| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Egyetlen kérés, megannyi ígéret

Lekció: Zsoltárok 91

¹Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, ²az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

³Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.

⁴Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

⁵Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, ⁶sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.

⁷Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.

⁸A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.

⁹Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, ¹⁰nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

¹¹Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, ¹²kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

¹³Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

Textus: Zsoltárok 91:1

¹Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, ²az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

Kedves Testvéreim,

„Még a Sátán is idézi a Szentírást”, mondja egy régi angol szólás. Jézus megkísértésének jól ismert történetében a 91. zsoltár sorait halljuk újra, így beszél a Sátán a templom párkányára állított Krisztushoz: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe” (Mt 4,6). Az Istenhez tartozó ember alaphelyzete hangzik el: a tökéletes biztonságban, védelemben való élet. Ahogyan azt az Isten egykor elképzelte, Tenyéren hordozás. Kérdés, hogy elképzelés ez vagy lehet valóság?

Ez a tökéletes állapot egyetlen feltételhez kötődik, ahogyan a zsoltár elején olvassuk: „aki a Felséges rejtekében lakik”, arra mindez érvényes lesz, hiszen az Ő árnyékában való pihenés és a többi áldás, mind ennek a következményei. Az Isten rejtekhelyén, titkos helyén lakót a Mindenható árnyéka óvja, védelmezi, így folytatja a zsoltáros. Aki Istennel köt szövetséget, annak Isten olyan rejtekhelyet biztosít, ahol semmi veszedelem nem éri. Aki Istent választja, azt megőrzi és biztonságban tartja az Isten.  

A 91. zsoltár egy olyan Istenről beszél, akinek célja az ember megtartása, védelme. A szövetség Istenéről van szó, aki kihozta a zsidó népet, a sokszor már elbukott embert, Egyiptomból, aki Jézus Krisztust adta, hogy az ember éljen. A tízparancsolat Istene, aki először cselekedett, aki megmutatta önmagát, és csak ezután várja az ember lépését, hogy szövetségre lépjen az Istennel, mindazokkal az ígéretekkel, amelyeket a zsoltárban olvashatunk. Tipikus a leírás, olyan Jahve-s. Az embernek egyetlen feltételt szab, Ő maga pedig sokszor-sokszor annyit ígér. Az egyetlen kérés, hogy lakj nálam, az ígéretek pedig behálózzák az életed minden területét, teljesen lefedik azt. A képek közül sok a mi mostani társadalmunkban nem annyira releváns, de érzékeljük, hogy a zsoltáros nem állít kevesebbet, mint, hogy az Istennél lakó embert a Mindenható megmenti minden veszedelemtől: csapdától, betegségtől, járványoktól (mennyire releváns ez ma), a sötétség fenyegető erőitől, a csapásoktól, a veszélyes állatoktól. Az Isten angyalai úgy vezetik a Mindenhatóhoz tartozót, hogy még lábát se üsse meg a kőben. Mindehhez csak Istennél kell lakni. Lakni, amely igének a héber nyelvben van ’házasodni’ jelentése is. Összeházasodni és összeköltözni. Szövetséget kötni, elköteleződni és megosztani az egész életet. A szeretett emberhez költözni és az ő szeretetének védelmében élni a teljes életet. Isten mindent adásának egyetlen feltétele ez a fajta elköteleződés és rábízatás. Ez a fajta közösség. És mint a házasságban, úgy az Istennel való kapcsolatban is a hűség nem csak tettekkel mérhető, hanem a gondolatokkal kezdődik. Amit Isten kér, az a teljes, gondolatokig menő odaadás és elköteleződés.

Hiszen elköteleződésünk ellenére is lehetnek Istentől távol eső gondolataink. Félelmeink. Félelmeink be tudják hálózni egész napunkat. A hét minden napjának 24 óráját. Nemcsak nappal, hanem álmainkban is éjjel. Betegségektől, influenzától most éppen, magánytól, iskolai, munkahelyi sikertelenségektől, attól, hogy nem fogadnak el bennünket, hogy a mérce alá esünk, hogy valamit vagy valamiben veszítünk. Félelmeinkkel viszont pontosan magunkhoz vonjuk mindezeket. Amint a tagadás mezőjében kezdünk el gondolkodni, az Istentől messzire megyünk. A másik birodalomba lépünk, s annak erőit vonzzuk magunkhoz. Emlékszünk Péter vizen járásának történetére: elindult a vizen, s ment Jézus felé, de mihelyst elvette szemét Jézusról, s a szélre figyelt, megijedt és süllyedni kezdett. Miért kételkedtél, kérdezi tőle Jézus.

Viszont, ha gondolatainkat Isten gondolataihoz igazítjuk, ha csakis Rá összpontosítunk, akkor pozitív dolgokkal töltjük meg elménket és önmagunkat. Jézus mondja, hogy felelősek vagyunk gondolatainkért, több téma kapcsán is felhívja rá a figyelmet. Isten gondviseléséről beszél, amikor arra szólít fel, hogy ne aggodalmaskodjunk. Ne töltsük be szívünket negatív gondolatokkal. Koncentráljunk másra ehelyett, arra, ami Isten országához tartozik.

Jézus az ítélkezést is megtiltja, utalva arra, hogy a mi szemünkben ott a gerenda. Ne keressük a szálkát mások szemében. Ne a hibáira figyeljünk. De lássuk meg a jót mindenben és mindenkiben, amiért dicsérni lehet a Mennyei Atyát.

A ótestamentumi törvényhez kapcsolódik Jézus, amikor a gondolatokig vezeti a bűn fogalmát. Azt mondja, hogy „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,28). Hiszen a tízparancsolat is a ne kívánd parancsával zárul. Az Istentől való távolodás a gondolatokban kezdődik, és valóban a kezdetről van szó, mert a gondolat tettekben realizálódik. Aki gondolatai felett nem tud uralkodni, az tettei, személyisége, végül egész élete felett sem. Ha gondolatban eltávolodunk Istentől, valóban megtalál az akadályozó, mindent összezavaró erő és utat nyer életünkben.

El tudunk-e képzelni tehát egy olyan gondolkodást, amelyből a gonosz, a rossz, a negatív teljesen hiányzik? El tudjuk-e vetni a félelmeinket, aggodalmainkat, ítélkezésünket és minden istentelen gondolatunkat úgy, ahogy Isten megbocsátásában bűneinket messzire hajítja? Oda tudunk-e teljes valónkkal költözni az Istenhez?

Igyekezzünk ezt megtenni, minden nap egyre inkább, hogy az Isten gazdag áldásaiból mind többet tapasztalhassunk meg. Hogy betölthessük Isten eredeti elképzelését, a tökéletes oltalomban élt életet. Ámen

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |