| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Egységben a testvérekkel

Lekció: IMózes 13:1-11.

¹Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 

²Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 

³A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, ⁴annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. 

⁵De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, ⁶és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. 

⁷Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 

⁸Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 

⁹Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 

¹⁰Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje.  

¹¹Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 

Ámen!

Textus: 133. zsoltár

¹Zarándokének. Dávidé.

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

²Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.

³Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

Kedves Testvérek!

       Milyen szép az egység, a békesség a nyugalom, áradozik a zsoltár szerzője! Mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

       Pedig, akinek van testvére, tudja, mennyire nehéz lehet éppen a testvérrel egyetértésben lenni. Mennyi megosztó tényező van. Akár a szülők szeretete, figyelme. Akár az elért eredmények. Akár a megszerzett, megkapott javak, örökség. Mind-mind ellenségeskedést szülhet a testvérek között.

       Ezek elkerülhetetlen ellentétek. Ahogy a Szentírás is több, testvérek közötti vagy egymáshoz közel álló emberek közötti ellentétről beszél. Az egyik éppen a lekcióban felolvasott eset Ábrahám és Lót között. De ellentét volt Jákob és Ézsau között, József és testvérei és Káin és Ábel között is. De a Tékozló fiú példázatában is látjuk a testvéri irigységet.

       Mind-mind példák arra, hogy a legszorosabb emberi közösségekben is óhatatlanul kialakulhat viszálykodás, békétlenség.

       Ez elkerülhetetlen. Az viszont már a mi döntésünk, hogy hogyan oldjuk meg mindezeket. Egymás ellen törünk, szitkozódunk, kiabálunk, veszekedünk? Vagy keressük a kompromisszumot, a megoldást, a békességet?

       Erre látunk példát az először felolvasott igeszakaszban. Ábrahámot, Lótot és családjukat, egész házuk népét, állataikat már nem tudta eltartani az a föld, ahol laktak. Így olvassuk: „és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak”.

       Egy ilyen vagy ehhez hasonló eset hogyan folytatódna egy akciófilmben? Szinte halljuk a mondatot: „Kicsi ez a hely kettőnk számára… Gyere ki és elintézzük!” És jön a jó kis csihi-puhi!

       De a felolvasott jelentben valami más történik. Nem az ütésé az első szó. Hanem valóban a szavaké. És a szavak sem ellenségesek. Ábrahám és Lót megoldják a felmerülő konfliktust. Megegyeznek. Nyilván ha valaki egy akciófilmre ül be a moziba, nem azt várja, hogy amikor kialakul a bonyodalom, a főszereplők egy kézfogással elintézik azt, és vége a filmnek. De azt hiszem mi nem egy ilyen verekedős akciófilmben akarunk élni.

       És sokszor szavainkkal mégis, mintha egy ilyen filmben lennénk. Provokáljuk, idegesítjük a másikat. És nem arra a gyönyörűséges egyetértésre törekszünk, mint amiről a zsoltár szólt hozzánk.

       És ez így van életünk minden területén. Ne csak a testvéri közösségre gondoljunk, hanem más emberi közösségeinkre is. Lelki testvéreinkre, társunkra, családunkra, népünkre. De akár az egész világra.

       Hadd idézzek egy gondolatot a mindig békességre törekvő Gandhi-tól:

       „Két testvér veszekszik, egyikőjük megbánja, és újjáéleszti a szeretetet, amely benne szunnyad, s mindketten újra békében kezdenek élni. De ha a két testvér fegyvert fog vagy a törvény elé megy – amely a nyers erő megnyilvánulásának egy másik formája –, esetükre azonnal felfigyel a sajtó, róluk beszélnek a szomszédok, és valószínűleg feljegyzésre kerülnek a történelem számára. Ami igaz a családokra és a közösségekre, az igaz a nemzetekre is. Nincs okunk azt hinni, hogy van külön egy törvény a családokra, egy másik pedig a nemzetekre.”

       Ha a családban békességre törekszünk, bizony így kell tennünk az életünk minden területén.

       Itt a gyülekezetben nagyon sok lehetőségünk van megélni a nem csak fizikai rokonainkkal, hanem ahogy mondjuk, a testvéreinkkel való közösséget. Akár most ezen az áhítaton is, akár a vasárnap délelőtti alkalmon, akár a hétközi kiscsoportos alkalmakon. De azt hiszem legjobb példaként a nyári nagytábort említhetem. Ahol több százan, legkisebbektől legnagyobbakig, egy egész hétig egyetértésben, békességben vagyunk együtt. Ahol az idősek eltűrik a fiatalokat, sőt, egymás segítségére vannak. Ahol a több száz ember napról napra nem veszekszik, irigykedik, békétlenkedik, hanem egymáshoz közeledik, egymást jobban megismeri, segíti. Eggyé válik az Ige körül ülve.

       Aki volt már ilyen táborban, az valóban érzi azt, amit a zsoltáros énekel: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”

       „Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” Valóban megáldja az Úr az ilyen békés együttléteket. Akár itt a gyülekezetben, akár máshol. De csak ezt áldhatja meg. Mert a békétlenségre, ellenségeskedésre nem adhatja áldását. Azt nem erősítheti.

       De ahol békességre törekednek, oda küldi áldását az Úr! Máshová nem. Nem azért, mert büntetni szeretné az ellenségeskedést. Persze aki így tesz, azt már büntetésként éri az áldás elmaradása. Hanem azért, hogy a békességre ösztönözzön. Hogy lássuk meg mi a helyes, és annak megfelelően éljünk. Mert a mi Istenünk nem az utólagos ítélet Istene, hanem megelőző Isten. Parancsaival, áldásaival, szeretetével szeretné megelőzni, hogy ítéletre jussunk.

       Kedves Testvérek! Ha a békességre törekszünk életünk minden szintjén, egy boldogabb jövendőre jutunk. Ahol már egymás mellett élve nem széthúzás, nem a „tiéd” és „enyém” lesz, hanem a miénk. Szomorú, amikor szülők beszélnek így gyermekükről: Az én gyerekem. És az is szörnyű, amikor kapcsolatuk elején írásba rögzítik, hogy ez az enyém, ez pedig a tiéd. Már akkor arra számítva, hogy nem lesz a kapcsolatból holtomiglan holtodiglan. De ez így csak fél lábbal bent, fél lábbal kint kapcsolat. Amíg valaki nem adja magát a másiknak teljesen, addig nem kaphatja meg a másikat sem. Addig nem lehetnek eggyé. Addig nem tudnak egyetértésben sem élni. Amíg nem közös az életük, a céljaik, a vágyaik. Mindenük.

Ehhez kapcsolódóan egy rövid elgondolkodtató történettel zárom a prédikációt:

„A férfi kopogott az ajtón.
– Ki az? – kérdezte az asszony.
– Én vagyok az.
– Sajnálom, kettőnk számára itt nincsen hely. – mondta a nő.
A férfi elment, böjtölt s meditált, majd esztendő fordultával ismét megjelent.
– Ki az? – hangzott a szobából.
– Te vagy az – felelte a férfi.
És az asszony most behívta őt.”

Adja Isten, hogy így tudjuk magunkat átadni a másiknak, társainknak, testi-lelki testvéreinknek. S találjunk csodálatos békességre, melyet megáld az Úr!

Ámen!

Ima:

Mennyei Édesatyánk! Békesség Istene!

Köszönjük a Te Igédet! Köszönjük, hogy minket is békességre, szeretetre akarsz nevelni, hogy boldogabbak lehessünk!

Kérünk, add, hogy tudjunk egymás mellett egyetértésben élni mindenkivel.

Köszönjük az elmúlt hetet! Köszönjük a hétvégét; a mai napot, az ünnepet, amikor emlékezhetünk a reformáció születésére.

És kérünk, áldd meg a holnapot, hogy méltón emlékezhessünk azokra, akik hiánya fájdalmat okoz!

Áldd meg emlékezésünket, de áldd meg minden napunkat, jövendőnket!

Adj nekünk békességet! Fiad érdeméért kérünk!

Ámen!

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |