| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Az árnyaltabb emlékezés áldásai

Zsoltárok könyve 63. fejezet 1-9.

„Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam és dicsér a szám.

Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.”

Imádkozzunk…

„Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy összehívtál bennünket, hogy a Te nevedet magasztaljuk! Köszönjük, hogy összehívtál bennünket, hogy végigtekintsünk az elmúlt esztendőnkön! Áldjuk a Te nevedet, és segíts bennünket, hogy ne felejtsük el, mennyi jót tettél velünk! Köszönjük mindazt, amit adtál nekünk az elmúlt esztendőben! Köszönjük mindazt a segítséget, amit nyújtottál nekünk testi-lelki szükségeinkben! Köszönjük mindazt a támogatást, vigasztalást, amit Igédből meríthettünk, és köszönjük, hogy Te voltál velünk, és Te vagy velünk most is. Köszönjük az elmúlt napok üzenetét is, a karácsonyi evangéliumot, amikor különösképpen érezhettük és megláthattuk, hogy velünk az Isten a testté lett Úr Jézus Krisztusban! Áldunk Téged Istenünk, mert a Te szereteted valóban az életnél is jobb! Téged dicsőítünk egészségben, betegségben, Téged dicsőítünk még akkor is, hogyha rossz napokat is kellett látnunk az elmúlt esztendőben, mert élhettünk, és tudjuk, hogy Te velünk voltál a nehéz helyzetekben is. Köszönjük neked Urunk mindazt, ami örömet jelentett a mi számunkra, és segít bennünket, hogy ebből táplálkozzunk továbbra is! Szentlélek Istenünk, kérünk Téged, add értenünk az Úr üzenetét, add értenünk a Te Igédet, és add, hogy engedelmes szívvel meg is cselekedjük mindazt, amit Te kívánsz tőlünk! Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket!

Ámen

Lukács evangéliuma 5. fejezet 1-11.

„Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.

Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.

Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;

ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”

A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek;

de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.”

Kedves Testvérem!

Bizonyára egy kicsit már gondolkoztál azon, hogy milyen is volt 2009 meghatározó élménye a te számodra. Mi volt az az élmény, ami mintegy fémjelzi ezt a lassan elmúló esztendőt. Lehet, hogy eredménytelenség, lehet, hogy veszteglés, lehet, hogy anyagilag, lelkileg mélyebbre kerültél. Talán az egészségben fordult be nem várt fordulat. Eredménytelenség? Veszteség? Talán családban, talán valakitől el kellett búcsúzni? Vagy talán csalódás volt a meghatározó élmény? Vagy valamifajta testi-lelki fájdalom? Milyen volt 2009, vagy mi volt 2009 meghatározó eseménye, élménye a te számodra? Az Úr közelsége? Még jobban megismerted Őt? Még inkább követted? Még inkább bíztál benne? Mi volt, milyen volt az az esemény vagy eseménysor, ami meghatározó volt számodra 2009-ben, ami leghamarabb vagy legtöbbször eszedbe fog jutni? Talán a gyarapodás valamilyen formája akár a családban, akár anyagilag, lelkileg, vagy a gyülekezet közösségében? A gyarapodás, az előbbre jutás? Mi volt? Mert nagyon sokféle esemény történt e 365 nap alatt is, és mindenre nem tudunk emlékezni. Még ha a naptárt elővesszük, akkor is: „jéé, tényleg, ez is az idén volt!” Mert már el is felejtettük. Bizonyos dolgokon pedig még akkor is gondolkozni kellene, hogyha a naptárt elővesszük, és ott egy-két szó fel van jegyezve; „Mi is volt ez?” – mert annyira jelentéktelenné vált, annyira elhomályosult már. De bizonyára van néhány olyan mozzanat, ami különösképpen megmaradt a nagyon sok esemény közül, ami velünk történt, vagy aminek részesei voltunk.

A mai újszövetségi Igében – amit itt az előbb olvastunk, hallottunk – az eseménysorból három különböző élményt, három különböző hangsúlyt vehettünk észre. Ennél nyilván több is van, most hármat szeretnék előhozni. Az első röviden így volt olvasható: „a part mentén vesztegelt” két hajó. Vesztegelt. Ott, a part mentén. Már nincs rájuk szükség, eddig se sok hasznuk volt, legalábbis itt az utóbbi órákban, hiszen nem fogtak semmit. Ott vesztegelt; már kiszálltak belőle a hajósok, a halászok, már kötelességszerűen mosogatták a hálóikat, rendezgették, hajtogatták, úgy, ahogy azt mindennap a halászat után tették, ahogy ezt nap mint nap. Csak mennyire más dolog akkor, amikor szép nagy fogás után kell rendezni az eszközöket, mennyivel másképp teszi az ember ezt akkor, amikor eredmény volt, és a hozzá használatos eszközöket kell elrendezni, és milyen más az eredménytelenség idején fáradtan, csalódottan, üres kézzel, üres zsebbel összerendezni az eszközöket.

Nos, ott vesztegelt két hajó. Nem történik semmi, nem használja most senki ezeket a hajókat. Akik használták, azok csöndben, fáradtan, rutinszerűen a hálókat rendezgetik. Pedig profik voltak, akik használták. Pedig Péter és a többiek régóta halászok voltak, jól ismerték a Genezáret-tavát, jól ismerték a vízjárást, a haljárást, de most csalódottak, fáradtak. Lezárult egy szakasz, és ez a szakasz most eredménytelen volt. Ez a szakasz most mintha üresjárat lett volna, minthogyha nem történt volna semmi. Mit eszik holnap a család? Mit viszünk a piacra eladni? Mi lesz? A tartalékok fogynak és most eredménytelen volt a halászat. Hol van az isteni gondviselés? Hát, ha van Isten, mi pedig dolgoztunk, atyait, mindent beleadtunk, az egész tudásunkat beleadtuk – hát az Isten nem áldja meg a kezünk munkáját? Hát mi szorgalmasan dolgoztunk… hol van akkor, amit hallottunk róla, amit máskor talán tapasztaltunk is, amiről atyáink is beszéltek… hol van az Isten gondviselése, hol van az Isten áldása? Lehet, hogy 2009-ben, most így az esztendő vége felé vannak, akik egy kicsit úgy érzik, az ő életük is ilyen part mentén veszteglő hajó volt. Nem nagy szükség volt rá a családnak, a társadalomnak, a munkaerőpiacon nem nagyon kellett a munkája és tudása. Lehet, hogy csalódtál, lehet, hogy úgy érzed, te sok mindent megtettél, és mégis szinte eredménytelen, mégsem jött az a gyümölcs, amit reméltél. Lehet, hogy sokunkban van ilyenfajta csalódás, akár munkára gondolunk, akár a gazdasági helyzetre, akár az ország helyzetére, akár arra a légkörre, ahova süllyedt nemzetünk: mintha vesztegelne minden.

Ott, a part mellett az emberek már oda se néznek, hálóikkal foglalatoskodnak. Lehet, hogy személy szerint így érzed, lehet, hogy egy kicsit így érezhetjük magunkat, hogy lemaradtunk, kimaradtunk, kimaradtunk a gazdasági fősodorból, éllovasból lemaradtunk, már csak ott veszteglünk… hát „vagyunk”, de nem sok haszna van, hogy vagyunk. Hol volt az Isten áldása? Hol volt az Isten áldása Magyarországon 2009-ben? Hol volt az Isten áldása életedben, családodban, gyülekezetünkben? Fáradtan mossuk a hálókat? Mert azt meg muszáj! El kell rendezni a dolgokat. A hajó ott vesztegel, kikötöttük, egy darabig nem lesz rá szükség, nem sok haszna volt. Pedig – mert lehet, hogy így érezzük, vagy vannak, akik így érzik – 2009-ben ennél lényegesebb dolgok is történtek. A valóság ennél több. De az egyik kép így fogalmazható meg, az egyik élmény így fogalmazható meg: a part mentén vesztegelt két hajó, és eredménytelen munka után hálókat rendezgetnek csendesen.

A 236. dicséretből keressük ki és énekeljük az első 5 verset!

Vesztegelt a hajó. A semmi után, az eredménytelen munka után a hálókat rendezgetik. De ennél sokkal több és nagyobb dolog történt! Hiszen ahogy olvassuk, Jézus ott járt; ott van az Úr, és ott megállt az Úr. Sokkal-sokkal nagyobb dolog történt, mint csupán annyi, hogy vesztegelt a két hajó; nincs rájuk szükség, eredménytelen volt, elég volt, belefáradtunk: hol az Isten? Az Úr ott van. Ott van. A halászok már kiszálltak a hajókból, otthagyták vesztegelni, az Úr pedig „beszáll az egyik hajóba”! Az egyikbe beszáll. Az ember lemond, abbahagyja, és az Úr pedig cselekedni kezd. Valami egészen fantasztikus dolog történik. A felesleges hajó, a veszteglésre ítélt hajó – „ma már nem lesz rá szükség, lehet, hogy holnap se jövünk ki, mert úgy elment a kedvünk ettől az eredménytelen halászástól” –, nos a felesleges hajó szószékké válik, az Úr beszáll ebbe a hajóba, amiből csak kiszállni tudtak megfáradtan, lehangoltan az emberek. Istenfélők voltak ezek az emberek, de most kiszállnak, felesleges most már ez a hajó. Eltehetjük a hálókat is, majd holnap vagy holnapután talán… talán újra megpróbáljuk, mert mi mást tehetnénk? Kiszálltak, abbahagyták, lemondtak – az Úr beszáll, és elkezd valamit.

Mi volt 2009-ben a meghatározó élmény? Milyen volt a meghatározó élmény, az esztendőt meghatározó élmény a te életedben? Lehet, hogy kiszálltál bizonyos dolgokból, lehet, hogy lemondtál bizonyos dolgokról, lehet, hogy azt mondtad, hogy hadd vesztegeljen ott, erre már nincs szükség, elég volt; vagy pedig az, hogy észrevetted, hogy sokkal több minden történik, sokkal több minden történt, mert az Úr ott van. Ott van, ismeri a küszködő, vergődő tanítványokat, ismeri a küszködő, vergődő életünket, ismeri eredménytelenségeinket, kudarcainkat is, ismeri, amikor már csak összehajtogatjuk az eszközöket, és azt mondjuk: elég volt, menjünk aludni! Ezek a csalódott halászok, akik kötelességszerűen a hálókat összehajtogatják, ezek akarták, nem akarták, hallaniuk kellett, hogy történik valami. Az Úr beszáll az általuk elhagyott csónakba. Az Úr tanít. Egészen kedves, ahogy leírja itt az evangélista: Jézus „beszállt… leült, és a hajóból tanította a sokaságot”. Szinte beszélgettek, szinte családias az egész. Ezek a halászok kellett, hogy hallják, ahogy ott Jézus beszélt. Még nem azt olvassuk, hogy Jézus azonnal őhozzájuk szólt, azt olvassuk, Jézus leült a halászok által elhagyott hajóba, és abból beszélt a parton, mintegy a lelátón, az amfiteátrumban ott lévő sokaságnak, és ezek a halászok, akik elhagyták a hajót, akik megfáradtak, akiknek a legutolsó élményük inkább a csalódás volt, ezek is kénytelenek hallani, mert a víz viszi a hangot. Kénytelenek hallani, hogy Jézus tanít. Hogy mit tanított Jézus, ezt nem tudjuk, ezt nem mondja el az evangélista. Azt azonban elmondja, amikor megszólítja őket. Amikor személy szerint megszólítja Pétert. Ezt már följegyzi az evangélista.

Megszólít az Úr! Személyesen megszólít az Úr! Vajon 2009-ben nem ez volt a meghatározó, nem ez kell, hogy legyen a meghatározó élmény? Mert valószínűleg van egy-két hajó a te életedben is, amit úgy egy időre félretettél: erre most nincs szükség, ezzel most nem sokra megyünk. Talán még magad is úgy érzed, hogy téged is úgy valahol a part szélen otthagytak. Biztos, hogy ez a legfontosabb? Nem az a legfontosabb, hogy ott van az Úr, és az Úr nem csak úgy általában tanít, hanem személyesen téged is megszólított? És Péter kénytelen visszamenni az eredménytelenség vizeire. Kénytelen visszamenni, nem mer nemet mondani. Bár a rutinját, a tapasztalatát azért meglebegteti: „Uram, semmit sem fogtunk – egyébként is a halászás éjszakai ideje, a kedvező itteni idő elmúlt; ha akkor és mi nem tudtunk, hát akkor most minek? –, de a Te szavadra mégis kivetem a hálókat”. A Te szavadra mégis!

Vajon később, mire emlékezhetett Péter, és a többiek? Valószínűleg arra nem, hogy Jézus még mit mondott… tudniillik, hogy tanította a sokaságot. De arra biztos, amikor azt mondta, hogy „evezz a mélyre…!” – Menjünk vissza a vizekre, menjünk! Én, az Úr itt vagyok, velem gyere vissza a vizekre! – ezt biztos nem felejtette el.

Vajon 2009-ben nem ez volt a legfontosabb: Visszamenni a vizekre, visszamenni a megszokott helyre, visszamenni az eredménytelenség helyére? Igen, de immáron az Úrral, mert az Úr közelsége, mert az Úr szava új célt, új értelmet ad az életünknek. A körülmények nem változtak, a hajók még üresek, sőt, az egyik még mindig ott vesztegel, hiszen az egyikbe szállt be Jézus, a másik az ott volt. Jézus nem ment oda az üres kezű, csalódott tanítványokhoz egy óriási hálóval: „idenézzetek, itt a hal, ti nem értettek hozzá!”; hanem azt mondja, hogy vissza: „evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat!”.

Igen, az Úr közelsége, az a legfontosabb. Lehet sokféle más élményünk, tapasztalatunk, amin keresztül kellett menni, annak egy része kicsit kétségbeejtő, kicsit fájdalmas is lehet, talán csalódás is lehet, de a hívő ember számára a legfontosabb az, hogy az Úr ott van, és 2009-ben is itt volt, és szólt, tanított, és személyesen is megszólított.

Énekeljük a 165. dicséretünk 1. valamint 5.-6. versét!

Vesztegelt két hajó, de az Úr is ott van, és szól, és személyesen is megszólít! Ebből az eseménysorból, amit leír itt az evangélista, a harmadik mozzanat, ami számomra fontos lett, azt így fogalmaztam meg: az Úrnak engedelmeskedve nagyszerű dolgok történnek! Az Úrnak engedelmeskedve nagyszerű dolgok történnek, mert ha mi mindig a kedvező körülményekre várnánk, akkor semmit sem csinálnánk, akkor tétlenek lennénk; a hajók ott maradnának, addig csapdosná a szél, a víz a parthoz, meg addig telne az idő, hogy tönkremennének. Ha mi a körülményeket nézzük, akkor az tétlenségre kárhoztat majd bennünket. „De a Te szavadra mégis – mondja Péter – kivetem a hálót” –, és nagy tömeg hal került a hálóba. Igen, ez, ami nagyon fontos, hogy az Úr szavának engedelmeskedve történnek nagy dolgok.

2009-ben mi volt a meghatározó? Vajon ez? Hát az a hal, amit akkor fogtak, és amit, a másik hajót is segítségül hívva nagy nehezen beleraktak, és jól tele lett, hát azért mi volt az, az egész évi fogásukhoz képest? Nem az volt a nagy benne, hogy onnan kezdve nyugdíjas korukig egyetlenegyszer nem kellett halászni. Mert „nagy tömegnek” mondja ugyan az Ige, na de hát két kis halászbárkányi volt; és ők nap mint nap kimentek halászni. Nem annyi hal volt, hogy soha többet nem kell halászni; hanem abban a helyzetben, amikor már ott vesztegelt a hajó… – összehajtogatjuk a hálót – elég volt Uram, nem fogtunk semmit –, amikor emberileg minden hiábavalónak látszik, abban a helyzetben kiderült, hogy az Úr szavára mégis történik valami.

Mégis. Igen, az engedelmesség által nagyszerű dolgok történhetnek, és a Szent közelségében pedig fölismerjük, hogy kik vagyunk mi. Péter fölismeri, kicsit bután úgy gondolja, ennek az a megoldása, hogy: „Menj el Uram – Te, a szent, mert bizony –, én bűnös ember vagyok”. De nem az Úrnak kell elmennie, hanem nekünk kell megváltoznunk. Nem a Szentnek kell távoznia, hanem nekünk kell az Úr szolgálatába állni. Ez lesz az igazi változás, ez lesz az igazi nagy élmény, ez lesz az, ami meghatározó lesz utána, mert ahol az Úr vezethet, ott a körülmények ellenére is nagyszerű dolgok történhetnek. Amikor évet értékelnek, és sokan, sokféleképpen megteszik, vajon hívő emberként nem ezt kellene nekünk nagyon felerősíteni magunkban is, közösségünkben is, és mások felé is? Ne azt, amivel kezdtem: „ott vesztegelt a két hajó”. Ne ezt a panaszkodást, sopánkodást, csalódás érzését, hanem azt, hogy az Úr itt van. A mai Magyarországon is, a mai Debrecenben is, hogy mi megtapasztaltuk 2009-ben, hogyha bármilyen kicsi dologban engedtünk az Úrnak, akkor abból nagyszerű dolgok történtek, és hogy ez a jövő!

Szeretett Testvérek! 2009-ben melyik volt a meghatározó tapasztalatunk? Melyikről fogunk beszélni? Az az élmény, hogy még mindig vesztegel – még talán évekig – életünk kis hajója? Vagy arról fogunk beszélni, hogy “igen, ilyen körülmények is vannak, de az Úr itt van!”. Vagy még inkább arról, hogy amikor az Úrnak engedtünk, akkor milyen nagy dolgokat cselekedett az Úr! Ha mégis a veszteglés és az eredménytelenség lenne a meghatározó, akkor viszont végig kell gondolnunk, miben kell nekünk változni.

2009-ben mi a meghatározó tapasztalat? Remélem, hogy az, hogy nemcsak a körülményeket lehet, kell látni, hanem a körülmények között, a körülményekben jelenlévő Urat, aki ott, a Genezáret partján ott van. Aki ott áll, miközben csak a hálókat bogozgatják, és lefele néznek ezek a megfáradt hajósok és halászok. Ne csak a körülményeket, hanem magát az Urat is lássuk! Vegyük komolyan, hogy nemcsak jelen van az Úr, hanem az Úrnak van számunkra is mondanivalója. Vegyük komolyan azt, amit nekünk mondott 2009-ben, közösségileg is – ahogy ott a sokaságot tanította –, és ahogy személyesen is megszólít. Vegyük komolyan, mert biztos, hogy mondott valamit az Úr mindannyiunknak. És akkor, ha ezt komolyan vesszük, mint meghatározó élményét ennek a lassan elmúló esztendőnek, akkor az engedelmességre kapott áldásokat is észre fogjuk venni, mert azok is voltak, biztos, hogy voltak! Az engedelmességre áldást ad az Úr, és hogyha ezt fölismertük, az Úr jelenlétét fölismertük életünkben, akkor merjük magasztalni az Urat! Merjünk hálát adni neki, ha van miért, örvendezni!

Szeretett Testvérek! Az igehirdetésnek is ezt a címet adtam, „Az árnyaltabb emlékezés áldásai”, mert itt most három képet villantottam föl: a veszteglést, az Úr jelenlétét, és az engedelmességet. Mindegyiket látnunk kell, mert ha csak a veszteglést látjuk és a többit nem, abból letargia lesz. Ha csak az Urat látjuk, és „Uram, Uram!”, – de semmi engedelmesség nincs, megint nagy baj van. Ha pedig csak az engedelmességre kapott áldásokat látjuk, akkor nagyon elszállhatunk, a végén meg el is bízhatjuk magunkat. De ha így együtt látjuk a dolgokat, akkor ez az árnyaltabb emlékezés és elemzés segíthet abban, hogy 2009-ből az Úr megadja, 2010-be, az új esztendőbe megerősödve lépünk át, hiszen ez a fáradt kis csapat azt kapja: „Emberhalászok lesztek!”. Az előbb kiderült, hogy még halat sem tudnak néha fogni, még a profik abban is sokszor ügyetlenek, és most azt mondja az Úr, hogy egy sokkal nehezebbet, „emberhalász” feladatot kaptok. Lássuk így mi is az esztendőt, ne álljunk be a csak sopánkodók csapatába, de ne álljunk be a kegyes, üres szólamokat mondogatók közé se, és ne álljunk be a vallási fanatikusok közé se, hanem így árnyaltan együtt lássuk, és akkor valóban megerősödünk, mert lesz feladatunk 2010-ben.

Most egy kicsit csendesedjünk el magunkban, és személyesen magunkban gondoljuk végig!

Hálát adunk Istenünk a nekünk ajándékozott lehetőségekért, alkalmakért a jó cselekvésére! Hálát adunk az erőért, gondviselésed számtalan jeléért! Köszönjük neked útmutató szavadat, bátorító, vigasztaló Igédet! Hálát adunk a kegyelemért, a lelki megújulásért! Magasztalunk Téged megtérésekért! Köszönjük mindazt, amit a gyülekezet közösségében is áldásul vehettünk! Hálát adunk szeretteinkért, köszönjük, hogy közöttük, velük lehettünk ebben az esztendőben is, és hálát adunk neked, hogy Te mindig közel voltál! Akkor is közel voltál, amikor mi úgy éreztük, hogy eredménytelen életünk egyik-másik szakasza, napja vagy hónapja. Közel voltál akkor is, amikor mi úgy éreztük, hogy egyedül maradtunk. Bocsásd meg kishitűségeinket! Bocsásd meg megfáradásunkat, amikor csak magunkra néztünk, amikor csak az üres hálókat láttuk, amikor eredménytelenséget láttunk! De bocsásd meg mulasztásainkat is, személyes és közösségi vétkeinket is! Segíts, hogy ne csak az egyes részletekre nézzünk, hanem a folyamatokat, az összefüggéseket is lássuk! Segíts, hogy ne csak emberek tetteire tekintsünk, hanem a Te cselekedeteidet is vegyük észre! Segíts, hogy tanuljunk 2009 eseményeiből, és segíts, hogy az engedelmességben megerősödve kezdhessük el az új esztendőt! Mindenért neked adunk hálát, örömökért és életünket megpróbáló, formáló nehézségekért, küzdelmekért is, és mindenért Téged dicsőítünk és magasztalunk! Kérünk, ahogy együtt énekeltük: vezess bennünket végig a Te utadon! Ámen!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a Te neved;

jöjjön el a Te országod;

legyen meg a Te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket

add meg nekünk ma.

És bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.

Ámen!

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által! Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |