| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Zákeus (1.)

Lekció: Lukács evangéliuma 19. fejezet 1-10.

„¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.«

⁸Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.«

⁹Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.«”

Imádkozzunk:

URunk, Istenünk, köszönjük Neked a mai napot. Hálát adunk a testi erőért. Magasztalunk Téged, hogy végezhettük munkáinkat. Köszönjük URunk, Istenünk, hogy elégséges erőt adtál mindehhez, és köszönjük URunk, Istenünk, hogy hétköznapokban, így esténként, össze is gyülekezhetünk. Összegyülekezhetünk, mert szükségünk van, hogy összegyülekezve, egymással találkozva megújuljunk. Szükségünk van URunk, hogy különösképpen időt szenteljünk Neked. Időt szenteljünk Neked a gyülekezet közösségében, hogy Igéd és Szentlelked ereje által hitben, buzgóságban, szolgálatban a mi életünk új lendületet nyerhessen Tetőled. Megvalljuk előtted, hogy szükségünk van vezetésedre, erődre, megújító kegyelmedre. Jöttünk vágyakozó szívvel. Szentlelkeddel tedd nyitottá értelmünket, gondolatainkat. Beszélj a mi szívünkkel, hogy a mi életünk Téged, a Te hívó szavadat, a Te bűnt megbocsátó irgalmadat, és a megszentelődés útján elindító és vezető szavadat meghallja. Szentlelkeddel, amit elkezdtél bennünk talán már évtizedekkel ezelőtt, vagy nem oly régen, azt folytasd, végezd üdvösségünkre, mások javára, a Te dicsőségedre. Ámen.

Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok, terheitek vannak, titeket én, megnyugtatlak. Aki énhozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.”

Textus: Lukács evangéliuma 19. fejezet 1-4.

„¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

Furcsa kort élünk egészen biztos. Bennünket átlag mezei állampolgárokat a külvilág semmivel nem vigasztal, semmivel nem bátorít. Ma egy hír annál inkább érték, ha minél több halottal mérhető. A világ sokkol bennünket. Semmi, semmi olyasmit nem mond, ami pozitívum lenne, bátorítana. Mintha a tudatossága azt kívánná, hogy ne legyen kedvünk élni. Ózonpajzsunkkal mi lesz? Ki fog lukadni. Globális felmelegedés. Az alföldi rész Magyarországon nemsokára sivataggá válik. Kemény harc lesz az ivóvízért. A gazdasági életről nem kell beszélni semmit. Félelmetes dolog, kilátástalan és teljesen reménytelen.

Minden nap újabb rossz hír. Mennyi a forint árfolyama az euróhoz képest? És így tovább. A jó igazságszolgáltatás időnként már bohózat, ott tartunk. Hatalmas gazemberségek évek multával elévülnek. Hatalmas, úgymond lenyúlt pénzek maradnak a lenyúló zsebében továbbra is. Senki nem mond vigasztalót? Senki nem bátorít bennünket? Úgy néz ki, hogy senki. Ám hogyha a külvilág elhallgat, az ige ereje még inkább valósággá válik. A külvilágnak nincs mit mondani, az ige felértékelődik. Egy csendes szó, félmondat, egy beszéd zárómondata: „Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ez felértékelődik. Jézus mondja, s aki hallja, bárkinek mondja, aki ezt komolyan veszi, éljen a föld bármely pontján, ahhoz szól az Ő hívogató, bátorító szava. Más elhagyott, más sokkol téged, a hírek tele vannak rémhírekkel – én pedig veled vagyok ma is, holnap és azután is. Már rég nem leszel mai ember, én még mindig itt leszek. Én veletek vagyok. Hol van velünk? – mondhatnánk. Annyi a rosszkedvű ember. Templomokban is. Bármely felekezet templomában oly sok a rosszkedvű ember. Találkozom hívekkel, sokfelé az országban, tízből kilenc talán rosszkedvű. Jön az istentiszteletről, és rosszkedvű. Mennyi igehirdető, lelkipásztor, úgymond pásztor maga is inkább egy tagja a nyájnak, akit terelgetni kell. És nincs öröm valahol? Hol van akkor velünk? Miben van velünk? Mint a napsugár a gyümölcsben. Azt senki nem látja, de ott van. Nem látható, ki nem mutatható. Megint következmény, ott van a gyümölcsben az éltető drága napsugár. Nem látom őt. De következménye adatik. Itt vagyunk? El tudtunk jönni? Jár ez nekünk? Nem. Lehetnénk fehér bottal a kezünkben vak ember? Lehetnénk. Azok vagyunk? Nem. Velünk van az Úr? Lehetnénk tolókocsis, nyomorult beteg élet? Nem azok vagyunk? Ki rendelte ezt így? A sors keze? A véletlen? Így alakult, összejött? Velünk az Úr. És velünk úgy, hogy igéje felértékelődik. Egyértelműen. Alapigénk egy drága találkozás. A megváltó Jézus Krisztus és egy lelkileg nagyon beteg pszichopata ember Zákeus között. Pszichiátriai esetről van szó, Zákeust ismerve, találkozik Jézussal, és pár óra múlva mondja a szakvélemény: minden lelet negatív. Az ember meggyógyult. Mit üzen? Hogy Zákeus meggyógyult. Órák alatt Zákeus meggyógyult. Furcsa: ott a négy evangélium, s ebből csak egy írta le mindezt. Nem szalonképes történet. Lukács a görög leírta. Őt nem köti a Tóra, nem kötik a héber törvények. Ő leírta. Máté már óvatos. Nem foglalkozik vele. János sem, Márk sem. Hiszen kiről van szó? Egy tisztátalan emberről van szó. Utált vámszedőről van szó. Nem, ők ezt nem írják le. A görög Lukácsot ez nem bántja. Ki a vámszedő, ki a tisztátalan? Őt ez nem köti. És ő boldogan közhírré teszi a világban az utókor számára, hogy van gyógyulás. Hogy van remény. Hogy van folytatás. Nem másban, mint Jézus Krisztusban. Nem új gondolat ez. Dehogyis. Nem én találtam ki. Áldott, drága, igaz valóság. Aki ezt tudja, úgyis tudja, egyértelműen: Benne van új kezdet. Benne van holnap, holnapután. Benne, Általa érdemes élni, tervezgetni, férjhez menni és megnősülni, gyermeket vállalni. Igen Benne és Általa van élet, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet. E világba eljött Jézus, mondja az ige, és keresztülment Jerikón. A menny, egészen közel jött. A menny távolisága nagyon közel jött ide hozzánk. Hogy az embert megmentse, az emberért mindent.

Pár évvel korábban történt: középkorú, intelligens, tanult hölgy bejött a lelkészi hivatalba, két mankóval; súlyos mozgássérült beteg emberről van szó. És leült, leroskadt a fotelba, elkezdett halkan csendesen sírdogálni. Nagy baj van. Nem kérek mást, csak imádságot. Két idős drága szüleim nagy beteg tehetetlen öregemberek, segítség kell melléjük. Pénzem nincs őket ápolóval ápoltatni. Nincs rá pénzem. Mi a megoldás? Van egy szem lánygyermekem, huszonéves, szép, fiatal, dekoratív kislányka. Odamegy hozzájuk, náluk fog élni. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a nagyszülők hol laknak? Budapesten a híres, hírhedt külső Józsefvárosban. Ott laknak ők. Szörnyű proli vidéken. Szörnyű proli világban, szörnyűséges világban. Odaküldené a kislányát? Hát kész öngyilkosság. Gyermek ott éljen? A házban nincs világítás. Nincs kapuzárás, kapu sincs már, lassan semmi. Ott éljen ő? Belekötnek fiúk. Belekötnek férfiak. Mi lesz vele? Valahol a könny, az arcán pergett tovább. S abban a percben megértettem, hogy mi az: hogy a világba, aki szeretett, aki drága, el kell küldeni. Föláldozni! Egyszülött fiamat, kicsi lányomat nagymamáért, nagypapáért. Hálaképpen. A menny közeljött. Nagyon közel jött. Itt van egészen valóságosan. A menny jön, hogy csendesen szóljon: ember vesztedbe rohansz, térj meg, térj vissza és fordulj meg.

Neves bogarász professzorról hallottam, ki hangyákkal foglalkozott. Egy alkalommal figyelte a hangyák vonulását. Tett ki a szoba másik végébe valami csábító illatú mérget. A hangyák megérezték, és egymás után menve rohantak a méreg felé. Ott pusztultak bele a méregbe, vagy körülötte, de a többi jött, és egyre több és több jött, és pusztultak el sorba. A professzor igyekezett arrébb tessékelni a hangyákat, másik utat kijelölni számukra. Egy darabig ment is ez, de aztán visszatértek az útra megint az illatos méreg felé. Harmadszor megint. És nem tudott mit tenni velük. Kimondta azt a felületes gondolatot, bárcsak hangyává lehetnék, hogy tudnék nekik szólni, hogy hangya ne rohanj, mert a vesztedbe rohansz. Ne csináld. Ott megértettem, mondja az illető professzor, hogy Jézus e világba eljött, mit is jelentett. A menny emberré lett. Hogy emberi hangon elmondja, hogy ember vesztedbe rohansz. Fordulj meg! Vesztedbe rohansz! Reménytelen vagy sokszor, depressziós vagy. Gondolkozol kormányokban és politikában. Fordulj meg ember! Térj meg, mert van lehetőség! Mert van folytatás, mert lesz holnap. A tudós, akármilyen okos ember volt, a hangyákhoz nem tudott szólni, nem tudott kommunikálni velük. Hangya, hangyával igen.

Az ember nem tudott kommunikálni a bűneset óta, de eljött Jézus, és újra van kommunikáció, az élő ÚR és az ember között Jézus Krisztus által. Világba eljött Jézus, és keresztülment Jerikón. Furcsa egy mondat. Senki nem hívta be? Hát gyere be Jézus, itt az én hajlékom, pihenj meg nálunk. Régi zsidó szokás szerint, ha valaki kedves vendég érkezett, egymást szinte vetélkedve próbálták megelőzni, hogy a kedves vendéget ki lássa el otthonában vendégül. Senki nem hívta őt? Jézustól elvártak sokan, de nem várták őt. Elvárták a gyógyítást, a vigasztalást, a kenyéradást és főként a rendszerváltást. De sokan! – Az a korrupt Kajafás kormány! Leváltjuk őket! Jön a mi kormányunk! Új idő, új időszámítás! Majd mi!… Gyere, Jézus segíts! Te hatalmas erejű, te kellesz nekünk! Ki karjának egy mozdulatával a tenger viharát lecsendesítette. Adta az ötezer embernek a kenyeret, a semmiből szinte. Szavára kijött a sírból Lázár, a holttest eljött és kijött. Jézus te kellesz nekünk. Elvárjuk, hogy segíts rajtunk.

Sokan elvártak tőle, elvárnak ma is talán. Csak nem várják, hogy jöjj be személyesen hozzám; ide a házamba, a hajlékomba. Lépj be életembe, engem járj át, és tégy igaz emberré. Én vallom drága testvérek: az a hívő ember, aki emberebbé lesz: kiismerhetőbb, egyértelműbb, elfogadhatóbb. Attól hívő ember. A Bibliát, hogy ismeri nagyon fontos. Imát tud-e mondani, bármelyik percben hangosan? Ha tud, áldott nagy ajándék az. De igazán attól hívő, hogy az emberré lett Isten átjárja életét, és igaz emberré teszi. Jerikóban senki nem hívta őt. Hogy kik voltak ott, hányan, az ige nem beszél erről. Volt-e ünnepi beszéd, nem szól semmit az ige. De volt ott egy ember. Sok százból, ezerből? Volt ott egy ember, akit Zakariásnak hívtak, héberül, görögösen Zakeusnak: Zákeusnak. Zakariásnak hívták, magyarul: az ÚR megemlékezik. Egy végtelen ellenszenves figura, az a neve, hogy az ÚR megemlékezik. Te ellenszenves figura, az ÚR előtt te is kedves vagy. Olyan vagy, amilyen; nekem fontos, nekem te igazán kedves vagy. Zakariás, Zákeus, igen az ÚR gondol rád. Ő nem felejt, ő nem amnéziás, bárki, aki a világban él, előtte kedves, potenciális gyermeke, potenciális megtért, hitre jutott gyermeke. Igen üzen az ige egyértelműen, Zakariás, Zákeus, az ÚR megemlékezik rólad is egyértelműen. Mit tudunk róla? Pozitívumot és negatívumot is. Gazdag ember nagyon, irigylésre méltó. Pozitívum. Mondhatnánk: de jó neki! Nincs anyagi gondja. Jó is az, ha így van. Ne hazudjunk, jó az, ha így van. Negatívum: utált ember. Vámtiszt, vámhivatalban dolgozik, magas beosztásban. És utált ember. Mit tudunk? Kirekesztett ember, nem teljes értékű állampolgár. Korántsem. Tisztátalan lévén, mivel kezében római pénzek is vannak, és gyakran megfordul a kezében idegen pénz. Nem mehet zsinagógába. Neki nincs ünnepe. Neki nincs karácsonya. Közénk jönne, kitessékelnénk. Szenteste, kitessékelnénk. Nagypénteken kiküldenénk: nem jöhet ide tisztátalan. Másodrendű állampolgár, ha éppen az egyáltalán. Mit tudunk róla? Nagyon magányos. Egy kemény leckét meg kell tanulnia. Azt a kemény leckét, hogy lehet bármilyen tengernyi sok pénze, a szeretetet, a derűt, a biztonságot, a boldogságot nem tudja megvásárolni. Nincs a világon annyi pénz, nem tudja megvásárolni. Mit tudunk róla negatívumot? Alacsony, tele van gátlással termete miatt. Azért éppen hepciás, azért éppen főnök, mert kicsi ember, kompenzálni kívánná a termete visszamaradottságát, és egy ember a sok közül, akinek neve Zakariás, Zákeosz, Zákeus, az ÚR megemlékezik. De még rólad is, akárki vagy, még rólad is. Tegyük hozzá, sokan nem bírták őt, és joggal nem bírták. Politikai értelemben nem moszkovita volt, hanem rómavita volt? A Rómát kiszolgálók egyik vezető személyisége volt. Saját népét becsapta, anyagi értelemben, ebből meggazdagodott, jogosan utálttá lett. Ha akkor éltem volna Jerikóban, én is utáltam volna. Elképzelhető, nagyon is. Jött Jézus, mert őérte is jött. De kár, mondhatnák sokan: ezért? Ezért jöttél Jézus, egy ilyenért? Neked ez fontos? Ugyan már! Neked ez fontos? Te meglátod? Észreveszed? Kell ő neked? Ugyan már Jézus! És el tudom képzelni, milyen sokan gyűlölhették ezért Jézust, hogy Ő ilyenekkel szóba áll. Divatos szót mondok, diákos szót: Jézus milyen lájtos. Az ilyenekkel szóba áll. Á… ez a megváltó? Na, nem! Igazán nem! És apró mértékben készül a nagypénteki megfeszítsd, feszítsd meg kórus. Ilyen helyzetekben. Ez szóba áll vele? Apja nyilas volt, apja párttitkár volt, kommunista volt, nagy bolsevik volt! Ezzel? Most bezzeg itt vagy! Máskor nem jöttél! Eddig hol voltál? És Jézus csendesen: mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött drága szerettét ide elküldte, hogy aki látni akarja Őt, hisz Őbenne, még ha Zákeusnak is hívják, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Örök élete legyen. Mit tudunk róla? Hogy szeretné látni Jézust. Szeretné látni Jézust. Biztos hallott róla, és nemcsak azért mert kíváncsiskodó. Ha nem lenne lelki baja, súlyos pszichiátriai zavara életében, nem akarná Jézust látni; dehogyis akarná ő!; mit érdekelné Jézus! Valami baj van belül, komoly nagy baj van. Meghasonlás. Szeretné Jézust látni, és látni akarja Jézust. A másik evangéliumban írja János, mikor Fülöphöz mennek görög emberek, ilyen kéréssel: szeretnénk Jézust látni. Akkortájt sokan szerették Jézust látni. És szerették volna Jézust látni: érdekeik beteljesítőjét, álmaik megvalósítóját, a rendszerváltót – mondtam korábban is –, sokan azt várták tőle, rendszerváltást, politikai rendszerváltást, a kormányok leváltását, behozni az új kormányt. Sokan szerették volna látni azt a Jézust, ahogy ők azt elképzelték – egy karácsonyfa, fenyőfa, amit én díszítek fel. Vagy én akarok éppen úgy – és nem Őt, amit maga kínált önmagáról, és mondott –, amilyennek én elgondoltam. Sajnos testvérek sok ember azért csalódott, amit Istenről elgondolt, az nem úgy történt, és megharagszik, és megsértődik. –Bezzeg segít másnak, nekem meg nem! A világon mekkora gazemberek élnek vidáman, derűsen; mi igazak szenvedünk – de igazságtalanság ez! Én csalódtam az Istenben. Én nem ilyen Istent kívántam! Amit elgondoltam, elvártam tőle, szerettem volna látni Őt, ilyennek látni Őt, s mivel nem ilyen volt Ő, hát én csalódtam benne. Ő szeretné látni olyannak, amilyen. Ám nem engedi Őt látni az a tömeg, amely Jézust éppen élteti talán. Az ÚR mellett, ott van több száz zarándok. Jöttek északról, dél felé, Galileából, Jeruzsálembe, több százan lehetnek egészen biztos. Énekelnek talán: korabeli zsoltárokat, szent énekeket? Jézust magasztalják, és áldják Őt? Csak éppen ők azok, akik nem engedik, hogy a hozzáférni kívánó meglássa Őt.

Fiatal lány jött be a hivatalba, annak idején, és elmondta, hogy szeretne megkeresztelkedni. Jött egy furcsa mondata: igen szépen kérem, ne tessék engem megtéríteni, jó? Csak kereszteljen meg. Ne kérdezzen semmit, kérem, tegye meg nekem. Nekem ez élet-halál kérdés. Hát megteszem, csak azért mégis csak jó lenne tudni, miről van szó! És ő elmondta könnyek közt, ő agyrákos beteg volt. Nem tudni hogyan, és nem tudni miért, a daganat fölszívódott. Mindenki csodálkozott: a sebészei, az agysebészei, kezüket tárták szét: mi történt itt? Mi történt, hogyan történt? Jött a baráti kör szava: de nagy mázlid van! Van, aki így mondta – bocsánat a szóért –, de nagy mákod van! Meggyógyultál? Hát hogyan sikerült? A sors segített rajtad? Az áldott sors? Én most szeretnék megkeresztelkedni. Ezért nagyon fontos nekem. Kérem, ne térítsen meg. Ne mondjon semmit, tegye meg nekem, kérem. Kellemetlen perc volt. Csak nem kéne ezt az egész keresztelőt ennyire a kiszolgáltatás szintjére levinni! Beszélgettünk, és még elmondta, korábban megfordult ilyen szándékkal, többfelé megalázták. Mondta egy lelkészkolléga: lehet keresztelkedni, de itt kívánom látni a templomban egymás után hét vasárnap sorrendben, és akkor elkezdünk majd tárgyalni a keresztelés lehetőségéről. Elmentem haza azonnal. Elment egy másik helyre, ott azt mondta a lelkész: most üljön le, kérem, hozza elő minden rejtett lelki bűnét.

Egy perc után, idegen ember előtt? Milyen rejtett bűneimet? Köszönöm nem kérek belőle. Elmentem a HIT-gyülibe, elmentem sokfelé. Nem, nem kérek belőlük. Mit lehetne tenni, hogyan, mit, merre, meddig? Utókezelés, rehabilitáció címszó alatt, illető fiatal kis hölgy kapott egy újfordítású újszövetséget: ha akarja, nézzen bele. Nem muszáj. Ha akarja, nézzen bele. Itt és itt különösképpen. Ismerje meg mi történt. Nem egy aktus a döntő. Nem az a fontos. Hanem az, hogy aki a világba eljött, valahol könyörült? Nagyon könyörült? Dacára az orvostudomány akkori állásának? Dacára a különböző félelmetes leleteknek? Minden pozitív? Vége nemsokára a kis fiatal életének, és mégis él? Ha gondolja, ismerje meg. Nem muszáj. Ki kezelte magát, ismerje meg: az áldott orvos. Igen, sokszor az ember érzi, hogy a maga lelkész mivoltával, sokszor gátja, hogy mások, Zákeusok, az orvosához jussanak. Ez hozzám szól, nekem. Előttem egy nagy tükör: gyenge szavaim, erőtlen személyiségem – de sokszor! Gimnáziumban diákok körében, tudom, mi az. Erőtlen emberi szó. Lapos közhelyek. Diákság nem veszi be. Akármit nem vesz be. Nagyon nem vesz be.  Nem lehetek akadály, semmiképpen sem. Zákeus nem sértődik meg, mert akarja Jézust látni. Fára mászik, ami egy félelmetes kandalló, félelmetes botrány, hisz abban a korban egy zsidó férfi az utcán nem fut. Méltósággal, emelt tekintettel megy, mert ő férfi. Őfelsége a férfi. Nem fog futni. Mi történik erre? Ez a kis ember fölmászik a fára, hát ez több mint botrány. Gondoljuk el, neves politikust látnak a fán. Fönt. Hogy kacagnánk mi is! Mutogatnánk rá, beszólnánk neki? De még hogy! Jólesne beszólni? Jólesne beszólni. Ott van fönn a fán. Hívőként beszólni neki? De mekkorát! Ott van fönn a fán, botrány, szinte már bohózat, de jelzi, erős szándékkal, Jézus szeretlek Téged. Szeretnélek megismerni téged. Kyrie eleison – URam irgalmazz, URam könyörülj rajtam! Ott fönn a fán, jelzi némán: URam gyógyulni szeretnék. Magányos vagyok, nem kellek én már senkinek. Pénzem van, mégsem vagyok boldog. Másodrangú állampolgár vagyok, nem vesznek emberszámba engem. Jézus könyörülj rajtam.

Utolsó mondat: mi közünk mindehhez? Közülünk ki az, testvérek… talán senki? Nem tudom. De közülünk ki az, aki magányos? Van ilyen? El tudom képzelni. Ki az, aki szorongó? El tudom képzelni. Akinek vannak komoly gátlásai? El tudom képzelni. Úgy érzi, nem kell senkinek? Kedves jó barátunk, Erdélyből jönnie kellett annakidején, mert összeverték, a szekuritáté, és át kellett jönni, úgy érzi talajtalan teljesen. Otthon is, itt is. Igazán nem kellek senkinek. Ismerős az ige, testvérek? Rólunk szól? Igen. Nagyon is, és mindig is. A külvilág ilyenkor hallgat egyet. Megvonja a vállát: nem tudom. Majd meglátjuk! Lesz, ahogy lesz. Mondja az ige: Én téged el nem hagylak, nekem fontos vagy. Lehetsz akárki, én téged szeretlek. Kezdd újra, ne add fel! Az ÚR-ban, Jézusban igaz és tiszta a remény.

Imádkozzunk:

Áldott légy Örökkévaló URunk, hogy Te ezt a világot úgy szeretted, hogy ideadtad a legdrágábbat, az egyetlenegyet: Jézus Krisztust. Ezen a világon akkor sem volt igazán olyan sok szeretnivaló, és ma sincs, és Te valahogy mégis szeretted. Nem érdemek szerint, elért eredmények szerint, hanem azért, mert Te szeretet vagy, maga az Isten. Áldunk Téged Jézus Krisztus, hogy Te ebbe a világba hajlandó voltál eljönni. Micsoda megaláztatás istállóban születni! URam, elképesztő! És Te ezt vállaltad! Köszönjük. A rókának volt barlangja, az égi madárnak volt fészke, Neked sokszor nem volt szállásod. Te hajléktalan voltál. Mégis vállaltad. Köszönjük. Meg fogsz halni fiatalon, kivégeznek átokhalállal, a római halállal: tudtad. Mégsem sértődtél meg. Köszönjük. Te senkitől nem vártad el, hogy ezrek köszöntsenek, és ünnepeljenek. Te mentél a századikért is, mert Neked mindenki fontos. Valamiért még én is, meg bármelyikünk. Áldunk érte URunk! S ebben a reménytelen sötét külvilágú életünkben oly drága fényforrás a Te Igéd, evangéliumod. Nem egy régen élt vámosról szól mindez csupán, hanem rólam. Hanem rólunk, valamennyiünkről. Aki akar élni, aki akar hinni, nem kell Téged keresni. Oly nagyképű emberi szó az istenkeresés, Te nem vesztél el URunk. Itt vagy ma is, drága valóság. Itt nem keresni kéne Téged, hanem elfogadni. Csendben hagyni, hogy jöjj és szólíts meg. URam, jöjj és szólíts meg, kérünk. Ma este is az előttünk álló estéken, a vasárnapi istentiszteleten, de nem csak itt, hanem szerte a világban mindenütt. Jöjj, kérünk, bátoríts, erősítsd életünket. Így legyen!

„Az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat a feltámadott és élő ÚR Jézus Krisztusban. Övé a dicsőség, most és minden időben.” Így legyen. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |