| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hűség minden helyzetben

Lekció: Dániel könyve 3,1-18

¹Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá völgyében, Babilon városában.

²Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok tisztviselőit, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott.

³Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok tisztviselői a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott.

⁴A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, ⁵hogy amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott!

⁶Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe!

⁷Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott.

⁸Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat.

⁹Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj!

¹⁰Te, ó király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt;

¹¹ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe.

¹²Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.

¹³Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé.

¹⁴Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam?

¹⁵Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?

¹⁶Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk.

¹⁷Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király!

¹⁸De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

Textus: Dán 3,17-18 és Ján 1,14.

¹⁷Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király!

¹⁸De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

János 1:14

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Kedves Testvéreim!

Látjuk életünkben, olvassuk a Szentírásban: az ember hűtlen, az Isten hűséges. A sokszorosan elbukott és elbukó ember fölött és mellett ott áll az Isten, akinek hűsége soha nem inog meg. „Megbántam, hogy alkottam őket” – mondja az Úr az emberről, de szövetséget formál, és újra és újra megújítja azt. Az ember távolodik, más utakra téved, az Isten újra és újra közeledik, a hűtlenségre hűséggel felel. 

Ezen az istentiszteleten azonban nem a bűnös, nem a szövetségszegő, nem a hűtlen ember példájáról fogunk hallani, hanem az Isten melletti - minden körülmények között megálló - igenről.

Bálványimádásról szól a történet Dániel könyvének harmadik fejezetében, egy nagyon magas, magasságához képest vékony szoborról, amelyről pontosan nem tudjuk, hogy mit ábrázolt. Talán termékenységi szimbólum lehetett. Megparancsolta a király, hogy hódolni kell az aranyszobor előtt mindenkinek, aki pedig nem teljesíti a királyi parancsot, arra tűzhalál vár. A három zsidó férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó, mindennek ellenére nem hajlandó tisztelni saját Istenén kívül senki és semmi mást. Megtagadják az engedelmességet. Lehet, hogy nem azonnali, feltűnő tiltakozással válaszoltak a parancsra, de amikor kiderül, nyilvánvalóvá válik, hogy nem hódolnak a szobor előtt, nyíltan vallják kizárólagos Adonáj-tiszteletüket. Senki más előtt nem borulnak le, csak a teremtő Isten előtt. Ahhoz a féltőn szerető Istenhez való tartozásukról beszélnek, aki tiltja a szobrok állítását, imádását, tiszteletét.

Milyen választása volt a három zsidó férfinak, Sadraknak, Mésaknak és Abédnegónak? A hű Istenhez való ragaszkodás vagy a társadalom elvárásának való megfelelés. Ők a szövetség alapján megálló opcióhoz ragaszkodtak: „ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot (…), ne imádd, és ne tiszteld azokat”. Ennek a választásnak a következménye a király részéről a halál volt, hiszen megmondta, aki nem borul le az aranyszobor előtt, azt bedobják a tüzes kemencébe. Hűség és halál – hűtlenség és élet választásáról volt szó emberi értelem szerint. Ismerjük az események folytatását, hogy az Úr megmenti a tűzből a férfiakat, hogy hűségük megtartatást eredményez. De mielőtt halálra ítéli őket a király, szavaik megdöbbentőek, hiszen a bizalom speciális formát ölt. Nem a „Jahve úgyis megment” reménye ez, hanem a kifürkészhetetlen Istent teljesen elfogadó magatartást látjuk. Egy szöveghűbb fordításból határozottabban fény derül erre a bizalomra: „Ha Istenünk, akit szolgálunk, ki tud szabadítani minket az izzó tüzes kemencéből és a te kezedből, engedjük, hogy megtegye. De ha mégsem…” Ez a héber tagadószó akár Isten szabadításra való képességére vonatkozik, akár magára a szabadító cselekedetre, ott van benne a bizonytalanság: nem ismerjük Isten utait, gondolatait, nem tudjuk, gondolatainknak és tetteinknek mi lesz a pontos következménye a földi életben. Sadrak, Mésak és Abédnegó döntése azonban ezt mondja: bármi is lesz a dolog kimenetele, akár élet, akár halál, hűek maradunk a rejtelmes Istenhez. Hűek akkor is, ha Ő mégsem…

Az Isten hűsége abszolút kétségtelen, hiszen már sokszor megbizonyította ezt a hűséget. Sokszor szabadította meg az Ószövetség emberét, hozta ki nehéz helyzetből. A bibliai történelem folyamán az embert folyamatosan meg akarta tartani, fel akarta emelni. Az Úr hűségére ebben a történetben hűség a válasz. 

Az ember hűsége ma, ebben a 2009. adventben és karácsonyon is megmérettetik. Választásunk alternatív következménye most tudjuk, hogy nem az izzó tüzes kemence. De nemcsak azért könnyebb ma, mert nem válunk vértanúkká, bárhogyan is döntünk, hanem legfőképpen azért, mert „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Isten hűsége minden nappal, évvel, évezreddel a mi hűségünket kell, hogy erősítse, megkönnyítse. Isten odáig ment, annyira hű volt a szeretve teremtett emberhez, hogy Fiát adta érte. Reménység szerint halljuk majd az Igét újra néhány nap múlva karácsonykor. Isten hűsége legtökéletesebben abban teljesedett ki, hogy új szövetséget adott, azáltal, hogy Krisztust a világba küldte értünk, hogy örök életünk legyen. Hűségünket motiválja, biztatja Krisztus szeretete és áldozata: válasszuk a szövetség útját.

Hiszen ezekben a napokban is ott a kettős lehetőség. Mai társadalmunk hasonlóan a felolvasott történetben szereplő társadalomhoz és világhoz, elvárásokkal tölti el az ember életét. Aranyszobrok vannak körülöttünk, képletesen szólva, amelyek állnak, majd ledőlnek, de amíg állnak, hódolatra hívnak és elvárnak. Csillogó szobrok, amelyek ragyogásukkal vonzzák a tekintetünket. A társadalom, ez a mai szekuláris világ, fogyasztással vár és ünnepel. Vásárol – termel és fogyaszt. Lehet külső díszekkel teli adventünk, drága adventi koszorúnk és feldíszített lakásunk, ajándékok kitalálásával és megvásárlásával töltött fárasztó napjaink. És hát nemcsak, hogy lehet, de ez a minta, ez az elvárás. Igaz, ha nem fogadod el, ha nem követed, nem a tűzbe dobnak, de kényszerít a körülötted élő világ, s legalább arra nevel, hogy ha más vagy, kevesebb vagy. 

De másik lehetőségként lehet Istenre figyelő, a Krisztus elküldését is vállaló szeretetet ünneplő, gazdag és gazdagító időszakunk is. Van szövetségünk, amely igazságával, tartósságával és minden időn átívelő, jövőt biztosító szeretetével hív bennünket. 

Az advent és a karácsony nem a külső készülődéstől, az ajándékoktól válik jelentőssé. Mégcsak nem is a családi együttléttől, rokoni látogatásoktól. A valódi érték, Krisztus születésének öröme belső világunkban kell, hogy megszülessen. Enélkül semmit nem ér a várakozás, az ünnep. S ennek az örömnek a megtapasztalásában nincs különbség közöttünk: ajándékok, karácsonyfa, különleges karácsonyi vacsora, család – nem ezek számítanak most, mert Krisztusban mindenki egyenlő, Krisztus mindenki számára eljött, s ez az öröm ott lehet, megvalósulhat az egyedül töltött szentestén is, és hiányozhat a nagy család otthonából is.

Ég a negyedik gyertya is, néhány nappal vagyunk a testté létel csodájának ünnepe előtt. Isten hűségének megtartó ereje jött el hozzánk, értünk immár legtökéletesebb formájában. Lássuk ezt meg, és legyen érte teljesen hálás a szívünk. Legyen olyan ünnepünk, évzárásunk és évkezdésünk, amely Isten hűségére elkötelezett hűséggel válaszol. Legyen ünneplésünk igen az Úr hűségére.  És legyünk szilárdak döntésünkben, álljunk meg hűségünkben a mégsem-ek idején is, mert tudjuk azt, hogy az Ő hűségét nem vonhatjuk kétségbe, biztosan tudjuk, hiszen a mindenkori ember mondhatja: „közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. Ámen

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |