék. Adja. Ez nem az a békesség, amit mi összegürizünk magunknak, és amit a biztonsági őrökkel magunknak megszervezünk. Sokat dolgozva érte, hogy meg tudjuk fizetni. Ez nem az. Nem az a békesség, amelyik békesség mögött, belül félelem van, hiszen ez a görcsös békesség-keresés, ami most jellemzi a mi népünket is, éppen arról árulkodik, hogy minél inkább meg akarjuk szerezni és teremteni mi magunk, emberek a saját erőnkből, annál kevésbé megy, és annál több félelem keveredik bele. Jézus azt mondja: nem így adom. Ez ajándék, ez felülről jön. Nem szűkös, rövid időre adom. Ez az a békesség, amit nem vehet el a világ, mert felülről való, mert Istentől való. Ez az a békesség, amelyet a megígért Lélek által – akiben, és aki által mindig velünk van az Úr, – adja az Isten. A Vigasztaló – ahogy itt Jézus mondja – veletek marad, ezért ne féljetek. Reményik így fogalmazta: „nyugalma nincs, de Békessége van”. Ne azt várd, hogy lesz egy olyan világ – bármilyen társadalmi rendszert agyalunk is ki magunknak, sose lesz –, ahol mindig nyugalom lesz. Nem! A világ az mindig nyugtalan, háborgó: az emberi gonoszság, a kísértés és a bűn, és az irigység, és gyűlölet, és gazemberség és sok minden miatt ott van állandóan a félelem. Ezen kell javítanunk, de nem tudjuk tökéletessé tenni. Nem lesz nyugalom, de békességem lehet! Jézus ezt a békességet ígéri, ezt kínálja. Ajándékként adja. Kész vagy-e elfogadni? Ajándék. Az ajándékot el kell fogadni. Kész vagy-e elfogadni a felülről való békességet, a jézusi békességet? Az elfogadás az azt jelenti, hogy elindulok követni Jézust. Az előbb hallottuk: Ő megy elől. A hit ezt jelenti. Nem a puszta létét valakinek, hanem azt a teljes egzisztenciámat rábízó életformát, hogy követem Őt, és akkor betölt az Ő békessége. Ahol az Úr jár előttem, nem lesz mindig nyugalom! Volt, amikor a Genezáreti-tó úgy háborgott, viharzott, hogy ott az ott harcedzett, halászból lett tanítványok is féltek és már-már kiáltoztak; nem volt nyugalom, de ott volt az Úr és így lett békesség. Betölt a békesség, ha elindulsz a Krisztus-követés útján. És akik elindultunk ezen az úton, azok pedig sugározzuk tovább; te sugarazd szét békességedet – szóval, kézfogással. „Az Isten Békessége is ragad” – hallottuk a versben.

Hogyan lehet tartós békességed? Ajándékba. Ajándékként adja az Úr. Ha vágyódsz erre a békességre, akkor talán többeknek ott van a kezében vagy a padokban is megtalálható az a kis sárga lap, amin három imádság van. Ha vágyódsz erre a békességre, akkor most mondd velem együtt a második imádságot erről a lapról, és hogyha valamiben döntöttél –talán most, talán majd otthon újra átolvasva a lapot –, akkor az „Emlékeztető önmagamnak” című oldalon merd bejegyezni, ne felejtsd el, miben döntöttél. Most először imádkozzunk a lap második imádságával. Ha kész vagy elfogadni, mondd hangosan:

Hálát adok, Istenem, hogy segítesz jobban megismerni önmagamat és békességeddel akarsz megajándékozni. Bocsásd meg, hogy bár hittem létedben, de eddig nem engedelmeskedtem akaratodnak. Segíts, hogy ne jóságomban bízzak, hanem megszülessen bennem a Krisztust követő új ember. Ámen!

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

 Biztonságot csak Tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Refr.: Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram!

 Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Refr.: Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram!

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten, áldó két kezed

Bűneimmel én szegeztem fel.

Refr.: Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram!

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

                                                                       Tábori énekfüzet

Teremtő Istenünk, magasztalunk, mert jó nekünk teremtett világod szépségébe, csendjébe, nyugalmába belecsodálkoznunk. Magasztalunk, hogy megáldod kezünk munkáját, és biztonságban érezhetjük magunkat. Köszönjük, ha van jó munkahely, köszönjük az egészséges napokat, az erőt. Köszönjük e mulandó világhoz tartozó, mulandó, szép ajándékaidat. Bocsásd meg, amikor, ha ezek közül valamelyiket elvesztettük, akkor félelem, nyugtalanság, békétlenség töltött el. Bocsásd meg, amikor azt gondoltuk, hogy a család, egészség, munka biztonsága elég a tartós békességhez. Bocsásd meg, amikor balgán, nélküled jártunk vagy ellened fordultunk. Segíts elfogadni a Jézusban felkínált bűnbocsánatot, hogy megbékéljünk Veled, egymással és önmagunkkal. Segíts, hogy akik benned békességet találtak, árasszák tovább a Te békességedet, hogy így sokan hozzád találjanak, és nyugtalan, háborgó világunkban békességet találjanak a Krisztus követésében. És könyörgünk azokért, akik az élet próbáiban járnak, akiknek szívében betegség, közelgő műtét, fájdalom, lelki szomorúság, gyász vagy más, nehéz próbatétel okoz fájdalmat. Kérünk, hogy hadd forduljanak feléd, és előtted merjék elmondani fájdalmukat, félelmüket, elsírni könnyeiket és Tőled elfogadni a békességet. Könyörgünk magányosokért, munkanélküliekért, nemzetünk megfáradt tagjaiért, akik vágyódnak békességre, sokat szaladnak, küzdenek mulandó békesség-forrásokért, átmeneti békességért. Hogy talán éppen bizonyságtételünk gyarló, de mégis, Krisztus követésünk által hozzád találjanak, Benned és Általad legyen igazi békességük. És könyörgünk gyülekezetünk induló tanévéért, hitoktatásért, a gyülekezetünk különböző kiscsoportjaiért. Te vezess bennünket, és legyen a Te áldásod közösségünkön. Ámen!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a Te neved;

 jöjjön el a  Te országod;

 legyen meg a Te akaratod,

 amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg vétkeinket,

 miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

Ámen!

„Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad meg fogja őrizni szíveteket, gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |