Ézsaiás próféta könyve 40. rész 27-

„Miért mondod ezt Jákob, miért beszélsz így Izrael, rejtve van sorsom az Úr előtt? Nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr. Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Imádkozzunk Testvérek!

„Magasztalunk téged Istenünk, egeknek királyát, hogy újra a Te színed előtt lehetünk, hogy újra szólsz a mi szívünkhöz, hogy újra érezhessük a Te jóságodat és kegyelmedet. Köszönjük Neked, hogy Veled és egymással való közösségre hívtál minket. Bocsásd meg nekünk, ha nem mindig figyelünk Rád hétköznapjaink sok baja, terhek között, pedig tudjuk, hogy csak a Te erődre van szükségünk. Bocsásd meg, hogy elmulasztottuk sokszor a jó cselekvését, nem mindig vettük észre családtagjaink, embertársaink kérését, szükségét. Úr Jézus Krisztusunk, aki a földre jöttél, hogy átéld a földi élet szenvedéseit, ismered a mi szívünket. Bocsásd meg gyengeségeinket, és Te, aki életedet adtad érettünk, segíts minket is önfeláldozó szeretetre. Szentlélek Istenünk munkáld bennünk a jót, amit elkezdtél. Segíts arra az indulatra, amely volt a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Ámen.

Máté evangéliuma 11. rész 28-30.

Jézus mondja: „Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű.”

Szeretett Testvérek! Elöljáróban annyit mondanék el, hogy ha valaki volt az elmúlt vasárnapokon a fél 11-es istentiszteleteken, akkor most ez az Ige harmadszor fog szólni. Kétszer már szólt ugyanez az Ige a Máté evangéliumából: „Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve.”

Az ún. András-szolgálatos vasárnapjaink szolgálatai arról szólnak, ahogyan András hívta – énekeltük is a 299. dicséretünkben – a többi tanítványt, köztük Pétert, az ő testvérét, amikor megtalálta a Messiást, amikor találkozott Jézus Krisztussal, úgy hívogathatunk mi magunk is, akik már megtaláltuk a Messiást, hívhatunk Őhozzá másokat is. Így, hála Istennek, hívogatnak is a gyülekezeti tagok, és jönnek is olyanok, akik még nem találták meg a Messiást. Ma is ez az Ige fog szólni az utolsó bekezdése különösképpen, hogy az Úr Jézus igája boldogító, és az Ő terhe könnyű lehet.

Hívogatva, bátorítva szól Jézus az ott lévő emberekhez. Más terhek voltak Jézus korában, mint vannak a mi életünkben. Jézus ott különösképpen szól azokhoz, akik a vallási terhek miatt voltak megterhelve. A Jézuskorabeli emberek a farizeusok által igen meg voltak terhelve a parancsolatokkal, a hozzá fűzött rendelkezésekkel, sokszor megszámlálhatatlannak tűntek ezek a rendelkezések. Hatszáztizenhármat tudunk, de biztos, hogy sokkal több is volt, meg aztán annak a módosítása, továbbfolytatása, vagy még kisebbre való szakadoztatása. Igen, meg voltak terhelve azok az emberek vallási értelemben is. Nehezen igazodtak el benne. Próbálták megcselekedni, próbáltak úgy élni, ahogyan kívánták tőlük, de egy állandó bűntudatot eredményezett bennük az, hogy úgysem tudom tökéletesen megtenni. És valóban nehéz is volt tökéletesen megtenni, mert ha az egyiket vették igazán komolyan, akkor a másikra nem került elég hangsúly. Jézus rámutat erre a farizeusok között többször is, hogy igaz, hogy jót cselekszetek, adtok tizedet mindenből, és közben pedig elfelejtkeztek a szeretetről. Ami pedig kötelezőbb lenne, mégpedig fontosabb lenne, akár a szüleitek, akár a családtagjaitok felé.

Igen, így tud kiüresedni valami, amikor már csak rendeltetések vannak, amikor már nem szívszerinti odatartozás van, hanem valamit meg akarok csinálni görcsösen. Jézus tehát ezeknek az embereknek szól: én egy másfajta segítséget akarok nektek adni. Nem újabb terhet a nyakatokba, de erről majd még később szólok, hanem valami mást szeretnék adni. Hiszen terhek lesznek, vannak, a mi életünkben is vannak. Kár lenne tagadni, hogy a keresztyén ember életében nincsenek terhek, és nem is ígérte Jézus sohasem, hogy nem lesznek terhek; hanem azt mondja, hogy én nem ilyen rendelkezések alapján akarok rendet tenni köztetek, a ti vallásos cselekményeitek között, hanem valami mást adok, ami segíthet. Ma is vannak nagyon sokan, akik roskadoznak terhek alatt, testi vagy lelki megpróbáltatások terhei alatt. Csalódásokban, vagy különféle próbálkozásokban, és kudarcot vallanak sok tekintetben. Ahogy a költő mondja: „elfáradtam a harcban, a hitben”. Az Isten biztat, hogy ő megújíthat, megerősíthet, akkor is, ha elfáradtam a terhek cipelésében. Testi próbák, lelki terhek olykor elviselhetetlennek tűnnek a mi életünkben. Jézus észrevette az ilyen terhet cipelő embereket is. Észrevette a betegeket, észrevette azokat, akiknek szükségük volt Rá. Észrevette azokat, akik az ő hiábavaló életükben bíztak egy darabig, s azt mondja: „nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam megtérésre, hanem hogy a bűnösöket”. Vagyis, akik belátták azt, hogy úgysem tudom megtartani mindazt a rendelkezést, törvényt, de van Valaki, aki segíteni akar nekem. Jézus nem azt mondja, hogy minden terhet elvesz, hanem azt mondja: „jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat.” És akkor máris mondhatnánk, hogy Jézus igát akar rakni az őt követők nyakába? Most itt szükségünk van egy kis különbségtételre, egy kis magyarázatra. Hiszen az igát mi valóban úgy értjük, hogy az, nehéz teher. Hogyha csak arra gondolunk, ami a Himnuszunkban van, hogy „töröktől rabigát vállainkra vettünk”, hát azt senki nem kívánta. Vannak ilyen terhes igák, amiket a vállainkra raknak, vagy mi magunk veszünk föl úgy, hogy az, teher lesz a mi számunkra. Aztán fölöslegesen cipeljük, értelmetlennek tűnik ennek az igának a cipelése.

Jó értelemben viszont vissza kell mennünk egy kicsit a gazdálkodó világba, amikor még nem traktorokkal húzták a terhet, és nem azzal szántottak. Hanem, amikor lóval, vagy igavonó állattal végeztették ezeket a munkákat, vagy húzták a szekeret a sok-sok teherrel. És akkor, hogyha belegondolunk, azoknak az állatoknak a nyakába, hogyha csak egy kötelet tettek volna, és úgy húzatják velük a terhet, akkor megfojtja az a teher. De ha úgy készítettek el egy hámot vagy jármot, hogy az a megfelelő helyen tudott elhelyezkedni, nem a nyakát fojtogatta annak az állatnak, hanem úgy tudott ott lenni az állat különböző testrészein, hogy húzni tudott vele, és nem kellett megszakadni, mert egyenletesen oszlott el a súly. Igen, megfelelő szerszám az iga, és hogyha ez az iga ott volt az állatnak a nyakán, akkor könnyebben tudta elvégezni a munkát.

Igaz, hogy volt egy bizonyos súlya, egy önsúlya, de ez nem mérhető azzal, amennyit aztán segített az állatnak. Azt is meg kell állapítanunk, hogy nem felcserélhetők ezek az igák. Nem cserélhető fel a járom vagy a hám. Nem cserélhető fel, hogy akár a lónak vagy a tehénnek a nyakába mit teszünk. Mert ami az egyiknek jó, a másiknak kevésbé jó, vagy egyáltalán nem megfelelő. Ha most magunkra gondolunk, akkor Jézus így akar nekünk igát felkínálni: „Vegyétek magatokra az én igámat”. Így akarja felkínálni azt a segítséget, amivel könnyebben hordozzuk a mi terheinket. Mi is sokszor megtennénk azt, amit megtesznek értelmetlenül, hogy felcserélni ezt az igát. De nem mindegy, hogy nekem mit ad az Úr, és mit a másik embernek. Talán szoktuk mondani és méricskélni: könnyű neked! Könnyű neked hordozni a terheidet! Miért? Azért, mert a megfelelő iga van a nyakában. De azt vegyük tudomásul, hogy ugyanaz a teher az én igámmal nehezebben vihető el. Tehát ne kívánjuk a másik igáját, ne kívánjuk a másik terhét, de ne is kicsinyeljük le. Mindenkinek Jézus a maga igáját adja, és a maga terheit adja. Úgy adja, hogy elviselhető legyen. Úgy adja, hogy elhordozható legyen. Persze, mi emberileg szoktunk különbséget tenni, hogy a tied könnyebb, vagy az enyém könnyebb. De Jézus a megfelelő igát adja, és nem egy fölösleges terhet rak az emberek nyakába. Ilyen értelemben is szabadító, hogy megszabadít a terhek, fölösleges rendeltetések alól, és ad segítséget. Így is szoktuk mondani, hogy az igaziból vett parancsolat, az igaziból vett rendelkezés Jézus szerint a segítség.

Valaki így írt a Tízparancsolatról magyarázatot, hogy “tíz segítség az emberré válás útján”. Ne parancsolatnak éljük meg, ne terhes igának éljük meg, hanem segítségnek éljük meg, amit az Isten adott a mi számunkra. Jézus nem illúziókban akar ringatni, nem azt mondja, hogy nem lesznek terheink, ha őt követjük. Hanem azt mondja, hogy ő átvállal belőle. Átvállal belőle úgy, hogy adja azt a megfelelő igát. Szoktuk azt is mondani, hogyha állatokat egymás mellé fogtak be, akkor tudjuk, hogy az egyik többet húzott, a másik kevesebbet, de mégis együtt húzták. Jézus így áll mellénk abba az igába, hogy együtt húzzuk, együtt vigyük a mi terheinket. Igen, ő a teherhordozáshoz kínál segítséget. Lehet valóban, hogy valakinek látszólag nincs akkora terhe, mégis nyög alatta, és van, akinek látszólag több a terhe, mégis könnyebben viseli azt Jézus Krisztussal együtt.

Jézus azt mondja: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű”. Jézus nem kibújni akart a terhek alól, ő vállalta értünk ezt a földi kínt. Vállalta értünk, hogy viseli a mi bűneink terhét, ő hordozott legtöbbet érettünk. Ő hordozott legtöbbet az emberért ezen a földön, megcselekedte az Atya akaratát. És azt mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű”. Csak így tudunk igazán terhet viselni, terhet hordozni, hogyha Jézustól tanulunk, ha Jézust látjuk magunk előtt, ahogyan ő magára tudta venni a mi terheinket is, és hordozta miérettünk. Ne féljétek felvenni! Az Ézsaiási Igében azt olvastam föl, hogy Jákob és Izrael arról beszél, hogy Isten elfelejtkezett rólunk, elfelejtkezett arról, hogy milyen erőtlenek vagyunk, és milyen terhet hordozunk. És akkor azt mondja az Ige, hogy nem tudod, hogy ő az, aki az erőtlent nagyon erőssé teszi? Hát nem tudod, hogy akik az Úrban bíznak, erejük megújul? Igen, sokszor elfelejtkezünk erről,  és csak kesergünk az Isten színe előtt, és nem vesszük észre, hogy Jézus segítő igát, segítséget ad nekünk.

Egy eszméltető kis történetet, ill. kérést olvasnék most föl, amiben különféle dolgokat kér az, aki elgondolkozott az ő terheiről, és azután rá kell döbbennie, hogy hogyan ad az Isten megoldást az életében.

„Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet. De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet. De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot. De ő azt mondta, nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól. De ő azt mondta, nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést. De ő azt mondta, nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogyan ő szeret engem. Erre azt felelte, látom, már kezded érteni. Tanuljátok meg tőlem.

Kértem erőt, és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet, és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet, és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet, és Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam, megkaptam mindent, amire szükségem volt, és imáim meghallgatásra leltek.”

Hogy szeretnénk mi a terhek alól kibújni! Kérjük a magunk számára a jót, a könnyebbet. Isten adja a nehézséget, Isten adja a problémát, Isten adja a veszélyeket, Isten adja a lehetőségeket, de tudnunk kell, hogy Ő ott van, és Ő ad segítő igát a mi számunkra, hogy elhordozzuk azt. Luther Márton így fogalmazott: „Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál”. Nélküle mázsás súly a szalmaszál is. Igen, sokszor roskadozunk, és nem vesszük észre, hogy Jézus kínálja az ő igáját. Kínálja, hogy segítsen nekünk, azt mondja, hogy „igám boldogító és könnyű”. És sokan mondják: Ó nem! hát nem kérünk igából. Nem kérünk újabb terhet, jármot a nyakunkba, de hogyha azt látjuk, hogy Isten ezt számunkra segítségül adja, akkor is így gondolkozunk, akkor is tiltakozunk ellene, akkor is dacosan ellenállunk. Jézus kínálja az ő igáját, amivel könnyebben hordozhatjuk a mi terheinket, mert értelmet nyerhet a teherhordozás. Mert értelmet nyerhet a szenvedés is, hasznos lehet számunkra a teherhordozás is, és a szívnek a nyugalmát eredményezheti. Adhat a mi számunkra olyan nyugalmat és békességet, amivel hordozzuk napról-napra.

Túrmezei Erzsébet versével fejezem be, amit ő Luther Mártonnak az előbb idézett gondolatára írt:

Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,

s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj, hogy célirányt haladjak,

hogy szalmaszálak alatt, ne roskadjak.

És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára

ezt a gyenge vállat.

Segíts úgy vinni mázsás terhemet a te erőddel,

mint a szalmaszálat.

Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk.

A te irgalmasságod van rajtam Istenem, te jól tudod, te jól látod, hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, amint te akarod, bölcs a te végezésed, ha áld, ha sújt karod.

Add nekünk igazán értenünk a te nagyságodat, mennyei Édesatyánk, hogy mindazt, amit te cselekszel a mi életünkben, a mi javunkat és üdvösségünket szolgálja. Urunk, mi oly sokszor kétségbeesünk a terhek láttán, és elhordozása közben oly sokszor elfáradunk, és csak panaszkodunk. Oly sokszor csak a mi erőnket vesszük figyelembe, és elfelejtkezünk, hogy te adhatsz erőt a megfáradtnak, és erőssé teheted az erőtlent is. Köszönjük mindazt, amikor megtapasztalhattuk már életünk során, hogy valóban ott állsz mellettünk, és velünk együtt hordozod a mi terheinket. Köszönjük az igát, ami segít nekünk. Köszönjük azt, hogy te annyi próbát teszel ránk, amennyit elbírunk viselni. Segíts bennünket, hogy ezt újra és újra belássuk, és rád bízzuk a mi életünket. Biztass Szentlelkeddel, hogy tebenned megújulhat a mi erőnk. És kérünk most azokért a testvéreinkért különösképpen, akik nagy próbában vannak, betegágyon vagy betegségben élnek. Segíts, hogy ők is megláthassák a te segítő karodat, és add, hogy rád tekintsenek. Kérünk így gyászolókért is, hogy elfogadják azt, hogy nincsenek egyedül, még akkor is, ha veszteségeik vannak, mert te ott vagy mellettük, és velük együtt hordozod az ő fájdalmukat. Köszönjük Jézusunk, hogy te előttünk jártál. Köszönjük, hogy tanulhatunk tőled alázatot, békességet, szelídséget. Segíts bennünket Szentlelkeddel, hogy így tudjunk mi is alázatosan, szelíden terheket hordozni, és élni a te dicsőségedre. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, Édesatyánk, hallgasd meg a mi könyörgésünket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |