| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Készítsétek az Úr útját!

Textus: Mk 1,1-8

 ¹Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, ²amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: "Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat;  ³kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"  ⁴Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. ⁵Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében. ⁶János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet,  ⁷és ezt hirdette: "Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. ⁸Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni."

Kedves Testvéreim!

Teljesen kézenfekvőnek tűnik, hogy egy evangéliumnak Jézus Krisztus születésével kell kezdődnie. Így van ez Máténál, ahol ismerős karácsonyi szereplőkkel találkozunk, mindenekelőtt Máriával és Józseffel, aztán a Józsefnek megjelenő angyallal és a csillagot követő napkeleti bölcsekkel. Lukács is azzal kezdi evangéliumát, hogy nagyon részletesen beszámol Jézus születésének történetéről, tőle tudunk a pásztorok látogatásáról, az angyalok énekéről. Aztán ott van János, aki a maga elvont teológiai fogalmaival beszéli el ugyanezt, és adja hírül evangéliumának elején, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakott.

Márk kilóg a sorból. Nála nincs születéstörténet, nincsenek napkeleti bölcsek, sem pásztorok, vagy angyalok, de még a Jánoséhoz hasonló megfogalmazásban sem találkozunk az inkarnáció, a testet öltés nagy és csodás eseményével. Talán Márk nem is ismerte azt a hagyományt, amely a gyermek Jézusról szól, mégis fontosnak tartja, hogy Jézus fellépésének legyen valami előzménye. Mert ha nem is ír Jézus születésének a történetéről, nem lehet előzmények nélkül, felvezetés és előkészítés nélkül írni Jézus földi életéről.

Márk ezért így kezdi evangéliumát: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: "Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat;  kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"

Az előzmény, amit Márk is olyan fontosnak tart a próféciákban gyökerezik. Előkészületről van szó. Arról mindenekelőtt, hogy az Úr érkezésére, az Isten közeledésére készülni kell. Márk az Ószövetséget idézi, egyrészt Malakiás könyvét, aki egy közelebbről meg nem nevezett követről beszél, aki utat készít az Úrnak, aztán Ézsaiás könyvéből teszi hozzá a mindenkinek szóló felhívást: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

Kedves Testvéreim! Tegyük fel a kérdést: Mit jelent ez az útkészítés? Hogyan kell történnie? Mit akart üzenni Isten a próféták által? Ezekre a mindenkiben felmerülő kérdésekre ad választ az evangélium, amikor a próféciák konkréttá válnak. Az idézet után Keresztelő Jánossal találkozunk. „Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.” Íme a követ, aki készíti az Úr útját. Mégpedig megtérésre hívással és bűnbánatra hívással.

Mielőtt még elhangozna az Isteni szóztat: „Te vagy az én szeretett Fiam”, mielőtt még hirdettetne a Jézus evangéliuma: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa”, előtte még meg kell hallanunk János igehirdetését is, amely rámutat alkalmatlanságunkra, bűneinkre, rámutat arra, hogy olyan távol vagyunk az Istentől, hogy már neki kell közeledni mihozzánk. János prédikációja útkészítő igehirdetés, abban az értelemben, hogy még mielőtt elhangozna a bűnbocsánat, mielőtt megjelenne a testet öltött Kegyelem, meg kell történnie az igaz bűnbánatnak.

Erre hív bennünket ma az Ige, erre ad lehetőséget ez a mostani alkalom, hogy egy a bűneit valóban felismerő, és amiatt komolyan bánkódó közösség felé hangozhasson el a karácsonyi örömhír.

„Jól készítsétek útát a vendég már közel, mi néki gyűlölt s utált azt mind vessétek el.”– hangzik a jól ismert adventi dicséretünk egyik éneksora. Vagyis az útkészítés ma azt jelenti: felismerni, és elhárítani akarni azokat az akadályokat, melyek köztem és a felém közeledni kívánó Isten között vannak. A meg nem vallott, a takargatott, a nem néven nevezett bűnök ugyanis mind-mind akadályokat képeznek az Isten-ember kapcsolatban, azon a bizonyos úton. Az Úr útján, az evangélium útján, a bűnbocsánat útján.

Mert legjobb az egyenes út– mondjuk, amikor a dolgok elintézésének becsületes, tiszta módjára akarunk buzdítani valakit. Az Istennel való kapcsolatunkban is törekedhetünk az egyenességre, amikor nem teszünk fölösleges kanyarokat, hanem őszinte bűnbánattal állunk meg Isten előtt.

Ezért hívta János is bűnvallásra Izráel népét. Ezt olvassuk: „Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében.” Azt látjuk, hogy embertömegek indulnak bűnvallásra. Júdea egész vidéke, a jeruzsálemiek mind megszólítottnak érzik magukat, és szükségét érzik a megtisztulásnak. Mert ha tényleg érkezik az, aki Szentlélekkel fog majd keresztelni, akkor nem lehet őt felkészületlenül várni.

Érdekes, hogy Jézus születéstörténetében csak néhány szereplő jelenik meg a jászolnál. Márknál pedig tömegekről van szó, akik kimennek Jánoshoz és megkeresztelkednek a bűnvallást követően. Szomorú látni azt, hogy ma ez éppen fordítva szokott történni. Az embertömegek nem a bűnbánatra mozdulnak, hanem csak az ünnepi örömre. Hányan érzik fontosnak a bűnbánatot, és hányan gondolják, hogy nekik csak Szenteste kell majd templomba menni? Ne csak az ünnep külső szépségének előkészítésével, vagy más örömforrások hajhászásával töltsük az ünnep előtti napokat, hanem tartsunk bűnbánatot. „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” – szólít meg bennünket ma a prófétai Ige.

Keresztelő János nemcsak felszólít a bűnvallásra, hanem maga is elismeri: nem vagyok méltó. János önmagán szemlélteti az Érkező nagyságát. Ez kell, hogy legyen az Isten kegyelmével találkozó, vagy találkozni készülő ember felismerése: Nem vagyok méltó. Ezt mondja a kapernaumi százados is: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj…” Ezt vallja meg a hazatérő tékozló fiú is: „nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”

János jól tudja, hogy az Érkező nagyságához képest senki és semmi minden teremtett lélek, és méltatlanok vagyunk még a legalantasabb rabszolgamunkára is, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjuk.

János tudja már azt is, hogy Jézus Krisztusban olyan ajándékot kapunk az Istentől, amit nem édemeltünk ki, nem érdemlünk meg. Mert a Mikulás, vagy világibb nevén a Télapó csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, akik tényleg megérdemlik. Az Isten azonban mindenkinek, az egész világnak adta Fiát, hogy méltatatlan voltunk ellenére a megváltás ajándékát adja. És aki ezt nem ismeri fel, az nem érti a karácsony lényegét.

Egy ismeretlen költő Advent c. verse jól érzékelteti, hogy magát sokszor hibátlannak és tévedhetetlennek tartó ember hogyan viszonyul a közeledő Úrhoz. A költő így fogalmaz:

Sokszor így várja a világ az érkező Istent. Valaki jön, de Te nem veszed észre, mert annyi minden akadály van az úton. Készítsétek az Úr útját, vizsgáljátok meg magatokat. Mert „Amíg csak jön, mindig megváltozhatsz!” - mondják a vers befejező szavai. Sőt a Szentírás ennél sokkal keményebben fogalmaz: Mivel jön, változz meg!

Mivel érkezik az Úr, változz meg, tarts önvizsgálatot, bánd meg bűneidet. Ahogyan Titusz levelében olvashatjuk a tanítást: „megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.”

Kedves Testvéreim!

Az „utánam jön” ígérete, Márk evangéliumának boldog adventi ígérete, Keresztelő János igehirdetésének és feladatának lényege, de tartozik hozzá az elmaradhatatlan önvizsgálat: nem vagyok méltó.

Legyen példa előttünk Keresztelő János alázatossága, a jeruzsálemiek bűnvallása, és így legyen az a mai alkalom az útkészítésünk része. Legyen helye az adventünkben a bűnbánatnak és az önvizsgálatnak is. Közeledjünk úgy a betlehemi jászolhoz, hogy közben tudjuk: nem vagyunk méltók arra, amit Krisztusban kaptunk, nem érdemeltük ki azt, amit Isten tett értünk karácsonykor. Közeledjünk úgy az úrasztalához, hogy komolyan bánjuk bűneinket. Közeledjünk karácsonykor úgy egymáshoz is, hogy nem tartjuk különbnek magunkat. Aki így is készül a karácsonyra, így készíti mindenkor az Úr útját, annak ünnepét még nagyobb világossággal és örömmel töltheti majd el az evangélium, hogy: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek...” ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |