| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Az Isten békessége

Lekció: 85. Zsoltár

A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.

Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.

Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét.

Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.

Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!

Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?

Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!

Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.

Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.

Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.

Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.

Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

Textus: Zsolt 85, 9-14

„9Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.  10Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 11Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. 12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. 13Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. 14Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.”

Kedves Testvéreim!

Furcsa kettősséggel indul ez a zsoltár. Először mintha egy elégedett, hálás hang szólalna meg. Egy megszabadított nép tekint fel kegyelmes Istenére. „Megkegyelmeztél, Uram, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.” Aztán egy másik hang is megszólal, a csalódásé és kétségeké. Ugyanebben a zsoltárban aztán egy csalódott nép tekint fel Istenére és azt kérdi: Miért?

Ennek a kettősségnek a hátterében egy különleges történelmi szituáció áll. A babiloni fogság után vagyunk, a deportált nép több évtizedes idegenbeli lét után végre hazatérhetett. Isten meghallgatta a nép kitartó könyörgését, elfogadta bűnbánatát, és végre beteljesedett, amit a próféták írtak, Isten akárcsak az egyiptomi fogság idején, kinyújtott karral és erős kézzel kihozta, kiváltotta népét a fogságból. Ezért az elégedett hang, ezért az elismerő hálaadás.

A hazatért nép azonban nem azzal találta magát szemben, amire számított. Nem köszöntött be a várva várt üdvkorszak, sőt romos épületek, elgazosodott földek, nyomor és szegénység várta a hazatérőket. Ezért a csalódottság. Miért Uram? Hogy van ez, hát nem akarsz új életet adni nekünk? Ez volna az üdvösség?

És most ugorjunk egy nagyot az időben. Az Újszövetségben ugyanezzel a csalódottsággal találkozunk. Jézus tanítványai ugyanezt a csalódottságot tapasztalják meg Isten szabadító tettével kapcsolatban. Ők nem így képzelték el a megváltást. Egy ács fia, akit kivégeznek? Hát ez Isten nagy terve?

Kedves Testvéreim! Mit kezdjünk ezzel a csalódottsággal? Mert talán már mi magunk is voltunk hasonló kétségek között. Talán bennünk is van csalódottság Isten szabadító tettével kapcsolatban. Hiszen jól tudjuk, hogy már megtörtént a világ megváltása, Üdvözítőnk született, elérkezett a Messiás, és mégis azt látjuk és tapasztaljuk, hogy nincs minden a helyén.

Sőt népek állnak háborúban egymással, szegénység és más szociális problémák nehezítik országunk életét, megbetegszünk, elgyengülünk. Akárcsak a zsoltáros, mi is feltesszük a kérdést: Így néz ki egy megváltott világ? Ez volna az a nagy üdvözítő terv?

A kérdésekre, kételyekre egy üdvpróféciában ad feleletet az Úristen. „Bizony, békességet hirdet népének… [az ÚR]”

Az Isten szabadító tettének egy rendkívül fontos kulcsszava ez: SHALOM, ahogyan a héber szöveg mondja. És talán nem is helyes, ha ennek a fogalomnak a jelentéstartalmát a mi békességfogalmunkra szűkítjük csupán. Jóval tágasabb az rét, amelyen a SHALOM termi különböző színű és illatú virágait.

Mit ígér, mit hirdet ebben a békességben az Úr? Mindent, amit most a nép hiányol. Igazságot egy igazságtalan világba, szabadulást a nyomor fogságából, „szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást”. Ez az üdvösség, ez a SHALOM. Minden a helyére kerül, kiegyenlítődnek az egyenetlenségek, helyreáll a rend.

És nem arról van szó, hogy Isten egy újabb ígéretben megpróbál megint valami nagyot mondani. Ez a SHALOM már most megtapasztalható a nép számára. A SHALOM ugyanis nem állapot, hanem folyamat. Az üdvösség nem szakadt a nép nyakába, nem lett kolbászból a kerítés, de az Úr meghirdeti nekik ezt a békességet. Meghívja őket abba a folyamatba, melyben „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást…”, melyben minden a helyére kerül. Ennek a folyamatnak a mozgatója, ennek a történetnek a cselekvő alanya pedig a mindenható Isten.

Már csak az a kérdés, hogy mi hol találkozhatunk ma ezzel a békességgel. A közöttünk lévő Isten Országában. Abban az Országban, mely már jelen van az itt és mostban. Ebben a sok tekintetben romos, szegény és nyomorult világban, hirdeti meg az Úr az ő békességét.

Szükségünk van erre a békességre, szükségünk van a szabadságra, az igazságosságra, akárcsak egykor a csalódott Izráelnek. Szükségünk van a SHALOM-ra, szükségünk van az üdvösségre, szükségünk van az Isten Országára. Ahogyan Pál apostol írja  Római levélben: „Az Isten országa… igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm”.

És ahogyan a SHALOM sem állapot, hanem folyamat, úgy az Isten Országa sem hely, hanem történés, amelybe Krisztus által minket is bevon a mindenható Isten. Az üdvösség történetébe. Így lehetünk már most polgárai az Isten Országának, így lehetünk már ma megtapasztalói az Isten békességének, amely minden értelmet felülhalad.

Hogyan? Egy neves teológus így fogalmaz: A SHALOM az igehirdetésben válik jelenvalóvá, megélése a keresztyén gyülekezetben történik, megmutatása pedig a szeretetszolgálatban. Vagyis az Ige meghirdeti, a közösség megtestesíti, a diakónia pedig lefordítja a szolgálat nyelvére.

Hol van tehát most ez a SHALOM? Hol van az üdvösség? Ott, ahol az Isten és gyülekezet együttesen cselekszik. Ahol „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.” 

Az Ige ma is meghirdeti az üdvösséget. Meg tudjuk-e jeleníteni, le tudjuk-e fordítani a szolgálat nyelvére ezt a békességet? „Mert boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A folyamat tart, az üdvösség történetének még nem jött el a vége, de már közeledik. Békességet hirdet az Úr az ő népének, „közel van a szabadulás az istenfélőkhöz…” –mondja az Úr.

Kedves Testvéreim! A 85. zsoltár egy már megtapasztalt SHALOM, és a jövőben beteljesedő SHALOM között áll, ahogyan mi is most. Az Isten Országa már közöttünk van, az Isten békessége már megtapasztalható, hiszen Krisztus által megbékéltette magát az emberrel, de a teljesség még hátra van. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek…” –mondja Jézus.

Éppen ezért: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a szabadító elközelgetett.”

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |