| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Ige a pályán

Lekció: Zsoltárok könyve 119. fejezet 33-48.

Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!

Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.

Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.

Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!

Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!

Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!

Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid!

Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.

Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod,

hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.

Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok.

Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.

Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.

Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.

Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket.

Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.

Textus: Jakab 1. fejezet 19-25.

¹⁹Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, ²⁰mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. ²¹Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.  

²²Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.  ²³Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. ²⁴Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. ²⁵De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.

Kedves Testvéreim!

Nem tudom, hogy ki mennyire ért a focihoz. Talán most a 20év alattiak magyar válogatottjának VB sikere, és a debreceni csapat Bajnokok Ligája szereplése miatt többet néztük ezt a sportot, mint máskor. Így bizonyára tudjuk jól, bár ehhez nem kell nagy futballszakértőnek lenni, hogy egy focimeccsen akkor halad előre a labda, ha azt a játékos egyrészről megfelelően fogadja, másrészről megfelelően passzolja tovább. Mindkettő nagyon fontos, mindkettőnek meg van a maga technikája, a legmegfelelőbb módja: Egyrészt nem pattanhat el a játékostól a labda, nem gurulhat el előtte, hanem biztosan le kell kezelnie. Azután azonban a cél érdekében el kell indulni vele, és tovább kell passzolni, meg kell játszani. Mindennek pedig azért kell jól működnie, hogy a csapat gólt érjen el.

Jakab bizonyára nem értett a focihoz, és nem is erről ír, de a kép talán jól érzékelteti, hogy mit tart fontosnak Jakab Isten Igéjével kapcsolatban. Mert éppen arról ír a felolvasott Igében, hogy az Igét hogyan kell fogadni, aztán mit kell és lehet vele kezdeni, és végül ennek fényében mi az elérendő cél.

1. Nézzük először, hogy mit ír Jakab az Ige fogadásáról.

„…Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is…”

Az első lépés, ahhoz, hogy közel engedhessük magunkhoz Isten Igéjét az önmagunk megtisztítása. Mert be kell látnunk, hogy az igehallgató, az Igét hallgatni akaró emberben is (akármennyire elkötelezett) ott vannak a gonoszság utolsó maradványai. Mi, akik azzal a szent szándékkal gyűltünk össze ezen a vasárnapon, hogy Isten szavára figyeljünk, ilyen „maradványokat”, tisztátalanságokat hozunk magunkkal még ide a templomba is. Mert az új életet nyert ember sem lesz makulátlan.

Az Ige kijózanít, és bűnbánatra ösztönöz bennünket: „vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is…” E nélkül nem vagyunk képesek igazán fogadni és befogadni Isten Igéjét, hiszen ezek gátat, akadályt képeznek bennünk az Isten Igéjének megértésében. „Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” Sőt fogadóképtelenné, érzéketlenné tesz az Isten akaratával szemben. A harag nem csak rossz tanácsadó, hanem egyben akadályozza az Ige befogadását.

Aztán így folytatja Jakab: „Tanuljátok meg tehát: …szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket…” Itt már nagyon egyértelműen fogalmaz a levélszerző. Az Isten Igéjét szelíden kell és lehet befogadni. Emlékezetünkbe idézhetjük Jézus szavait, amelyeket nemrég az András-szolgálatos vasárnapokon is felidéztünk. „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Mintha csak Jakab és Máté összebeszéltek volna. Mindketten ugyanarról a szelídségről beszélnek, ugyanúgy annak megtanulására hívják föl a figyelmet, és mindketten ígéretet is fűznek hozzá.

Milyen szelídségről van tehát szó?

Arról, amely Jézus Krisztust jellemezte. Nem egyszerű érzület, vagy magatartásforma, hanem az az indulat, amely a Krisztusban is megvolt. Jézusnak ez a szelídsége keresztülhúzta, a politikai Messiásról alkotott, harcos és erőszakos képet, keresztülhúzta az emberek haragját, amely nem szolgálja az Isten igazságát.

„A Krisztus szelídségére kérlek titeket” – mondja egy helyen Pál apostol is, mert a Krisztus szelídsége támpont, példa, megtanulnivaló a keresztyén ember számára. Csak ezzel az indulattal fogadható az Isten Igéje is, ahogyan Jakab írja.

A Szentírásban a szelídség, mint keresztyén jellemvonás is megjelenik a nem-keresztyénekkel szemben. Legyetek szelídek, mint a galambok. Ez az új ember tulajdonsága is, a megváltottság-tudat jele. Amikor többé már nem a harag motiválja életünket, hanem a krisztusi indulat, a szelídség. „…Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét”.

Amikor most okt. 23-án visszaemlékeztünk a forradalom eseményeire, és az azt követő megtorlásra, emlékeztünk az áldozatokra, akkor láthattuk, hogy sok eseményt az erőszak és a harag mozgatott. De ismerünk más példákat is. Mert voltak szelíd gyülekezetek, melyek nem vadultak el, szelíd igahallgatók is, akik sok szenvedést vállaltak, azzal, hogy tartózkodtak a haragtól, és a gonoszságtól.

„…Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét”. Nem szoktuk mondani, hogy most pedig hallgassuk meg Isten Igéjét, és fogadjuk szelíden. Mondjuk, hogy hallgassuk figyelemmel, hallgassuk nyitott szívvel… stb., de hogy szelíden?! Pedig fontos dologról van itt szó. Fogadjuk az Igét krisztusi indulattal, fogadjuk új emberként, megváltott voltunk teljes tudatában.

Ha nincs meg bennünk ez a fogadókészség, akkor elpattan tőlünk a labda, esetleg elgurul előttünk, vagy el sem jut hozzánk. Nem lesz közünk hozzá. A felolvasott zsoltárban is azért könyörög és fohászkodik a zsoltáros, hogy az Isten tegye őt késszé az Úr parancsolatainak, beszédének, Igéjének befogadására.

Kedves Testvéreim! „…Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.”

2. Másodszor az Ige hatásáról, megvalósításáról, vagyis a következményekről szól Jakab.

A futball világából vett képpel élve, ha már sikerült „megszelídíteni” magunk számára a labdát, valamit kezdenünk kell vele. Nem az a játék lényege, hogy magamnál tartsam a labdát. Meg kell játszani, különben nem születik gól.

Ha már sikerült meghallanom az Igét, szelíden befogadnom azt, akkor bizony valamit kezdenem kell vele. Nem arról szól a keresztyénség, hogy meghallottam az Isten megszólító szavát, aztán mintha mi sem történt volna, továbbállok. (A labdával a zsebemben.)

„Isten Igéje élő és ható” ­– mondja a Zsidókhoz írott levél. Vagyis van hatása, kivált valamilyen hatást az emberből. Ha nem így van, akkor a fogadókészséggel van a baj. Akkor a krisztusi indulat hiányában van a baj. Az Isten Igéje motivál, mozgat és hajt.

Jakab a tükörbe néző ember példáját hozza: „Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.”

Kicsit parafrazeálva azt mondhatnánk: Belenézek reggel a tükörbe, és azt látom, hogy kócos vagyok, mosdatlan, táskásak a szemeim, és a tükör szinte kiabálja, hogy szedd rendbe magad. Nem mehetek tovább úgy, és nem tehetek egész nap úgy, mintha ápolt és rendezett lenne a külsőm. Ha mégis továbbállok, akkor nevetségessé teszem magam mások előtt, sőt becsapom saját magamat is.

Ismerjük mindnyájan a Hófehérke meséjét: „Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken…” – kérdezi a királynő. És miután kiderül, hogy nem ő, már nem tehet úgy, mintha mégis ő lenne a legszebb, hiszen azzal becsapná magát. Cselekednie kell, akcióba kell lépnie… az más kérdés, hogy őt mindez gonosz cselekedetre motiválja, számunkra most csak annyi a lényeges, hogy egyértelműen tettre készteti…

Az Igét is azért olvassuk, hogy útmutatást nyerjünk belőle, ahogyan már sokszor elhangzott itt a gyülekezetben, használati utasításként vehetjük igénybe az élethez. Az Igét megkérdezhetjük: Tükröm, tükröm mondd meg nékem, hogyan élhetek tiszta és Istennek tetsző életet, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet...?

De hogy azután mi történik és mi nem? Ez Jakab dilemmája is. Mert lesznek feledékeny hallgatók, és lesznek tevékeny megvalósítók.

Az igét meghalló ember abban a helyzetben van, amit úgy is mondhatnánk, hogy nála pattog a labda. Kezdeni kell vele valamit, meg kell játszani. Ha nem teszem, akkor, elveszthetjük az egész meccset. A tükör megmutatja, hogy milyen vagyok, és milyen nem vagyok, és ennek fényében cselekednem kell. Meg kell valósítanom, meg kell cselekednem mind a magam, mind pedig mások életében, amire rámutat ez a tükör. Ahogyan a zsoltáros is mondja, még a „királyoknak is elmondom intelmeidet.”

A Heidelbergi Káté sokszor teszi fel úgy a kérdéseit, hogy mi hasznom van abból, ha megismerem ezt vagy azt a bibliai igazságot? Hasznom akkor lesz, ha hasznosítom, ha beforgatom az igei tőkét a mindennapi életembe. A reformáció hónapjában, sőt most már annak hetében különösen is nagy jelentőséggel bír ez a felismerés, hiszen a reformátorok többek között erre irányították figyelmünket. Sola scriptura, vagyis egyedül az Írásból ismerhető meg Isten üdvözítő akarata, egyedül az Ige az, amely tükröt tartva elénk, megváltoztathatja életünket. Mert az Isten Igéje élő és ható. Az Isten Igéjének következménye van. A következmények nélküli keresztyénség pedig egyházunk és gyülekezeteink végét jelenti.

Az előző rendszer nehézségei közepette is, csak azok a gyülekezetek tudtak igazán életben maradni, ahol végig megvolt a fogadókészség az Igére, és ahol annak megfelelően mertek élni és cselekedni még a legnehezebb időkben is. Mert az Isten élő és ható Igéje megtartó erő tud lenni, ha nem feledékeny hallgatók, hanem tevékeny megvalósítók tudunk lenni. A következmények nélküli keresztyénség (még egyszer hangsúlyozom) pedig egyházunk és gyülekezeteink végét jelenti.

3. De mi Kedves Testvéreim nyilvánvalóan nem ezt szeretnénk. Sőt mi meg akarjuk nyerni a meccset. És az Ige ennek ígéretét is felmutatja ma nekünk.

A szelíden befogadott, és tevékenyen megvalósított Ige meg tudja tartani lelketeket, és boldoggá tesz benneteket.

A megtartatás, és a boldogság ígérete az üdvösségre történő kitekintés és előretekintés.  A lekcióként felolvasott zsoltárban is a szabadítás, és megmentés boldog ígérete lebeg az imádkozó szemei előtt. „Teljesedjék be rajtam kegyelmed, Uram, és megígért szabadításod, hiszen igédben bízom.” Mert üdvösségünk függvénye annak, hogy az Ige, hogyan munkálkodik bennünk, és általunk. Nem a tettek üdvözítenek, nem is a szelíd hozzáállásunk üdvözít, hanem az Igében velünk szembejövő Krisztus.

„Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket” – mondja először Jakab. De mondhatnánk azt is, hogy szelíden fogadjátok be az Igében felétek közeledő Krisztust, mert ő meg tudja menteni az életeteket. Maga Jézus is erre tanít, és ugyanezt ígéri, amikor azt mondja: „...tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, ... és megnyugvást találtok lelketeknek.”

És „boldogok a szelídek...” – hangzik a boldogság ígérete a Hegyi Beszédből is, akárcsak Jakabnál. „...Aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója...” annak ugyanezt a boldogságot ígéri a Szentírás. Mert a szabadság tökéletes törvényébe beletekinteni, és abban megmaradni nem más, mint Krisztus minket is megszabadító váltságát elfogadni, és ennek tudatában, mint megváltottak élni. És ez az, ami kifelé is látszik. Szelídnek maradni egy vad világban. Keresztyénnek maradni, és Krisztust elutasító világban. A boldogság ígéretét hordozni és hirdetni egy boldogtalan világban.

Ennek a gyülekezetnek is adatott a boldogság és a megtartatás ígérete. Mert ezek forrását kínálja nekünk Isten az ő Igéjében. Ha el tudjuk azt fogadni, ha tudunk vele élni, akkor rajtunk is beteljesednek az ígéret szavai.

Kedves Testvéreim!

Sokan vannak, akik úgy járkálnak a focipályán, hogy nem is találkoznak a labdával. Sokan vannak, akik csak úgy elfocizgatnak, dekázgatnak ebben a világban, vagy önző módon tartogatják a labdát, de eredménytelenül. Vannak, akiktől elpattan a labda, nem tudják lekezelni, és vannak, akik megszelídítik ugyan a labdát, de nem tudják megjátszani, és így képtelenek kihasználni a jó lehetőséget.

Nekünk olyan csapatnak kell lennünk, akik képesek szelíden fogadni az Igét, és aztán használni is tudják azt. Olyan gyülekezetnek kell lennünk, akik tisztában vannak azzal, hogy győzelmi ígéretünk van, amely annak a függvénye, hogy az Igében hozzánk közeledő Krisztust be tudjuk-e fogadni, és munkatársaivá tudunk-e válni. Ha így teszünk, akkor Ő ígérete szerint életünket megtartja és megőrzi, s majd örök boldogságban részesít bennünket.

ÁMEN

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |