| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szeretetünk forrása

Efézusi levél 5. fejezet 21-33. vers

²¹Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

²²Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak;

²³mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.

²⁴De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.

²⁵Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte,

²⁶hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje,

²⁷így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.

²⁸Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti.

²⁹Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat,

³⁰minthogy tagjai vagyunk testének.

³¹„A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”

³²Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.

³³De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy még tart a kegyelmi idő, hogy a mai nap is színed elé járulhatunk, hogy napjainkat a mai nappal is megtoldottad. Köszönjük, hogy Te minden embert másnak teremtettél, nincs két egyforma ember, de minden embernek adtad a szeretet lehetőségét, mint az élet fő értelmét. Megvalljuk, szeretet nélkül az ember élete annyit ér, mint mezőn a fű. Kihajt, növekszik, majd elszárad. Az ember földi életéből is csak a szeretet marad meg, ami mások szívében él tovább.

Mennyei Atyánk, hálatelt szívvel köszönjük, a legfőbb példát a szeretetre. Egyszülött Fiadat kereszthalálra adtad bűneink miatt. Köszönjük, hogy az embernek adtál társat, aki kitart mellette jóban, rosszban, és adtál gyerekeket, akiket szerethet, mint a gyülekezet legkisebb alapegységét. Krisztus Urunk, töredelmesen megvalljuk, hogy e szeretet Belőled táplálkozik. Add Urunk, hogy mindnyájan Tereád nézzünk, Téged szeressünk. Ha így teszünk, csak akkor tudunk örülni a mások örömének, és akkor lesz önzetlen és időtálló szeretetünk. Add Urunk, hogy a családon kívül, a nagyobb családot, a hitben társakat is szeressük, egymást, és ne a magunk, hanem Krisztus Urunk mércéjével, és lelkületével mérjünk mindenkit, így minden emberben Krisztus teremtményét lássuk. Ámen.

János evangéliuma 13. fejezet 34-35. vers

„³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Szeretett testvérek!

Hogyha egy idegen helyen járunk, és látunk templomokat – miről ismerhetjük föl, hogy mondjuk ez nagy valószínűséggel egy római katolikus templom? Miről ismerhetjük föl, hogy ez bizonyára egy görög katolikus templom? Miről ismerhetjük föl, hogy nagy valószínűséggel ez egy református templom? Bizonyára tudjuk a választ. Legalábbis a gyülekezetekben általában tudják. Hiszen a tornyokon az évszázadok folyamán kialakult bizonyos szimbólumrendszer, amit elég gyakran használunk, és így egyfajta jelzővé is vált.

És miről lehet Jézus mai tanítványait felismerni? Arról, hogy az autón van egy halacska? Vagy arról, hogy a nyakláncon egy kereszt lóg? Vagy miről lehet fölismerni Jézus tanítványait? Nem a halacskáról. Nem baj, hogyha használjuk. Nem is nyakláncon a keresztről. Nem baj, hogyha használjuk. Hanem Jézus azt mondja: „Arról fogja mindenki megtudni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”. Ha szeretitek egymást.

Először is azt mondja Jézus: egy új parancsolatot ad. Mi az új ebben? Ebben gyakorlatilag azt mondhatjuk, semmi új nincs. A szeretet parancsolata az Ószövetségben is olvasható – nagyon markánsan, és nagyon határozottan. Előtte azonban érdemes a kifejezést – tudniillik, hogy “új” –, egy pillanatra megnéznünk, mert a nyelvek azok különbözőek. Nem mindent tudunk olyan jól lefordítani, hogy teljesen ugyanúgy érzékeljük a jelentését. Itt az evangélium görög szövegében egy olyan kifejezés van, amit mi egyszerűen “új”-nak fordítunk; helyesen egyébként, ami a rendszeresen megújulót jelenti. Könnyebben értjük, ha mondok bibliai példát: az új bort nem töltik régi tömlőbe; vagy: ÚJ esztendő – volt egy előző, és majd lesz egy ÚJ esztendő. Van egy ilyen kifejezés a görög nyelvben. De nem ezt használja itt az evangélium, nem ezzel a szóval van jelölve az új parancsolat, hanem egy másik kifejezése is van az ógörög nyelvnek, ami szintén újat jelent, és mi magyarra így tudjuk lefordítani, hogy ÚJ, de egy kicsit különbözik az előbb említett kifejezéstől. Ez a másik kifejezés a KAIROS, egy olyasmit jelent, hogy megújított. Lényegében ÚJ. Nem egyszerűen csak úgy, hogy elmúlt az esztendő, jön egy új esztendő. Az újbor sem ennyit jelent, hanem megújítottat, lényegében megújulót jelent. Ez egy kicsit több, és gazdagabb jelentés, ami a magyar szavunkban mindkettőt – az automatikusan ismétlődőt, és ilyen értelemben újnak nevezett, és ezt a lényegileg megújítottat – ugyanazzal a szóval tudjuk lefordítani, hogy: új. Ez nem baj, de itt most jó észrevennünk, hogy Jézus ezt az utóbbi kifejezést használja.

Az evangéliumban azt olvassuk, hogy megújított; lényegében új parancsolatot adok nektek. No de hát mi az új? Már Mózes 3. könyvében olvassuk: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Igen, aztán szintén Mózes 3. könyvében, ugyanott, a 19. fejezetben, egy kicsit később még ilyet is olvasunk, hogy „szeressétek a jövevényt – ez már kevésbé ismert –, mint magatokat”. Mint magatokat. Hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Igen, ott van már a Mózesi törvényekben a felebarát szeretetének parancsolata. Más helyeket is idézhetnénk, amit majd maga Jézus is idéz, amikor megkísértették azzal, hogy „Mester, a parancsolatokból melyik a legfontosabb?”. És akkor Jézus a Tízparancsolatból egyet sem emel ki, hanem a lényegét mondja el; idézve az Ószövetséget: „Szeresd az Urat teljes szívedből… – és így tovább – és szeresd felebarátodat, mint magadat”. Tehát ott van már az Ószövetségben is a szeretet parancsolata – akkor mi az új? Nem a megújuló – mondta az Ószövetség is, hát én (Jézus) is mondom nektek. Elmondta már Mózes is, hát elmondom én újra. Jézus a lényegében megújított parancsolatot mondja. Mi a különbség? Nyilvánvaló a különbség. Az Ószövetségi parancsolat, a felebarát szeretetére vonatkozó parancsolat mértéke, mi volt? – Ahogyan önmagamat szeretem, úgy szeressem a felebarátot, sőt még a jövevényt is. Jézus viszont arról beszél, hogy amint én szerettelek titeket. A mértéke radikálisan más. Sokkal magasabb. Az ószövetségi Mózesi törvény parancsolatának se alacsony a mértéke – úgy szeretni a másikat, mint önmagamat –, ez sem alacsony, nehogy félreértsük. Még sokszor itt is leütjük a lécet, keresztyén emberként is. A Jézusi mérce viszont lényegesen másabb, és magasabb. Na de akkor mi lesz, ha még az ószövetségi mércét, lécet is leverjük sokszor a szeretet vonatkozásában?!  Hát még akkor, ha  úgy kell szeretni, ahogy Jézus szeret!

Álljunk meg akkor itt egy picit, és nézzük meg a Biblia szeretetfogalmát. Részben ismerős dolgokat fogok bizonyára mondani, de jó, hogyha összerakjuk. A régi görög nyelvben – ez már sokszor elhangzott – alapjában véve 3 kifejezés van a szeretetre. Ezt sem tudjuk ugyanilyen pontosan egy-egy szóval lefordítani. Ez egyik, amit jól ismerünk: az EROSZ – az erotika többek között valahol innen ered. Ezt használta az ó-görög ember, a régi görög ember, egyébként ez is az Isten ajándéka, de a teológiai nyelvben – vagy mondjam így: a Bibliában – mégsem ezt használják. Ez a kívánás, ez a teremtés rendje szerint van. Ez a megkívánás, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ebben van egy jókora adag önszeretet is.

Aztán van ugye a másik, a felebarát szeretete, amit körülbelül így tudunk lefordítani: szeretlek, mert – ez megbecsülése a másik értékeinek. Szeretlek, mert segítőkész vagy, szeretlek, mert okos vagy, mert csinos vagy, mert ez többek között nekem is jó, meg ugyanakkor megbecsüllek, az értékeidet megbecsülöm.

És van a harmadik, amit nagyon jól ismerünk, gyakran elhangzik: az AGAPE szeretet. Ezt a kifejezést a Szentírás egy-két kivételtől eltekintve mindig Isten szereteténél használja. Mármint amikor az Isten szeret bennünket. Az előzőt, a a felebaráti szeretetet (FILEO), azt az ember–ember kapcsolatra használja. De amikor az Isten irántunk való feltétel nélküli szeretetéről beszél a Biblia, akkor az agape-ról van szó. Mindegyiket ezzel a szóval fordítjuk le, hogy szeretet, pedig radikálisan más az egyik és más a másik. Mi nem is érzékeljük igazán, csak akkor, ha a szövegösszefüggés egyértelműen hangsúlyozza, hogy van különbség az emberből fakadó szeretet és az Isteni szeretet között. Ez az agape-nak nevezett szeretet, ez feltétel nélkül elfogadja a másikat, hogy az majd így mássá lehessen. Nem erőszakkal megváltoztatni akarja, hanem elfogadja feltétel nélkül, hogy mássá lehessen Ez a szeretet, ez kezdeményező szeretet. Megelőlegezett szeretet – ezért mondom, hogy kezdeményező szeretet. Vagyis a bibliai fogalom, amikor szeretetről beszél, és amit itt Jézus is használ, az ez. A bibliai fogalom, amit itt Jézus mond, az nem csupán szimpátia. Az nem csupán egy érzelem a másik ember iránt. Nem is egy kedveskedés a másik ember iránt. Ezek is értékes dolgok, megint félre ne értsük. De nem ezt a kifejezést használja Jézus. Itt valami többről van szó. A bibliai fogalom, a szeretet, az itt alapvetően egy döntésen alapuló indulatot és cselekvést jelent. E mögött egy nagyon komoly döntés van. Ha élesebben fogalmaznánk: a felebaráti szeretetet így szoktuk mondani: szeretlek, mert; az Isten irántunk való szeretetét pedig körülbelül úgy fordíthatnánk le: szeret annak ellenére, hogy milyen vagyok.

A három szeretettel kapcsolatosan egy könyv néhány sora került elém, amiben többek között valaki úton van, és egy kisvárosban egy lakodalomba csöppent be, és a következőt olvassuk – így írja a szerző:

„Az ifjú házasok felvágták a hatalmas tortát. Megint felhangzott az éljenzés. Vélhetően szeretik egymást – gondolkodtam hangosan. – Hát persze, hogy szeretik egymást! – mondta a mellettem ülő úr. – Maga már látott olyat, hogy valakik más okból házasodnak? Petrus a vezetőm, nem hagyta annyiban a dolgot. – A szeretet melyik formájára gondol az úr? Az eros-ra, a fileo-ra, az agapera? Az úr értetlenül bámult.”

Igen, sokszor ez az értetlen bámulás jelzi, hogy nem vagyunk tisztában a szeretettel, a szeretet különböző típusával. Csak olyan szépen hangzik, hogy szeretet!… és ettől kezdve mindenki megolvad, elolvad…! – és nincs szeretet. A bibliai szeretetben tehát nem egyszerűen egy szimpátia, egy érzelem, egy kedveskedés van a másik ember iránt, hanem ez egy nagyon komoly döntés. Egy áldozatot hozó döntés a kezdeményező szeretet – ilyen szeretettel szeret az Isten minket. És amikor Jézus azt mondja, hogy új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, ezt a kifejezést és ezt a fogalmat használja. Nem a felebaráti szeretetet, nem is az eros-t, hanem ezt, ha szabad így mondani, a legmagasabb szintű szeretetet. A tanítványság bizonyítéka tehát ez a szeretet, ez a kezdeményező, annak ellenére való szeretet. És Jézus ezt nemcsak elmondja, hanem az utolsó vacsorán is, apró dolgokban is bizonyítja. Az utolsó vacsorán Júdás kapja Jézustól az első megtisztelő falatot. Noha Jézus tisztában volt azzal, hogy Júdás mit akar tenni. Sőt az egyik evangéliumban egyértelműen arról van szó, hogy menj és tedd meg, ha ezt eldöntötted. Annak ellenére Júdás kapja a megtisztelő falatot, hogy Jézus tisztában van Júdás áruló szándékával. Valljuk be, ha mi egy ilyen helyzetben lennénk, mondjuk egy asztal mellett, és mondjuk, hogy mi merhetnénk, vagy adhatnánk az ennivalót – hát mi az ilyen valakit az asztaltársaságból utolsónak hagynánk. Remélem, adnánk azért neki. De utolsónak hagynánk. A kedvesebbeket, a szimpatikusabbakat, azokat tisztelnénk meg először. És Jézus elsőként Júdásnak adta a falatot. Igen, ez az a szeretet, amely még itt az utolsó pillanatban is, amikor már Júdás eltökélte, hogy ő átáll a másik oldalra – hogy eladja a mesterét, hogy ő kiugrik ebből a dologból –, még ebben a pillanatban is ekkora megtisztelő szeretettel fordul felé, hogy mindezzel elfogadva őt – nem a tetteit, a szándékát, hanem őt –, mássá lehessen. Hátha még megváltozik! Még mindig megadja a lehetőséget neki. Jézus tehát nem egyszerűen csak mondja, és majd a golgotai kereszten is bizonyítja, hanem ott, amikor ezt az új parancsolatot adja tanítványainak, ott azonnal, a vacsora keretében is így cselekszik. Ilyen kezdeményező szeretettel fordul azon tanítvány felé legelőször, aki egész más indulattal volt már iránta. A kezdeményező szeretet a tanítványság bizonyítéka. Mi nagyon sokszor könnyen a szimbólumok mögé bújunk, bizonyos jelképeket, szimbólumokat fölteszünk, használunk, és akkor úgy gondoljuk majd, hogy rendben van minden. Nem a szimbólumokkal van a baj, hanem hogy mi van mögötte. Van-e akkora tartalom, mint amit az kifejez? A gyülekezetben megvalósult kölcsönös szeretet, ez már a hatásához tartozik, mert a tanítványság bizonyítéka az egymás iránt való kezdeményező, megelőlegezett szeretet, de ennek hatása is van. Hatása van, ha ez megvalósul a gyülekezet közösségében, ha ott kölcsönös szeretet van. Ez befelé áldást jelent, kifelé pedig vallás-bizonyságtétel – ha úgy tetszik misszió. Egy neves lelkész kollega írja, az Egyesült Államok egyik óriási gyülekezetének, mega-gyülekezetének a vezetője: „Amikor megkérdeztem a frissen megtérteket, hogy mi vonzotta őket gyülekezetünkbe, még soha senki nem mondta azt, hogy a reformátori teológia, amit vallotok. Vagy a gyönyörű épületeitek”. Ennek a gyülekezetnek egyébként, amelyik egy családból indult körülbelül 30 évvel ezelőtt, tizenegy-két évig már öt-nyolcezres volt a gyülekezet, még nem is volt saját épülete. Úgyhogy senki nem mondta, hogy a gyönyörű épületeitek. De azután sem, amikor már lett. „Vagy senki nem mondta, hogy hát olyan sok programot szerveztek, és ez vonzott ide. Az általános válasz sokkal inkább ez volt: éreztem, csakúgy áradt felém a szeretetteljes lelkület. Ez vonzott ide.” A többi sem megvetendő természetesen, de valahol ez a tapasztalat nagy igazságot fejez ki. Hiszen a mi életünk, a gyülekezeti közösség, a belső közösség élete, az egymás iránt való szeretetünk, az fog vonzani. Leginkább ez vonzza, vagy ennek hiánya taszítja az embereket. Hát ez nagyon szépen hangzik, ez a szeretet – ennek a parancsolata. Föl kell tennünk a kérdést, ami bizonyára már ott van bennünk: honnan lesz ehhez erőnk? Mert ha őszinték vagyunk, akkor ezt föl kell tenni. Honnan lesz ehhez erőnk? Szeretnénk a Júdást is? Honnan lesz erőnk szeretni azt a másikat, aki másképp gondolkozik sok mindenben, másabb egyéniség. Szeretni azt, aki minden lében két kanál, szeretni azt, aki soha meg nem szólal, szeretni azt, aki még soha nem köszönt nekem a gyülekezetben – lehet, hogy én se neki. Honnan lesz ehhez erőnk? Ez a nagyon jól ismert mai újszövetségi szakaszunk, először is arra figyelmeztet, hogy a Krisztusi szeretet nem utánozandó példa. Tudniillik, ahhoz nincs erőnk. Hatalmas példa, de saját erőből úgyse tudnánk utánozni. A krisztusi szeretet, szeretetünk forrása – forrása. Nem elérhetetlenül magasztos nagyszerű példa – egyébként az lenne –, hanem szeretetünk forrása. Ez a megtapasztalt szeretet – hogy az Isten így szeret engem, így szeret téged, így szeret bennünket, annak ellenére szeret bennünket, hogy… –, ez a megtapasztalt szeretet új magatartásra indít bennünket. Ilyen értelemben mondom, hogy forrása! Az Isten irántunk való szeretete forrása a mi testvérszeretetünknek. Egy új magatartásra indít, egy lényegében másmilyen szeretetre indít bennünket.

Eszünkbe kell, hogy jusson Pál apostol szava – a Római levél 12. fejezetének elején olvashatjuk –, amikor az apostol többek között azt írja, hogy „változzatok meg értelmetek megújulásával” – nemcsak érzelmünk megújulásával, hanem értelmetek megújulásával – „hogy megítélhessétek mi az Isten akarata, mi a jó, mi a tökéletes”. Meg kell változnunk nekünk magunknak, mert ez a megelőlegezett isteni szeretet, amely bennünket elfogadott, és nekünk a megváltozás lehetőségét kínálta föl, ez a szeretet lesz erőforrás arra, hogy megváltozzunk. És ne csupán a belőlünk fakadó szeretettel próbáljunk szeretni. Hanem felülről való szeretettel. A gyülekezetet nem egyszerűen az emberi szimpátia kell, hogy összetartsa – akkor széthullik. Nem is egyszerűen valamifajta vallásos érdekközösség kell, hogy legyünk, hanem a Krisztus szeretetének ajándéka kell, hogy összefűzzön bennünket, hogy összetartsa a gyülekezetet. Honnan lehet ehhez erőnk? Egy evangéliumi ének refrénje többek között ezt mondaná erre: „van erőm, van, csodás erő van, Jézus drága szent vériben”. Ennek az éneknek az utolsó verse már a szolgálatról beszél, hogy arra is van erő. Nem belőlem. Belőlem csak egy bizonyos határig fakad szeretet – legfőképpen a szimpatikus emberek felé. Hanem onnan felülről, az ÚR felénk árasztott szeretete az az erőforrás, amiből meríthetünk. És eszünkbe juthat – már elhangzott erről a szószékről – Túrmezei Erzsébet egyik versfordítása, annak néhány sorát idézem – egy kútról szól az a vers, egy forráskútról, amelyik mindig csak adja, adja, adja, adja a vizét –, így ír a versben:

„Ilyen kúttá kellene lennem.

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog,

de hiszen a forrás nem én vagyok!

Árad belém, csak továbbadom,

frissen, vidáman és szabadon…

A forrás nem én vagyok!”

A mi lehetőségünk, nem egyszerűen Jézustól parancsba adott kötelesség; hanem a mi lehetőségünk az, hogy az isteni forrás árad, a szeretet isteni forrása árad, hogy mi ebből a bűnbocsátó kegyelmes szeretetből élünk – ha keresztyének vagyunk –, és ebből a szeretetből adunk tovább. És akkor már nem egyszerűen annyit tudunk adni, meg úgy szeretni, ahogy önmagunkat – ahogy a Mózesi törvény írja, és ez is magas mérce! –, hanem valahogy úgy, ahogyan kaptuk ezt a szeretetet. Azért kaptuk, hogy továbbadjuk. Merjük továbbadni ezt a szeretetet, amelyet kaptunk. Jézus ezt mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Ámen.

Hálát adunk Istenünk, teremtett világod szépségéért, a havas táj gyönyörűségéért. Hálát adunk Urunk, Istenünk, az emberi kapcsolatokban felkínált áldásokért, a házasságban kapott örömökért, gyönyörűségekért. Hálát adunk Istenünk felebarátaink iránti szimpátiára épült barátságokért, köszönjük azt a sok jót, amivel körülvettél bennünket. Magasztalunk Téged, hogy eltévedt életünket megkerested és visszafogadtad. Magasztalunk Téged kegyelmes szeretetedért, mellyel életünk megtérését, újjászületését, és megszentelését munkáltad. Segíts Urunk, hogy elfogadó, újjászülő szeretetedből erőt merítve mi is szeressük egymást. És segíts Urunk, hogy a Te szereteted elfogadása kapcsoljon össze bennünket a gyülekezet közösségében. Segíts, hogy egymást szeretettel elfogadó közösségünk Rólad beszéljen, és vonzó legyen sokaknak. Kérünk, áldd meg így vasárnaponkénti összegyülekezésünket, hétköznapi kiscsoportjaink egymást számon tartó közösségeit. Könyörgünk a működő házasságokért, hogy jó példává lehessenek a fiatalok számára. Könyörgünk a gyülekezetek szeretetben való megújulásáért, hogy erkölcsében megroppant társadalmunk számára gyógyulás forrásaivá lehessenek. Könyörgünk így saját gyülekezetünk újulásáért is. És kérünk betegekért és gyászolókért, könyörgünk magányosokért, vagy az élet más gondjait hordozókért, hogy magányosságukból, a mélységből keressék a közösséget, a Veled és a Te népeddel való közösséget, ahol Te különös áldásokat szeretnél adni nekik. Urunk, Istenünk könyörgünk azokért, akikben már a felebaráti szeretet is meghidegült. Hogy talán éppen általunk is eljusson hozzájuk a Te életet megváltoztató, meggazdagító szereteted. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |