| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Maradjatok énbennem!”

Lekció: 5Móz 6,4-19

„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!

Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.

Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj!

Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül!

Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.

Ne kísértsétek Isteneteket, az URat, ahogyan kísértettétek Masszában.

Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az ÚRnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt.

Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az ÚR, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az ÚR, elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az ÚR.”

Textus: János evangéliuma 15,1-8.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

Kedves Testvéreim!

A felolvasott ige egy korszakváltás küszöbén hangzik el. Közeledünk a passió eseményeihez, Jézus földi útjának végéhez, és egyben közeledik egy új korszak, amelyben Jézus már nem úgy lesz jelen, mint eddig. „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz” – mondja egyszer Péternek. Mert egy új korszak felé közelednek a tanítványok, amelyben már az övék lesz a főszerep, és a megígért Pártfogóé.

A tanítványok számára Jézus munkássága, az egész Krisztus-esemény, Jézus halálával, feltámadásával, mennybemenetelével együtt egy átélt, egy élőben, szemtanúként végigkísért jelen eseményei. Jézus most arra készíti fel őket, hogy hamarosan múlt időben kell beszélni az Ő életéről, és a Krisztus-eseményről. Ez az új korszak lényege, és erre készítenek fel Jézus utolsó tanításai, a búcsúbeszédek, amelyek az utolsó vacsora, és Jézus elfogatása közötti időben hangzanak el. Vannak, akik egyenesen úgy fogalmaznak, hogy Jézus végrendelete, hagyatéka fogalmazódik meg ezekben a fejezetekben. Jézus felkészíti a követőit erre a bizonyos új korszakra, a múlttá váló Krisztus-eseményre.

És ennek a korszakváltásnak a küszöbén olvashatjuk többek között az igazi szőlőtőről mondott képes beszédet is, Jézus utolsó én-vagyok mondását:„Én vagyok az igazi szőlőtő...ti a szőlővessző... Maradjatok énbennem, és én tibennetek!” Jézusnak ezt a tanítását is ennek a készülődő korszakváltásnak a fényében kell tehát vizsgálnunk, megértenünk.

Először is nézzük meg, hogy mi történt közvetlenül a Krisztus-esemény után, akkor, amikor hirtelen minden múlt időbe került. Csak két jól ismert példát hadd említsek arról, hogy mi is történt a tanítványokkal. Lukács evangélista szerint Jézus feltámadása után két tanítvány ballag az emmausi úton és beszélgetnek arról, ami történt. Felidézik emlékeiket, és beszélgetnek a múltról, hiszen mindaz, ami Jézussal történt már a múlthoz tartozik. Aztán János evangéliumának végén az olvassuk, hogy a tanítványok, élükön Péterrel, visszamennek halászni. Ők már nem is beszélgetnek a múltról, hanem egész egyszerűen továbblépnek. Fátylat borítanak a múltra.

Nos elsősorban éppen ezért kell elhangoznia Jézus tanításának a szőlőtőről és szőlővesszőkről. Mert amikor a Krisztus-esemény múlt időbe kerül, akkor az ember hajlamos azt tényleg múltként kezelni. Még Jézus tanítványai is. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek!” – mondja Jézus. Vagyis tegyétek az életetekben folyamatosan jelen idejűvé azt, ami történt.

Mert mit tesz az ember a múlttal? Van, hogy elfelejti, és fátylat borít rá. Van, hogy megszépíti, kozmetikázza, kiválogatva belőle mindazt, ami kellemes, ami szép. Van, hogy egy időre elnosztalgiázgatunk, elmerengünk, aztán minden megy a régi kerékvágásban. Ezt teszi az ember a múlttal.

De Krisztus nem nosztalgia, nem elfelejtendő, nem kell kozmetikázni, nem kell túltenni magunkat rajta. Hanem mindenestül megmaradni benne. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek!” Nem azt mondja, hogy tartsatok meg jó emlékezetetekben, nem azt mondja, hogy „majd azért jussak eszetekbe néha”, hanem maradjatok énbennem folyamatosan, ahogyan a szőlővesszők a szőlőtőkén.

Kedves Testvéreim! Hallatlanul fontos ez nekünk is, ma élő tanítványoknak. Mert a Krisztus-esemény számunkra is múlt. Krisztus megszületett, meghalt, feltámadt, fölment a mennybe. A hitvallásunk csupa múlt idő. De nekünk is szól a felhívás. „Maradjatok énbennem.” Vagyis tegyük jelen idejűvé Krisztust az életünkben. Tegyük folyamattá Krisztust a mindennapjainkban. Mert ő nem egy pontszerű esemény, amely volt, és eltűnik a múlt ködében. Hanem aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”, „aki van, és aki volt, és aki eljövendő”. Sokan elmondhatják itt a gyülekezet tagjai közül, hogy a Krisztussal való személyes találkozásunk már sok-sok éve történt, nem beszélve a megkeresztelkedésünk vagy konfirmációnk alkalmáról. De ezek az események sem kerülhetnek csupán az emlékeket tartalmazó mély fiókba. Maradjatok énbennem, folyamatosan és tartósan, mint a szőlőveszők a szőlőtőn.

A lekcióként felolvasott igeszakasz a zsidó nép egyik nagy hitvallása. És a következő utasítások tartoznak hozzá: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!”

Több ez, mint emlékezés. Maradjanak szívedben az igék, és ismételgesd, kösd azokat jelként magadra… azaz tedd mindennapivá, tedd folyamatossá életedben, állandóvá, jelen idejűvé az Isten Igéjét.

Krisztus után 2000 évvel így tehetjük mi is folyamatossá és jelen idejűvé az Igét. Krisztusból, mint szőlőtőből táplálkozni annyi, mint Igéjével élni. Ha kell minden nap, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz… Tegyük folyamatossá a Krisztus-eseményt az úrvacsorában, a keresztség sákramentumában, az igehirdetésben, és énekmondásban, keresztyén életvitelünkben. Mutassuk meg a világnak, képviseljük kifelé, hogy Krisztus nem nosztalgia, Jézus nem letűnt korok letűnt sztárja, a Szentírás nem történelemkönyv, és nem is a mítoszok és legendák közt van a helye. Isten igéje élő és ható, Krisztus pedig az igazi és élő szőlőtő. Ahogyan a szőlőtő élteti a szőlővesszőket, úgy táplál minket is Krisztus az ő Igéjével, ha megmaradunk benne. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek.”

Ez a keresztyén ember, mint egyén, és a keresztyén gyülekezet, mint közösség mindenkori feladata: jelenvalóvá tenni, jelen idejűvé tenni azt a Krisztust, akiről az evangéliumok írnak. Itt és most, ott és akkor, ahol vagyunk. Úgy az üldöztetésekkel teli nehéz időkben, mint a nyugalmasabb évszázadokban, úgy a gazdasági válságban, mint a jólétben. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek”, maradjatok az én szeretetemben, mert ez Krisztus megjelenítése, képviselete a világban.

Van egy másik tanulsága is a felolvasott képes beszédnek. A gyümölcstermés kérdése. A gyümölcstermés feltétele a tőkén való megmaradás, és a megmaradás feltétele a gyümölcstermés. Ezt olvassuk: „A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn...”, és aki nem terem gyümölcsöt, azt „kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.”

A megmaradás nem egy divatos magatartásforma. Maradni egy rohanó, fejlődő világban nem tűnik túlságosan célravezetőnek. A felvilágosodás vagy később a modernkor haladásba vetett hite nem tűri azokat, akik maradni akarnak. Ma is konzervatívnak tartják azokat, akik valamiben meg akarnak maradni. Pedig Jézus határozottan erre kér, mert ez a gyümölcstermés feltétele. Krisztusban maradni nem konzervatív gondolkodást jelent, nem maradiságot, hanem elkötelezettséget. Egy már meghozott döntés mellett való kitartást, és hűséget. A gyümölcstermés a természetben sem egyik pillanatról a másikra történik, hanem tartós érési folyamat eredménye. Ehhez meg kell tudni maradni. Nem lehet elszakadni, nem lehet váltogatni a szőlőtőkéket, nem lehet megszakítani vele a kapcsolatot egy pillanatra sem, mert akkor oda a termés. És ha nincs termés, akkor tűz martalékává lesz a szőlővessző.

Vigyázat! Sok szőlőtő van. Minden kor, a mienk is, számtalan szőlőtőkét kínál fel. Mondhatnánk, hogy ma is virágzik a „szőlőtő piac”, ahol mindenféle alternatív megoldással arra akarnak rávenni bennünket, hogy ne maradjunk, hanem pártoljunk át. Ne maradjunk, hanem haladjunk. Próbáljunk ki új formákat, keressünk új isteneket, a régi úgyis már meghalt, Jézus már a múlté. Jézus tudta előre, hogy az utána következő korok mind kiállítják a maguk Messiásait, Krisztusait, üdvözítő megoldásait, szőlőtőkéit. Ezért figyelmezteti tanítványait, ahogyan az Ószövetségből felolvasott Ige is figyelmeztet: „Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten.” Vagyis van kínálat, nem is kicsi, de „az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr” – mondja a hitvallás. Sok szőlőtő van, de igazi szőlőtő csak egy, és ezt Jézus Krisztusnak hívják. Ő mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ez pedig kizárólagosságot jelent. Nincs még egy igazi szőlőtő, és az igazi szőlőtőn kívül nincs élet, nemhogy gyümölcstermés. Jézus a Hegyi Beszédben így figyelmeztet „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Jézus Krisztus az igazi szőlőtő, aki benne marad, az jó gyümölcsöt tud teremni. A keresztyén embernek éppen ezért alapfeladata a Krisztusban való megmaradás. Az ő elhagyása, és az ebből fakadó gyümölcstelenség, vagy a rossz gyümölcs termése ítéletet von maga után. Az Atya, mint szőlősgazda gondos munkát végez. Ha kell, lemetsz és tűzre dob, ha kell megmetsz, hogy még több gyümölcs teremjen. Isten Igéje az, ami képes megtisztítani, amely képessé tesz a gyümölcstermésre. „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.” – mondja Jézus tanítványainak.

És minket, mai tanítványokat is erre hív el. Figyeljük meg! Jézus ezúttal nem a sokasághoz beszél, az arctalan tömeghez, akiket évekig tanított. Nem is a perifériára szorultakat, a keresőket hívja megtérésre, akikkel oly sokszor közösséget vállalt. És nem is teológiai és ideológiai ellenfeleivel, a farizeusokkal és írástudókkal vitázik. Most a hozzá legközelebb állókhoz, tanítványaihoz szól. Azokhoz, akik ismerik, akik a követése mellett döntöttek, akik őt Krisztusnak vallják. A gyülekezet tagjaihoz szól most, azokhoz, akik döntöttek az igazi szőlőtő mellett, azokhoz a konfirmált fiatalokhoz szól, akik komolyan vették fogadalmukat, azokhoz a megkereszteltekhez, akiknek életében megvalósul a Krisztus mellett mondott vallástétel. Mert sokan vannak, akik nem maradnak meg. Sok gyermek, fiatal, felnőtt van, aki meghívást kapott az Istennel való közösségre, aki talán el is fogadta ezt a meghívást, de aztán mégsem tudott megmaradni. A veszély mindannyiunk számára fennáll. Ha tovább olvassuk a 15. fejezetet, Jézus egyértelműen felhívja a figyelmünket ezekre. Arra, hogy a világ, természetéből adódóan gyűlöl, de ti maradjatok meg az én szeretetemben.

A megmaradás Krisztusban, a szeretetben, az igazi szőlőtőben tehát kihívás és feladat, amelyet egyenként, és gyülekezetként is fel kell vállalnunk. Az ige által megtisztulva egyre nagyobb terméshozamra leszünk képesek, egyre inkább teremhetjük a gyümölcsöket Isten dicsőségére, és embertársaink javára. Ha gazdagon teremjük a gyümölcsöket, a Lélek gyümölcsét, akkor nem csak mi magunk, hanem sokak megmaradásához járulhatunk hozzá. Teremjünk hát jó gyümölcsöket bőségesen, mint Krisztusba, az igazi szőlőtőbe oltott ágak, hogy megvalósuljanak az Ige szavai. Jézus mondja: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |