| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Jöjjetek…!”

Áhítatunk megáldása, megszentelése jöjjön az Atya, Fiú, Szentlélek Istentől! Ámen!

:: Zsoltárok 95 :: (különös tekintettel az első 7 versre)

Buzdítás Isten dicséretére

¹Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

²Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

³Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.

⁴Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.

⁵Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

⁶Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!

⁷Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ⁸ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meribánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ⁹ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.

¹⁰Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.

¹¹Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

Szeretett Testvérek!

Ebben a zsoltárban mindannyian észrevettük, kétszer, nagyon markánsan, nagyon erősen szólal meg az, hogy „Jöjjetek…!; Jöjjetek…!”.

És valóban, sokféle hívás ér bennünket, most, az ünnep után, amikor visszazökken sok mindenki a hétköznapokba: a napi munkába, a napi menetbe, a napi robotba, a munkahelyre, amikor sok minden másra is jobban odafigyelünk, mint ahogy itt figyeltünk volna, ezekben az ünnepi napokban. Nos, nagyon sok hívás fog feléd szólni, hogy „jöjjetek…!”.  Legyen ez politikai – különösen, ahogy a választások közelednek –, az üzleti élet hívásai, és mindenféle más. Az ünnep után ez fölerősödik.

Akkor most mit kezdjünk ezzel a zsoltárral? Mit segíthet nekünk ez a zsoltár? Ez a kettős hívás, hogy „Jöjjetek…!”, ez érdemes, hogy egy kicsit elgondolkoztasson bennünket. Először is: miért? Először örvendezésre hív, ujjongásra hív a zsoltár. Örvendezésre, ujjongásra – akkor is, amikor nincs ünnep. Örvendezésre, ujjongásra – akkor is, amikor nem karácsony van, hanem hétköznapok vannak, néha kicsit mókuskerékszerű életek. „Jöjjetek…!” – szól a hívás –, de nem csupán ünnepnapon, hanem mindig. „Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” És mi az indoklás? Az indoklás az: „Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.”

Minden isten fölött. A zsoltáros nem vitatkozik azzal, hogy vannak-e istenek? Ahogy Pál apostol is az egyik helyen nem vitatkozik, hogy vannak-e. Sok mindenki sok mindent istennek nevez. Nem vitatkozik. A zsoltár egyszerűen kijelenti, hogy az Úr mindegyiknél nagyobb. Mi csinálhatunk bálványokat, a világ gyárthatja magának az isteneket, meg megdöntheti, leboríthatja őket, ahogy a nagy arany állószobor ledőlt, úgy sok más nagy szobor ledőlt már. Isten Úr mindenek fölött. Egyszerűen azért, mert Ő a teremtő. Mindazok, amelyek hatalomra törtek, fölöttünk akartak uralkodni, azok nem teremtők. Vagyis megmaradhat a mi ujjongásunk, és jogos ez a hívás a hétköznapokra vonatkozóan is, mert az istenek fölött nagy király marad az Úr – még akkor is, hogyha az ünnepek után ez nem szokott annyira a szemünk előtt lenni.

Aztán megismétlődik a hívás, hogy „jöjjetek”. Miért? „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!” Ahogy az első hívásnál nagyon hangsúlyosan örvendezzünk, ujjongjunk, hálaadást mondjunk, addig ez a második hívás már az abszolút hódolat jele: leborulni, lehajolni, térdre esni, elismerni, hogy az Úr minden isten fölött van, hogy nagyobb Úr. Az indoklás így hangzik: azért boruljunk le az Úr előtt, bármi és bárki is igényelné majd a hódolatunkat, mert „Ő a mi Istenünk, mert legelőjének népe, nyájának tagjai vagyunk, kezében lévő nyáj vagyunk.” Ünnepek után is, akkor is, amikor az adott környezetben talán nem sok keresztyén lesz körülöttünk. Amikor nem együtt tudjuk több százan vagy néhány tucatnyian mondani az éneket. Az Úr előtt hódolni: ez megvéd bennünket. Megvéd mindattól, ami a zsoltár második felében van: a pusztai vándorlás megkeményedett szívű népére utal. Megvéd minden ilyentől, hogyha megvan az Úr előtti folyamatos hódolatunk, a Benne való örvendezésünk. Jöjjetek örvendezni, jöjjetek hódolni! Csak az Úr előtt. Maradjon ez az életprogram, maradjon ez az ének életprogram, maradjon ez a hódolat életprogram, gyakorlat a hétköznapokban is, a következő esztendő napjaiban is. Sok minden felől jönnek majd a hívások: jöjjetek, jöjjetek! Maradjon a szívünkben az, ami a zsoltárban van: jöjjetek az Úr előtt hódolni, Benne és Általa örvendezni.

Jöjjetek, imádkozzunk!

Hálát adunk az ünnepért mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy a hétköznapok taposómalmából, a hétköznapok fáradságaiból, a hétköznapok szürkeségéből, bűneiből, monotóniájából megállítottál! Hálát adunk, hogy újra fölemelted tekintetünket, hogy még inkább magasztalhattunk Téged! Láttuk üdvözítő terved nagy eseményeit. Hálát adunk a testvéri találkozásért, a gyülekezetért, köszönjük az Úrvacsorát, az Igét, az énekszót! Köszönjük az örvendezés alkalmát! Köszönjük a családi találkozásokat! Köszönjük mindazt, ami által az ünnep másabb volt és fölemelt bennünket, és köszönjük most hívó szavadat, hogy amikor jönnek majd a többi napok, amikor felénk fölerősödik a világ hívása, amikor közöttük ott élünk, akkor újra és újra tudjunk Benned örvendezni, Előtted hódolni! Segíts bennünket, hogy minden hívás közepette a legerősebb hívás megmaradjon a mi számunkra: a Te szavad, a Te szereteted, és ez vezéreljen! Ez legyen életprogram a lassan közelgő, reménység szerint Tőled megkapható új esztendőben! Urunk, szeretnénk Benned, Általad örvendezni. Vezess bennünket ezen az úton, hogy Téged magasztaljunk! Ámen!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a Te neved;

jöjjön el a Te országod;

legyen meg a Te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket

add meg nekünk ma.

És bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.

Ámen!

Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |