| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Rendezetlen múlt

Lekció: 1Mózes  45,1-11

„¹Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel.

²Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is.

³Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle.

⁴József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!

⁵De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.

⁶Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás.

⁷Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.

⁸Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.

⁹Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz!

¹⁰Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.

¹¹Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.”

Textus: 1. Mózes 50,18-20

„¹⁸Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk!

¹⁹De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?

²⁰Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”

Mit jelent a múlt feldolgozása? Nem könnyű kérdés, legyen szó egy nép életéről, hiszen ez a kérdés 1989 óta foglalkoztat sokakat hazánkban, láva, hogy a rendezetlen múltnak következményei vannak, és még 20 évvel is oly sok mindent meghatároznak. De nincs ez másként az egyén életében sem. A múlt feldolgozása, azzal való szembenézés nem könnyű feladat. Olyannyira nem az, hogy sokan nem is teszik meg. Több megoldási stratégiánk van. Van, aki a feledésben bízik, hiszen egy idő után az ember környezete oly sok mindent elfelejt, és már nem emlékezik. Ilyen, amikor valaki nem néz szembe a tetteivel, és úgy él, mintha mi sem történt volna. Mintha nem tört volna össze esetleg nem csak a saját, hanem mások életét is. Aztán van, aki másra hárítja a saját tetteinek a felelősségét, és mást okol, önmagát pedig jószerivel áldozattá teszi. Más épp fordítva viselkedik, és a folyamatos önváddal nyomorítja meg az életét. Hogyan lehet rendezni a múltat? Nem könnyű kérdés ez, különösen, amikor az embert oly sok minden nyomasztja.

A József története sok más mellett erről is szól. Egy család története ez, amely egyúttal meleg fészek, és egyben „családi tűzfészek” is. Egy család, tele hétköznapi emberekkel, akik nem jók, nem rosszak. Emberek. Olyanok, mint akármelyikünk. Ott van mindenek előtt az apa, aki az egykori csaló Jákób. No, neki is szembe kellett néznie önmagával és a tetteivel alaposan miközben tusakodott az angyallal, hogy végül Izráel lehessen, Isten harcosa, aki győzött! Itt mint idős édesapa áll a szemünk előtt, aki bizony bár szereti a fiait, azért csak kivételezni is tud! Ami kicsit érthető, hiszen József a 11. fiú, és az első Rácheltől, a szeretett feleslegtől. Ennyit kellett rá várjon! Hát persze, hogy a legkedvesebb a szívének! Különösen, hogy József okos, értelmes, tehetséges fiú. Az más kérdés, hogy ez a fiú megtanul rendesen élni az apai kivételezésből, és nem áll tőle távol a hencegés, a kivagyiság, az önmagát mások fölé helyezés. Nem csoda hát, hogy a testvérek irigyek rá, itt-ott kitolnak vele, hiszen nehéz azt elviselni, hogy az az atyai szeretetből több sugár hullott rá, mint rájuk.

Aztán egy napon, amikor alkalom adódik rá, a következményeket jószerivel végig sem gondolva, érzelmeiktől vezérelve megszabadulnak tőle. Bedobják egy kútba, majd eladják rabszolgának Egyiptomba tartó kereskedőknek. Ők nem tudják, hogy sok-sok év szenvedés, rabszolgaság, börtön, elfelejtettség után Egyiptomban az öccsük nagy méltóságra jut, és ők épp elé kell majd járuljanak, ahhoz, hogy megmenekülhessenek.

Nem, ők ebből még semmit sem sejtenek, amikor kecske vérébe mártották József ruháját, és álszent képpel megkérdezték apjukat, nem a te fiad ruhája ez? De eltelt egy pár év, talán évtized is, és már nem olyan nagyon cinikusok, mint egykor. Érte őket egy s más időközben, például egy halálos éhínség is, amikor éveken át nem termett semmi és az éhhalál szélén voltak az állataikkal és a családjukkal együtt.

A bűnök azonban nem évülnek, ha nem rendeztetnek. Emberileg talán a törvények értelmében, és egy idő után már nem lehet felelősségre vonni az embert, de az ember életében és különösen lelkében ez nem így van. Meg lehet próbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, lévén, hogy megy az élet tovább, azonban eljön egy olyan pillanat, amikor oly sok minden felszínre kerül, vagy legalábbis a következményekkel számolni kell. Illúzió azt gondolni, hogy semmissé lehet tenni a múltat.

Sokan azt hiszik, hogy például egy válással semmisé lehet tenni egy házasságot. Igen, van amikor egy házasság maga a pokol, és jobb belőle kilépni, és befejezni, de az illúzió, hogy úgy lehet tovább élni esetleg később egy boldogabb családban, mintha a korábbi évek nem lettek volna. Újra és újra elő fog jönni mindaz, amit akkor átélt az ember reakciókban, érzésekben. Mindig van következmény, ha máshol nem, hát a gyerek életében, akinek attól kezdve nem él együtt az anyukája, és az apukája, és ő két külön világban kénytelen élni, amelynek soha nincs igazi találkozása.

Illúzió azt gondolni, hogy egy-egy családi háborúságot, sértődést meg nem történtté lehet tenni, ha évekig, évtizedekig nem találkoznak a haragosok, hiszen mindig emlékeztetni fog egy üresen maradó szék mindkét helyen azokra az időkre, amikor még egység volt. Lehet egymásra mutogatni, vádaskodni, de a szakadék mindig ott lesz. Pontosan úgy, ahogy nem lehet úgy elmenni egy régi barát ablaka alatt, hogy fel ne pillantson az ember, akkor is, ha az a kapcsolat már rég a múlté.

Így van Jákób családjában is így van ez. Hogy mennyire nem évült el mindaz, ami Józseffel történt még több mint 20 év alatt sem, az látszik abból, hogy amikor Jákób megemlíti, hogy Egyiptomba kellene menjenek a fiúk gabonáért, olyan riadtan néznek össze, hogy még az apjuk is rákérdez: „Mit néztek egymásra?” Egyiptom? Az az a hely, ahová József rabszolgának el lett adva. Ott van ez végig a lelkükben, hiszen amikor József megparancsolja, hogy Benjámint is vigyék a következő alkalommal, azonnal testvérükre gondolnak: „Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk.” (1Móz. 42,21-22) Pedig senki nem beszélt Józsefről, mégis azonnal rá gondolnak. A rendezetlen múlt eléri az embert. A bűnnek, azonban bűnné kell válni az ember lelkében. Amíg el nem jutok odáig, hogy nevén tudom nevezni, ami rajtam állt, és amit én követtem el, és rontottam el, addig nem lesz változás.

A testvéreket is utolérik a bűneik. A testvérek valamikor dühödten elutasították József tehetségét, azt, hogy különb náluk, hallani sem akartak arról, hogy ők valaha is meghajoljanak majd előtte, és most lám, eljön az idő, amikor Egyiptomban háromszor is meg kell hajolniuk előtte. Sőt Júda, talán éppen az átélt szenvedésekben megérlelődött lélekkel, képes már az önfeláldozásra is. Érdekes módon azonban nem a fiatal Benjáminra való hivatkozással vállalja, hanem édesapja iránti szeretetből és tiszteletből. Már nem hánytorgatja föl, hogy engem nem úgy szerettél, mint a kedvencedet, Józsefet, hanem azt mondja: „Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába.” (1Móz. 44,30-31) Ez bizony nem ugyanaz a Júda, aki egykor ott volt, amikor odaadták a véres ruhát, miután eladták öccsüket, és akkor nem érdekelte őket apjuk fájdalma!

Sokan kérdezik itt a gyülekezetben beszélgetések, bibliaórák alatt, hogy miért próbálja őket Isten. Mert valóban vannak kudarcok, vannak szenvedések és vannak megaláztatások is az életünkben, néha nem is kevés, de vajon miért? Eltelnek évek és évtizedek, és az ember olykor nem talál feleletet erre a kérdésre. Miért kellett ezt elszenvednem, Uram? Miért épp énnekem? Miért pont ezt? Pedig az igazi kérdés mindig valójában az, és mindig arról van szó, hogy vajon milyen emberré lettem a szenvedések által? Erősebb, megbízhatóbb lettem-e a kudarcok által? Képesek vagyok-e már több szeretetre, több tapintatra és jóságra a szenvedések után, amiken átmentem? Érettebb emberré váltam-e a sorsom által?

József is egykor a szenvedések alatt rá kellett jönnie, és megértenie, hogy ki is volt ő, és kivé is tette őt az az Isten, aki a börtön legmélyén is „vele volt”, nem hagyta el, hanem formálta, készítette abból a hőzöngő fiatalemberből Egyiptom egyik vezetőjévé, aki képes megérteni Isten vezetését, bölcsen felelősséget vállalni, hiszen sokak élete bízatott rá a gabona elosztásával. Meg kellett értse azt az igazságot, amit így fogalmaz meg évszázadokkal később Ézsaiás próféta könyve: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs. 55,8-9). Nehéz sokszor a szenvedés kohójában lenni, fájdalmas nagyon, sőt sokszor érthetetlen, de oly sokszor kiderül, hogy Isten épp azt életet adja általa, és nem a halált.

Jusson csak eszünkbe a mogyorófából készült kereszt ott az átrium falán! Egyrészt az is maga a fa halála által lehet most ott, és vált többé, mint egy lombos, már haldokló fa a két egykori épület között. De mennyivel többet mond rajta az előbb textusként is felolvasott ige: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz. 50,20) Nem mi munkálkodunk, hanem az Isten! Ezt értette meg egykor József, és ezt kell nekünk is észrevennünk! Mennyit tudnának vallani az idősebbek arról, hogy milyen fájdalom volt az Egyetemi Templom elhagyása, hogy mennyire nehéz volt itt, ebben a jóval kisebb épületben hittel megmaradni a nehéz időkben, különösen abban a tudatban, hogy azt várják a felsőbb vezetők, ez a kis templom is úgyis kiürül majd. És most íme sokan vagyunk. Az ifjúságunk és a közöttünk felnövő gyerekeink a jövő reménységét mutatják. Különösen, hogy láthatjuk, együtt mozdul a gyülekezet a szolgálatban, legyen szó szórólapozásról, vagy épp az András-szolgálatos istentiszteletekre való hívogatásról! Istennek mások a tervei és az útjai, mint az embereknek! Isten munkája ez, hogy itt tartunk, nem a miénk!

József ezt megtanulta a hosszú évek alatt, és erre kíváncsi testvérei életében is: vajon hová jutottak, hol állnak, léptek-e előre, vagy még ugyanott tartanak, mint évtizedekkel azelőtt? József nem elégszik meg egyetlen próbával, hogy vajon visszahozzák-e testvérei a pénzt, ami nem az övék, hiszen levásárolták már gabonáért, hanem még egyszer próbára teszi őket, ahogy őt is hosszan formálta, próbálgatta az Isten: hogyan viselkednek majd, amikor a Benjámint, idős édesapjuk megmaradt szeme-fényét kellene ott hagyniuk Egyiptomban rabszolgaként. Változtak-e vajon? József akkor fedi fel magát a testvérei előtt, amikor a testvérek közül akad egy, Júda, aki feláldozza magát. József érti Isten útjait, ezért eszébe sem jut bosszúra, vagy büntetésre gondolni. Tudja, hogy mindent Isten készített, és ő a szenvedések között olyan mélységeit éli át az Istennel való kapcsolatnak, hogy pontosan látja, hogy okkal történt mindaz, ami történt, noha át és átszövi élete eseményeit az irigység, az emberi gonoszság, önzés, igazságtalanság, de legfőképp az isteni kegyelem. Most József tanítja testvéreit az Úr útjainak megérésére, és a múlt feldolgozására. A múlt azonban igényli nagyon sokszor az ember bűnbánatát, és az Isten bűnbocsánatát.

A bűnnek teljesen bűnné kell lennie az ember életében ahhoz, hogy bocsánat lehessen rá. Amikor ezt látja József a testvérei éltében, csak akkor mondja: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Móz. 45,4-5). Majd sírnak egymás nyakába borultan. Van bocsánat. A bűnre van bocsánat, de odáig egyrészt el kell jutni, hogy ki tudjam mondani, hogy „igen, én valóban egy bűnös ember vagyok”, és aztán odáig is, hogy azt valóban el is higgyem, és elfogadjam.

A testvérek csak József bocsánatáig jutnak el, és el is bizonytalanodnak benne apjuk halála után, ezért hangzik el újra ugyanaz az üzenet József szájából: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz. 50,20) Isten ott egykor nem csak az éhező testvéreknek adott gabonát, hogy lehessen kenyerük, hanem az éhező, üres lelküket is megtöltötte bűnbocsánattal, és örömmel.

Erről szólt a múlt héten az Úr asztalának vendégsége, hiszen amikor Jézus megtörte egykor a tanítványoknak a kenyeret, és adta nekik a kelyhet, nem csupán a fizikai éhüket és szomjukat akarta csillapítani, hanem jóval többet adni: életet, örök életet. Isten gondolata más, mint a mi gondolatunk, mert mi valóban annyit látunk sokszor, amennyi a szemünk előtt van. Ahogy egykor a tanítványok, és a Jézust szerető emberek csak annyit láttak, hogy Jézus meghal a kereszten, pedig akár tőle is hallhatnánk reménységet kapva elrontott tetteinket, döntéseinket bánva: „Én vagyok Jézus, a testvéretek, akit megöltetek! De most ne bánkódjatok, és ne emésszétek magatokat, mert a ti fennmaradásotokért engedett engem keresztre Isten…. Miattatok, érettetek és helyettetek haltam meg…!” (Gyökössy Endre) Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |