| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Boldog gyümölcsözés

Textus: Jeremiás könyve 17. fejezet 5-8.

⁵Ezt mondja az Úr:

Átkozott az a férfi,

aki emberben bízik,

és testi erőre támaszkodik,

az Úrtól pedig elfordul szíve!

⁶Olyan lesz, mint bokor a pusztában,

 nem remélheti, hogy eljön valami jó.

Ott tengődik kövek közt a pusztában,

A szikes, lakatlan földön.

⁷De áldott az a férfi,

aki az Úrban bízik,

akinek az Úr a bizodalma.

⁸Mert olyan lesz,

Mint a víz mellé ültetett fa,

Amely a folyóig ereszti gyökereit,

És nem fél, ha eljön a hőség,

Lombja üde zöld marad.

Száraz esztendőben sincs gondja,

szüntelenül termi gyümölcsét.

Hallottuk Isten igéjét, imádkozzunk!

Szerető Atyánk, drága Úr Jézus! Az utóbbi időben többször kerültek elénk a felolvasott bibliai sorok, és alighanem nem véletlenül. Mintha most lenne itt közöttünk Jeremiás próféta, és tolmácsolná Isten üzenetét: Átkozott a férfi, aki emberben bízik. Jaj, bizony mi is hányszor bízunk emberekben. Megbolondult, önző, válságos világunkban keressük a kapcsolatokat, emberi ígéreteket, és közben fürkésszük a tekinteteket. Vajon igazat mond, hazudik? Vagy maga is elhiszi már? Pedig oly világos az üzenet: átkozott, aki emberben bízik. De akkor hogyan tovább? – kérdezzük, és te így folytattad Jeremiás szavaival: De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik…, mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa… Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.

Mekkora ígéret, Urunk, Istenünk! És mi mégsem merjük odaszánni magunkat sokszor. Helyette tétova, bizonytalan lépésekkel keressük az emberi igazságokat.

Kérlek, adjál nekünk bátor szíveket a mindennapokban, hogy vallhassuk együtt a konfirmáló fiatalokkal mi is: Igen Uram, én téged választalak. Ámen.

Ó mely boldog ember az,

Ki téged, élő igaz egy Istent ismerhet

És te szent hajlékodban, Lélekben, igazságban

Dicsérhet és tisztelhet.

Ó mi Istenünk,

Adtad e boldogságot nekünk;

Adjad, hogy ismerhessünk

Még jobban,

Naponként dicsérhessünk

Buzgóbban!

Szent Lelkedet hozzánk e végre

Küldd el segítségre!

153. dicséret

Lekció: Zsoltárok 1, 1-6

¹Boldog ember az,

aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,

nem áll a vétkesek útjára,

és nem ül a csúfolódók szekerére,

²hanem az Úr törvényében gyönyörködik,

és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

³Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,

amely idejében megtermi gyümölcsét,

és nem hervad el a lombja.

Minden sikerül, amit tesz.

⁴Nem így járnak a bűnösök,

hanem úgy, mint a polyva,

amelyet szétszór a szél.

⁵Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején

és a vétkesek az igazak közösségében

⁶Mert ismeri az Úr az igazak útját,

a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Kedves Fiatalok, Családtagok, kedves Testvérek, ünneplő Gyülekezet!

Milyen ember szeretnél lenni? Ez a kérdés nemcsak nektek szól, akik előtt emberi reménység szerint sok évtized van, hanem ez a kérdés újra és újra szól mindannyiunknak.

Milyen emberek szeretnénk lenni? – akkor is, ha már talán jó néhány évtized van kinek-kinek a háta mögött. Néhányat említek, nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül, és ki-ki próbálja a saját feleletét megfogalmazni. Milyen szeretnél lenni? Erre lehet, hogy sokan azt mondják: gazdag. Milyen ember szeretnél lenni? Mai világunkban nagyon sokan azt mondanák: sikeres. Milyen ember szeretnél lenni? Híres – ahogy valaki tizenhárom évvel ezelőtt nyilatkozta – mindegy, hogy mit írnak rólam, csak rólam írjanak. Lehet híres és hírhedt is az ember. Milyen ember szeretnél lenni? Talán boldog? Talán áldott? Talán, talán, talán… és ki-ki folytassa.

Próbáljuk megkeresni a választ – milyen emberek szeretnénk lenni? Az előbb olvasott bibliai bizonyságtétel szerint, a zsoltáros szerint: boldog, mert gyönyörködik. Ez egy kicsit szokatlan szókapcsolat. Talán még hívő emberek közösségében is kicsit szokatlan, mert mi talán el kezdtük volna mondani: Boldogok az irgalmasok, boldogok a szelídek; boldogok, boldogok… és így sorolhatnánk a Hegyi beszéd, a Boldog mondások mondatait, vagy esetleg más bibliai szakaszokat idéznénk. A hét zsoltára szerint: boldog, mert gyönyörködik.

Először tegyük fel a kérdést, hogy kiben, miben? Majd utána próbáljuk megfogalmazni, igaza van-e a zsoltárnak, hogy boldog, mert gyönyörködik?

Van, aki gyönyörködik a virágokban. Akár itt az úrasztalán, amit látunk, akár valakinek otthon az erkélyén, a kiskertjében, vagy éppen kint a természetben. Boldogsággal tölt el, amikor a természet templomában sétálhatok – szokták mondani emberek.

Boldog, mert gyönyörködik. Miben? Talán a művészetekben. És valóban, nagyszerű alkotások születtek. Elgondolkoztatóak, megragadóak.

Boldog: “mert a tudomány!” – micsoda ismereteket gyűjtöttünk össze, és próbálunk alkalmazni!

Boldog: mert gyönyörködik. Gyönyörködik a házastársban. Gyönyörködik a gyermekében; az unokáiban talán a dédunokáiban. És valóban, szabad gyönyörködni bennük. Hiszen Isten ajándékai ők. Talán valaki gyönyörködik a keze munkájában. Abban is szabad gyönyörködni. Szabad gyönyörködni a megterített asztal szépségében. Szabad gyönyörködni a finom falatokban. Talán a sportban, a hobbikban… a sort folytathatjuk. Sokféle ajándéka van az Úristennek, amit azért adott, hogy hálaadással éljünk vele, hogy gyönyörködjünk benne. Keresztyén körökben ritkán szoktuk ezt a kifejezést használni. Pedig a Szentírásban többször is szerepel. Azonban mi rendezi ezeket sorba? Melyik fog az első helyre kerülni? Gyönyörködünk: természetben, művészetben, kezünk munkájában, házastársban, gyermekben, unokában? Valamilyen sorrendet ki kell alakítani. Mi kerül az első helyre? Mi a másodikra, a harmadikra, vagy a tizedikre? Esetleg a sor vége felé? Hogyan élhetünk helyesen mindezekkel, amiket az Isten azért adott, hogy örömünk legyen benne, hogy gyönyörködjünk benne?

A fölolvasott bibliai szakaszunk szerint a zsoltáros azt mondja: gyönyörködik az Isten törvényében. Micsoda? Isten törvényében? Hát a virágokban, az igen! Azok szépek. Hát az unokáim! Olyan büszkék vagyunk rájuk! A dédunokáim! Gyönyörködök bennük. Isten törvényében? Abban gyönyörködni? A zsoltáros azt mondja, hogy Isten törvényében gyönyörködik. Valóban? Nem ellentétes ez? Gyönyör meg az Isten törvénye? Az Isten igéje? Hát nem az jut sok embernek eszébe: Uram bocsánat! – néha még úgymond vallásos embereknek is, amikor azt hallják, hogy az Isten törvénye – igen… ódon, évezredes… az öreg templom padjainak egy részét le sem szokták törölni, mert úgyis kevesen járnak oda… igen, az Isten törvénye, olyan poros valami… jó hogy van, de hát a gyönyörűség az egészen más!

Gyönyörködik az Isten törvényében – állítja  a zsoltáros. Mások pedig úgy gondolják, hogy az Isten törvénye, az, valami savanyú tiltás. Itt is az van, hogy nem, nem, nem. A Tízparancsolat nagy része azt mondja, hogy ezt se, azt se szabad. Hát hol van itt a gyönyörködés? Nem a világban kellene azt keresni? Aztán néha, még keresztyén emberként is kicsit tiltott gyümölcsleszakítás érzéssel keresgetjük a gyönyört. A zsoltáros pedig azt mondja, hogy gyönyörködik Isten törvényében, és boldog. Nem csak, hogy gyönyörködik, hanem boldog ebben a gyönyörködésben.

Mit is jelenthet az, hogy gyönyörködik? Próbáljuk ezt is egy kicsit helyretenni. Nyilván jelentheti azt, hogy kedvét leli, hogy örömét találja benne – gyönyörködik. Igen, de gyönyörködésünk az egyúttal a sorrendet is meghatározza. Hiszen attól sok minden függ. Mi az, mik azok, amiben mi gyönyörködni szoktunk? És milyen sorrend szerint? Miket tennénk az első helyre, az elejére a sornak, vagy a legelejére? A gyönyörködés, az igenis az értéksorrendünkről beszél. Szinte azt mondhatnánk: ha megmondod, hogy miben gyönyörködsz legjobban, megmondom, hogy milyen ember vagy.

A zsoltáros azt mondja: gyönyörködik az Isten törvényében. Mit jelent ez? Nem álszent a zsoltáros? Mondja a kegyes szöveget, mert hát bizonyos helyeken azt illik mondani? Egyébként pedig másképp él? A zsoltáros az Isten országának belsőleg szabad polgára. A Krisztus-követő ember az Isten országában belsőleg szabad polgár. Egy másik zsoltárban, a 73. zsoltárban így vall a zsoltáros: „Senki sincs rajtad kívül számomra a mennyben, és a földön sem gyönyörködöm másban, Uram.” Megint a gyönyörködés. Hívő emberként tudunk mi fölszabadultan gyönyörködni? Vagy úgy gondoljuk, hogy ez csak a világ területe, és nem illik nekünk ilyen dolgokkal foglalkozni? A zsoltáros azt mondja: a földön sem gyönyörködöm másban. És a most olvasott 1. zsoltár, ami tulajdonképpen a Zsoltárok könyvének egyfajta bevezetője, alaphangja, azt mondja, hogy „Boldog az az ember, aki… az Úr törvényében gyönyörködik.” Boldog emberek vagyunk? Boldog ember vagy hívő emberként? Ha nem, akkor valami nagy baj van a hiteddel. Mert a hívő ember gyönyörködni tudó ember, és ezért boldog ember. Az értékrendjét meghatározza, hogy az Úr törvényeiben gyönyörködik legelőször és mindenek fölött. Hogyan lehet ez? Hogy lehet szabad polgárként élni az Isten törvényében gyönyörködve? Úgy, hogy Krisztusra úgy tekintünk, mint a világ urára. Hogy komolyan vesszük azt, amit nagyon sokszor hallottunk (Jézus mondja): „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Nem Trianon urainak adatott minden hatalom. Őnekik egy ideig adatott korlátozott hatalom. És nem ember kezében van a végső hatalom. Hívő emberként úgy tekintünk mi Krisztusra, mint a világ urára? Vagy csak az én uramra és megváltómra? De a világban mások az urak, a hatalmasok, és ők szabnak meg mindent! Ha valóban úgy tekintünk a mi Urunkra, Megváltónkra, mint a világ urára, aki eljött ítélni mindenkit, akkor ez azt is jelenti, hogy ezért – mert tudniillik ő a világ gazdája és Ura –, ezért otthonosan mozgott ebben a világban, de nem másért, ezért. Ebben a világban, amely világ tele van sok emberi gonoszsággal, de mégis otthonosan mozgott, mert ez az Úr világa. Mert engem ide helyezett el. Legyen ez Beszterce Erdélyben, vagy Háromszéken Sepsiszentgyörgy. Vagy legyen Debrecen. Vagy legyen az ország más területe. A keresztyén ember úgy tekint az ő Megváltójára, mint a világ urára, akinek adatott minden hatalom. Ezért az ő világában otthon vagyok. És ha otthon vagyok az Isten világában, akkor szabad polgárként élhetek. Közben vannak törvények, az életet szervezni kell. Van világi hatalom, néha visszaélnek a hatalmukkal, néha nagyon visszaélnek. De az istenfélő ember az Úr törvényében gyönyörködik, és ezért ebben a világban szabadon az Isten akarata szerint igyekszik élni. Ebből eredően, mert a mi Urunk és Megváltónk a világ ura, ebből eredően tudjuk kimondani bizonyos dolgokra, hogy nem, és bizonyos dolgokra, hogy igen. Hogyan fogalmazott a zsoltáros már évezredekkel ezelőtt: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök útja szerint, vagy tanácsa szerint. Nem áll a vétkesek útjára. Nem ül a csúfolódók székébe”. Van, amire ki tudom mondani, hogy nem. Akkor is, ha kisebbségben maradok ezzel… mert a többség szerint mindent szabad. De én tudom, hogy nem minden használ. Szabadni szabad, de nem minden használ. A hívő ember, mert tudja, hogy az ő Ura, Istene a világ ura, ezért az Isten törvénye szerint tájékozódva ki tudja mondani azt, hogy nem. Akkor is ki tudja mondani, hogyha a haverok, most vagy pár év múlva, majd legénységi próbaként, hogy “vagytok ti valakik”, olyan dolgokra hívogatnak, amit nem érdemes nektek csinálni. És szabademberként, fiatalemberként ki tudjátok mondani, ez nem használ, nem élek vele. Ti hőböröghettek, azt hihetitek, hogy ti vagytok a valakik, meg fogjátok majd bánni. És leányok, szabad kimondani a nemet, amikor ez az indíték. Akkor is, ha a barátnők többsége másképpen próbál gondolkodni és cselekedni. És szabad kimondani szülőként és nagyszülőként is, hogy megerősítsük gyermekeinket és unokáinkat, mert a kettősnevelés az, amikor mi szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, családként mondjuk a szépet, tanítjuk arra gyermekeinket, fiataljainkat, és mi magunk másképp élünk. Nem az a kettősnevelés, hogy “a világ mond, amit mond”, “az előző rendszer tanított, amit tanított”, és mást mondott a Biblia. Ez választási lehetőség. A kettősnevelés az, amikor vizet prédikálunk, és bort iszunk mi magunk. Szülőként nagyon sokat dolgozva a gyerekeknek és gyerekekért, de nagyon rossz példát mutatva nekik. Mert amikor nemet kell mondani, nem mondtunk nemet, amikor igent kell mondanunk, nem mondtunk igent a magunk életével kapcsolatosan. A zsoltáros azt mondja – aki az Isten törvényében tud legelőször is mindenek fölött gyönyörködni –, a kellő időben és helyen nemet mond, a kellő időben és helyen igent mond. És így a próbát is ki lehet állni. Ha az Isten törvényében tudunk mindenek előtt gyönyörködni, akkor – mert lesznek próbák – kiállható a próba. Olykor kisebbségben maradnánk, számszerűen kisebbségben maradva, de a Hatalmas oldalán, az Isten oldalán maradva.  És aki az Istennel van, az sosincs kisebbségben. Aki a világ urának oldalán áll, az nincs kisebbségben. A minőség az nem mindig mennyiségi kérdés. Csak a demokráciában nem tudunk jobbat kitalálni a társadalom működtetéséhez. Kiállható a próba még akkor is, ha egy-egy nagyobb helyzetben barátok, barátnők valami divatos mást mondanak többen. De aki az Isten törvényében gyönyörködik, ha kell, akkor nemet mond, ha olyan van, akkor igent tud mondani. Jakab apostol mindezt úgy fogalmazza meg levele 1. fejezetében: Aki, mármint aki az Úr törvényében gyönyörködik, az ilyet boldoggá teszi cselekedete.

Boldoggá teszi – Jeremiás prófétától is ezt hallottuk az előbb. Olyan lesz az ilyen ember, mint a víz mellé ültetett fa. Gyökerei mélyre eresztve… De jönnek viharok. Nem csak olyan szellők, amelyek pár falevelet leszakítanak, hanem olyan viharok is, amelyek ágakat letörnek. De ha mélyen gyökerezek, a fa megmarad. És a mi életünknek ez a kiváltsága. A hívő életnek ez a kiváltsága, hogy ilyen víz mellé ültetett faként mélyre gyökerezhetünk. Nem azt ígéri a Szentírás, nem azt ígéri az Úr, hogy akik őt követik soha semmi baj, vagy nyomorúság nem lesz, hanem azt mondja, hogy víz mellé ültetett faként meg lehet állni a hitben, az Isten iránti engedelmességben, a jó cselekvésében. Ki lehet állni a próbát, sőt, boldoggá teszi cselekedete.

Szeretett testvérek, fiatalok, kicsit korábban születettek, és még régebben született testvérek! Milyen ember szeretnél lenni? Mert amilyenekké szeretnénk lenni, nagyrészt olyanokká leszünk. A gondolataink, a vágyaink, az álmaink nagyon befolyásolják a napjainkat. Jobban, mint gondolnánk. Milyen ember szeretnél lenni? Gazdag, mert akkor minden van? Nem igaz, hogy minden van. Milyen ember szeretnél lenni? Sikeres? De mi az, hogy sikeres? És mi annak a következménye? Milyen ember szeretnél lenni? Híres? Aztán, ha nem sikerül tisztességesen, akkor tisztességtelen módon leszek híressé? Milyen ember szeretnél lenni? Boldog? A zsoltáros ezt mondja hitvallásként, és ez a Zsoltárok könyve első zsoltárában van, a bevezetőben, hogy „Boldog ember az, …aki az Úr törvényében gyönyörködik, és olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amelyik jó gyümölcsöt terem”. Viharok jönnek, mennek, országhatárokat mozgatnak… divatok jönnek, mennek… változik a siker jelentése, minden változik – de amelyik fa víz mellé gyökerezett, az megmarad, és jó gyümölcsöt terem. A mostani igehirdetésnek azt a címet adtam: Boldog gyümölcsözés. Kicsit szokatlan ugye a szókapcsolat? Mert a boldogsághoz nem a gyümölcsöt szoktuk párosítani. És a gyümölcshöz sem a boldogságot. Pedig a zsoltáros valami ilyesmiről beszél. Merthogy aki az Úr törvényében gyönyörködik, az boldog, és gyümölcsöt terem. Vagyis lehet boldog, gyümölcsöző életet élni – az Úr oldalán. És aki az Úrral van, az mindig gyümölcsöző, mert ő a víz. Merjetek ezen az úton elindulni. És merjünk szülőkként, nagyszülőkként, rokonként, ismerősként, gyülekezetként ezen az úton jó példát adni. Legyen a mi életünk boldog, gyümölcsöző élet. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Neked adunk hálát a sokféle lehetőségért, mellyel megajándékoztál bennünket. Magasztalunk a teremtett mindenség szépségéért, áldunk szeretteinkért. Köszönjük, hogy kezünk munkájában is gyönyörködhetünk, köszönjük az ismeretet, a tudományt, köszönjük a sokféle lehetőséget és képességet. De még inkább hálát adunk Neked, hogy Krisztus Jézusban visszatalálhat a mi életünk Tehozzád. Hogy benned és általad igazi szabadságunk lehet. Szabadságunk a jóra, szabadságunk az igazi gyönyörködésre Tebenned.

Urunk, Istenünk! Bocsásd meg, amikor mégis nehezen tudtunk ellenállni a gonosznak. És bocsásd meg nekünk, amikor kevésbé sugárzott át rajtunk a gyönyörűség boldogsága, hogy veled, a Te törvényed szerint élni jó.

Urunk, Istenünk! Kérünk, áldd meg a most jogilag is egységesült magyar református népedet. Áldd meg életünket és közösségeinket! Vezess és tanácsolj bennünket, támogass az engedelmesség lelkével, hogy hitünk, Téged valló életünk, életünk jó gyümölcse, nemzetünket is megújítsa.

Urunk, Istenünk! Könyörgünk most közelebbről ifjainkért, fiataljainkért, akik előtt, emberileg szólva, sokféle lehetőség, de sokféle kihívás, és a család világa is ott van. Könyörgünk érettük, akik számára oly sok mindent gyönyörűségként kínálnak és mondanak. Vezesd, tanácsold őket! És ehhez használd fel a családot, a gyülekezet életét is, hogy tudjanak benned, Teremtőjükben, Megváltójukban gyönyörködni, és a Te akaratodat keresve, tudjanak gyönyörködő életet élni. Igent mondani, amikor a Te Igéd igenre sarkall, és nemet mondani a kísértésre, amikor az Tőled és a Te Igédtől eltántorítana.

Urunk, Istenünk! Mi is valljuk, bár olykor kicsit halk ez a bizonyságtétel: „Boldog, aki a te törvényedben gyönyörködik”. Szentlelkeddel vezess, munkáld, és a mi életünket Benned gyönyörködő, jó gyümölcsöt termő életté formáld! Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |