| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Út az Üdvösséghez

Lekció: Jelenések 3. fejezet 14-22.

¹⁴„A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:

¹⁵Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!

¹⁶Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

¹⁷Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:

¹⁸tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.

¹⁹Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!

²⁰Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

²¹Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.

²²Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Textus: Apostolok cselekedetei 5. fejezet 29-42.

²⁹Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.

³⁰A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.

³¹Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.

³²Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.”

³³Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.

³⁴De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket.

³⁵Azután így szólt a nagytanácshoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.

³⁶Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek.

³⁷Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak.

³⁸A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül;

³⁹ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” Azok hallgattak rá, ⁴⁰előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket.

⁴¹Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;

⁴²és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.

Kedves Testvéreim!

A Krisztus előtt élt híres római költő, Horatius egyik ismertté vált elve az „aurea mediocritas”, vagyis  az „arany középút” sok problémás esetünket megoldott már. Szélsőségektől, túlzásoktól mentes erkölcsi tisztaságra nevel, megfontoltságra és mértékletességre tanít.

Ennek szép példáját látjuk a felolvasott történetben is. A bölcs Gamáliél az arany középút emberének bizonyul. Nagyon kiélezett, szélsőséges helyzetben szólal fel kijózanító tanácsával. Azt olvassuk, hogy a nagytanács tagjai dühösek voltak, fogukat csikorgatták, és a tanítványok kivégzését tervezték, hiszen a szigorú tilalom ellenére tanítottak Jeruzsálemben. Gamáliél szavait azonban nem düh motiválja, nyugodt és megfontolt.

Nem foglal állást, hanem az igen és a nem közötti utat választja, azt a bizonyos „arany középutat”. A végeredmény pedig az, hogy egyrészt az apostolok megmenekülnek a mártírhaláltól, másrészt azonban a nagytanács is érvényre tudta juttatni akaratát. Az arany középút tehát jó megoldásnak tűnik.

És valóban Gamáliél magatartása bölcs, az apostolokért való közbenjárása végül is sikeres, mégis azt kell mondanunk, hogy az arany középút kevés. Aki az arany középutat választja, talán jó embernek, bölcs embernek tűnik, megoldása talán sokszor még az Isten szándékával is összeegyeztethető, de az üdvösségre nézve kevés.

Gamáliél úgy véli, tanácsával az Istennel való békét munkálja: „még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” Felszólalása mögött ott van a farizeusi kegyesség egyik jellemvonása: a vétkezéstől való félelem. Az üdvösség számára csak úgy válik elérhetővé, ha elkerüli a vétkezés minden lehetséges módját, sőt jó cselekedetekkel bebiztosítja pozícióját Istennél. Nem akar Isten ellenségeként feltűnni, nem akarja még csak véletlenül sem Isten számításait keresztülhúzni. Inkább nem tesz semmit, inkább az arany középutat választja. Istennek is kedvezni és az embereknek is kedvezni. Úgy tűnik ez az egyedül üdvözítő megoldás, hiszen nem sérül sem a nagytanács becsülete, sem az Isten terve, és még a tanítványok élete is megmarad. Minden a helyén van, hiszen elkerülte, hogy vétkezzen, sőt még talán jót is tett.

Gamáliél bizonyos tekintetben kétség kívül Isten eszközének bizonyul ebben a történetben. Isten most az eddig ellenségként feltűnő farizeusok egyikén keresztül munkálkodik. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Istennek beépített embere volt a jeruzsálemi nagytanácsban. Egy olyan közegben, mely már többször is bizonyította, hogy elhatárolódik Jézus személyétől, és tanításától.

Gamáliél az Isten eszköze lehetett a legnagyobb keresztyén teológus tanításában, hiszen tudjuk róla, hogy az ő lábainál nevelkedett Pál apostol. Gamáliél nem rossz ember, nem Isten ellensége, de valami mégis hiányzik.

És éppen ez az arany középút hátránya, hogy hiányzik belőle a döntés. A nagytanácsnak mindenkori legfőbb feladata, hogy döntéseket hoz. Gamáliel mégis azt tanácsolja, hogy most ne hozzanak döntést, ill. halasszák el az állásfoglalást. Pedig Isten Jézus Krisztus által éppen hogy halaszthatatlan döntés elé kényszerítette a világot. A Jelenések könyvében is azt olvastuk, hogy Isten kiköpi a szájából a langyosat, ami se nem hideg, se nem forró. A Szentírás arról tanít, hogy nem az arany középút vezet a Mennyországba, hanem az az út, amelyet Jézus Krisztusnak hívnak. Péter apostol is ezt mondja pünkösdi prédikációja végén: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében.!” És ebben a felhívásban éppen a Jézus Krisztus mellett való döntés a lényeges.

Gamáliél nemes tettéből, bölcs tanácsából ez a lényegi elem hiányzik. Nem látja tisztán, de nem is zárja ki a lehetőségét annak, hogy a keresztyénség mögött Isten áll. Rááll az arany középútra, és bizonyítékra vár. Az idő majd mindent elrendez.

Nagyon érdekes, hogy bár Gamáliél köztiszteletben álló írástudó volt, mégsem az Írásra hivatkozik. A történelemből kívánja kiolvasni az Isten akaratát.  Gamáliél érvelésében vannak részigazságok. A történelemben munkálkodó Istent láttatja velünk. Érvelésében ott van az a felismerés, hogy az Isten ügyén nem eshet csorba, nem futhat zátonyra. Hogy a történelem nem véletlenek egymásutánja, hanem Isten áll a történelem folyamatai mögött.

Igen ám, de a történelem nem egy az egyben kijelentés. Isten akarata nem a történelemből ismerhető meg, hanem az Írásból. Igaz ugyan, hogy a Szentírás olyan Istenről tesz bizonyságot, aki a történelem Ura, de a történelem maga nem emelhető az egyedüli isteni kijelentés rangjára. Nem igaz, hogy minden sikertörténet az Isten akarata, és minden kudarc az Isten akaratával ellenkező. Nem Teudás és Júdás kudarca bizonyítja, hogy ők önjelölt Messiások voltak, hanem az a tény, hogy az Írások nem rajtuk teljesedtek be, nem róluk szóltak a próféták. A történelem eseményeiből nem helyes direkt módon levezetni Isten akaratát. Ezt a Szentírásból ismerhetjük meg, amely mint zsinórmérték rámutat a történelem tévedéseire, vagy igazolja, hogy helyes irányba haladunk. Minden történelmi esemény része az Isten tervének, de emberi bölcsesség, logikus érvelés alapján a történelem egyes mozzanatai nem azonosíthatóak Isten akaratával. A bűnbeesett ember ugyanis nem képes ezekből Isten akaratát maradéktalanul felismerni.

Mert mikor mondta volna Gamáliél, hogy igen, a keresztyénség terjedése Isten akaratából van? Hány főnek kellett volna keresztyénné lennie, hogy ez az ember elismerje, hogy Isten áll az események mögött? Történészek szerint ekkorra már kb. 5000-re nőtt a keresztyének száma ellentétben a Teudás 400 követőjével. Mennyi időnek kellett volna eltelnie, hogy egy nagytanácsbeli tagnak bebizonyosodjon, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Mára elmondhatjuk, hogy sokan vagyunk. A keresztyénség világvallás lett. De vajon pusztán ez a tény meggyőzné-e Gamáliélt, hogy Jézus a Krisztus.

Attól tartok, hogy ez nem idő kérdése, nem számok és adatok kérdése, hanem személyes döntésé. Gamáliel logikus érveléssel, történelmi példákkal, az időre, a történelem folyására bízza a döntést, elmulasztva ezzel a személyes döntést. Az arany középúton akar Isten közelébe kerülni, pedig Jézus egyértelműen kijelenti: „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 

Az igeszakaszban azt látjuk, hogy ebben a tekintetben Gamáliél és az apostolok alakja éles ellentétben áll egymással. Miben mások az apostolok? Amíg Gamáliél felszólalásából hiányzik az állásfoglalás, addig ha megnézzük az Apostolok Cselekedeteinek könyvét, a tanítványok felszólalásai mind hitvallásértékűek, mert ott van mögöttük a döntés, ott van az egyértelmű állásfoglalás Jézus Krisztus mellett. Hivatkozási alapjuk pedig nem emberi bölcsesség, nem a történelem, vagy más önigazolás, hanem Isten legtökéletesebb önkijelentése, az Ő egyszülött Fia. Az apostolok nem az arany középutat keresik, hanem azt a jó értelemben vett szélsőséget választják, amelyet a Krisztus mellett való kategorikus döntés jelent. Istennek is engedelmeskedek, de az embereknek is kedvezek – gondolja Gamáliél. Péter pedig ellentmondást nem tűrően kijelenti: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek.”

Az idő majd mindent elrendez? Az idő majd megmutatja, hogy ott áll-e Isten az ügy mögött? Majd akkor hiszek, ha ez meg ez történik? Az apostolok nem várják a történelmi bizonyítékot, hanem döntöttek a Krisztus mellett. A keresztyének részéről egyáltalán nem lehet kérdés, hogy az Isten ügyében járnak el, amikor Krisztust prédikálják. Még akkor sem kérdőjeleződik ez meg, amikor az apostolok verést kapnak érte, amikor látszólag kudarcot vallanak. Sőt újabb bizonyosságot nyernek, hiszen Jézus előre megmondta: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.  Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Ezért az üdvbizonyosságért lehet a megalázott és megvert apostolok szívében mégis öröm. Nem a fájdalom, a vérző hát vagy a megalázottság a meghatározó, hanem az öröm, hogy méltóvá lettek szenvedni Jézus nevéért, aki mellett döntöttek. Ők nem maradtak langyosak, nem az arany középutat választották, akármennyire is hívogató és csillogó, sőt kényelmes, és bizonyosan kevesebb fájdalommal járt volna. Volt, hogy Péter is ezen az úton járt. Jézus előtt csodálatos bizonyságtételbe önti hitét: Te vagy a Krisztus, az emberek előtt pedig azt mondja: Nem ismerem azt az embert. Így nem eshetett bántódása. De aztán tanúvá lehetett, meghozva a szélsőséges döntést, amely sokak szemében bolondság, és az arany középútról átlépett a keskeny útra. Ehhez azonban döntésre volt szükség.

Keresztyén gyülekezetként az a feladatunk Kedves Testvéreim, hogy mi a Jézus Krisztus mellett való döntést képviseljük. Egyértelmű állásfoglalásunkkal, de nevezhetjük ezt hitvallásnak is, azt a döntést kell képviselni, amit sokan halogatnak, tologatnak, kikerülnek.

A mai ember fél a döntéstől. És most nem a mai szavazáson való részvételi arányt szeretném növelni ezzel, hanem arra a keresztyén felelősségre hívom fel a figyelmet, hogy mi a Jézus Krisztus mellett való radikális döntést képviseljük a világban.

A társadalomban csökken a házasságkötési kedv, a gyermekvállalási kedv, és még sorolhatnánk, mert az emberek félnek az életre szóló döntésektől. Inkább választják az arany középutakat, azt gondolván, hogy az boldoggá tesz. De az arany középút kevés az üdvösséghez. Sokan gondolják magukról, hogy végül is jó ember vagyok, erkölcsös ember vagyok, de nem tudják, hogy valami ill. valaki még hiányzik. Jézus az ajtó előtt áll és zörget, mindenkinek el kell dönteni, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Nincsenek köztes megoldások, nem elég kikukucskálni, vagy zárt ajtón keresztül megpróbálni kommunikálni, vagy félig ajtót nyitni, az üdvösség kérdésében nincs arany középút.

A keresztyén gyülekezet, a keresztyén ember felelőssége a Krisztus mellett való döntés lehetőségének felmutatása a világban. Annak kinyilvánítása, amit Péter fogalmaz meg: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek.”

Ez döntés. Ezt a döntést kell számon kérni mindenekelőtt saját magunkon, és erre a döntésre kell elsegíteni másokat. Erről tettek ma fogadalmat az itt megjelent szülők és keresztszülők, és ez minden keresztyén ember, és a keresztyén közösség küldetése is. És lehet, hogy ennek a döntésnek lesznek kellemetlen következményei, de bizonyos, hogy üdvösségre vezet. A Jézus Krisztus személyének üdvözítő voltát kell megismernünk, és megismertetnünk. Mert nem az arany középút vezet a Mennyországba, hanem az az út, amelyet Jézus Krisztusnak hívnak.

A Jelenések könyvében a laodíceai gyülekezet megítélésében a döntést kéri számon az Úr. „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” – mondja az Úr. A mi gyülekezetünkön is azt kéri számon az Isten, hogy tudjuk-e a Krisztus mellett való, életre szóló döntésünket képviselni a világban? Tudunk-e másokat is döntésre segíteni a mi hitvallásunk és bizonyságtételünk által?

Kedves Testvéreim!

Legyünk olyan közösség, amely nem langyos, nehogy az Isten kiköpjön a szájából. Legyünk olyan közösség, amely kimozdítja a világot a helyéről, és nem hagyja, hogy menjen minden a maga kerékvágásában. Legyünk olyan keresztyén gyülekezet, amely döntés elé állít sokakat. Vállaljuk ezt a kockázatot a Krisztus nevéért, mert Ő az egyedül boldogító és üdvözítő út.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |