| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Menedék a bizonytalanban

Lekció: Zsoltárok 59.

„A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!

Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam!

Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.

De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.

Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.

Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.

Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!

Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)

Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.

Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”

Textus: Zsolt 59,15-18

„Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”

Kedves Testvéreim!

A most felolvasott 59. zsoltár hátterében, a zsoltár felirata szerint Dávidnak egy konkrét élethelyzete áll. A fejezet elején ezt olvassuk: „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát és öljék meg.”

Nem tudjuk, mivel szinte lehetetlen megállapítani, hogy a zsoltárt valóban Dávid szerezte-e, és tényleg ebben az élethelyzetben fogalmazódott-e meg ez az imádság, mindenesetre a szituáció ismerete segít megérteni a zsoltár üzenetét.

Nézzük először, hogy mi is történt Dáviddal!

Góliát legyőzésével ünnepelt hős vált belőle, sőt Isten segedelmével sikeres hadvezérré lett Izráelben. Biztos helye volt az udvarban, biztos egzisztenciája volt a király mellett. Dávid minden tekintetben biztonságban volt, szerették, kedvelték. Aztán Saul féltékenysége kezdi bizonytalanná tenni a helyzetet. Megváltozik minden. Az addig oltalmat jelentő királyi udvar életveszélyessé vált Dávid számára. Egyik nap még együtt lakomázik a királlyal, a másik napon már lándzsa repül felé. És itt érkezünk el ahhoz a történethez, melyet az 59. zsoltár megnevez, mint az imádság háttere. A következőket olvassuk Sámuel 1. könyvében:

„Ekkor követeket küldött Saul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a felesége, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod!  És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. Ekkor fogta Míkal a házibálványt, beletette az ágyba, kecskeszőr párnát tett a feje alá, és betakarta a ruhájával… Amikor a követek odamentek, kitűnt, hogy a házibálvány volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a feje alatt… Dávid tehát futva elmenekült…”

Dávid tehát a biztonságból a bizonytalanságba kerül. Úgy is fogalmazhatunk, hogy elkezdődik az élet a várfalon kívül. Oltalom nélküli emberré, földönfutóvá válik. A felolvasott zsoltár így nem egyszerűen Dávid éneke és bizonyságtétele, hanem a biztonságból a bizonytalanságba került ember imája.

Nem Dávid az egyetlen, aki ilyen helyzetbe kerül. Sokan vették már észre, hogy az egyik pillanatban még biztosnak tűnt minden, a másikban életveszélyt jelentő létbizonytalanságban találták magukat. Gondoljunk a testvérgyilkos Kainra, aki így összegzi helyzetét: „elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál.” Szabad préda lett, oltalom nélküli ember.

De így érzett a menekülő Jákób is, vagy az Újszövetségben Pál apostol is, később pedig az üldözött keresztyének. Eszünkbe juthat még Luther Márton, aki ellen parancsot adott ki a pápa, hogy bárki megölheti, aki rátalál. A kolostor biztonsága után a várfalon kívülre került, földönfutóvá vált. Oltalom nélküli emberek, akik a biztonságból a bizonytalanság állapotába kerülnek.

Aztán itt vagyunk mi is. A segédlelkészi konzultáció keretében beszélgettünk arról, hogy milyen élethelyzetben vannak most azok az emberek, akiknek Isten Igéjét hirdetjük. Meghívott gyülekezeti tagok meséltek tapasztalataikról, amelyből kiderült, hogy nagyon sokan, sőt egyre többen élnek a biztonság és a bizonytalanság határán.

A világgazdaság mai helyzete, az országunk mai helyzete sokakban azt a félelmet kelti, hogy vajon mikor válok szabad prédává, mikor válok bujdosóvá és kóborlóvá, vajon mikor kerülök a biztonságot nyújtó várfalakon kívülre, mint egykor Dávid. Sokan elvesztik munkahelyüket, otthonukat, biztos egzisztenciájukat, mindemellett a globális ökológiai problémák, a népbetegségek, az elszegényedés fenyegetően hirdeti, hogy minden, ami eddig biztonságot adott, egyik napról a másikra megszűnhet, és akkor oltalom nélküli emberekké válunk, akárcsak Dávid.

Isten Igéje a zsoltáros imádságán keresztül minket is vigasztal. A biztonságból a bizonytalanságba került ember imája ez. És a zsoltáríró ebben a kiszolgáltatott helyzetében, keresve az oltalmat és menedéket, Istent magasztalja, rámutatva arra, aki egyedül képes segíteni: „Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet.”

A hatalom és erő, amely akár az ellenség elpusztítására is képes lenne, és a hűség és szeretet, amely által mégis a kegyelemé lehet az utolsó szó, egy erős vár képében jelenik meg a zsoltáros előtt. Az erő és kegyelem, a hatalom és hűség egy oltalmazó menedékké, egy erős és biztonságot nyújtó várrá olvad össze, még most a legnagyobb bizonytalanság közepette is. Ez az erős vár az Úr.

A zsoltáríró feladata most, hogy felmutassa, megláttassa ezt az erős várat és menedéket mindenkinek. Mindenkinek, aki nem érzi ma magát biztonságban. A hatalmas és hűséges Istenre fordítja tekintetünket akkor, amikor fenyegetnek bennünket az esténként visszatérő morgó kutyák. Mert van hatalom és szeretet, amely védelmébe tud venni.

A zsoltáros emlékeztet, hogy a királyi udvarból elmenekülő Dávidot nem hagyja el az Isten. A várfalon kívüli kiszolgáltatott élet, a menedék nélküli életveszélyes helyzet első nagy felismerése ez lehetett: „Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.”

Ugyanerre jut a bujdosó Luther is, akit nemcsak Wartburg vára védte meg, amikor szabad prédává vált, hanem bizonyságot tehetett arról is, hogy „Erős vár a mi Istenünk”.

Mi, akik sokszor félelmekkel tekintünk a holnapra, akik a biztonság és létbizonytalanság mezsgyéjén kell, hogy járjunk, látjuk-e, tudjuk-e, hisszük-e, hogy Istenben biztos menedékünk van?

Egyik szép dicséretünk mondja: „Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem, Mindenféle ínségben”. Akárcsak a zsoltáríró mi is félünk azoktól a kutyáktól, akik morognak és csatangolnak a városban esténként, és ennivaló után kutatnak, ha pedig nem laknak jól, vonítanak. Ismerünk ilyeneket. Fenyegetik a létünket, a biztonságunkat, ránk pályáznak, és minket akarnak. De az este után eljön a reggel. Az Isten szabadításának órája. Míg a kutyák esténként morognak és vonítanak, addig mi Isten hatalmáról és hűségéről énekelhetünk minden nap. Dávidnak holtan kellett volna feküdnie reggelre, de Isten erőssége volt neki, ezért magasztalja hatalmát és hűségét.

Kedves Testvéreim! Mi is énekelhetünk, mi is magasztalhatjuk az Urat, mert erős várunk van. Mert a várfalon kívül sem hagy magunkra az Isten. Mert a biztosból a bizonytalanba jutva is hűséges a mi Urunk. Lássuk meg ezt az erős várat az élet fenyegető bizonytalanságai közepette is, és magasztaljuk minden reggel, minden nap az ő nevét. ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |