| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Oltalom alatt

Lekció: 83. Zsoltár

„Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!

Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.

Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.

Jertek - mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!

Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak, Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.

Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak.

Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál, akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!

Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!

Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva!

Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!

Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam!

Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!

Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!”

Textus: Zsoltárok  83:2-6 és 19.

2Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!

3Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.

4Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. 

5Jertek – mondják –, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! 

6Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened.

…

19Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!

Kedves Testvéreim!

A felolvasott zsoltárnak talán azt az alcímet is lehetne adni: „A fenyegetett egyház”

Az Isten népe ugyanis mindig ki volt téve egyrészt fizikai fenyegetettségnek. A most felolvasott zsoltár ellenséges népeket sorol fel, melyek Isten népének kiirtására szövetkeztek. Szövetséget kötnek a népek Izráel ellen. Edóm, Ammón, Amálék, Izmál és Móáb, Filisztea és Tírusz. Van ebben a felsorolásban közelebbi és távolabbi rokon nép, gazdasági és kereskedelmi nagyhatalom, ős ellenség és békés szomszéd, akik most mégis közös nevezőre jutnak az Izráel elleni cselszövésben.

De ha a Pünkösd után alakult keresztyén egyházra gondolunk, látjuk, hogy Isten népe akkor is sok támadás közepette próbált túlélni. A keresztyénüldözések sok mártír életét követelték, az Isten népéhez tartozás sokszor tényleg önfeláldozás volt.

De eszünkbe juthat a XX. sz. szégyenfoltja, a Holocaust, mely szintén az Isten népe elleni nyílt támadás volt. És fülünkbe csengenek a zsoltár szavai: „Jertek – mondják –, irtsuk ki e népet.”

De az Isten népe szellemi fenyegetettségnek is sokszor ki volt téve. Mindig óvni kell Izráelt a bálványimádástól, az idegen istenek befolyásától. A zsoltárban felsorolt népek nem csak katonai fenyegetettséget jelentettek, hanem lelki és szellemi értelemben is ostromolták Isten népét. Az Újszövetség pedig hamis prófétákról, tévtanítókról beszél, akik hamis bölcsességet és ismeretet tanítanak, melyek fenyegetik a Krisztus egyházát.

Ha pedig a közelmúltra gondolunk, sokan látták és megélték, amint egy diktatúra, és annak ideológiája vállalkozott Isten népének a kiirtására.

És mi a helyzet ma?

Persze a vallásszabadság, alkotmányos jogok védik az egyházat, keresztyénüldözésről, legalábbis Európában, szó sincs. Felmerül a kérdés, hogy fennáll-e még egyáltalán bármiféle fenyegetettség, melytől tartania kellene az Isten népének, vagy ez a zsoltár már csak egy rossz emlék?

Úgy gondolom, hogy Edóm lakói, az izmáeliek, a móábiak és hagriak, Filisztea, Ammón Amálék és Tírusz lakói ma is lesben állnak, csak máshogy nevezzük őket. Érezzük, hogy az Isten népe ellen ma is köttetnek tikos szövetségek. Globalizáció, szektásodás, liberalizmus és szekularizmus és talán még sok-sok idegen szó eszünkbe juthat, melyek miatt féltjük egyházunkat, közösségeinket, konkrét gyülekezetünket.

Ez a zsoltár azonban elsősorban nem panaszkodásra hív bennünket. Nem arra késztet, hogy akkor soroljuk fel mi is, hogy kik vesznek körül minket. Nem félelmet akar gerjeszteni bennünk, hanem inkább bizalmat ébreszt a népért cselekvő Isten iránt.

Mert 2009-ből visszatekinteni erre a zsoltárra, látva mindazt, ami mindeközben történt, annyi mint bizonyosságot nyerni. Bizonyosságot nyerhetünk abban, hogy ez az ima valóban meghallgatásra talált. „Istenem ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen…”  Hiszen veszélyben van a néped.

Igen, az Isten nem maradt tétlen, nem ült ölbe tett kézzel. Mert lehetett akármilyen is a fenyegetettség, egy dolog elmondható: Istennek ma is van népe. Krisztus gyülekezete, egyháza ma is valóság. Olyannyira, hogy mi magunk részesei lehetünk. Az Isten nem marad néma, és nem marad tétlen, amikor népéről van szó.

A Heidelbergi Káté egyházról szóló tanításában is csodálatos vigasztalást nyújt, amikor elmondhatjuk és megvallhatjuk: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által, az igazi hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe: Azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.”

A zsoltáros tudja, hogy ő Isten népének a tagja, és azt is tudja, hogy Isten oltalmazza és megőrzi népét. Ezért fordul bizalommal Urához. Tudja, hogy ő nem maradhat néma és tétlen, ha a választott népről van szó. Nem engedi át egészen az ellenségnek. Sok-sok nép eltűnt már a föld színéről, nagyok és kicsik, erősek és gyengék. Az Isten népe, a régi és az új Izráel minden fenyegetettség ellenére él.

Isten kiválasztott, Krisztus által tulajdonba vett népe, a keresztyén egyház oltalom alatt áll. Mert Isten és az ő népe között különleges kapcsolat áll fenn. A zsoltáros ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Isten népe elleni támadás egyben az Isten elleni támadás is. Vagyis Isten népének léte és Isten léte titokzatos módon összefonódik. „Tanácskoznak védenceid ellen… szövetséget kötnek ellened” – írja a zsoltáros. Felette nagy titok ez, ahogyan az Újszövetségben olvassuk Krisztus és az Egyház kapcsolatáról.

Ez a titokzatos kapcsolat az egyház ereje, amely mindig átsegítette a nehéz időkön, amely vigasztal és bátorít minket is. „Semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege, mert nem árthat néked senki gyűlölsége…” – ahogyan énekünk szavai is hangzanak.

Az Isten népéről tehát nem csak az mondható el, hogy állandó fenyegetettségnek van kitéve, hanem az is, hogy állandó oltalom alatt áll. Bonhoeffer verséből idézve: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.”

És hogy mit jelent ez a világ számára? Mit jelent ez akár a fenyegető ellenség számára?

Az Egyház jel. Az Egyház léte, Isten népének a léte Isten-bizonyíték. Éppen ebből a titokzatos kapcsolatból kifolyólag. A fenyegetettségek között hitében megmaradni tudó gyülekezet Isten-bizonyíték, mely létével azt hirdeti, amit a zsoltáros is megfogalmaz: „Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön.”

Péter apostol első levelében is olvassuk, hogy: „Isten tulajdonba vett népe vagytok”, de miért is? „…Hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”, vagyis annak, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön, aki oltalmazza és megőrzi választott népét.

Kedves Testvéreim!

Ez a cél. Az Isten népének, minden körülmények között, minden fenyegetettség közepette Istenre mutatni, hirdetni nagy tetteit, jellé válni, hogy tudják meg, hogy egyedül az Úr az Isten, aki felséges az egész földön.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |