| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Üdvözítő örömhír

Lukács evangéliuma 2. fejezet 1-14.

¹Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

²Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

³Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

⁴Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

⁶És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

⁷és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

⁸Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

⁹És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

¹¹Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

¹²A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

¹⁴ „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Urunk Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked a tegnapi napot. Köszönjük, hogy sokan együtt lehettünk a gyülekezet közösségében. Hálát adunk Neked, hogy meleg otthonokban, családi közösségekben együtt ünnepelhettünk. Hálát adunk Neked a csöndért, a nyugalomért, a szeretetért. Hálát adunk Neked minden jó adományodért. URunk Istenünk, megvalljuk Neked, hogy vágyódik a mi szívünk több nyugalomra, több békességre, több szeretetre, több csendre, több megértésre. Vágyódik a mi szívünk, néha valamit teszünk is azért. De megvalljuk, hogy gyakran ez csak a vágy szintjén marad meg bennünk. Hiszen nem fáradozunk azon, hogy valóban békesség, valóban nyugalom, valóban megértés legyen. Nem teszünk meg mindent, amit nekünk kellene megtenni. De most jövünk Hozzád. Jövünk, hogy megerősödjünk, nem csupán a vágyban, hanem a szándékban is, az elhatározásban, a döntésben, hogy szeretnénk Veled, és egymással békességben élni. Szeretnénk ünnepelni, békességben, megértésben és szeretetben, és szeretnénk a hétköznapokban is mindebből egyre többet megvalósítani. Szentlelkeddel bennünk elkezdett munkádat most ezen az ünnepen is folytasd, és magunkat a Te Lelked előtt nyitjuk meg, hogy Igéd megtartson minket. És mi az Ige megtartói legyünk. ÁMEN

Lukács 2,14

¹⁴ „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Szeretett Testvérek!

Egy mesét olvastam az elmúlt héten egy angyalról, aki nem akart a békességről énekelni. Az angyalok kórusában ezt az éneket, vagy hasonlót énekeltek, amiben az Isten dicsőségéről és békességéről volt szó, és ez az angyal, ez a kis engedetlen angyal az első verset, az első részt, az Isten dicsőítését együtt énekelte a többiekkel. A második versszakot, a második részt viszont sorozatosan nem énekelte. A többiek panaszt tettek a kórusvezetőnél, és akkor ez a kis engedetlen angyal azt mondta, hogy az Isten dicsőségét látom, az csodálatos és szép, de hogyha letekintek a földre, ott nem látom, hogy az emberek között békesség lenne. Az Isten dicsőségét szemlélem, boldogan énekelek Neki… És mi van a második versszakkal, hogyha az emberekre nézünk. De mit is jelent tulajdonképpen a dicsőség és békesség itt együtt?

Ma is érzek ilyen kettősséget sokak életében. Van a szent istentisztelet, van a szent Isten dicsérete, és a többiről pedig lemondóan beszélünk, vagy nem beszélünk, vagy nem is fecsérelünk rá időt, hogy akár a békességet munkálnánk, vagy munkálnák egyesek.

Sokan szkeptikusan, reményvesztetten állnak a földi viszonyok előtt, miközben Istenben pedig szeretnének hinni, az Ő dicsőségét szeretnék zengeni.

Megvan a feszültség, a láthatatlan világ dicsősége, és a földi látható állapot miatti kesergésben az áhított tisztaság és szépség, és a földi olykor csúnyaság, békétlenség között. És sokszor különválik az emberek gondolkozásában Isten dicsősége és a földi élet. Pedig éppen Karácsonykor nagyon látható ennek az összekapcsolódása.

Ebben az angyalkórusban, az igaziban együtt énekelik az Isten dicsőségét és a földi békességet. Karácsony csodája éppen az, hogy összeér a menny a földdel. Összeér az Isten dicsősége a földi világgal, és az Isten dicsősége látható és érzékelhető lesz az emberek között is. Isten a látható világot is úgy alkotta meg, hogy észrevehető legyen benne az Ő dicsősége. Akár a mi életünkben is, akár a földi élet sok szép csodája is. Isten megtehette volna, hogy csak a láthatatlan világban építse ki az Ő dicsőségét. De Őneki tetszett az, hogy ebben az egész világban érzékelhető és látható legyen az Ő dicsősége. Az Ő dicsősége mennyet és földet betöltő dicsőség. A prófétai szóban így fogalmazódik meg: „szent, szent, szent a seregeknek ura, teljes mind e széles föld az Ő dicsőségével.” Dicsőség, tisztelet és ragyogás töltötte be az Isten sátorát, az Isten templomát is, és Isten embereit is betöltötte az Ő dicsőségével. Gondoljunk csak Mózesre, aki, amikor lejött az Istennel való találkozás hegyéről, akkor azt olvassuk, hogy sugárzott az arca, mert a dicsőséges Istennel találkozott. De hiszem azt, hogy ott Betlehemben is, az Isten dicsősége látható volt abban az istállóban, és látható volt Józsefen és Márián. Látható volt a kis Jézuson különösképpen, de átragadt ez a dicsőség a pásztorokra és a bölcsekre egyaránt. A dicsőség egy olyan kisugárzás, ami hódolatra indít, ami kiárad, csodálatot és imádatot indít. Mennyire látszik rajtunk, hogy mi láttuk az Isten dicsőségét? Ahogy János evangélista mondja: „mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”.

Ott Betlehemben először egy angyal szól Jézus születéséről, és ezután a mennyei seregek sokasága zengi a dicsőítő éneket. És hiszem azt, hogy bár nincs feljegyezve, mégis mások is fölfigyeltek erre a dicsőséges dologra. Fölfigyeltek arra, hogy valami megmagyarázhatatlan fényesség tölti be a betlehemi mezőt, vagy ott azt az istállót. Tölti be egész Betlehemet, de hiszem, hogy talán még máshol is megérezték, megláthatták az Isten dicsőségét.

Az emberek nagyon sokszor szeretnék semmissé tenni, vagy eltakarni az Isten dicsőségét ezen a földön. A francia forradalom idején a vallásellenesség ismert volt, ennek nevében hősködtek katonák, hogy tönkretesszük az Isten templomát, tönkretesszük, megszüntetjük az istentiszteleteteket. És akkor egy hívő tudós csendesen csak annyit mondott: az eget nem tehetitek tönkre, és az nem szűnik meg dicsőíteni az Istent. Igen az ÚR angyala, az ÚR dicsősége körülményektől függetlenül szól, és meglátszik ebben a világban is.

A Presbiter újságban olvastam egy cikket, és majd gondolom, majd mások is fogják olvasni: Barth Károly egyik börtönprédikációjából idézek, úgy szólt ott a raboknak: az ÚR angyala ma is itt járt, üzenetet hoz Istentől és Istenről, nektek született ma a megtartó. Az ÚR angyala nem kérdezi, hogy ki vagy, elfogadod-e ezt az üzenetet, vagy sem. Eljött hozzátok ide, mert nincs igazi karácsony angyalok nélkül. Benne vagytok ti is ebben a történetben, és benne vagyunk mi is a karácsonyi történetben, hiszen mi nem börtönben vagyunk, de olykor a mi bűneink fogságában, rabságában, és nekünk is szól Isten üzenete: „született néktek ma a megtartó”. És ez az Isten dicsősége, ez a megjelent Isten üdvözítő kegyelme, ami számunkra is igaz.

Mi végigénekeltük a dicsőség és békesség versszakokat. Nem voltunk olyan engedetlenek, hogy a másodikat kihagyjuk. De vajon végiggondoljuk-e, hogy mit jelent az Isten dicsősége, és mit jelent az Ő békessége?

Most másodszor, arról szeretnék szólni, hogy hogyan is kell nekünk értenünk az Isten békességét. Nagyon sokan az Isten békességét, az emberekhez való békességet, ilyen világbéke méretekben gondolják, és sajnos tudjuk, hogy ilyen nem nagyon létezik. Hiszen a történelemben aligha találunk olyan időszakot, amikor sehol semmi háborúság ne lett volna. Isten nem a világbékét hirdeti meg az emberek számára. Talán olyan ez, amikor Istenen számon kérik, hogy miért nem teremtette még meg a világbékét ezen a földön.

Emikor mostanában beszélgetünk az időjárásról, sokan csodálkoznak… hogy ilyen karácsonyt, hogy esik az eső!? De hasonló balgaság számon kérni Istenen, hogy miért nem hó esik. És miért nem világbéke van? Igen, nekünk vannak megszokott gondolataink, fordulataink, és sokszor nehezen mozdulunk ki belőle.

Az Isten békessége az emberekhez nem azt jelenti tehát, hogy nem lesz háborúskodás. Hiszen nap mint nap, ha nem is fegyverekkel, de sajnos akár közöttünk, akár körülöttünk élők között nagy-nagy háborúságok vannak fegyverek nélkül, szócsatákban, és különféle más eszközökkel. Talán szenteste tűzszünetet tartottak háborúkban is, és talán mi is tűzszünetet tartottunk otthonainkban, családjainkban. Remélhetőleg nemcsak néhány órára vonatkozik ez, hanem hadd legyen tartós az a békesség, olyan értelemben is, hogy nem háborúskodunk tovább.

Akkor mit is jelent az angyalok általi békességhirdetés? Az Ószövetsége „salom”, és a görög „eiréné” szavak, jelentenek jólétet, boldogságot és boldogulást az egyén és a közösség életére nézve is. De a legmélyebb jelentése mégis az, hogy a két fél rendezett viszonyban áll egymással. Rendezett viszonnyal. Rendezett viszony Isten és az ember között, rendezett viszony ember és embertárs között, és rendezett viszony lehet embercsoportoknak egymással való viszonyában is. Ellentéte mindaz, ami megrontja ezt a zavartalan viszonyt.

De tudjuk a Szentírásból, tudjuk tapasztalatból is, hogy Isten és ember közötti viszonyunk is megszűnt a bűnesettel. Isten népének sokszori hűtlenségével már-már sötétség és káosz uralkodott el, és Isten kezdeményezi a békességet. Éppen Jézus Krisztus születésével Ő adja Krisztust a világba, hogy rendeződhessen a mi viszonyunk Ővele. Ez lenne az igazi békesség. Általa lehet megbékülni az Istennel.

Pál apostol majd kicsit később arról beszél, szinte könyörög a gyülekezetnek: „az Isten irgalmára kérünk titeket, béküljetek meg az Istennel” – ez lenne az emberek békessége a földön. Amikor Isten dicsősége leadhatóvá válik a világban, és a mi viszonyaink között pedig szeretet és békesség uralkodik, ez máris létrehozza azt, ami még most csak előrevetítődik: a kereszt titkát. Az Isten dicsőségét, és az emberek békességét Jézus Krisztus ott a kereszten tudta elvégezni, és tudta a mi számunkra adni. Már ebben az angyali szózatban is itt van előrevetítve, az Isten megváltó szeretete Jézus Krisztusban. Ő az, aki megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel. Jön, eljött a Messiás, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. És fájó, hogy sokan nem akarnak a békesség útján járni. Jézus, amikor Jeruzsálembe vonul be, sír Jeruzsálem fölött, hiszen azt mondja: bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat. És mi is sokszor így sírunk; milyen sokszor bánkódunk azon, hogy sokan nem ismerik fel a békességre vezető utat ebben a világban.

Most a mi karácsonyunkon lehet békesség a földön, rendeződhetnek a mi viszonyaink. Lehet, hogy nem világbéke értelmében. De lehet kisebb közösségekben, kisebb területeken.

A rádióban hallottam egy riportot, amiben egy fiatalember vallott a Krisztus nélküli gondolkozásáról, idézem őt – talán sokak számára szokatlan kifejezést használ: Egy katyvasz volt a fejemben Jézus nélkül. Mindenféle gondolat keveréke, és ez tisztulhatott le a Lélek által, és most már tudok értelmes hittel gondolkozni. Így lehet békességet nyerni egyéni életünkben, a fejünkben és szívünkben. A katyvasz helyett, a minden keveréke helyett, hittel, Jézusra nézni, és hittel gondolkozni. De lehet úgy is rendező viszony, hogyha a mi bűneinket felismerjük, letesszük, megszabadulunk, hiszen Jézus neve is szabadító. De Jézus maga azért jött erre a földre, hogy minket megszabadítson: „született néktek ma a Megtartó, ki az ÚR Krisztus a Dávid városában”. Az Úrvacsorában majd ezt fogjuk magunkhoz venni, ezt a kegyelmet, ezt a szeretetet, ezt a megtartó erőt kaphatjuk meg, és így kapcsolódik össze a Karácsony a Nagypéntekkel és Húsvéttal. Kapcsolódhat össze a Jézus Krisztus születése az itt megjelenő dicsőség és békesség, és az a dicsőség, amit a kereszten szerzett az ÚR Jézus Krisztus. És az a békesség, amelyet munkál azóta is, ha Őrá bízzuk az életünket.

Rendeződhet az ember élete, születhet Vele új élet, akár ezen a Karácsonyon is. Én hiszem és remélem, hogy sokakat megérint a karácsonyi evangélium, és születhet új, születhet valami más. Rendeződhet emberek élete is, rendeződhetnek talán családi viszonyaink. Rendeződhetnek ember-ember közti kapcsolataink, és belegondolhatunk, hogy most elmélyülnek-e a mi kapcsolataink éppen az ünnepen, vagy pedig éppen romlik egy-egy veszekedés vagy szócsata miatt. Rendeződhet közösségi életünk is. Rendeződhet a mi gyülekezeti életünk is egymásnak megbocsátva, egymásnak szeretetünket mutatva és adva, hiszen oly sok félreértés, oly sok apró dolog miatti sértődés miatt elromlik a viszony ember és ember között. Kapcsolódjon így össze a mi életünkben is most az Isten dicsősége a mennyben, de az egész földön is, és az Isten békessége, amit az emberekhez mutatott.

Mert ezt mutatja a harmadik kifejezés: „az emberekhez jóakarat”. Isten Karácsonykor az Ő jóakaratát mutatta meg, az Ő jó tetszését mutatta meg mindenkinek. És hadd mondjam azt, hogy én inkább így értem ennek az Igének az értelmét, ahogy az újfordításunk mondja: „És az emberekhez jóakarat.” És nem úgy, ahogy talán más fordításban olvassuk: „A jó akaratú embereknek.” Isten mindenkinek küldi az Ő dicsőségét és békességét. Nemcsak azoknak, akik jelenleg jóakaratúak, hanem azoknak is, akiket jóakaratra akar buzdítani, akit az Ő megváltásával akar segíteni. Az emberekhez jóakarat, mindenkihez!

Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta. Igen ebben az újszövetségben akar minket Isten részeltetni. Eljött az Ő jóakarata, hogy kegyelmére fogadjon minket.

Jézus, mikor majd magára vonatkoztatja Ézsaiás próféciáit, akkor azt mondja többek között: „Hirdessem az ÚR kedves esztendejét”. Hirdessem az ÚR jóindulatát, jóakaratát az emberekhez. Mi is így lehetünk a jóakarat hirdetői, és így lehetünk, mint jóakaratot, kegyelmet nyert emberek, Isten jóakaratának munkálói ebben a világban, családunkban, gyülekezetünkben, idegenek, mások között is. A pásztorok, a bölcsek, Mária és József, de hiszem, hogy mi magunk is Isten dicsőségének a részesei vagyunk, és tükrözzük vissza ezt a dicsőséget és a békességet. Legyen ragadós a mi rendezett viszonyunk, legyen ragadós a mi békességünk másokra is, hogy legyen békességünk Istennel és emberekkel. Ámen.

Mennyei Édesatyánk! A mennyei seregek sokaságával együtt dicsőítünk Téged.

Téged illet minden hódolat. Hódolunk előtted, mint a pásztorok és bölcsek, mint akik felismertük, hogy értünk küldötted egyszülött Fiadat. Köszönjük az ünnepet.

A lehetőséget, hogy Veled és egymással rendezzük a kapcsolatunkat.

ÚR Jézus Krisztus! Szabadítónak jöttél közénk. Kérünk Téged, hogy valóban Te adj szabadulást bűneink terhe alól. Munkálj békességet szívünkben, életünkben egyen-egyenként. Adj szeretetközösséget családjainkban, ahol a Te dicsőségedre élhetünk. Kérünk a Te népedért szerte az egész világon. Segíts, hogy a Te országod építésén munkálkodjunk igazságban, békességben és örömben. Szentlélek Istenünk vigasztald mindazokat, akik ebben az időszakban betegséget, gyászt hordoznak, testileg, vagy lelkileg szenvednek.

Légy mindnyájunk bátorítója. Jézus Krisztusért kérünk hallgass meg minket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |