| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Lekció: 56. Zsoltár

„A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.

Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.

Ha félek is, benned bízom!

Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.

Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.

Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!

Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!

Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.

Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.

Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.”

Textus: Lk 23,32-34

„Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.  Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«”

Kedves Testvéreim!

Úgy gondolom, hogy mindenki jól ismeri közülünk a Munkácsy trilógia Golgota c. képét. Egy nagyon mozgalmas kép ez, az arcokra kiülő emberi indulatok, a kézmozdulatok szinte megelevenítik előttünk a Golgotán történteket. Van, aki a munkáját végzi, létrával és baltával a kezében áll a kereszt alatt. Van, aki gyászol, és siratja a Mestert, van, aki heves és indulatos, van, aki mellét verve távozik, vannak elégedettek, és vannak felháborodottak, rómaiak és zsidók. Mindenki valamilyen módon részt vesz a golgotai eseményekben, és így minden jelenlévő cselekvő alanyává válik a történetnek…

Lukács evangéliumában így imádkozik értük Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Jézus kereszten mondott szavai közül ez az első. Nem tudják, mit cselekszenek… Miért, vajon mit gondolnak, mit cselekszenek? És mi történik valójában?

A rómaiak azt gondolják, hogy elejét vették egy nemzeti, és vallási indíttatású lázadásnak. Azt gondolják, hogy Jézus likvidálásával egy Róma ellen irányuló galileai mozgalmat számolhatnak fel. A rómaiak példát statuálnak, fenntartják a rendet. Ezt cselekszik.

De mit tettek valójában? Nem egy Róma ellenes lázítót, hanem az egész világ, benne a Római Birodalom megváltására érkező Krisztust feszítik meg. Értük mondja Jézus:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

Aztán a zsidók azt gondolják, Istennek tetsző dolgot cselekszenek, hiszen egy istenkáromló kapja meg méltó büntetését. Messiási igényekkel lépett fel egy ács fia, egy egyszerű zsidó férfi Isten Fiának mondta magát. Ez blaszfémia. Jeleket és csodákat tett az ördögök fejedelmének hatalmával – gondolják –, és több ponton megszegte a hagyományok és a mózesi törvényt. A zsidók érvényesítik törvényeiket, mintha Istennek védelemre lenne szüksége. Ők ezt cselekszik.

De mit tettek valójában? Halálra adták azt, akiről a próféták írtak, kivégeztették azt, akire oly régóta vártak, aki nekik adatott az ő üdvösségükre. Értük mondja Jézus:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

És ott vannak a keresztnél Krisztus követői is, akik siratják, gyászolják Jézust, azt gondolják, hogy mindennek vége, és ennek megfelelően cselekszenek. Úgy érzik, hogy Jézus ügye kudarcba fulladt. Hát nem arról volt szó, hogy ő váltja meg Izráelt, hát mégsem ő a megígért Messiás? Sírnak, és bánkódnak, talán csalódottak is. Ők ezt cselekszik.

De mi történt valójában? Félreértették Jézust. Tudniuk kellett volna ugyanis, hogy még nincs vége. Hiszen Jézus beszélt feltámadásáról, arról, hogy visszamegy az Atyához, arról hogy meg kell halnia, mert ezzel viszi véghez az Atya akaratát. Kudarcként élik meg Jézus halálát, pedig ebben a pillanatban váltatnak meg minden bűnükből. Értük is mondja Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

És sokan vannak ma is, akik nem tudják, mit cselekszenek. Sokan vannak, akik a keresztet bolondságnak tartják, akik Jézusban még nem ismerték fel az Isten Fiát, vagy éppen félreértik Őt. Sokan nem tudják, mit cselekszenek, amikor elfordítják fülüket az evangélium elől, amikor Krisztus helyett másban ismerik fel a megváltójukat.

Nem tudják, mit cselekszenek, mert Jézus nélkül akarnak boldogulni. Hány olyan ember van csak a közvetlen környezetünkben, akik tudatosan vagy éppen tudat alatt kerülik Istent. Értük is imádkozik Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

És végül nézzünk magunkba is, Kedves Testvérek, akik sokszor nem tudjuk, mit cselekszünk. Ahogyan Pál írja a bűnös emberről: „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn”. És ez a bűn, ez a megromlott akarat szegezte Jézust a keresztre. A szemeket, az értelmet, a szívet elvakító bűn nem engedte, és ma sem engedi sokak számára felismerni Krisztust, vagy megérteni az Isten szándékát. MI is sokszor felteszzük magunknak a kérdést, vajon most mit akar tőlem Isten? Minket is ugyanaz a bűn terhel, ezért Jézus, mint közbenjáró értünk is könyörög: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Bocsáss meg azoknak is, akik bár keresnek Téged, de a bűn mégis hatalmába keríti őket. Bocsáss meg azoknak, akik eltávolodnak a gyülekezettől, mert nem tudják, mit cselekszenek. Bocsásd meg a fiataloknak, akik a jövőjük tervezéséből kihagynak téged, mert nem tudják, mit cselekszenek. Bocsásd meg a házaspároknak, ha nem fordítanak elég figyelmet egymásra, mert nem tudják, mit cselekszenek. Bocsásd meg a gyermekeknek, akik nem tisztelik szüleiket, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Nem tudjuk, mit cselekszünk, mert a bennünk lakó bűn mozgat bennünket is. Ezért szorulunk megváltásra, ezért van szükségünk Krisztusra, aki szüntelen közbenjár értünk az Atyánál. Ő magára vette bűneinket, és elszenvedte helyettünk a büntetést. Mi pedig büntetés helyett kegyelmet, és bocsánatot nyertünk. Nem bűntelenséget. Nem is a jó cselekvésének képességét, hanem bűnbocsánatot kaptunk.

Mit tehetünk mégis? A ma felolvasott zsoltár végén az Isten megmentő tettét megtapasztaló, a nagy veszélytől megmenekült zsoltáros így imádkozik:

„Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.”

Ezzel tartozunk mi is, Kedves Testvéreim. Mi, a nagy veszélytől megmenekült, Isten megmentő tettét megtapasztalt emberek. Hálával azért, mert Isten megmentett minket a haláltól, a kárhozattól, a bukástól. Hálával azért, mert bocsánatot nyertünk, hálával tartozunk azért, mert Közbenjárónk van, mert Megváltó Krisztusunk van.

Ahogyan az ének szavaival mondtuk: Adj hálát néki, aki bűneidet megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, kiment minden nagy bajodból híven, és életedet veszélytől megmenti, A halál veszedelmitől megőriz: Irgalmával megkoronáz szépen.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |