| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Várván várni!

Zsoltárok könyve 40. rész 2-3; 6 és 10-11. versek

Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.

URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.

Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam!

Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.

Kedves Testvéreim!

Ha az egyházi éven, a nagy ünnepkörökön végigtekintünk, azt láthatjuk, hogy van egy ünneptelen félévünk. Mivel a három nagy egyházi ünnepünket a tél és tavasz folyamán magunk mögött hagyjuk, a nyári és őszi időszakra nem marad egy sem. Ezt az időszakot szokták is, éppen ezért, ünneptelen félévnek nevezni. Így ősz derekán éppen ennek az időszaknak a vége felé járunk.

Komolyan felmerülhet a kérdés, hogy a keresztyén ember milyen tartalommal tölthetné meg a karácsony, húsvét és pünkösd nagy hármas egységén kívül eső időszakot. A nagy üdvtörténeti események megünneplése után és előtt milyen feladata van a keresztyén embernek?

Úgy tűnik, hogy egy vallásos élményekben nagyon aktív, és egy ehhez képest passzív időszak váltogatják egymást. Sőt így kimondva talán úgy érezzük, hogy az ünneptelen félév, egyben fénytelen is, tartalmatlan és üres. Hajlamosak vagyunk az ünnepek ideje alatt „keresztyénebbek” lenni, mint azon kívül. Elég csak megnézni a templomok látogatottságát.

A most felolvasott zsoltár általában az egyházi év kezdetén, az adventi időszakban kerül elő. Most úgy alakult, hiszem, hogy Isten akaratából, hogy az ünneptelen félévben, még Advent előtt kell foglalkoznunk ezzel az Igével. Azzal az Igével, melyben a zsoltáros éppen a várakozás programját kínálja, úgy hogy tudatosít, és hogy aktivizál.

Várván várni az Urat először is azt jelenti: tudatosítani azt, hogy Isten mit tett, és mit tesz értünk. Várván vártam az Urat, és láttam, éreztem, felfogtam, hogy ő lehajolt hozzám. Ezt nem csak az ünnepek alkalmával lehet megtapasztalni. Jóllehet az üdvtörténet nagy állomásaikor különösen is aktívnak látjuk Istent, de nincs ez másképp hétköznapjainkban sem. Isten mindig aktív. Isten mindig cselekszik. Ahogyan a zsoltáríró sorolja: lehajolt, kiemelt, felállított, biztossá tette lépteimet. Igaz, hogy a leglátványosabban karácsonykor hajolt le Isten, és az is való igaz, hogy a legcsodásabb felemelés húsvéttal történ meg, de ahogyan a zsoltáríró is, úgy mi is nap mint nap érzékelhetjük, hogy lehajol hozzánk az Isten, hogy sokszor kiemel a sárból, és iszapból, és hogy oly sokszor felállít, ha botladozunk. Ezek az ünneptelen félév kis ünnepei, apró Isten-élmények, a mi személyes történetünk Istennel.

„Sok csodás tervet vittél véghez értünk... több annál, amit fel tudnék sorolni...” – mondja a zsoltáríró. Mondja azokkal a hangokkal szemben, amelyek azt hirdetik: „nekem még soha sem segített az Isten”, vagy „az Isten nem is csinál semmit.”

Várván várni az Urat, egyben lehetőséget teremt arra, hogy tudatosítsuk, felismerjük életünkben az értünk tevékenykedő Isten munkáját. Nem csak azt, hogy sok csodás tervet vitt véghez, hanem azt is, hogy értem viszi véghez az ő tetteit.

Azok látják ezt meg, akik várván várják az Urat. És boldog az az ember, aki így tesz, mert az Úr lehajol hozzá.

Várván várni az Urat, azt is jelenti: aktívan várni. Várni legtöbbször passzívan szoktunk, tartalom nélkül. Várjuk a tanóra végét, a buszt, a Mikulást, a TV-műsor kezdetét, a sült galambot. És várakozásunk tartalma legtöbbször pusztán maga a várakozás. Várakozásunk legtöbbször üres, míg az űrt be nem tölti az amire, vagy akire várunk, amivel azonban megszűnik maga a várakozás.

Az Urat várni valami egészen mást jelent. Amikor az Úrra várunk, akkor az nem Isten nélküli állapot. Amikor Jézusra várunk, az nem egy Krisztus nélküli, üres állapot. Abban jelen van maga az Úr is. Mert adventben élünk most is, várakozunk most is, de arra a Krisztusra várunk, aki egyben minden nap velünk van. Úgy várjuk az ünnepet, hogy már az ünnepben élhetünk. Ez az aktív várakozás alapja.

Mert hogyan lehet aktívan várni? Várakozásunk az Úrral és az ő gyülekezetével való kapcsolatunkban aktivizálódhat. A zsoltáros ezt mondja: „Hirdetem igazságodat… nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.”

Hirdetem, nem titkolom el mindazt, amit Isten velem tett. Ezzel töltöm azt az időt, amíg vissza nem jön az Úr. Nem rejtem véka alá az örömhírt, mert nem ott van a helye, hanem mindenki számára nyilvánvaló, látható helyen kell lennie az Isten Igéjének, az ő nagy tetteinek. Jézus a világ világosságának nevez bennünket. És ahogyan a lámpát sem a véka alá, hanem a lámpatartóba teszik, úgy a mi küldetésünk is ez. Világítani mindenki számára.

„Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam!”  - mondja a zsoltáros.

Ez a programunk Jézus visszajöveteléig. Várván várni, hirdetve az Isten nagy tetteit. Ezt kéri tőlünk Pál apostol is, amikor Jézus Krisztus utolsó vacsorájának eseményeit meséli: „az Úrnak halálát hirdessétek, amíg visszajön.” Ahogyan a latin mondja: „ad veniat”, vagyis a mindenkori Advent-ben, a Krisztus visszajövetelének aktív várásában, hirdessétek az Úr halálát, hirdessétek Isten értünk véghezvitt tetteit a nagy gyülekezetben.

Ez a programunk Jézus visszajöveteléig, ez teszi aktívvá várakozásunkat, ez töltheti meg tartalommal az ünneptelen félévet is.

Ahogyan énekelni szoktuk:

„Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!”

Legyen hát ez az ünneptelen félév summája. Várjuk úgy a hozzánk érkező nagy ünnepeket, hogy közben tudatosítjuk magunkban, hogy mit jelent a mi életünkre nézve az, amire a zsoltáros rámutat: „Sok csodás tervet vittél véghez értünk... több annál, amit fel tudnék sorolni...”. És ezeket az értünk véghezvitt csodákat fogalmazzuk is meg, hirdessük, tegyük láthatóvá és hallhatóvá mások számára, hogy a nagy gyülekezet is épülhessen belőle.

Jövel, Uram, Jézus!

ÁMEN.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |