| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Légy csendben és várj az Úrra!”

Zsoltárok 37. fejezet 7-11.

„⁷Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! ⁸Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

⁹Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet.

¹⁰Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.

¹¹Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.

Kedves Testvéreim!

Mindannyian voltunk gyerekek, és mindannyian ismerünk meséket. Így mindannyian ismerjük azt az általános tanulságot, amely a legtöbb meséből levonható: A jó győz, és elnyeri méltó jutalmát, a gonosz alul marad és megkapja büntetését.

Ezt a nagyon egyszerű sémát, mondanivalót, üzenetet hordozzák magukban a meséink, tanítva a legifjabb generációkat az életre. Ezzel az alapigazsággal, tanulsággal nőttünk fel mi is, ez a képlet alakítja ki a legtöbb ember igazságérzetét, ez az emberi társadalmak egyik alapelve.

A jónak győznie kell, a rossz pedig pórul kell, hogy járjon. Ezt kívánja az igazságérzetünk, így érezzük jól magunkat.

És rögtön meg is van a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem érezzük jól magunkat állandóan? Azért mert ez a séma nem érvényesül mindig. Sőt, a mesék világából kinőve, ahogy a gyermekből felnőtté leszünk, valami egészen mást tapasztalunk. Vannak becstelen emberek, akik látványosan jól élnek. Vannak bűnözők, akik megússzák. Vannak jóravaló, tisztességes polgárok, akik teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Vannak békeszeretők, akik erőszak áldozatai lesznek.

Nem 21. századi problémával állunk szemben, hanem egy ősrégi tapasztalattal: „Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes fa” – írja a zsoltáros. Voltak, vannak és lesznek jómódú csalók, előkelő hazudozók, és persze ellehetetlenített kegyesek és kiközösített igazak.

Hát kinek nem nyílik ki a bicska a zsebében? Hát kinek nem szorul ökölbe a keze? Hol van ilyenkor a „jó győz, és a gonosz elbukik” séma? Hát hol itt az igazság? Miért történhet ez meg?

Ezek, és ehhez hasonló gondolatok kísérthetnek meg bennünket. Természetes emberi reakciók, az igazságérzetünk tombolása ez. Ősi ösztön, mely Ádám és Éva óta bennünk van, hiszen tudjuk mi a jó, és mi a rossz. Ezek a kérdések feszülnek a zsoltárosban is, mégis arra jut, hogy ő nem tombol, nem is kárhoztat, és nem átkozódik. Józanul csak ennyit mond:

„Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!”

Nem könnyű az, amit a zsoltáríró kér. Szinte természetünk és ösztöneink ellen való. De a zsoltáros tudja, hogy a természetünk romlott, és bár tudjuk mi a jó, és mi a rossz, csak a rosszat vagyunk képesek választani. Ezért nem ülhetünk mi a bírói székbe. Mert nem annak van joga ítélkezni, aki tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Hanem annak, aki tudja a jót választani. Ez utóbbi képességgel pedig sajnos nem rendelkezünk.

Ezért óv bennünket a zsoltáros, hogy bár látjuk, és érzékeljük, hogy nem mindig a jó győz, és a gonosz nem nyeri el mindig méltó büntetését, mégis légy csendben, és várj az Úrra. Ne te szolgáltass igazságot, ne úgy reagálj, ahogyan ösztönszerűen tennéd, „mert az csak rosszra visz”. Máté evangéliumában, a Hegyi Beszédben hasonló gondolat kerül megfogalmazásra, amikor Jézus azt mondja: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” Mert ítélkezésünk legtöbbször indulatból történik, ami alkalmatlanná és méltatlanná tesz arra, hogy bárkit megítéljünk. Az dobja a bűnös emberre az első követ, aki maga nem vétkezett.

Ne akarj ítélkezni, mert te magad is ítélet alatt vagy. Ne akarj bíró lenni, mert te a vádlottak padjában ülsz. Ne akarj igazságot szolgáltatni, hanem bízz Isten igazságosságában. Győzd le Isten segedelmével saját bűnös romlott természetedet, csukd vissza a zsebben kinyílt bicskát, lazítsd el az ökölbe szorult kezedet, és csendben várj az Úrra. Bár nehéz megállni, de harag, düh, és indulat helyett légy csendben, és várj az Úrra, ő majd cselekszik, ahogyan jónak látja.

Nemrég láttam egy filmet, mely a holokauszt idején játszódik. Egy hívő SS tisztről szólt, aki nyugati kapcsolatokat, és a pápa támogatását keresve meg akarta buktatni Hitlert, meg akarta akadályozni a haláltáborokban történő borzalmakat. Végül aztán, a szövetségesek győzelme után perben elítélik, majd öngyilkos lesz. Egy SS-beli kollégája ezzel szemben, aki a népirtás egyik mozgatórugója volt, Argentínába emigrált a háború után, és boldogan élte életét, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül.

Nem tűnik igazságosnak, és ezt a rendező is érezte. Az igaz történeten alapuló film végén, mintegy megnyugtatásul elhangzik, hogy az öngyilkos tisztet később rehabilitálták, az emigrált kollégáját pedig háborús bűnösnek nyilvánították. De azt hiszem nem ezzel áll helyre a rend. Hanem azzal, hogy mindketten meg kellett, hogy álljanak Isten ítélőszéke előtt, ahol már a Biblia szavai teljesednek be: „Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.”

Isten lehetőségei nem állnak meg az általunk tapasztalható és látható határoknál. Neki van módja ítélni élőket és holtakat. Van lehetősége számon kérni vétkeinket, hibáinkat a halálunk után is, és van hatalma jutalmat és koronát adni az örökkévalóságban is. Ha igazságtalannak látjuk a világot, vagy a minket körülvevő állapotokat, annak nem Isten az oka, hanem az ember bűne. De Isten nem akarja a világot bűnben hagyni, nem akarja az embert bűnben hagyni, hanem megváltóként közeledik.

A 37. zsoltárban a megváltás örömhírét egy rövid mondatban össze lehet foglalni: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

Nyílván ismerősen hat ez a mondat. Jézus tanít így, mikor felmegy a hegyre, és nagy sokaság telepszik köré. Nagy sokaság éppen nem vagyunk, de Jézus ma is ugyanezt mondja nekünk. Mert az emberi természet semmit sem változott. De hála Istennek, hogy Krisztus evangéliuma is érvényben maradt: „Boldogok a szelídek…” Ezt csak a megváltó Isten ígérheti, akinek van hatalma beleszólni mindabba, ami ezzel ellentétes. Hatalma van mindazt elnémítani, ami a boldogságot a vadak és erőszakosok jussának tartja. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Örökösök lesznek, részeseivé válnak Isten uralmának. Míg a mesékben a jó legfeljebb a legszebb királykisasszonyt, és fele királyságot kapja, addig a valóságban Isten azt mondja: „Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. Boldogok a szelídek...”, mert elnyerik jutalmukat.

Kedves Testvéreim! Az életben sok a nem mesébe illő jelenet. Sokszor látjuk úgy, hogy elmarad a jók jutalma, és a gonoszok büntetése, sőt a sarkából kifordult, megromlott világ sokszor az ellenkezőjét produkálja.

A világ igazságtalan, és az az ember akar igazságot szolgáltatni, aki ilyenné tette a világot.

Figyeljünk az Ige szavára: „Légy csendben, és várj az ÚRra!”
Azaz ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja. És tégy le a haragról és heveskedésről. Sőt szembeszállva a harag, a düh és az indulatosság kísértő áradatával, tanuljunk Jézustól, aki azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Adja Isten, hogy így legyen! ÁMEN.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |