| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Nincsen igaz ember!?

Lekció: Zsoltárok 53.

„A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye.

Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?

Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak, hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.

Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.”

Textus: Római levél 3. fejezet 9-18; 23-24.

„Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: »Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek.«”

„…mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”

Kedves Testvéreim!

Olvasva a zsoltáros szavait, és Pál apostol megállapításait, azt vehetjük észre, hogy két teljesen egybehangzó tapasztalat áll egymás mellett az emberről. Nagyon borúlátó leírás ez, nagyon negatív kép, egy rendkívül rossz tapasztalat. Talán kicsit úgy érezzük, hogy enyhén túlzás az, ahogyan Pál és a Zsoltáros vélekednek. Kategorikus kijelentést tesznek, és általánosítanak, amikor azt mondják: „nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent…, …nincsen aki jót tegyen nincs egyetlen egy sem.”

A Biblia állítása szerint tehát: ilyen az ember. Egy hajszállal sem jobb ennél. Ez az ember helyzete Isten előtt.

Nem csoda, hogy legbelül erősen tiltakozunk ez ellen a vád ellen. Hát most is itt vagyunk a templomban, mégis túlzás, hogy nincsen, aki keresse az Istent. És tudjuk jól, a kivétel erősíti a szabályt, talán mégis van igaz ember.

De sajnos semmi okunk és jogunk nincs ellenkezni, mert ez az igazság. Abba a fajba tartozunk, amely saját akaratából elfordult teremtőjétől. Emberek vagyunk, akik sajnos teljesen természetes módon bűnnel terheltek. És a bűn alatt itt nem egy tett értendő, nem egy baklövés, hanem egy tulajdonság, egy állapot, amely minket is jellemez. Nem vagyunk különbek, nincs mentségünk. Nincs eszköz a kezünkben, amely bűntelenné tenne. Erről az alaphelyzetről ír az 53. zsoltár, és az embernek ezt az állapotát írja le Pál apostol is a Római levélben. És ezzel a helyzettel nekünk is tisztában kell lennünk. Mindegy, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, mindegy hogy megtértek vagyunk, vagy keresők, mindegy, hogy milyen gyakran járunk templomba, ez az állapot jellemez minket. A bűn része embervoltunknak, hozzánk nőtt, bennünk lakik, tartozékunk, amelytől magunk nem tudunk megszabadulni. Az emberiség a „képes vagyok vétkezni” szabadságából eljutott a „nem tudok nem vétkezni” rabságáig.

Kedves Testvéreim! A mögöttünk álló a héten léptünk be a böjti időszakba, vagyis egy felkészülési folyamat kezdetén vagyunk. Egy hosszú időszak elején, amelyben apró kis lépésekkel, önvizsgálattal, önmegtartóztatással egyre közelebb kerülünk időben és lélekben a kereszt és a Húsvét titkához. Ennek az útnak az első fontos állomása, hogy komolyan felismerjük a tényt, azt, hogy megváltásra szorulunk. Ne mossuk kezeinket, ne tartsuk különbnek magunkat másoknál, ne vonjuk ki magunkat a felelősség alól, hanem lássuk be: nincsen Isten előtt igaz ember egy sem. És ne felejtsük hozzátenni: még én sem. Kálvin János fogalmazza meg, hogy a böjt, az Isten előtti megalázkodásunk jele, amely alkalmassá tesz minket a bűnbánatra és könyörgésre. Ki kell tehát mondanunk:

„Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

Ebből a felismerésből, ilyen mélyről kell elindulnunk, hogy valóban átéljük, megértsük a Húsvét csodás örömhírét. A megigazulás tényét. Azt, hogy a Teremtőjére NEM-et mondó emberre, IGEN-t mond az Isten. Ezt kiérdemelni nem lehet, de elfogadni igen. A böjti időszakban erre készülhetünk fel.

Azt mondtuk az elején, hogy a Zsoltáros és Pál látása az ember helyzetét illetően szinte szó szerint egybecseng. De figyeljük meg, hogy van egy lényeges különbség is a zsoltáríró, és Pál apostol szavai között. Amire az 53. zsoltár még csak annyit ír „…bárcsak”, arra Pál apostol már azt írhatja, ingyen kegyelemből megtörtént. „Bárcsak eljönne Sionról Izráel szabadulása” – hangzik a zsoltáros szívből jövő vágya, látva az ember helyzetét. Mire Pál apostol: „ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által…”

A zsoltáros szerint Isten lenéz a mennyből, és Őt nem kereső, sőt egyenesen tagadó embereket lát, kivétel nélkül. Pál apostol pedig már arról tehet bizonyságot, hogy Isten letekint a mennyből, és bár ugyanolyan Isten-ellenes az ember, mint egykoron, mégis mást lát a Teremtő. Másnak látja a megváltott embert, mint ami. Másnak lát minket, mint amik vagyunk. Ahogyan énekeltük: „E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: „bűnöd elengedtem.” A kereszt lényegileg változtatott a helyzetünkön. Nem rajtunk embereken, hanem azon, ahogyan Isten lát minket. Mert mi az igazság? – kérdezi Pál. Az, hogy mind bűnben vagyunk. És mi a kegyelem? Az, hogy Isten ettől kész eltekinteni Jézus véréért. Isten kész helyreállítani ezt a szörnyen megromlott kapcsolatot. Egy egész tervet dolgozott ki erre, amely tervben mindannyiunk neve ott szerepel. És pedig olyan összefüggésben, hogy ha elfogadjuk Krisztus váltságát, akkor ő hajlandó eltekinteni attól a csúfos állapottól, amelyről Pál, vagy éppen a zsoltáros ír. Nincs ellentmondásosabb jelenség a megváltott embernél, aki ugyanolyan bűnös, mint mindenki, de Isten mindezek ellenére kegyelmébe fogadta, és igaznak tartja.

A böjti időszakot használjuk arra, hogy ezeket komolyan tudatosítjuk magunkban. Mindenek előtt bűnös voltunkat, hogy megláthassuk, felismerhessük megváltott voltunk igazi értékét. Felkészülési időszakba léptünk, amikor megalázkodva és önvizsgálatot tartva Isten előtt lépéseket tehetünk azért, hogy tényleg felfogjuk mekkora kegyelem részesei vagyunk.

Ösztönözzön minket ez a felismerés igaz bűnbánatra. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, mert őreá van szükségünk ahhoz, hogy amikor Isten letekint a mennyből, akkor igazakat is találjon. Keressük Krisztust, és mi, akik magunktól csak elfordulnánk Istentől, könyörögve kérjük ennek ellenkezőjét: „Jézus engedd hozzád térnem, veled halnom, veled élnem.” ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |