| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

Az igaz bűnbánat

 

 

 

Lekció: Zsoltárok könyve  51.

 

„A karmesternek: Dávid zsoltára,

abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.

Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.

Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,

hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.

Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.”

 

 

 

Textus: Zsoltárok könyve  51. fejezet 12-15. vers

 

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”

 

 

 

Kedves Testvéreim!

 

Milyen az igazi bűnbánat?

Egy ilyen szép, mély, és tartalmas bűnvalló imádság után érdemes feltenni a kérdést, hogy hogyan lehet teljes, hogyan lehet igazi az Isten előtti bűnbánattartásunk. A kérdés nem új keletű, hiszen már reformátor eleink is feltették. A Heidelbergi Káté egyik felelete megfogalmazza, hogy az igazi bűnbánat két részből áll, az ó ember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. Kicsit közelebb hozva magunkhoz ezt a gondolatot, és egybevetve azt mai zsoltárunkkal így fogalmazhatnánk.

Az igazi bűnbánat az, amelynek nem csak oka, hanem célja is van.

 

Az első lépés nyilvánvaló: felismerni az okokat, tisztán látni bűnös voltunkat, sőt gyűlölni a bűnt, kerülni azt, eltávolodni tőle. Ezt jelenti az ó emberünk megöldöklése. És szépen megmutatkozik ez a felolvasott zsoltárban is: „Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.”

Elengedhetetlen ennek tisztázása, vagyis az okok felismerése. Eddig talán még mi is eljutunk legtöbbször: mert megszólal a lelkiismeretünk, utólag megbánunk valamit, vagy szégyelljük tettünket, magatartásunkat. A bűnbánat ott kezdődik, amikor ezeket Isten felé is megvalljuk, hogy rendezzük vele kapcsolatunkat. Ekkor azonban az igazi bűnbánatnak csak az egyik útszakaszát teljesítjük. És azt hiszem, bevallhatjuk magunknak őszintén, hogy ha bűnbánatról esik szó, akkor többnyire csak ennyit értünk alatta. Pedig ez még nem teljes, ha úgy tetszik nem igazi bűnbánat, hiszen ahhoz hozzátartozik még valami.

 

Helyezzük most inkább a hangsúlyt az igaz bűnbánatnak erre a másik felére, amely sokszor talán lemarad, elfelejtődik. Tudniillik az új ember megelevenítésére. Arra, hogy a bűnbánatnak nemcsak oka van, hanem célja is kell, hogy legyen.

Ha valóban bánjuk vétkeinket, akkor Isten megkönyörül, kész megbocsátani, de mégis azt kell mondanunk, hogy a bűnbánatnak ezzel nincs vége. Megkönnyebbülünk, helyreáll a békességünk, de ha itt megállunk, akkor nem teljes a bűnbánat. Nem lehet a bűnbánatnak egyedüli célja a mi saját lelki békénk, lelkiismeretünk helyreállítása.

Tovább kell lépni.  A zsoltáros is tovább lép. Újabb kérdés merül fel ugyanis: Mire használjuk az Istentől nyert tisztaságot, szabadságot, vidámságot, vagy akár Szentlelket? Van-e következménye bűneink megbánásának ill. az azokból való feloldozásnak? Van-e kitűzött célja, előremutató célja a bűnbánatnak? Tiszta szívet teremts bennem, az erős lelket újítsd meg bennem, szent lelkedet ne vedd el tőlem, támogass, vidámíts meg… igen de miért, mi célból kéri ezt a bűnei miatt valóban bánkódó ember?

A zsoltárost mozgatja, elindítja a felszabadulás tudata. Miután felismerte bűnös voltát, vagyis az okot, amely miatt bűnbánatot kell tartania, célt tűz ki maga elé, úgy mint megtisztított, megszabadított, Szentlélekkel felruházott ember: Miért? „hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ez az új ember megelevenítése, mert az új embernek célja van, küldetése van. A bűnbocsánatot nyert ember ugyanis erre hívatott: tanítvánnyá tenni, örömhírt hirdetni, megtérésre hívni. Mert ha van tapasztalatom a megtisztítani, felszabadítani, megvidámítani tudó Istenről, aki a legmélyebb, legmocskosabb állapotomban is megkegyelmezett nekem, akkor tovább kell lépni: „Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám” – írja a zsoltáros. Ez a cél, ez a bűnbánat továbbvezetése. Odafordulni más, hozzánk hasonló bűnös emberhez, és felmutatni azt, aki tiszta szívet tud teremteni, aki meg tudja újítani az erős lelket, és aki meg tud vidámítani szabadításával.

 

Isten ezt a szolgálatot nem bízhatja makulátlan, bűntelen és steril emberekre, hiszen, ahogy Pál fogalmazza meg: Isten előtt „nincsen igaz ember egy sem...” Hanem éppen azokra számíthat ebben, akik bűnbánattartásukban eljutottak odáig, hogy a felszabadulás, a  megtisztulás, a bűnbocsátó kegyelem megtapasztalása által táplált öröm a másik emberhez vezeti őket a jó hírrel. Pétereket bíz meg Isten, aki a Krisztus-tagadás mélységéből jutott el a Pünkösdi igehirdetésig, Pálokat, aki üldözőből üldözött lett a Krisztus nevéért, Dávidokat, aki a házasságtörés, és gyilkosság vádjában is bűnösnek találtatott, de Isten kegyelméből folytathatta az Isten népe felett való uralkodást, Isten dicsőségére. Mert ők végigjárták az igazi bűnbánat útját, és nem tartották meg maguknak a megszabadulás örömét, hanem másokat is igyekeztek ahhoz vezetni, aki szabadságot, vidámságot, tisztaságot kínál minden hozzá térő bűnösnek. Péter 2. levelében olvashatunk a keresztyén ember céljairól a minden ember iránti testvéri szeretet gyakorlásáról, és ezt mondja ezzel kapcsolatban az Írás: „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.”

A félbehagyott bűnbánat vakká, rövidlátóvá tesz, az igazi bűnbánat pedig messzire látóvá tesz, és gyümölcsöt terem. Az ó ember megöldöklése önmagában csak egy élettelen, célok nélküli, üres embert eredményez. Kell hozzá az új ember megelevenítése, a továbblépés, a célok kitűzése, a küldetés felvállalása. „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”

 

Hol tartunk az igazi bűnbánatban?

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Ez nem rajunk áll, ez kegyelem. Az azonban, hogy mit kezdünk ezzel a megújult helyzettel, már igenis rajtunk múlik. Zsebre tesszük, elássuk, megkönnyebbülten fátylat borítunk rá, vagy élő, két lábon járó bizonyítékává válok Isten kegyelmének.

Legyen példa előttünk bűneink megvallásakor a zsoltáros imádsága. Akarjunk továbblépni a belátáson, az okok felismerésén, a vétkeink néven nevezésén, és mint megszabadult, bűnbocsánatot nyert, és Szentlélekkel megerősített emberek vigyük hírül a bűntől roskadozó világnak, hogy Istennél van a bocsánat.

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”

ÁMEN

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |