| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Isten uralkodik

Lekció: Római levél 8. fejezet 1-17.

¹Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, ²mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

³Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, ⁴hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

⁵Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival.

⁶A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, ⁷minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.

⁸Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

⁹Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.

¹⁰Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.

¹¹Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

¹²Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.

¹³Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

¹⁴Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

¹⁵Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”

¹⁶Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.

¹⁷Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenható Isten! Magasztalunk Téged a gyülekezet közösségében, ki mindeneket csodálatosan formáltál, és teremtettél. Hálaadással dicsőítjük nevedet, amikor teremtett világod szépségére és rendjére tekintünk. Köszönjük URunk Istenünk, hogy rendet, medret akarsz adni életünknek. Bocsásd meg, hogy a mi életünk mégis gyakran parttalan, szertelen. Bocsásd meg nekünk, hogy mégis gyakran a magunk feje után mentünk az elmúlt hét napjaiban is. Magasztalunk Téged, hogy a mi URunk Jézus Krisztusban jöttél miutánunk, hogy megbocsáss nékünk. Magasztalunk URunk Jézus Krisztus alázatos földi pályádért, a keresztért, és dicsőítünk Téged föltámadásodért. Hogy Benned és általad bűneinkre van bocsánat, hogy van új élet. És kérünk, hogy a Te lelkeddel e mai napon is támogass és vezess bennünket. Támogass bennünket az engedelmesség lelkével. Vezess bennünket a Te igéd, megértett akaratod szerint. Szenteld meg és álld meg nevedben való összegyülekezésünket, URvacsorai közösségünket. Hogy életünk megújulva Téged dicsőítsen. Ámen.

Textus: Ézsaiás könyve 6. fejezet 1-8.

¹Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.

²Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.

³Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!

⁴A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.

⁵Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!

⁶És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.

⁷Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

⁸Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!

Kedves Testvérek, szeretett Gyülekezet!

Ézsaiás próféta látomása viharos gyorsaságú látomás, és mégis felséges nyugalom tölti el. Minden a helyén van. Nincs kapkodás, nincs tévesztés. Pontos leírások szólnak arról, hogy hogyan néztek ki a szeráfok, milyen szöveggel szólalt meg az angyalok éneke. Megvannak a mozdulatok, megvannak a kiáltások, és megvan a kiáltás hatása is. Látomást kap a próféta, és feledhetetlenül belevésődik, mert egy olyan Isten-tiszteletben részesül, amelyikben korábban nem. Csodálatos dolog így megajándékoztatni az Isten-tisztelet élményével, amelyik nem a földön születik, nem olyan izzadtságos, verejtékes, kigondolt, csinált, hanem a legeslegtermészetesebb. Isten trónusa előtt szinte hömpölyög ez a nagy áradat, és csak egyetlen uralkodó tétel, egyetlen istentiszteleti elem hangzik el, és ez szárnyal: a sanctus (szanktusz): „Szent, szent, szent a Seregeknek Ura”. Dicsősége betölti az egész földet. Ez valóban betölt mindent. Ez a folyamat alapja, és eredménye. Ez a kezdete és a vége. Mert a háromszor szent Isten örök egységének önazonosságának himnusza ez. Isten örök egysége, amelyik dicsőítendő a mai napig. Nem véletlen, hogy ez az összekötő kapocs, ez az elem, a háromszor szent Isten magasztalása, a régi ószövetségi istentisztelet, és az őskeresztyén gyülekezet istentisztelete között. Ez átkerült, ezt örököltük, ezt zengjük, és íme, az angolszász énekben mi is együtt zenghettük ma reggel, hogy „Szent, szent, szent a Seregeknek Ura”. Igen, nem csoda, hogyha ez az Isten-magasztalás az a minta, amelyik megmutatja nekünk, hogy hogyan kell készülnünk ama mennyei istentiszteletre, mert itt már nincs helye az emberi szavaknak, a sokféleségnek. Itt valóban egy szólammá összpontosul össze minden, egy nagy “uniszóló”, amelyikben a próféta az igazi istentiszteletben részesül.

Három mozzanatot szeretnék Ézsaiás látomásából kiemelni, amelyik le is zárja azt a sorozatot, amelybe belekezdtünk csütörtökön este. De aki nem tudott valami miatt itt lenni, annak is üzenetet hordoz, hiszen Istennek Ézsaiással való találkozása három olyan mozzanatot tartalmaz, amelyik, ha igazi az istentisztelet, akkor más-más formában, de mindig ezzel a tartalommal szólal meg.

Az első dolog az, hogy a halandó uralkodók világában, és a halandó emberek világában lehet találkozni a teljes felségében megjelenő élő Istennel.

A második az, hogy a tisztátalan ajkú ember, amikor találkozik ezzel a fenséges Istennel, akkor nem retten meg, hanem a megtisztító Úrral van találkozása. És a megtisztított ember, ha igazán találkozott Istennel, akkor rádöbben a küldetésére. A látomássorozat bevezetése megjelöli az időpontot, hogy mikor is történt.

Uzzijjá király halálának éve fontos dátum lett. De nem Uzzijjás király miatt. Hanem Ézsaiás látomása miatt. Egy király halála valóban sohasem jár észrevétlenül, mert sokszor egy egész ország gyászol. Szinte némafilmmé, vagy állóképpé merevedik az ország, és tulajdonképpen volt is miért, mert ahogyan a kevés följegyzés mondja: Uzzijjá, vagy Uzzijjás király igen jó uralkodó volt. Bővítette az országot, az ő idejében megélénkült a kereskedelem, területeket, kikötőket szerzett, ásványi kincseket tudtak előhozni. És amikor meghal a király, akkor azért áll meg az idő az országban, mert most mi fogja követni? Milyen jövendő? Ebből a helyzetből kell kilépnie Ézsaiásnak, ebből a válsághelyzetből. És otthagyja a kortársak gondját, mert ebben a viharos látomásban részesül. A halott király évében látja meg, és döbben rá, hogy nem a halott királyuké a jövő, hanem az élő Istené. A Seregek Uráé. Ézsaiás ebből az állóképből kilépve, lát egy mozgóképet. Egy történéssort, egy viharos látomást.

Az emberi nagyság, dicsőség elmúlhat. Lehet, hogy Uzzijjá király nagy volt, mégis keveset tudunk róla. Nagyságát nem jelzi sok minden, a halál éve is e miatt maradt meg, mert tetszett Istennek, ennyit hagyni a földi uralkodóból: egy dátum, és a próféta látomása. A Seregek Ura nem mérhető a földi uralkodókhoz, a halandókhoz. Ezeknek a törvényszerűségeivel sem kíván számolni, és Ézsaiásnak ezt föl kell ismerni. Ézsaiás az emberileg válsághelyzetnek mondható időszakban páratlan módon találkozott ezzel az istentisztelet-élménnyel. Mert lehet, hogy Istent el lehet felejteni egy időre, lehet, hogy Istenről le lehet mondani egy darabig, de Ő utoléri az embert, és Ő megmutatja magát. Bizonyságát adja annak, hogy Ő él, hogy Ő uralkodik, hogy Ő a helyén van. Magas trónon ül, úgy ahogy Ézsaiás mondja. Felül minden fejedelmeken, hatalmasságokon, erőn és uraságon, és minden néven, amely neveztetik a világon, és az elkövetkezendőkben is. Ézsaiásnak látni kell, hogy Isten uralkodik, és prófétai kiállásának, elindulásának, elhívásának ez a felismerés az alapja. A földi királyok jönnek, mennek. Emberek születhetnek és meghalhatnak. Tehetséges és tehetségtelen, középkorú és diktátor lelkületű emberek uralkodhatnak fölöttünk egy darabig, de letűnnek. Elmennek a minden élők útján. És ezek fölött uralkodik az ÚR. Ma is uralkodik, és így van ez. Ez a háromszor szent Isten hordoz bennünket, és ha jól vagyunk az istentiszteleten itt, ha helyesen gondolkodunk erről, akkor minden istentisztelet ezt üzeni. Ez kell, hogy legyen az alaphang: Isten uralkodik.

Másodszor: a tisztátalan ajkú Ézsaiás találkozott a hozzá lehajló, megtisztító ÚR-ral. Ézsaiás elhívása mutatja, hogy milyen hatása van egy ember életére annak, hogy az Istennel igazán találkozik. Az Isten igazi szentségével. Leleplező erejével. Isten szentségének jelenléte a bűnt, az igazságtalanságot, és a tisztátalanságot leleplezi. Előtte minden föltárul. Istennel szembekerülve kiderülnek a nyilvánvaló különbségek. Nemcsak ember és ember között, hanem közöttem és Ő közötte. A földi hatalmak és a mennyei király között az Isten tisztasága, és az ember indulatai között feltárul a magunk és a környezetünk mindenféle fonáksága. És minél közelebb jön Isten, annál nagyobb lesz a megdöbbenésünk, hogy mennyi minden van bennünk, ami nem méltó őhozzá. Ilyen érzés tört rá Ézsaiásra is.

Rádöbbent, hogy az örök Isten himnusza mellett őneki csak egyetlen egy fölsóhajtása lehet: jajgatás. Jaj, nekem, mert elveszek. Az Isten-közeli állapotban jön rá igazán az ember, hogy kicsoda is, hogy milyen irtózatos arány, milyen irtózatos különbség van közöttünk.

Az Isten-közeli állapotban szinte elhordozhatatlan lesz a prófétajelölt számára a tisztátalansága. Igen mindig így van ez. Istennel szemben, az Ő felismerésekor, a Vele való találkozásból adódik, hogy Benne nem egy viszonylagos erkölcsi ideállal találkozunk. Nem egy olyan valakivel, egy másik emberrel, aki talán többet teljesít, mint én, de hogyha nekidurálom magam, akkor utolérhetem. Csak egy kicsit többet kell tennem. Nem. Isten az abszolút követelmény, aki tökéletes, aki tiszta, aki szent és feddhetetlen. Ezen a mértéken mindannyian ugyanarra a platformra kerülünk. A diplomás, és a nem diplomás; a férfi és a nő, az idős és a fiatal. Mindannyian, mert ezen a mértéken mindannyian megméretünk. És itt következik a csodálatos fordulat. A szentséges Isten nem elpusztít, nem megsemmisít, nem kikészít, hanem megtisztít. És ebben a tisztulási folyamatban mutatkozik meg a kegyelem. Váratlan dolgot művel. Életet jelentő fordulatot hoz kiválasztottja életében, mert a szentséges Isten nemcsak tisztaságot kíván, hogy belerokkanjunk, hogy ne tudjuk megtenni, hanem Ő maga tisztít meg. Nem öntisztulást vár el, Ő adja a megoldást. A megtisztíttatás egy ponton érinti a prófétajelöltet. De ez az egész valóját átformálja. A leleplezés helye, a próféta ajka, a munkaeszköze, amivel majd szolgálnia kell. Amit be kell állítani egy más irányba. És rá kell hangolódni egy más hangnemre. Hiszen a száj az a hely, ahonnan származhat áldás, és átok. Ahol lakhat a képmutatás, ahol megszólalhat az Isten-tagadás. Ahol megszületik a történelemhamisítás, meg amivel működnek a hamis próféták. És innen jön a hamistanúzás is. Nem véletlen, hogy a Tízparancsolatban kétszeres védelmet kap a száj bűne.

Isten a harmadik parancsolatban kénytelen megvédeni magát. A kilencedikben meg kénytelen megvédeni velünk szemben a felebarátunkat. Védi a száj bűneitől mindkettőnket. Éppen ezért az oltárról levett parázs jelenete valóban fájdalmas. Fájdalmas sütetű, de fel is oldja azt a nagy feszültséget. Minthogyha – az elektronika nyelvén – kisülés történne. Az ellentétes pólusok kioltják egymást, és beáll a rend. A száj megérintése, és a feloldozó szavak együtt azt jelentik nekem, hogy az istentisztelet, amivel az ember valóban egész lényével benne van, ott nem maradhat ki semmi. Lehet, hogy csak egy pontot érint meg rajtad. A legfájdalmasabbat. Amiben a legtöbb gyötrődésed van, de az kihat az egész lényedre, az egész lényünkre. Igen Ézsaiás Isten-tapasztalata, Isten-érzés volt! Látott, hallott, és meggyőződött Istenről.

Hogyne védené Isten éppen az ember ajkát, a megszólalás képességét, hiszen ez a dicsőítés eszköze is. A jó szavak megtalálásának, a kimondójának, a bocsánat kimondójának az eszköze. Ez a szeretet-vallomás kifejezője. Lehet szemmel is szerelmi vallomást tenni, de mennyivel szebb, hogyha az ember megfogalmazza, és van esélye elmondani azt, hogy szeretlek. Az Istentől való bizonyságtételnek is ez a megszólaltatója. És Isten azt akarja, hogy ezt az eszközt, amit Ő adott, azt jól használjuk.

Ma is azt üzeni nekünk a mi szent Istenünk, hogy Ő tőlünk tisztaságot kíván, és nekünk is segít megtisztulni. Ezért van megterítve az asztal. Megterítve az- az asztal, amelyikben minden tisztátalanság feloldódik. Nem azért, mert mennyiségileg több, hanem azért mert minőségileg más. Azt üzeni, hogy bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Krisztusban felvette a sorsunkat. Megérintette az életünket, hogy tisztává legyen. Azért mert ez a “tiszta” odaáldozta magát az összes tisztátalanért. Ezért mondja boldogan a római gyülekezetben Pál apostol, hogy nincsen immár semmi kárhoztatás, mindent elrendezett, minden adósságunkat letörlesztett. Minden tisztátalanságunkat elvett ez a Krisztus. A mai vasárnap arra figyelmeztet bennünket, hogy ez a teljesen kitárulkozott, és minden frontot megnyitó Isten azért mutatta meg szentségét és kegyelmét, szeretetét, hogy bűnbocsánattal közeledve a tisztító jelenlétbe bevonjon bennünket is, és hozzon tisztító találkozást Szentlelke által. Lehetetlen Ézsaiás igéjéről előre nem tekinteni a kereszten feláldoztatott ÚR-ra, akiben megmutatkozott a kegyelmes Isten maga. Ettől lehet minden más. Ettől újulhat meg a mi életünk is. Mert ebben a rémület, a bűnbánat, a fájdalom után jöhet a vallomás és a megtisztulás. És hogyha ez is megtörténik, akkor a megtisztított ember élménye ugyanaz lehet, mint az elhívott prófétáé Ézsaiásé. Mert Isten küldetést bízott rá. Mégpedig azt a küldetést bízta rá, hogy a környezetében a szentségtelen világban terjessze ezt a szentségest, hogy amit látott, amit hallott, amely kitörölhetetlen himnuszként tovább viszi, azt élje bele ebbe a világba. Rettentő fontos küldetés. Ma is nagyon nagy küldetés. Mert vannak emberek, akiknek a jellemzésére mi is csak annyit tudunk mondani, hogy ezeknek a számára semmi sem szent. Azok, akiknek az életében semmi sem szent, azok nem ismernek semmilyen határt. Azok nem rettennek semmitől sem vissza. Azok nem válogatnak az eszközökben és a módszerekben, mert életük a két lábon járó szentségtelenség. A szent Isten közelében megtisztulást kapott ember sokkal érzékenyebb ezekre az üzenetekre, attitűdökre, és megfogalmazódik benne, hogy ezen változtatni kell. S ennek megváltoztatásáért tenni kell. És el kell vállalni a küldetést.

Isten, ahogyan Ézsaiás a felolvasott látomásban hallotta, önkéntes jelentkezőket keres. „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?” Ki hirdeti tovább ezt a szentségélményt? Kit küldjek el? Nem Ézsaiás az egyetlen, akihez ez a kérdés szól. A mindent átfogó, a nagy tisztítási akció mindig azzal indul, hogy ez a kérdés elhangzik, mert ez így történt a megváltásnál is. Az Atya föltette a kérdést, és a Fiú azzal válaszolt, hogy ímhol vagyok, elmegyek. Elmegyek én küldetésbe, és megteszem. Itt vagyok, küldj el engem. És Ő eljött ebbe a világba. Mivel Ő előttünk jár ebben a küldetésvállalásban, ezért van értelme nekünk sem meghátrálni, mondhatjuk, hogy: küldj el engem. Mert nem járatlan úton indulunk, hanem Mesterünket követjük ebben is. Egy sok szempontból szentségtelen világban élve, amelyik vonzóbbnál vonzóbb formákban kínálja és akarja elhitetni a többiekkel, hogy a XXI. században úgy kell élni, hogy semmi sem szent, itt van nekünk helyünk. Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy nem szent a becsület, nem szent a házasság, nem szent a másik tulajdona, nem szent a haza, nem szent az élet. Ebben a szentségtelenségben, kapaszkodók hiányában sokak helyzete bizonytalan. De mi belekapaszkodhatunk a Szent Istenbe! Mert a Szent Isten szándéka homlokegyenest más, mint amit ez a világ diktál. Az Ő közelében arra van szükség, hogy rajtunk keresztül is minél több ember megváltozzon, hogy hasson bennük is a szentséges. Az Istenre rácsodálkozni tudó ember nagy ajándéka ez, hogy többet láthat meg, és egyre többet fedezhet fel Istenről, az Ő mindenhatóságából, Atyaságából, gondviselő szeretetéből, és ez az Isten-ismeret fegyelmez. Ezt a tapasztalatot még a tudomány is bevette. Hiszen teremtményérzetnek nevezte Rudolf Ottó, a múlt század húszas éveiben a Szentről írt híres könyvében: ama teremtményérzetének, aki elmerül a saját jelentéktelenségében, és elenyészik, ha szembetalálja magát azzal, ami minden teremtmény fölött áll.

Az Istentől küldetést kapott ember, és az így elküldött egyház, gyülekezet, tevékenysége, szolgálata felértékelődik ebben a világban, mert nekünk nem más szólamokat kell átvennünk, nekünk megvan a magunk üzenete: hogy uralkodik az ÚR! Ti azért legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Keresztyén rendeltetésünk elengedhetetlen jellemvonása ezért a Heidelbergi Kátéban mondva, hogy ellenálljunk az ördögnek a sátán és gonosz ellen, már ez életben szabad lelkiismerettel harcoljak és győzzek. Vagyis az emberellenes struktúrák, a gonosz uralmának a megtörése csak ezzel az elszánással lehetséges. Hogy elől tudjunk járni az otthonteremtésben, elől tudjunk járni a közösséghiány pótlásában, és megőrizzük, meg megadjuk az ember méltóságát. A kísértések pergőtüzében való helytálláshoz ilyen hallás, és ilyen látásélmény kell. Nem elég bíznunk a józanész, a humanitás, az erkölcs megtisztító erejében, ez önmagában kevés. A tisztító Isten jelenléte szükséges ahhoz, hogy változás legyen.

Hála Istennek, hogy a gyülekezet élen járhat abban, hogy változni, tisztulni, szentségesebb életet élni vágyó életével az istentiszteletet ne csak egy-egy órára szűkítve élje meg, hanem az élet maga legyen istentiszteletté. Ehhez akar töltést adni minden istentisztelet!

Pál apostol Római leveléből hallottuk, hogy az élet lelkének törvénye megszabadított bennünket Krisztus Jézusban a bűn és halál törvényétől. Ezért a halandó uralkodók, és letűnő uralkodók világában ma is lehet találkozni teljes fenségében az élő ÚR-ral. Igen ma is megtörténhet a csoda, hogy a megtisztított ember élménye lehet, hogy Isten belenyúl az életébe, lehajlik, és nem hagyja ránk a dolgokat, hanem velünk együtt cselekszik. És igen ma is lehetséges, hogy a gyülekezet azzal a küldetéssel tud élni és szolgálni, hogy egy szentségtelen világot átfordít, és a Szent Istenhez vezet. Ehhez adjon a Szentháromság Isten elegendő bölcsességet, erőt, és az idő kihasználását, mert az idő véges, Ő jön, és a mennyei Isten-tisztelet vár bennünket, ahol a folytatás, az igazi folytatás következik.

Jöjjetek, imádkozzunk ennek megvalósulásáért:

Szentséges URunk! Köszönjük, a Te leleplező szavadat, amely megmutatta nekünk is, hogy Teelőled elrejtenünk semmit nem lehet. Hiszen Te átlátsz rajtunk. Szentséged bennünket is leleplez. Látod titkainkat, életünk rejtett dolgait, látod szentségtelen kívánságainkat, összevissza gondolatainkat. Tisztító jelenlétedben kérünk, hogy bocsáss meg minden bűnünket. Bocsásd meg azt, hogy restek voltunk felvállalni a Tőled kapott küldetést. És szégyelltünk sokszor Rólad beszélni, a Te követségedben járva. Taníts meg minket kimondani és meghallani mindazt, ami leleplezi az álszentséget, az igazságtalanságot, s add szavunkba a szót, ami rávilágít az igazságra, ami elítéli a felszínességet, és lehatol a mélyre. Így tisztítsd meg a mi ajkunkat is. Egész életünket formáld át. Áldd meg szemünket, hogy azt lássa a Te világodban megjelenő dicsőségnek, amit Te ragyogtatsz fel. Jöjj velünk a ránk következő hét munkás napjaiba is a küzdelmekbe. Eredmények közé és eredménytelenségbe, hogy ne csüggedjünk el. Te Szenteld meg örömünket, hogy ne duhaj legyen, hanem háládatos.

Könyörgünk Hozzád azokért, akik betegséggel vágyakoznak Hozzád, és ebből a betegségből kiáltanak, mert úgy érzik, hogy tisztátalanok. Mutasd meg, hogy betegség és büntetés nincs összefüggésben, de az imádság és a kegyelem igen. Ezért adj erőt a szenvedés elhordozásához. Vezess ki bennünket a gyászból, hogy ott ne kísértsen meg bennünket semmi, ami csak a békességig lát. Mutasd meg a feltámadás reménységét, a boldog újratalálkozást a mennyei Isten-tisztelet közösségében.

Szabadíts meg a kilátástalanságból, a szorongattatások kötelékéből. Mutasd meg hatalmadat, hogy Te utat tudsz készíteni ott is, ahol úgy érezzük, hogy nincs tovább.

Légy közelben és távolban élő szeretteinkkel, s jövőt munkáló erőddel nyúlj bele népünk életébe határainkon belül, és kívül. Mutasd meg egyházadban, és ebben a világban, hogy Te élsz és uralkodsz most és az örökkévalóságban. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |