| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A víz mellé ültetett fa

Lekció: Zsoltárok könyve 52.

„¹A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,

²abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett.

³Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!

⁴Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.

⁵A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

⁶Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved.

⁷Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

⁸Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak.

⁹Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős.

¹⁰De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.

¹¹Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.”

Textus: Jeremiás könyve 17. fejezet 7-8.

„⁷De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.

⁸Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.”

         Azt hiszem, valamennyien szeretünk kimenni a természetbe. Ez természetes is, hiszen nagyon jó érzés egy csöndes estén kiülni a kertbe, vagy kicsit kertészkedni, esetleg csak egy jót sétálni egy parkban, vagy a Nagyerdőn, akár még így a téli hidegben is, amikor hó borítja az utakat. Én a magam részéről nagyon vonzódom a fákhoz. Nagyon kevés fajt ismerek, de mindig elbűvöl, ha egy különösen vastag törzsű, vagy göcsörtös fát látok. Van egy hatalmas fa a Déry Múzeum parkjában. Igazi erőt sugárzó, hatalmas törzsű és lombú. Ha épp arra járok, szeretek ránézni. Nem tudom hány éves lehet, de szeretek eljátszani a gondolattal, hogy mi mindent láthatott már! Hány csókolózó párt a padon ülve. Mennyi gyerkőcöt, akik megpróbáltak felmászni rá, vagy nagy gyökereire állva játszottak. Vagy időseket, akik etették a madarakat. De láthattak sok ünnepi megemlékezést, vagy akár három éve az ifjúsági világtalálkozón az imasátrakat. Minden fának megvan a maga története, ahogy minden embernek is.

         Mai Igénk azt mondja rólunk, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a fák. A kérdés azonban az, hogy milyen fák vagyunk. A mi göcsörtjeink, évgyűrűink miről árulkodnak?

            A fa legalsó része a gyökérzete. Ez nem látszik, mégis ez a legfontosabb. Ez biztosítja, hogy szilárdan álljon. Ha nem elég erős, ha nem megy elég mélyre a víz, könnyen kimossa a hajszálgyökerek közül a földet, és a fa kidől. Sokszor láthattunk ilyet az idén az árvizek idején. Hatalmas fa, egészségesnek látszik, de mégis baj volt vele, mert a víz, vagy szél kicsavarta. Nem volt elég erős az alapja.     

            A mi életünknek mi, illetve ki az alapja? Mibe kapaszkodunk és hogyan? Sokan ma a pénzbe, sikerbe, karrierbe, szerencsébe, fiatalok a szépségükbe, hiszen a mai világ ezekről szól. Ezek megőrzéséről, eléréséről, hiszen ezek jelentenek értéket, munkát, népszerűséget. Mennyire erős ez az alap? Az egészség, szépség, elmúlnak idővel, múlandóak. Valamennyien megöregszünk, tagjaink elfáradnak, elhasználódnak. Könnyen rájövünk, hogy képtelenek vagyunk még mi, fiatalok is lépést tartani a technikai fejlődéssel. És nagyon hamar kiderül, hogy az ember pótolható, legyen bármily szép és erős, lecserélhető. Mi lesz ilyenkor velünk? Miből merítünk erőt, amikor értéktelennek kezelnek, amikor az igazán fontosnak vélt alapjai inognak meg az életünknek? Honnan táplálkozik az életünk? Ezt fontos mielőbb tisztázni, mert ha a gyökérrel baj van, baj lesz szép lassan az egész fával. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit szívok magamba. Múlandó, az általános, mai gondolkodásmód szerint fontos, sőt nélkülözhetetlen dolgokat, vagy azt, ami még ezeknél is szilárdabbá teheti az életem? Mi, illetve ki az alap az életemben? Ez az első és legfontosabb kérdés.

            A keresztyén élet alapja az Istennel való állandó kapcsolat. Isten nem egy néma valaki, hanem Ő válaszolni fog, ha kérdezzük, vezet bennünket, szól hozzánk. Erre lehetőség van minden egyes istentiszteleten, bibliaórán, otthoni csendességben. Merjük Őt megkérdezni, merjünk rá hagyatkozni, mert Ő biztos, hogy cselekszik.

            A törzs, az ágak feladata a teherbírás. Mindannyiunk életében vannak kemény próbatételek, kísértések, terhek. Nem mindegy, hogy hogyan nézek ezekkel szembe. Hogy hogyan nézek szembe a világgal. Beleroppanok, vagy szilárdan állok tovább. Egy kicsit hevesebb szél kicsavar, vagy szilárdan állok a legvadabb viharban is? Lehet, hogy ágaim recsegnek, ropognak, de én akkor is állva tudok maradni.

             Ezért nem mindegy, hogy a gyökér mit szívott magába. Éltető sókban, ásványokban bő vizet, vagy szennyezett, mérgezett vizet? Isten éltető Igéjét, vagy a világ szennyes dolgait, hazugságait, kéz-kezet mos elvét. Az egyetlen biztos alap, Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk.

            Pl. a gyülekezetben a lelkipásztor, a csoportvezetők élete olyan, mint egy csatorna a fa törzsében. Nem az övé a víz, ő csak átadja. Ajándék ez a közvetítő lét, Isten ajándéka. Legyünk bármilyen szolgálatban, munkában az élet bármely területén csak ez számít, csak ez maradjon meg. Nem az én, a személy számít, hanem Krisztus beszéde, ami az örök élet beszéde. Nem a lelkesedés számít, hanem a kapcsolat Istennel, az igazi tápanyag átáramoltatása. A tő biztosítja a friss életerőt, amit át kell áramoltatni más felé, hogy gyümölcs teremhessen.

            Csakhogy a törzsben ezek a járatok el is szűkülhetnek és ezeket nem Isten zárja el, hanem mi. Ha elfojtódik a csatorna, nem jut el a megfelelő helyre a tápanyag, és a növény elsatnyul, ha ki nem tágítja valami. Ilyen tágítók a gyülekezeti alkalmak, zenés áhítatok, stb. Isten adja az alkalmait. A leszűkülés nem rajta múlik. Ő megadja a táplálkozásra a lehetőséget.

            Eljut-e hozzám a tápanyag? Milyen csatorna vagyok? Eldugult, vagy tiszta, amin könnyen átjut a tápanyag? Mindez a gyümölcsöm minőségén fog meglátszani. A Biblia beszél erről a gyümölcsről. A Galatabeliekhez írott levél 5.22-ben ez áll: „a Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Ez egyetlen gyümölcs. Általában szőlővel szokták példázni. Egy fürtön sok kis szem, de egy gyümölcs. Ha csak egy szem is hiányzik, hiányos lesz a fürt, nem lesz teljes a gyümölcs. Ezt a gyümölcsöt pedig minden hívőnek teremnie kell. Ennek a megjelenése mutatja, hogy követem Jézust. Ez a hívő életem következménye.

            Azonban a gyümölcsöt nem lehet csinálni, az terem. Magától. Nem lehet szükség esetén kitermelni, hogy a világban majd a világ törvényei szerint élek, de keresztyén körökben majd úgy viselkedek, hogy úgy tessék, hogy terem rajtam a gyümölcs. Ez nem megy. Vagy terem a Lélek által, vagy nem. Ehhez azonban először a kapcsolatomat kell tisztáznom Jézussal. Ha nem Ő az Ura az életemnek, ne várjak gyümölcstermést. Jézus pedig keresi életünkön a gyümölcsöt. Vajon talál-e? Bele vagyok-e oltva?

            Az oltás lényege, hogy egy rossz fába, jó szemet oltanak. Azonban nem a régi fog jót teremni, hanem az új. A régi csak befogadja, hordozza az újat. Igazából Krisztus termi bennünk ezt a gyümölcsöt, ha belénk van oltva, azaz bennünk él. Az, hogy be vagyok-e oltva, előbb-utóbb ki fog derülni. Isten előtt biztos, ha emberek előtt nem is. Tudja, hogy kitől mennyit várhat. Többet nem vár az adottnál, és nem is kér számon, de a nekünk adottan legyünk hűek.

            A gyümölcstermésért kemény harc folyik, hiszen nem jön magától. Életünkben előjönnek a kísértések, a gyengeségünk. A kérdés az, hogy növekedni fog a gyümölcs a tövön, vagy elsatnyul? Táplálkozzunk Jézusból, hiszen Ő az élő Ige. Figyeljünk, hogy Vele rendben legyen minden, hiszen különben hamar és kikezdi az életünket az élet sok nehézsége, terhe, fájdalma, kísértése.

            Az igazi gyümölcstermés azonban nem fejeződik be itt, hanem akkor valósul meg igazán, ha a mag a földbe esik, és új fa növekszik általa. A hitünk sem állhat meg a gyümölcstermésnél, hanem ami ránk bízatott, azt tovább kell adnunk. Ez szolgálat.

            Isten joggal keres gyümölcsöt az életünkben, hiszen drágán vétettünk meg Krisztus által, az Ő vérével. Ő adja, hogy éhezzük a Vele való találkozásokat, amelyek által Ő éltet minket, hogy ezáltal gyümölcsöt teremjünk. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |