| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„És ezt nem tudod?”

„Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, a mi Urunk Jézus Krisztustól.” Ámen.

Zsoltárok könyve 119. fejezet 25-45. vers

„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!

Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!

Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!

Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!

Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel!

Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom.

Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm!

Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.

Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!

Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.

Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.

Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!

Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!

Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!

Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid!

Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.

Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod,

hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.

Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok.

Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.

Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.”

Imádkozzunk:

Drága mennyei Atyánk! Hálás szívvel jöttünk Hozzád, ezen a mai vasárnapon is. Köszönjük az ünnepeket, a pihenést, a találkozásokat családtagokkal és barátokkal. Köszönjük az elmúlt hét áldásait, és a Te kegyelmedet, amellyel megtartottál minket akkor is, amikor túl elfoglaltnak, fáradtnak, vagy éppen túl boldognak éreztük magunkat ahhoz, hogy észrevegyük, és hálát adjunk Neked. Köszönjük a Te türelmes szeretetedet, amellyel nap mint nap körülvettél bennünket. Bocsásd meg, hogy olyan gyakran találtunk valamit, ami így vagy úgy fontosabbnak tűnt, mint a Veled való kapcsolat. Uram! Köszönjük Neked az új évet, köszönjük, hogy ez egy kicsit újrakezdés is lehet… Szeretnénk ezért most letenni eléd a bűneinket, amivel nélküled nem tudunk mit kezdeni… gondolatainkat, vágyainkat, örömeinket, amiknek csak benned lehet igazán értelmük. De szeretnénk letenni kérdéseinket, kételyeinket is, amire csak Tőled kaphatunk választ. Így szeretnénk most ismét eléd állni. Taníts, formálj minket a Te bölcsességed szerint. A zsoltáros szavaival kérünk, tégy türelmessé, hogy megfogadjuk törvényeidet, és megtartsuk teljes szívvel. Vezess tanácsolataid útján… Kérlek, áldd meg az ige hirdetőjét és adj nekünk befogadó, alázatos szívet. Az Úr Jézus nevéért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Tagjaink mind és bennünk minden részek

Restek a jóra, a gonoszra készek,

Nincs erőnk s a jót, noha jónak hisszük,

Véghez nem visszük.

Fertőbe estünk, Uram végy ki onnan,

Szülvén minket Szentlelkeddel újonnan:

Újítsd meg rajtunk, hogy legyünk te néped,

Isteni képed.

209. dicséret 4. és 5. vers

János evangéliuma 3. rész 1- 13. vers

„¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.

²Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.«

³Jézus így válaszolt: »Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.«

⁴Nikodémus ezt kérdezte tőle: »Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?«

⁵Jézus így felelt: »Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

⁶Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.

Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.

A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.«

⁹Nikodémus megkérdezte tőle: »Hogyan történhet meg mindez?«

¹⁰Jézus így válaszolt: »Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?

¹¹Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.

¹²Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?

¹³Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.«”

Ugye tudnánk folytatni a mondatot: „A jó pap is holtig tanul… mégis tudatlanul hal meg” – szokták hozzátenni.

És a jó gyülekezeti tag? Róla miért nem beszélünk? Mert igaz, hogy a jó pap is holtig tanul, még az is igaz, hogy tudatlanul hal meg. És a gyülekezeti tag?

Aztán bizonyára találkoztunk már azzal a mondattal is (nem is egyszer), hogy valaki (általában a kívül valók közül) azt mondja: „te csak tudod, te oda jársz!” Vagy: „te csak tudod, te szoktad a Bibliát olvasni!”

Mit tudunk mi? Tényleg tudjuk? Azt tudjuk, ami lényeges? Vagy sok mindent tudunk, tudogatunk, de nem biztos, hogy a lényeges dolgokat.

Nikodémus, ez a vezető ember, ez a kegyes istenfélő ember elmegy Jézushoz, és a maga és a hozzá hasonlóan gondolkozók nevében azt mondja: mi „tudjuk…”.

Mit tud? Néhány dolgot elmond. Mindjárt előre bocsáthatjuk, jól tudja: „Istentől jöttél tanítóul”. Megjegyezhetjük, hogy itt, ebben a szövegösszefüggésben ez a kifejezés, hogy tanító, ez nem egyszerűen egy mai iskolai tanítót jelent, hanem a zsidó gondolkozás szerint a küldött, az majdhogynem azonos a küldővel. Hiszen teljhatalommal fölruházott valaki. Az, hogy Istentől jöttél tanítóul, ennek már van bizonyos messiási felhangja. Nem egyszerűen tanítói foglalkozásról van szó, hanem a bibliai összefüggésben, hogy a Messiásnak ilyen szolgálata is lesz, ez is benne van.

Aztán Nikodémus hozzáteszi, hogy mi tudjuk, hogy ilyen jeleket, amilyeneket te teszel, (pedig még nem is volt mindnek tanúja), ilyen jeleket csak olyan valaki tehet, akivel vele van az Isten. És teljesen igaza van. Jót tud, jót tudnak. Helyeset ismertek föl. Ez mind fontos. Ez mind szép. Ez mind igaz – de kevés! És Jézus nem hagyja, hogy ezen a vonalon menjen tovább a beszélgetés, pedig valószínűleg Nikodémus, ennyi bevezető után valahol ezen a vonalon szerette volna folytatni. Jézus nem hagyja, hogy ezen a vonalon menjen, hanem a jelek helyett, a csodajelek helyett elkezdett Isten országáról beszélni – mert ez a lényeges! Fontosak a jelek, meg sok minden más fontos! De a lényeges, az üdvösséges, az az Isten országa.

Mire megyünk a jelekkel, ha ebből sokat láttunk, sokat ismerünk, sokat el tudnánk mesélni, csak éppen kívül maradunk az Isten országából?

Igen, ez a lényeg, ez a hasznos, ez az üdvösséges, erről kell beszélni Nikodémus. Nem az a fontos – mondja tulajdonképpen Jézus –, hogy most engem bevesztek az írástudók testületébe, a mezítlábos názáreti rabbit elfogadják-e az írástudók szakmai testületében. Uram bocsá’ esetleg még egy díszdoktorátust is adományoznak majd neki. Nem ez a fontos. Ettől ti még a bűneitekben el fogtok veszni. Az igazán fontos ennél sokkal több és más. Nevezetesen az, hogy hogyan juthatsz be az Isten országába – ez az igazi életkérdés. És erről beszéljünk Nikodémus. Nincs idő arról beszélni, hogy ezt tudjuk, azt tudjuk, mennyi vallásos ismeretünk van, miközben el fogtok veszni.

Beszéljünk a lényegről, az Isten országáról, és hogy mi a feltétele az Isten országába való belépésnek, bejutásnak. Vagyis beszéljünk a felülről való születésről, beszéljünk az újjászületésről – ahogy ezt magyarra általában lefordítjuk.

Ez a felülről való születés, ez az Isten Lelke által való születés, ez ami nagyon-nagyon fontos. És ebből kiderül, hogy nem tudja, hogy ez a művelt, istenfélő ember, ez a kegyes ember nagyon udvarias, ismerjük az evangéliumokból, hogy később például ő az, aki majd fölszólal, amikor Jézus ellen nagyon háborog már a Nagytanács: – Idefigyeljetek! Hát a mi törvényeink szerint először meg szoktuk hallgatni a vádlottat. Mit akartok ti, a meghallgatása nélkül ítélkezni?! – nagyon bölcs dolgokat mond.

De itt most kibukik belőle a kérdés: újjászületni? Hát ez meg hogy történhet? Vagyis kiderül, hogy Nikodémus nem tudja. Sok fontos dolgot tud, a lényeges dolgot nem tudja. Csodálkozik. Viszont hozzá kell tennünk, hogy tudnia kellett volna. Tudnia kellett volna, hiszen Keresztelő János nyilvános működése idején, amikor útkészítőként a már megjelent Messiásról beszél, és tanítja, hívja Izráel népét, akkor arról beszél, hogy „én az utat készítem, én csak vízzel keresztelek, hogy tartsatok bűnbánatot, hogy meg kell tisztulnotok, de aki utánam jön, nagyobb nálam, és tűzzel, Lélekkel, Szentlélekkel keresztel. Ez nem volt új dolog. Ezt tudnia kellett volna Nikodémusnak.

Aztán, mint írástudó embernek, tudnia kellett volna, hogy már ott a teremtéstörténetnél azt olvassuk, hogy „…és az Isten lelke lebegett a vizek felett”. Azt olvassuk, hogy a föld porát formálja, és az élet leheletét leheli bele, hogy felülről történik valami, ami igazán fontos. A Lélek, a Szentlélek ad életet a még nem élőnek, vagy a nem teremtményhez méltó életet élőnek.

És különösképpen tudnia kellett volna írástudóként, az akkori Bibliát, az Ószövetséget tanulmányozó és tanító emberként Nikodémusnak azt is, ami az Ezékiel könyve 37. fejezetében van, ahol is a próféta csontokat lát, száraz csontokat, és szólnia kell. Tudniillik, hogy az Úr azt mondja, hogy „Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni”. Hogy van valami, ami fölülről jön, ami több mint a mi önmegjavító kísérletünk, ami több annál, hogy mi igyekszünk rendesek lenni. Még néhány vallásos szabályt is megtartunk, és akkor megnyugodtunk, hogy… Nem. Sokkal többről, valami másról szól az én küldetésem. „Szükséges néktek újonnan születnetek.” Ez felülről ajándékba adatik az embernek, aki kész elfogadni, és nem a mi magunk megjavítása erőlködéséből származik, mint ahogy általában a vallások az embert megjavítani akarják, csak a lényeget nem változtatják meg.

Felülről kell megszületni – itt nem biológiai dolgokról van szó. És amikor azt kérdezi Nikodémus „hogyan történhet meg mindez?”, kiderül, hogy a Lélek munkájáról igen-igen tájékozatlan. Jézus kénytelen mintegy visszakérdezni: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?”

Emlékezzünk csak: „tudjuk, hogy – te Jézus – Istentől jöttél tanítóul” – kollegaként szólítja meg Jézust. Rabbinak, majd tanítónak nevezi. Hát azért nem megtisztelő lett volna ez a dolog? Ezt a názáretit? A kor legmagasabb teológiai testülete befogadja, egyfajta kollegaként szólítja meg.

Jézus most megfordítja a dolgot: „Te vagy Izráel tanítója – Nikodémus – és ezt nem tudod?” Milyen tanító vagy te, aki a lényeges dolgot nem tudja? És milyen tanító vagy te, aki nem veszed észre, hogy az Isten, hogyan munkálkodik itt és most?

Hogy folytatja Jézus a kérdés után? – „amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot”. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk tanítani. Amit nem éltünk át, arról hogy beszélnénk hitelesen? Könyvekből össze lehet persze szedni az ismeretet hozzá.

Te nem tudod? A jó pap is holtig tanul, de ugye bizonyára találkoztunk már többször ezzel: „Hát te gyülekezeti tag vagy! te csak tudod akkor a vallási dolgokat; te tudod, hogy az egyházad szerint így vagy úgy kell valamit csinálni. ” Ezek fontos dolgok. De a lényeges dolog az, hogy szükség néktek újonnan születnetek, mert e nélkül az Isten országát nem látod meg, bármilyen vallási, felekezeti szabályt megtartasz is.

Nikodemus nem tudja. Vajon mit adunk tovább, mit tudunk tovább adni, mert csak az, amit ismerünk, amiről tapasztalatunk van, ez fontos nekünk és fontos mások terén is. A missziónk erőtlenségének ez az egyik oka, hogy az ismereteink is elég hiányosak templomba-járóként, bibliaolvasóként, lelkipásztorként, presbiterként, 50 éve gyülekezeti tagként, vagy mostanában kereső, érdeklődő emberként. Nem kezdhetjük azzal, hogy „mi tudjuk”. Valószínűleg (és hála Istennek!) többet ismerünk, mint sokan a világból. Nikodémus is nagyon sok mindent tudott, vallásilag művelt ember volt, csak a lényeges dolgot nem tudta és nem értette. Az üdvösséges dolgot nem tudta és nem értette. Amit tudunk, azt szóljuk.

Mit tudunk mi? Nagyon sok mindent. Bizonyára, hogyha most csinálnánk egy fölmérést, akkor tudnánk mondani valamit Zákeusról… Jákóbról… Még talán a fiait, ha nem is mindet, de néhánynak a nevét föl tudnánk sorolni. De az is lehet, hogy egy egyházi iskola “vallás” felvételi kérdésein megbuknánk gyülekezeti tagként. Ez is előfordulhat. Pedig nem olyan rettenetes nehéz kérdéseket szoktak föltenni.

Szóval mit tudunk mi? Persze, hogy sok mindent; meg tudunk szokásokat.

Számomra az egyik leggyötrelmesebb az szokott lenni, amikor emberek hivatkoznak valakikre. Tehát mondanak valamit, vagy csinálnak valamit, és elkezdenek hivatkozni, hogy de hát ez a Bibliában így van. Mondom, a Bibliában nem így van. Na, de hát ezt a nagyanyámtól hallottam! Mondom, akkor sem így van a Bibliában. Na de hát a nagyanyám templomba járt! Mondom: akkor se így van a Bibliában.

Mit tudunk mi? Mit adunk mi tovább másoknak? Az élet beszédét, vagy vallási részismereteket, amelyek megint fontosak, de nem fognak üdvözíteni.

Nikodémus, te jössz, hogy tudod, és kiderül, hogy a lényeget nem. Vagyis ennek a derék írástudónak némi képzésre volt szüksége, amit itt most Jézus megadott. Ez azonban csak az első lépés lehet. Mert ezt személyesen el is kell fogadnia Nikodémusnak. De amit nem ismerhetek meg, amit nem tudok, azt hogy fogadjam el? Az hogy formálja az életemet? Igen, fontos tehát az ismeret. És régi gyülekezeti tagként is, öreg hívő emberként is szükségem van arra, hogy jobban megismerjük az Isten Igéjét. Annak belső összefüggéseit, az üdvösség útját, a lényegeset meg tudjuk különböztetni az egyébként fontos, vagy olykor periférikus dolgoktól.

A mi világunkban nagyon nagy a kísértés arra, hogy a periférikus dolgokat hozzák elénk. És a lényegről ne legyen szó.

Mögöttünk van karácsony. A tömegtájékoztatás mivel foglalkozik? Milyen népszokások kapcsolódnak a karácsonyhoz? Nagyon szépek és derék dolgok a népszokások, de attól el lehet kárhozni. Az nem üdvözít. A lényegről ne beszéljünk! De ilyen és olyan szokásokat…

Évekkel ezelőtt keményen meg kellett küzdenem egy bizonyos sajtóval, amikor meghívtak, és elkezdtek ilyen dolgokról engem kérdezni, mint lelkészt, és mondtam, hogy ne haragudjanak, kérdezzék meg a néprajzkutatót, kérdezzék meg annak szakemberét, én nem ezért jöttem ide. Ha arra meg nem kíváncsiak, amit az evangélium mond, ami rám bízatott, akkor miért hívtak ide? Hogy interjút készítsenek?

Mit tudunk mi? A lényegeset? Bizony ránk fér. És ebben az esztendőben, a missziónkban, az egyik fontos hangsúly újra ott kell, hogy legyen régi hívő emberként vagy nem régen megtért emberként is, vagy érdeklődő kereső emberként: jobban megérteni, megismerni az Isten akaratát. Mondhatnám, ez a tanítványképzés is egy kicsit: jobban megismerni és a megismert isteni akaratot elfogadni; a felülről születés megtörténjen, hogy egy új ember szülessen meg bennünk, amiért az előbb a 209. dicséret 4-5. versével könyörögtünk, amikor énekeltük. Szükséges. Ki hol tart az ismeretben, a hit útján, szükséges, hogy előrébb lépjünk. Nem fogadhatjuk olyan boldogan és büszkén, akik azt mondják: – hát te csak tudod! – Hogyne, persze, én tudom öregem, hát te egy vallási analfabéta vagy! én meg már olyan okos ember vagyok a vallásból – lehet. És adjak hálát az Úr Istennek, ha sok ismeretet szerezhettem, csak vigyázzak, a kísértőt ez nem zavarja. Őt egyedül egy dolog zavarja, hogyha a lényeg szóba kerül. A lényeg – egyéb dolgokról nyugodtan lehet beszélni, a valláshoz kapcsolódhat sok minden –, Jézus erről a lényegről szólt Nikodémusnak. E nélkül nincs keresztyénség.

„Szükség néktek újonnan születnetek.” Nem tudod ezt? Nem tudod, hogy a lélek hogy munkálkodik? Akkor milyen tanító vagy te? Milyen keresztyén ember vagy te? Milyen gyülekezet az a gyülekezet, amelyik nem tudja az Isten Lelkének munkáját? Ahogyan a szél zúgásához hasonlóan titokzatos, de mégis megtapasztalható. Legyünk készek az Úr vezetésének elfogadására. Szánjunk rá időt. Keressük és kutassuk az Isten akaratát, ahogyan az előbb a zsoltáros bizonyságtételét is hallottuk az Igéből. Szánjunk időt rá. Keressük a közösséget, mert a közösségre nagyon nagy szükségünk van. Ez lehet ilyen is, mint a vasárnap délelőtt. De szükségünk van arra a közösségre is, amilyen itt volt, mert itt egy dialógus történt. Itt oda-vissza kérdeznek. Ezt most kevésbé tudjuk megtenni. Szükségünk van arra, hogy néhányan, vagy kiscsoportban együtt keressük és kutassuk az Isten akaratát, hogy előrébb léphessünk, ki-ki aszerint, ahol tart. Szánjunk erre időt, keressük meg a módját és alkalmát, mert különben Jézus kénytelen lesz megkérdezni: te nagyerdei református gyülekezeti tag, ezt nem tudod? És akkor hiába mondjuk, hogy hát de Uram Jézus, én annyi mindent el tudok mesélni. Még az építkezésről is sok mindent el tudnék mondani, hogy hogyan történt. Ezek szép dolgok. És az újjászületés? Keressük és kutassuk annak módját, használjuk föl az arra segítő eszközöket, ezek lehetnek megválogatott, hiteles keresztyén könyvek is, lehet a közösség is, de ebben az esztendőben is merjünk továbblépni, hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a fontostól, vagy a periférikus dologtól. Mert amit tudunk, és amit láttunk, arról lehet bizonyságot tennünk. De arról merjünk bizonyságot tenni még akkor is, hogyha ez sosem lesz tökéletes és teljes. De merjünk bizonyságot tenni róla, hogy mások is hitre jussanak, hogy mások is megerősödhessenek, hogy szolgálatra együtt felbuzduljunk. Ámen.

Szülj újjá, értünk ma született

Jézusunk, a te lelkeddel

Ezen a néked szenteltetett

Ünnepnapon, s kegyelmeddel

Úgy igazgass és bírj bennünket,

Hogy nyomdokid követhessük,

És e mi földi életünket

Mennyeivel cserélhessük.

323. dicséret 6. vers

Jöjjetek, folytassuk imádságunkat:

Magasztalunk Istenünk, hogy kijelentetted magadat a természet, a lelkiismeret, a történelem által, hogy szolgáid, az atyák és próféták által, de Téged dicsőítünk, hogy legteljesebben és legtökéletesebben a mi Urunk Jézus Krisztus által jelentetted ki magad. Magasztalunk Istenünk, hogy adtál útmutatást, tanácsot, vezetést… bölcsességet kész vagy adni nekünk. De leginkább magasztalunk, hogy Jézusban és Jézus által elhoztad a Te országodat, és hogy a felülről való születés által részesei lehetünk a Te országodnak már e jelenvaló világban. Bocsásd meg hiányos ismereteinkből fakadó téves gondolatainkat. Bocsásd meg, ha a felülről való születést fölcseréljük, és a magunk erőlködését próbáljuk előhozni. Bocsásd meg, amikor a magunk vallásoskodásával megelégszünk, és kevésbé engedjük a Te Lelkedet munkálkodni. Bocsásd meg Urunk, amikor kicsi bennünk a készség a tanulásra. Bocsásd meg, amikor úrrá lesz bennünk a vallásos önelégültség, netalán képmutatásnak érzik ezt mások. És bocsásd meg, amikor így világtalanok vakvezetőivé válunk.

Ez új esztendőben odaszánjuk magunkat megváltó akaratod jobb megismerésére. Odaszánjuk magunkat Lelked által felülről újjászületett életünket, hogy a mi életünk, szavunk, bizonyságtételünk áldás forrása lehessen. Urunk, óvj meg bennünket attól, hogy megrekedjünk a megtérés csodájánál. Segíts bennünket, hogy haladjunk előre a megszentelődés útján. Segíts, hogy jobban megismerve akaratodat, másokat is helyes önismeretre, istenismeretre, megtérésre segíthessünk.

Urunk! Munkálkodj a Te Lelkeddel. Te adj ébredést bennünk, gyülekezetünkben, városunkban. Segíts, hogy amit tudunk, azt bölcsen szóljuk, és amit láttunk, átéltünk, arról tegyünk bizonyságot, mint személyes megtapasztalásunkról is, hogy ezzel is segíthessük némelyek elindulását Feléd.

Urunk könyörgünk népünkért, hogy ne csupán a külső, belső gazdasági, politikai, erkölcsi válságjelenségeket lássuk, és ne csupán vallásos gondolatainkat, hanem lássuk a Te újjáteremtő, újjászülő hatalmadat. Urunk! Odaszánjuk magunkat, munkálkodj a Te Lelked által bennünk, általunk gyülekezetünkben, és gyülekezetünk által is ez esztendőben. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |