|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Az igaz bűnbánat
Lekció: Zsoltárok könyve 51.
„A karmesternek: Dávid zsoltára,
abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid
Betsabéhoz.
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy
irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért
igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira
tanítasz engem.
Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb
leszek, mint a hó.
Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim,
amelyeket összetörtél.
Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg
bennem!
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges
legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek
hozzád.
Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És
igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is,
nem vennéd szívesen.
Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és
megtört szívet nem veted meg, Istenem!
Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az
égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon
bikákat.”
Textus: Zsoltárok könyve 51. fejezet 12-15. vers
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az
erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent
lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra
szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”
Kedves Testvéreim!
Milyen az igazi bűnbánat?
Egy ilyen szép, mély, és tartalmas bűnvalló imádság
után érdemes feltenni a kérdést, hogy hogyan lehet teljes, hogyan lehet
igazi az Isten előtti bűnbánattartásunk. A kérdés nem új keletű, hiszen már
reformátor eleink is feltették. A Heidelbergi Káté egyik felelete
megfogalmazza, hogy az igazi bűnbánat két részből áll, az ó ember
megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. Kicsit közelebb hozva
magunkhoz ezt a gondolatot, és egybevetve azt mai zsoltárunkkal így
fogalmazhatnánk.
Az igazi bűnbánat az, amelynek nem csak oka,
hanem célja is van.
Az első lépés nyilvánvaló: felismerni az okokat,
tisztán látni bűnös voltunkat, sőt gyűlölni a bűnt, kerülni azt,
eltávolodni tőle. Ezt jelenti az ó emberünk megöldöklése. És szépen megmutatkozik
ez a felolvasott zsoltárban is: „Mert tudom, hogy hűtlen
voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened
vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.”
Elengedhetetlen ennek tisztázása, vagyis az okok
felismerése. Eddig talán még mi is eljutunk legtöbbször: mert megszólal a
lelkiismeretünk, utólag megbánunk valamit, vagy szégyelljük tettünket,
magatartásunkat. A bűnbánat ott kezdődik, amikor ezeket Isten felé is
megvalljuk, hogy rendezzük vele kapcsolatunkat. Ekkor azonban az igazi
bűnbánatnak csak az egyik útszakaszát teljesítjük. És azt hiszem,
bevallhatjuk magunknak őszintén, hogy ha bűnbánatról esik szó, akkor
többnyire csak ennyit értünk alatta. Pedig ez még nem teljes, ha úgy
tetszik nem igazi bűnbánat, hiszen ahhoz hozzátartozik még valami.
Helyezzük most inkább a hangsúlyt az igaz bűnbánatnak
erre a másik felére, amely sokszor talán lemarad, elfelejtődik. Tudniillik
az új ember megelevenítésére. Arra, hogy a bűnbánatnak nemcsak oka van,
hanem célja is kell, hogy legyen.
Ha valóban bánjuk vétkeinket, akkor Isten
megkönyörül, kész megbocsátani, de mégis azt kell mondanunk, hogy a
bűnbánatnak ezzel nincs vége. Megkönnyebbülünk, helyreáll a békességünk, de
ha itt megállunk, akkor nem teljes a bűnbánat. Nem lehet a bűnbánatnak
egyedüli célja a mi saját lelki békénk, lelkiismeretünk helyreállítása.
Tovább kell lépni.
A zsoltáros is tovább lép. Újabb kérdés merül fel ugyanis: Mire
használjuk az Istentől nyert tisztaságot, szabadságot, vidámságot, vagy
akár Szentlelket? Van-e következménye bűneink megbánásának ill. az azokból
való feloldozásnak? Van-e kitűzött célja, előremutató célja a bűnbánatnak?
Tiszta szívet teremts bennem, az erős lelket újítsd meg bennem, szent
lelkedet ne vedd el tőlem, támogass, vidámíts meg… igen de miért, mi célból
kéri ezt a bűnei miatt valóban bánkódó ember?
A zsoltárost mozgatja, elindítja a felszabadulás
tudata. Miután felismerte bűnös voltát, vagyis az okot, amely miatt
bűnbánatot kell tartania, célt tűz ki maga elé, úgy mint megtisztított,
megszabadított, Szentlélekkel felruházott ember: Miért? „hogy
taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
Ez az új ember
megelevenítése, mert az új embernek célja van, küldetése van. A
bűnbocsánatot nyert ember ugyanis erre hívatott: tanítvánnyá tenni,
örömhírt hirdetni, megtérésre hívni. Mert ha van tapasztalatom a
megtisztítani, felszabadítani, megvidámítani tudó Istenről, aki a
legmélyebb, legmocskosabb állapotomban is megkegyelmezett nekem, akkor
tovább kell lépni: „Nyisd meg ajkamat, Uram, és
dicséretedet hirdeti szám” – írja
a zsoltáros. Ez a cél, ez a bűnbánat továbbvezetése. Odafordulni
más, hozzánk hasonló bűnös emberhez, és felmutatni azt, aki tiszta szívet
tud teremteni, aki meg tudja újítani az erős lelket, és aki meg tud
vidámítani szabadításával.
Isten ezt a szolgálatot nem bízhatja makulátlan,
bűntelen és steril emberekre, hiszen, ahogy Pál fogalmazza meg: Isten előtt
„nincsen igaz ember egy sem...” Hanem éppen azokra számíthat ebben,
akik bűnbánattartásukban eljutottak odáig, hogy a felszabadulás, a megtisztulás, a bűnbocsátó kegyelem
megtapasztalása által táplált öröm a másik emberhez vezeti őket a jó
hírrel. Pétereket bíz meg Isten, aki a Krisztus-tagadás mélységéből jutott
el a Pünkösdi igehirdetésig, Pálokat, aki üldözőből üldözött lett a
Krisztus nevéért, Dávidokat, aki a házasságtörés, és gyilkosság vádjában is
bűnösnek találtatott, de Isten kegyelméből folytathatta az Isten népe
felett való uralkodást, Isten dicsőségére. Mert ők végigjárták az igazi
bűnbánat útját, és nem tartották meg maguknak a megszabadulás örömét, hanem
másokat is igyekeztek ahhoz vezetni, aki szabadságot, vidámságot,
tisztaságot kínál minden hozzá térő bűnösnek. Péter 2. levelében olvashatunk
a keresztyén ember céljairól a minden ember iránti testvéri szeretet
gyakorlásáról, és ezt mondja ezzel kapcsolatban az Írás: „Mert ha ezek
megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében
sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg,
az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.”
A félbehagyott bűnbánat
vakká, rövidlátóvá tesz, az igazi bűnbánat pedig messzire látóvá tesz, és
gyümölcsöt terem. Az ó ember megöldöklése önmagában csak egy élettelen,
célok nélküli, üres embert eredményez. Kell hozzá az új ember
megelevenítése, a továbblépés, a célok kitűzése, a küldetés felvállalása. „Vidámíts
meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy
taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”
Hol tartunk az igazi bűnbánatban?
„Ha megvalljuk bűneinket, hű
és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden
gonoszságtól.”
Ez nem rajunk áll, ez kegyelem. Az azonban, hogy mit kezdünk ezzel a
megújult helyzettel, már igenis rajtunk múlik. Zsebre tesszük, elássuk,
megkönnyebbülten fátylat borítunk rá, vagy élő, két lábon járó
bizonyítékává válok Isten kegyelmének.
Legyen példa előttünk bűneink megvallásakor a
zsoltáros imádsága. Akarjunk továbblépni a belátáson, az okok felismerésén,
a vétkeink néven nevezésén, és mint megszabadult, bűnbocsánatot nyert, és
Szentlélekkel megerősített emberek vigyük hírül a bűntől roskadozó
világnak, hogy Istennél van a bocsánat.
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az
erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne
vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem
készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek
megtérjenek hozzád.”
ÁMEN
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|