| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Zákeus (4.)

Lukács evangéliuma 19. rész 1-10. vers

„¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.«

⁸Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.«

⁹Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.«”

Imádkozzunk:

URunk, Istenünk, mi naponként elindulunk a magunk útján, a magunk szándékai szerint, a magunk gondolatai szerint. Elindulunk munkába, elindulunk iskolába, elindulunk ügyes-bajos dolgainkat intézni. Mi elindulunk, ahogy elgondoltuk. Te elindultál, hogy megkeresd, megtartsd az elveszettet. Te ősi tervek szerint elindultál, hogy a mi életünket is megkeresd. Hálát adunk URunk, hogy megtaláltad életünket, hogy a mélységben is ott voltál, utánunk jöttél. Hálát adunk, hogy szabadító szereteteddel kerestél bennünket, és nem lehetett olyan messze menni, annyira elsodródni Tőled, hogy Te ne jöttél volna utánunk, és ne találtál volna meg.

Magasztalunk Téged URunk, Istenünk, ezért a hatalmas, aláhajló szeretetért. Köszönjük, hogy ez a szeretet ragadhatja meg szívünket. Köszönjük, hogy ez a szeretet újíthat meg bennünket. Most jöttünk… Elindultunk e mai napon. Nem munkáinkba, nem ügyes-bajos dolgokat intézni, hanem jöttünk, mert Veled és egymással szeretnénk közösségbe lenni. Beszélj azért a mi szívünkkel, felszabadító, bűnbocsátó kegyelmedet hirdettesd, ajándékozz meg a Te bűnbocsátó szereteteddel, ajándékozz meg a Te örömöddel, az úrvacsora közösségével, hogy a mi életünk megújult, téged dicsőítő élet legyen. Mindezekben is erősíts meg bennünket. Ámen.

Szeretett Nagyerdei testvérek!

Az Igét olvasom az imént hallott szakaszból:

Lukács evangélium 19. fejezet 9-10. versszakát: Jézus szavát:

⁹Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.«”

Méltó befejezése e drága találkozástörténetnek Jézus szava. És méltó, hogy Ő fejezze be; Övé a zárószó, Övé a zárómondat: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”. De jó hallani! Egy teljesen leirt, címkézett, emberi kategóriák szerint jogosan megítélt embertársunk Jézus által üdvösséget talált. Aki már másnak nem kellett, talán jogosan nem kellett, az kellett Jézusnak. Belépett otthonába, a tisztátalan házba, magára véve a tisztátalanság minden következményét, és tálcán kínálta számára az új életet. Az üdvösséget. De üdvösség – mi is ez? Talán sokan szerte a világon félreértik. Úgy gondolják, nem más, mint a halál utáni egyik állapot. Ez is igaz, meg nem is igaz. Maga a szó (eredeti) azt jelenti, hogy megoldást találni olyan helyzetből, amely helyzetből emberi értelemben nincs kiút. Tegyük mellé a másik végletet. A kárhozat. A krízishelyzet. A krízisállapot. Ez a kárhozat.

Az egyik autópályán szörnyű karambol történt. Rohammentők érkeztek, sőt még mentőhelikopter is, és vitték a betegeket, a haldoklókat a legközelebbi kórház intenzív osztályára. Az ország más végéből családtagok telefonáltak kétségbeesve, sírva: Doktor úr, mit tud mondani, milyen a családtagunk állapota, mi a helyzet? S jött a válasz: az állapot kritikus. Kritikus állapot. Ez maga a kárhozat. Mit tudnak tenni? Megteszünk mindent, de semmit nem tudunk garantálni, itt minden előfordulhat. Tessenek elkészülni mindenre. Ez a kárhozat. Tehetetlen vagyok, nagyon fontos lenne megoldást találni, több mint fontos lenne megoldást találni, kevés vagyok hozzá. Jön Jézus, a világba eljött, itt van és drága valóság, és megoldást ad. Ez az üdvösség. Nemcsak a síron túl, egészen fiatal korban, gyermekkorban, kora kamaszkorban, bármikor ez átélhető, ez drága valóság: üdvösség Jézus Krisztusban. Amikor már nem volt ötletem sem, mit csináljak, amikor annyira akartam, hogy éljen, vagy éljek, s Ő jött, s megadta a megoldást. A kárhozott Zákeus Jézus által üdvösséget talált. Valahonnan eljutni valahova Jézus által, Igénk erről szól, és erről szól ma is. Valahonnan valahova eljutni.

Annak idején történt az 50-es évek első felében talán… nagy gyülekezet bibliaóráján egy fiatalasszonyról, akinek volt 3 gyermeke, a legkisebb éppen újszülött talán. Kiderült, hogy a tüdején hatalmas luk található, látható röntgensugarak szerint. Azonnal gyógyítani kellene. Szanatóriumba mennie. De hát hogyan? Nincs rá pénze, a férje segédmunkás. Politikai fogoly volt korábban, nem is engedték máshol elhelyezkedni, alig van pénzük. Ott a nagymama, aki idős, beteg, gondozni kell. Pici gyermekek, nem lehet elmenni, képtelenség. Megoldást találni kellene. A gyülekezetben a testvérek összegyűltek imaközösségre. Amit tudtak megtettek – testi, földi értelemben. Az imaközösség célja, tartalma egyvalami volt: URam, ha akarod, ebből a félelmetes helyzetből, adj testvérünknek megoldást. Eltelt néhány hét, és mint egy népmese úgy hangzik talán, mintha mese lenne, annyira elképesztő – az asszony ment az orvoshoz. Megvizsgálják először, fejüket csóválják az orvosok, újabb vizsgálat vagy a harmadik is, s kijelentik, az a bizonyos luk eltűnt. Magától! Kezelés nélkül. Szakmailag elképesztő. Ilyen nincs. Jött az orvos zárószava, aki azt mondta: na, asszonyom, magának szerencséje van! Ő tudta, hogy mije van. Ő tudta, hogy Kije van. S ebből a kárhozott állapotából Ki hozhatja ki. És akiről szó van, családtagom volt.

Másik alkalommal történt: a telefon a hivatalban megcsördült, és egy férfihang szólt bele rekedten, nyomorultan, szinte fel nem ismerhető módon. Aki telefonál, vagy alkoholista nagyon, vagy szedált teljesen. Hogy mit mond, alig lehetett érteni a szavát, a papot kereste, református papot – szeretne beszélni vele. 22 éves fiatalember. – Na hát, holnap akkor jöjjön el. Az illető lelkész reménykedett, hátha az illető nem fog eljönni. Félt tőle. Ki lehet ez? Fogyatékos? Őrült? Nagybeteg, alkoholista? A megbeszélt időben másnap csengettek a kapunál, ott állt egy fiatalember, egy emberi roncs. Ránézésre egy félelmetes küllemű, egy emberi roncs. Beengedte, leültette. Elkezdett beszélni, és a lelkész nem értette minden második szavát, úgy beszélt szegény nyomorult. Közben elővette a kis italát, mindig innia kellett. Elővette a gyógyszereit, marékszám szedte magához, és kiderült, miről van szó. Agyonhajtotta magát. Idegösszeomlás súlyosan. Olyan formában, hogy leszázalékolták azonnal, 22 éves nyugdíjas ember. Ott ült kétségbeesetten a teljes kárhozatban. – Mit tud mondani? - kérdezte a lelkipásztorát. Hát nem sokat, gondolta a lelkész. Amit mondott, nehogy közhely legyen. – URam, Isten add meg, hogy ne mondjak közhelyeket! Valami szép ideillő keresztyén református közhely. – Adj Igét, adj evangéliumot. S akkor ezt az Igét mutatta a fiatalembernek: ez ige zárómondatát: „az Emberfia Jézus azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa azt, ami, vagy aki elveszett”. Egy elveszett 22 éves nyugdíjas fiatalember agyonhajszolt életével magáért is jött. Az illető megmerevedett, hirtelen megrökönyödött, kért egy Bibliát, elvitte magával. Kérdezte, mikor lesz igei alkalom felnőtteknek, ifistáknak; hogy fog jönni – ígérte. A lelkész hitte is meg nem is. Az illető eljött. Eljött egyszer, meg újra megint, és sokadszor, eltelt néhány hónap és eldobhatta minden gyógyszerét. Érdekes módon ez ma Magyarországon nem hírérték. Sajtó ilyet nem közöl. Tévé ilyet nem mond be, mert nem poén úgymond. Ha meghalt volna, azonnal hírérték lenne. Illető eldobta a gyógyszerét. Ma is él, bár vannak nehéz percei időnként idegileg, de teljes értékű ember. Kárhozott kis 22 éves élete megismerte Jézust, és adott neki üdvösséget, megoldást, ott, ahol már ötlet sem volt megoldást találni. Igen, ez Jézus Krisztus. Üdvözül mind ő, mind az ő egész háza népe. Amint mondta Pál Filippiben a börtönőrnek: „higgy az ÚR Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te egész házad népe”.

„Ma lett üdvössége ennek a háznak” – Zákeus hitéért az egész háznép üdvösséget talált. De nagy kegyelem, drága testvérek! A szolgák is, nem tudom voltak-e gyermekei, családtagjai, azok hitben jártak-e… Nem tudom mennyire voltak dackorszakban, ellenkezők. És ők is, ők is üdvösséget találtak. Zákeus hitéért. Hányan mondták nekem könnyes szemmel idősebbek, középkorúak: az én drága gyermekeim nem hisznek Istenben. Olyan jó gyermekek, segítőkész, kedves életek, de nem hisznek. Azért lesz üdvösség? Azt mondja az Ige, hogy lesz üdvösség. Aki hisz a Jézus Krisztusban, a háza népe az ő hitéért üdvösséget talál.

Persze mondhatná valaki testvérek: mi van akkor, ha valaki nem gyógyul meg. Imaközösség valakiért, és az nem gyógyul meg. Akkor nincs üdvösség, csak egy-két kiemelt esetben? Csak néhány arra rászorulónak, vagy éppen kiemeltnek? Mi van akkor? Egy dolgot tudok testvérek. Láttam egy fiatalasszony arcot, aki a gyermekét temette el. Hogy kérték a gyülekezetben! – URam, Isten add meg, hogy a kicsi meggyógyuljon! Valamiért nem adta meg. Jött néhány kaján kívülálló: na, a Jóisten nem tud segíteni? Ennyi az imádságotok? Kaján kívülállósággal jöttek a kérdések. Az asszony így válaszolt: igen, az Isten nem hagyott el engem. Én arra gondoltam, hogy gyermekemet el kéne temetnem – már abba belepusztultam. Ezt nem fogom tudni elviselni. Elviselem. Itt vagyok. Állandó megrendültséggel örök könnyes szemmel, de élek, de akarok élni, és mindenek ellenére Jób-i módon én még mindig hiszem ŐT, és hinni fogom ŐT. Üdvösség? De mennyire, hogy az! Fekete ruhában? Igen. Könnyes szemmel? Nagyon könnyes szemmel. De igazi üdvösség. Jézus Krisztusban megoldás. Még gyászban is, még egyértelműen is. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Paradoxon? Első hallásra igen. Ha elveszett, akkor már nincs tovább. Az Ő hatalma ott kezdődik. Az enyém ott végződik. Emberi értelemben. Nem találom, elveszett, kész, nincs tovább. Az Ő kegyelme ott kezdődik el. Elveszett emberileg? Annál inkább jövök megkeresni. Nincs megoldás? Annál inkább itt vagyok. És jön megoldást adni. Kárhozatból üdvösségre, valahonnan valahová eljutni Őáltala, az Ő kegyelmessége által. Az elveszettet, a leírtat, aki már nem kell senkinek. Amíg aktív volt, tudott segíteni, addig kellett, most már nem kell. Megöregedett, nyugdíj előtt áll, most már nem kell. Kell a helye a fiataloknak a munkahelyen. Menjen innen. Aki útban van. Akire kimondták, hogy minden lelet pozitív. Kimondták, hogy reménytelen. És lehetne folytatni a sort. Jön Jézus, hogy megkeressen, hogy megszólítson, hogy megtaláljon, fölemeljen, magához öleljen. S végül, igen úgy ér véget, jelképesen mondom mindezt, hogy az UR Jézus átadja Zákeusnak a zárójelentést. Mondjam így, kicsit talán tréfásan: a pszichiátriai zárójelentést: kedves Zákeus minden negatív. Újra teljes értékű ember vagy. Itt a rehabilitáció, életet találtál.

Ő is Ábrahám fia, mondja Jézus, ami által kimondja: itt van újra a személyigazolványod, lakcímigazoló kártyád, a bankjegykártyád, itt van az útleveled is, teljes értékű ember vagy újra.

Ki mit mond, mások hogy látnak, mint látnak, már nem fontos. Én téged szeretlek, nekem kedves vagy, én téged fölemellek. Valahonnan valahova eljutni, mondja a filozófia, mondja a teológia. A krízishelyzetből, a kárhozatból az üdvösségbe eljutni Jézus által. Örök evangélium, drága evangélium, ahol Ő megváltó URunk valósággá lesz, ott abban a házban, Isten házában. Otthoni csendemben, még kórházban is üdvösség lesz. Adja meg Ő a kiutat, a megoldást a reménytelenből, és maradjon Ő továbbra is számunkra megváltó, igaz, drága ÚR. Így legyen.

Imádkozzunk:

Jó URunk, újra és újra rádöbbennünk, hogy az Ige nem másról szól, a Zákeusokról szól, hanem rólad is, nagyon is. Ha gondolok arra életemben, és életünkben, hányszor lehettek olyan mélypontok, ahonnan kiút nem kínálkozott, és íme, itt vagyunk, mégis élünk. Köszönjük URam. De jó újra és újra rádöbbenni, és kimondani: nincs üdvösség másban csak Tebenned, és nincsen más név, mely adatott, csak a Tied, a legszentebb név, mely névre minden térd meghajol, mennyeieké, földieké, föld alatt valóké, és ma is ily sok nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus ÚR az Atya Isten dicsőségére. Áldott légy, ki értünk eljött, a lelketlent megtaláló, s megszabadító, áldott légy örökkön örökké. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |