| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Él-e bennünk a pünkösdi láng?

Lekció: Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 1-11.

„¹Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: »Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?

⁸Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:

⁹pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, ¹⁰Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.«”

Imádkozzunk:

URunk, Istenünk! Akkor sokan összefutottak, álmélkodtak és csodálkoztak. Hiszen az ő nyelvükön szólt a Te dolgaidról a beszéd. Urunk, Istenünk, szeretnénk, hogyha most is sokan megmozdulnának, hogy az ő nyelvükön szólna a Rólad hangzó bizonyságtétel. Magasztalunk Téged URunk, Istenünk, hogy Lelked által ma is munkálkodó ÚR vagy. Magasztalunk Téged, hogy szívekben érdeklődést támasztasz, hogy magadhoz vonzol embereket. Dicsőítünk Téged, hogy a Te Lelkeddel munkálkodsz ma is, emberek megtérnek, Hozzád fordulnak, elindulnak a Krisztus útján. Magasztalunk Téged, hogy van gyülekezet, van néped, van néped ebben a városban is. Magasztalunk Téged, hogy a hit útján vezetsz, tanácsolsz, hogy megvilágosítod elménket, hogy bölcsességgel megajándékozol Lelked által. Magasztalunk Téged, hogy szólhat az evangélium, és bátoríthat, erősíthet, vezethet bennünket. De URunk bocsásd meg nekünk, amikor a körülöttünk elő emberek nehezen értették szavainkat, minthogyha nem az ő nyelvükön beszélnénk, hanem csak a magunk kegyes nyelvén szólnánk. Segíts bennünket, vezérelj bennünket, hogy tudjunk kinek-kinek a maga nyelvén szólni, a Te nagyságos, felséges dolgaidról. Hogy a szó szívig jusson, és szíveket megváltoztató, megújító erő legyen. Jövel Szentlélek ÚRISTEN, töltsd be életünket, gondolatainkat. Szenteld meg nevedben való összegyülekezésünket. Áldd meg ÚRvacsorai közösségünket. Ámen.

Textus: Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 3-4-5. versek

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

Szeretett Testvérek!

Ma egy éve még valakik futottak az olimpiai lánggal. Az olimpiai lángot valamikor tavasszal meggyújtották, és hetekig vitték. Görögországtól, Olimpiából Pekingig, és ez alatt az idő alatt nagyon sokan részesei lehettek az olimpiai láng vitelének. Híres sportolók futottak vele néhány kilométert, és adták tovább a másiknak. Nagy megtiszteltetés az, nagy kiváltság, ha valaki futhat egy ilyen nevezetes lánggal. Őriznie kell ezt a lángot, és közben pedig előre haladni. Továbbadni másoknak, és aztán amikor eléri a célját, ott lobogott tovább ez a láng mindaddig, amíg a játékok tartottak. De már most leszögezhetjük, mégsem a láng volt a legfontosabb. Hanem utána az a sport, az a küzdés, ami ott az olimpián zajlott.

Most az első Pünkösdre emlékezve, látva magunk előtt ezt az Igét, előttünk lehet a kettős tüzes nyelvek leszállása, előttünk lehet az, hogy lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. A Szentlélek jelképeként szoktuk említeni a tüzet. Talán azért, mert oly nehéz nekünk beszélni a Szentlélekről, és azért is, mert mégis jelez nagyon sok mindent arról, amit az Isten cselekszik a Lélek által. És itt is, máris leszögezhetjük, hogy nem a tűz a fontos. Nem a cél a fontos, hanem az, amit Isten cselekedett, hogy megteltek mind Szentlélekkel. Mégis kicsit figyeljünk a tűzre is, mit hordoz, mit jelent számunkra szimbólumként is, és mit jelentett az akkori embereknek is. Hittanosoknak, amikor ezt a történetet mondom, akkor mindig az az első kérdésük, hogy hogy nem égette ki a fejüket az a láng. És akkor el kell magyarázni, hogy ez nem olyan, mint amit te gondolsz, és amitől tulajdonképpen óvunk is, amikor a tűz igenis meg tud emészteni sok mindent, amikor veszélyessé is válhat. A Szentírásban is tudunk megemésztő tűzről. Tudunk az Isten ítéletéről, ami megemésztő tűz formájában jelenik meg - akár az 50. zsoltárra, ha gondolunk.

De most ez a tűz jó értelemben van itt a pünkösdi történetben. Jó értelemben, olyan értelemben is, ahogy volt az Ószövetségben máskor is. Az égő csipkebokorban például, amikor azt láthatjuk, hogy ég, de nem emésztetik meg az a csipkebokor. De ott sem az volt a fontos, hogy a csipkebokor égett, hanem az volt a fontos, hogy Isten szólt. Isten szólt, és küldte Mózest vissza a népért. Isten szólt, hogy az Ő szabadítása végbemehessen. Óhajtjuk ma is, hogy figyelmeztessen minket egy-egy jel az Isten jelenlétére, az Isten küldésére, az Isten szavára.

Aztán emlékezhetünk arra, amikor Ézsaiás prófétának az ÚR mondja, hogy végy az oltárról parazsat, és illesd azt a te szádhoz, hogy tisztítsa meg a te ajkadat. Hiszen Ézsaiás arról panaszkodott, hogy ő tudja, hogy tisztátalan ajkú, és így nem mehet a nép elé prófétaként. És ez a fény, ez a parázs sem tette tönkre testiképpen, fizikailag Ézsaiás próféta ajkait, de megtisztította azt… és hordozza így a tűz, ez a parázs, ezt a tisztító erőt. Azt a tisztító erőt, amivel megtisztulhatott az ő lénye, az ő szája. És máris ott van az óhajtás mibennünk egy ilyen tűz iránt. Egy ilyen oltárról vett parázs iránt, hogy megtisztíthassa a mi ajkunkat, akik itt vagyunk. De ezt a világot is, hiszen tudjuk, hogy mennyi tisztátalanság vesz körül bennünket.

Aztán gondolhatunk a Sinai hegyre is, ahol villámlás, mennydörgés, füst követi, illetve jelzi azt, hogy Isten törvényt ad az Ő népének. És itt is csak kísérő jelenségként látjuk a villámlást, a mennydörgést és a füstöt. A legfontosabb az, hogy Isten adta a szövetség okmányát, a Tízparancsolatot az embereknek. Igen, a Pünkösd ünnepében is ez a tűz jelzi, hogy valami nagyon- nagyon fontos dolog történik. A szélroham, ami betöltötte az egész házat, és a tűz együtt jelzi, hogy Isten hatalmasan cselekedett. Sokszor ünnepelt már Pünkösdöt a zsidóság, sokszor ünnepeltek a tanítványok is, hiszen ez egyébként is ünnep volt: az aratás ünnepe. Talán sokan rutinszerűen zarándokoltak, mentek Jeruzsálembe, ezért is olvastuk azt a sokféle népet, nemzetiséget, akikről szólt az IGE, de most nem csupán annyi történik, mint évente történhetett az oda zarándokló emberekkel, hanem egészen más. A tanítványok és még legalább 120-an részesei lehettek annak a szent erőnek, ami a szélroham, és a tűz nyomán mindannyiukat betöltötte. Talán voltak ott olyanok, akik csak a megszokás miatt voltak jelen, voltak együtt. De inkább tudom feltételezni azt, hogy nagyon vártak valamire, és nagyon várták azt, amit Jézus megígért. Még nem igazán tudták, hogy mit várnak, de nyilvánvaló volt, hogy Jézus valami nagyon fontos dolgot ígér és ad nekik. És ekkor valóban megkapják azt a hatalmas erőt, ami addig nem volt az övék. Amiben addig sokszor elbuktak. Talán ott volt a hitnek a kis szikrája bennük, olykor-olykor látszott is, megnyilvánult köztük, de most lett igazán naggyá bennük az a felismerés, amit Jézus mondott, szólt, és cselekedett. Az Ő kereszthalála is talán ott van sokunkban, a hit kicsi szikrája, és majd a második istentiszteleten itt lesznek a konfirmandusaink, és őnekik is szükséges ezt látni, hogy ott van a hitnek a kicsi szikrája a szívükben, de szükségük van arra, hogy jöjjön az a szélroham. Jöjjön az a megelevenítő erő, jöjjön az a tűz, ami ezt a szikrát még erősebbé teszi. Pál apostol így írja az ifjú Timóteusnak: gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeink rátétele által van benned. Mint ahogyan a tűzhely parazsát, ha ráfujtunk, meg lehet eleveníteni. Mint ahogyan a kovács a fujtatóval azon munkálkodik, hogy még erősebbé tegye azt a tüzet, amivel aztán megolvaszthatja a vasat, a vasdarabot formálhatóvá tegye. Valami ilyesmiről is szó van, amikor azt írja Pál, hogy gerjeszd fel azt, amit Isten ad neked. Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát. Ébren tarjuk-e mi keresztyének azt a tüzet, vagy hagyjuk sokszor kihunyni, vagy pislákolni? A tűz és a szél ébren tartja. Kérdés, hogy mindig Pünkösdöt élünk-e hétköznapjainkban, vagy csak évente egyszer? Vagy csak olykor-olykor. A parázsló hit, a megelevenítő széllel loboghat, éghet és világíthat, és melegíthet. Ki az a balga ember, aki, amikor gyertyát gyújt, az ágy alá dugja, vagy a véka alá. Jézus figyelmeztet erre, hogy a világosságot nem azért gyújtja, hogy mi aztán elpocsékoljuk. Olyan helyre tegyük, ahol semmi haszna nincsen. Hanem az lenne a fontos, hogy mindig életben tartsuk ezt a tüzet. Régebben nagyon fontos volt a tűznek az őrzése. Nagyon sokszor volt, hogy otthon hagytak valakit, amikor majdnem az egész család elment otthonról, hogy a tüzet táplálja és őrizze. Mert féltek attól, ha kihuny, akkor újra kell kezdeni a felgerjesztését, az elindítását. Igen, mi sokszor hagyjuk kihunyni, aztán sokkal nagyobb erőbe telik, sokkal nagyobb a baj, amikor újra kell indítani. Akár a Szentlélek lángját is az életünkben. Sajnos nagyon sok erő azon munkálkodik, hogy kioltsa a mi életünkben ezt a tüzet. Így mondja Pál a Thesszalonikai levélben, hogy a lelket meg ne oltsátok, ki ne oltsátok. És tudjuk, hogy nagyon sok erő azon mesterkedik, hogy ezt a Lelket a Szentlélek lángját kioltsa, megoltsa mibennünk. Igen, a világ gondoskodik arról, hogy ha valami elkezdene bennünk lobogni és égni, akkor gyorsan lehűtsön: Ugyan már, nem kell azt olyan komolyan venni! Vagy leszólja azt, amiért mi lelkesedünk. Kritizálja, nevetségessé teszi a keresztyén életet, vagy éppen útját állja a jó cselekedeteinknek. A mai ember így könnyen megfásul. Könnyen lemond arról, hogy lobogjon, könnyen lemond arról, hogy állandóan ébren tartsa magában ezt a tüzet. És sokan fásultságba zuhannak, nem érdemes semmit tenni, nem érdemes világítani. Talán úgy érzik sokan, hogy úgysem érzi, érti a körülöttem levő világ. Igen, majd imádságban fogjuk mondani: hogy tüzet fogjon ez a fásult világ. Ma, amikor körülnézünk, nagyon sokan nem igazán értik, és érzik, hogy Istennél nem lehetetlen állandóan lobogni. Nem lehetetlen az Ő erejével élni. Nagyon sokan élnek a Pünkösd ereje nélkül, de még keresztyének is nagyon sokszor élnek úgy, hogy nem tartják igazán az élő kapcsolatot a Krisztussal, az Isten Lelkével. Pünkösd nélkül hamar elhalt volna mindaz, ami ott megindult a tanítványokban. A krisztuskövetők közössége csupán emlékező és nosztalgiázó társaság lenne. De Pünkösd megelevenítő erejével évszázadok óta megy tovább ez a láng. És ez a csoda, hogy újra és újra van, aki továbbviszi ezt a lángot. Leszálltak mindegyikükre, és mindnyájan megteltek Szentlélekkel. És ez is egy nagy-nagy üzenete a mi Igénknek. Míg az olimpiai lángot csak néhányan vihetik 4 évenként, nagyon rövid ideig, addig azt olvassuk, hogy mindnyájan megteltek Szentlélekkel. És ez nemcsak erre az egy napra vonatkozott, hanem vonatkozhatott életük minden napjára… az addigi pünkösdi Lélek, pünkösdi láng, a Lélek mindenkinek adatik. Vitték is a tanítványok, hiszen erről szól az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv, és bár voltak, akik el akarták fojtani ezt a lángot, és üldözték Krisztus követőit, de éppen úgy jártak, mint amikor szétrúgunk egy parázsló csomót, és akkor, az a sok-sok apró szikra újabb helyeken gyújtja meg a tüzet. Valahogy így, amikor üldözték a keresztyéneket, akkor sok-sok új helyen kezdett el lángra lobbanni az a kicsi szikra, amit vittek tovább. Ez a csoda, az Isten csodája… ezt is üzeni nekünk az, hogy adatott a pünkösdi Lélek, és ezért van, hogy a tűzre így figyelünk. A pünkösdi láng Jeruzsálemtől kiindult, de azóta már bejárta a földet nem is egyszer, hanem folyamatosan megy szerte a világba, ahogy küldte az ÚR Jézus az Ő tanítványait: menjetek szerte a világba… és valóban, a gyáva tanítványok, így viszik a pünkösdi lángot szerte a világba. S aztán az egyháztörténelem folyamán mindig voltak hitvalló ősök, akik vitték ezt a lángot szerte a világba tovább. Olykor veszélyek között. Olykor üldöztetésben. De az Isten kegyelme, hogy ekkor talán még láthatóbb, még nyilvánvalóbb volt az Isten kegyelme, az, hogy ment ez a láng emberek mesterkedései ellenére is. És vihetjük mi is tovább: ma élő keresztyének. Hadd legyen folyamatos ez a pünkösdi láng, hadd menjen szerte a világban általunk is, és ne csak szalmaláng hitünk legyen. Ne csak szalmalángként olykor-olykor akarjunk keresztyénnek lenni, hanem hadd lehessen ez állandó a mi életünkben. Kiváltságnak tartom-e, hogy bekapcsolódhatok ebbe a csodálatos erős láncba, ami évszázadok óta van, és milliónyi kilométereket tesz meg, és lelki értelemben meg még nagyobb mélységeket tesz meg? Kapcsolódhatunk-e ebbe a láncba ma is, vagy pedig én magam elfojtom magamban még azt a kis tüzet is, még azt a kis parazsat is, ami próbálna bennem pislákolni, vagy lángolni? Ez legyen a mai pünkösdi üzenetünk: él-e, világít-e, melegít-e Isten erejével az a pünkösdi láng, ami elindult akkor Jeruzsálemből, és ahogy énekeltük is: vágyva vágyjuk, hogy Isten élő Lelke jöjjön, és győzedelmet adjon egyen-egyenként nekünk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk!

Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk. Jöjj gyámolító, jöjj vigasztaló, jöjj szent tiszta láng. Hogy a bús árváságból kiválts. Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk. Jöjj égi erő, jöjj lelkesítő, jöjj szent tiszta Láng. Tüzet fogjon e fásult világ. Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |