| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hogyan segítsünk hitre? 4.

A megmozgató jó hírek

:: Ap.csel 8:26-38 ::

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.”

²⁷Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,

²⁸visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.

²⁹Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.”

³⁰Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?”

³¹Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

³²Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját.

³³A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.”

³⁴Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”

³⁵Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.

³⁶Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”

(³⁷Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

³⁸Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.

:: 2Krónikák 9:1-8 ::

¹Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt.

²De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni.

³Amikor Sába királynője látta Salamon bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett,

⁴az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, a pohárnokokat és azok öltözetét, továbbá a följáróját, amelyen az Úr házába szokott följárni, még a lélegzete is elállt.

⁵És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről,

⁶de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad.

⁷Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat!

⁸Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az Úrnak, a te Istenednek a királyaként! Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké, azért tett királyukká, hogy jogot és igazságot szolgáltass.

Kedves Testvérek!

Úgy gondolom, mindannyian tapasztaljuk, hogy hírözönben fuldoklik a mi világunk. Iszonyatos mennyiségben árad felénk a különböző információ eseményekről, dolgokról, személyekről. Vajon milyen hírek mozdítanak meg bennünket? Ebből a hatalmas áradatból, ami felénk jön, ránk zúdul, mi az, ami megmozdít? A botrányos, esetleg a lényegtelen? Az érdekes? A valóban építő hír? A viszonylag jól ismert történet, amit az előbb hallottunk Sába királynőjéről és Salamonról, nos, ez a történet többek között azt is elmondja, hogy Sába királynője hallotta, nem hitte – „míg el nem jöttem”. A hírek mindig terjedtek – nem ilyen mennyiségben –, a minősége valószínűleg régen is vegyes volt, de az biztos, hogy most túlságosan sok hír zúdul felénk. Mi az, ami megmozdíthat? Vagy lassan már mindenre közönyösen reagálunk? A jó hírre, az építő hírre is? Sába királynője példát ad nekünk abban, hogy hallotta, eljön, utánajár az építő hírnek. Nem minden hírre mozdul! Az építő hírnek utánajár. Nem csak fizikailag járt utána, vagyis nem csupán – ahogy ma mondanánk – vallási turizmus keretében elment Jeruzsálembe, megnézte annak az országnak a fővárosát, megnézte a templomát, a látnivalókat, hanem lelkileg is utánajárt dolgoknak. A kor diplomáciai szokásaihoz tartozott az, amit így olvasunk, hogy találós kérdéseket is föltett. Ez nem játék volt, hanem a másik fél bölcsességét próbálták fölmérni, megismerni.

Nos jött, készült erre az útra, amit csak kigondolt, azt mind szóba hozta, azt mind megkérdezte, szinte ostromolta Salamont. Ellenőrizni akarta, hogy amit hallott Salamon bölcsességéről, az, valóban igaz, vagy minden utcasarkon, minden országhatáron hozzáragasztottak a hírhez valamit, és az már eléggé torz, ami őhozzá eljutott. Beszélt vele mindenről, és érdemes fölfigyelnünk arra, hogy Salamon hagyta magát faggatni, hagyta magát kikérdezni. Érdemes fölfigyelnünk, hogy Salamon nem kérdez vissza – legalábbis a beszámoló ezt nem említi. Hagyta, hogy szinte ostromolják, ami kérdés fölmerült Sába királynőjében: Tedd föl! Kérdezzél! Szabad! – és válaszol. Válaszol Salamon. És ennek a beszélgetésnek – ami nyilvánvalóan nem pár perc volt, és az is nyilvánvaló, hogy napokig, vagy esetleg hetekig tarthatott ez a látogatás – nos, ennek a beszélgetésnek az eredményeképpen kimondja Sába királynője az eléggé ismert mondatot: nekem a felét sem mondták el! Pedig ez a fele pontosan elég volt arra, hogy én ezt a hosszú utat megtegyem, hogy fölkeltse bennem az érdeklődést, hogy elinduljak, hogy kezdeményezzek. Pedig a felét se mondták el. Ennél sokkal többet tapasztaltam.

Kedves Testvérek, ne lepődjünk meg, ha kérdeznek! A bennünk lévő reménységről számot kell tudnunk adni, ahogy az Írás más helye ezt mondja. Ne lepődjünk meg a próbákon, és most a próbák alatt nem a nehéz helyzetekre gondolok, hanem ahogy itt olvastuk: Sába királynője próbára tette Salamont. Olyan kérdéseket tett föl, amelyek kemény próbát jelenthettek. Nem egyszerűen csak eljött és szétnézett, hanem kérdezget, faggat, kutat. Ne lepődjünk meg! Minket is kérdeznek. Sőt, az lenne a kívánatos, hogy egyre inkább kérdezzenek! Hogy olyan legyen az életünk, a hírünk, hogy kérdezzenek az emberek, hogy elinduljanak az emberek. Igazán a misszió ez. De nagyon sokszor annyira jellegtelen keresztyén életünk, közösségünk, hogy az emberek érdeklődését alig kelti föl, és akkor azt gondoljuk, hogy az a misszió, hogy nekünk menni kell, és már-már nyaggatni az embereket.

Az etióp főember története szintén arról beszél, hogy elindult. Nem Izráelben született, messze, más kultúrában, de hallott az élő Istenről, már hitt is benne, és elindul. Jeruzsálemben akarja imádni az Istent. Azt, akit lehet etióp földön is imádni. Elindul. Nem az ő nyakára járnak misszionálni, hanem őhozzá jutott el a hír, és mozdította meg. Igen, ne lepődjünk meg, ha kérdeznek, ez lenne a kívánatos. Ne lepődjünk meg, ha megpróbálnak: „na majd én fölteszem a kérdéseimet!”. Hadd tegye föl! Ez lenne a jó!

„Felét sem mondták el” – mondja Sába királynője. Mi lehetett a másik fele? – tehetnénk föl a kérdést. Mi lehetett? Erre indirekt módon rájöhetünk, hiszen úgy kellene talán kérdeznünk, hogy mi volt Salamon titka. Mi volt az, ami ezt az asszonyt messziről elhozta ide. Mi lehetett az a titok, amit egy másik ország vezetője keres, kutat, nyomoz utána. Képes elindulni. Mi volt hát a másik fele? Ezt Sába királynője kimondja tulajdonképpen: az Úr! Az Úr. Ami őhozzá eljutott, az Salamon bölcsessége, eljutott nyilván Salamon építkezéseinek is a híre, hiszen ezeket is megnézi, a palotától a templomba a királyi lépcsőről is még itt külön említés van. Az Úr a titok. Mégpedig az Úr az Isten, akinek népét megtartó terve van. Az Úr az Isten, a titok, a hír, a Salamon mögött lévő titok, mégpedig az a megtartó terv, amely szeretet. Az Úr a hír másik fele. Az Úr kedvét leli bennetek – ismerte föl az idegen. Az idegen. Nem Salamon kezdi magyarázni neki, hogy minket szeret az Isten, hanem az a másik, az idegen ismeri föl. Kedvét leli benned az Úr. Ekkor még Salamon engedelmes. Mert azért tudjuk, hogy ott öregsége tájékán azért voltak olyan lépései, amelyekben nem volt engedelmes ő sem az Úrban. De amikor engedelmes volt, akkor az Úr kedvét lelte Salamonban, Salamon szolgálatában, hűségében, Isten-félelmében. A titok másik fele, hogy az Úr szolgálattal, feladattal bízta meg Salamont népe érdekében, hogy népét úgy vezesse, kormányozza, istenfélő példát adjon neki, erre tanítsa a népet. És mi volt Salamon titka? Mi volt a hír másik része, hogy „csak felét mondták el nekem”? Az, hogy Salamon az Úrral jár és az Úr által él. Ennek következménye a bölcsessége, ennek következménye mindaz, ami hír volt abban az időben is, amit hallott Sába királynője. De mi a gyökere? Mi a forrása mindannak, ami következmény már, és ami következmény hírként eljutott messze földre? Nos, az az Úrral és az Úr által járó élet. Vajon környezetünk mit ismer föl? Vajon észreveszi-e, hogy valami több van, mint amennyit látunk? Észreveszi-e, hogy ez csak a fele lehet: valami, valaki még kell, hogy legyen.

Salamon titkát fölismeri ez az asszony, és ez hatalmas bizonyságtétel. Aztán így folytatja: „boldogok…”. Kétszer hangzik a fölolvasott, rövid bibliai szakaszban ez, hogy boldogok. Nem csak Salamon boldog, hanem boldogok az emberei, boldogok a szolgái. Boldogok. Miért? Mert „hallhatják szavaidat”. Az Istentől kapott bölcsességedet hallhatják, tanulhatnak belőle, élhetnek belőle és általa. Miért boldogok? Azért, mert részesei lehetnek a te embereid, szolgáid, a te néped az Isten megtartó munkájának. Részesülhetnek az Isten szeretetéből rajtad keresztül is Salamon! Boldogok? Vajon környezetünkre milyen hatással vagyunk mi? Vajon az idegenek elmondják, hogy boldogok a családtagjaink? Vajon az idegenek el tudják mondani, hogy boldog az a gyülekezet, ahova te tartozol, ahova te jársz? Vajon milyen hatással vagyunk mi? Mire mozdíthat meg embereket életünk, Isten iránti hűségünk, szolgálatunk? Nem azt olvastuk, hogy Salamon elküldte az embereit Sába királynőjéhez: „térítsétek meg!”; hanem a hírek, a jó hírek, az építő hírek mentek el, és ezek olyan erős hírek lehettek, hogy képes ezt a hosszú utat megtenni. Képes fölvállalni, hogy engem ez érdekel, engem ez izgat. Nem egyszerűen csak a diplomáciai kapcsolatokat ápoljuk, hanem engem személy szerint izgat a titkod, az életed titka, a szolgálatod titka. Miért jönnek ezek a jó hírek? Vajon környezetünkre milyen hatással vagyunk? Vajon elmondhatják, boldogok az embereid, boldogok a családod tagjai? Boldogok lehetnek a munkatársaid, bár nem keresztények esetleg, vagy többségében nem azok, vagy egyáltalán nem azok. De hogy ilyen munkatársuk van, ilyen főnökük van, ilyen beosztottjuk van! Sába királynője mondja ki, nem Salamont kérdezi, hogy hogy érzed magad, és Salamon mondja, hogy boldog vagyok; hanem az idegen ismeri föl és megállapítja, hogy boldogok lehetnek, akik veled együtt dolgoznak, akik a beosztottaid – hiszen itt egy vezető emberről van szó.

Kedves Testvérek! Tegyük föl tehát a kérdést – és az igehirdetésnek ezt a címet adtam: A megmozgató hírek –, vajon a mi életünk milyen? A mi közösségünk milyen? Életünkkel, közösségünkkel misszionálunk, vagy missziós erőlködéseket próbálunk csinálni? Nem minthogyha az utóbbi rossz lenne, de ha az előző nem nagyon van meg, akkor az utóbbi eléggé lesz. A megmozgató hírek, amiért akadályokat is érdemes legyőzni. Hiszen Sába királynőjének is bizonyára volt más dolga, hivatali ügye, feladata, minthogy éppen Jeruzsálembe szaladgáljon, és ott érdeklődjön, próbálja kideríteni, hogy igazak-e a hírek, ha igazak, mi a forrása ezeknek a jó híreknek. De megmozdította. Ahogy az etióp főembert is megmozdította, és hosszú utat képes volt megtenni, képes volt tanulmányozni Ézsaiás tekercsét, könyvét. Képes volt elfogadni egy számára idegen, úton járó valakitől, akit Fülöpnek hívtak, képes volt elfogadni az Írás magyarázatát. Képes volt megkeresztelkedni, ha kiröhögik a beosztottjai, az útitársai, akik nyilván kísérték, hiszen egy pénzügyminiszter nem egyedül utazott, különösen a régi időkben. Megmozgató jó hír, amiért legyőz akadályokat. Fogalmazzunk másképp: kiderül, hogy nem is olyan nagy akadályok vannak. Mert ugye, ezt hogy is szoktuk mondani? Amit az ember nagyon akar, arra van ideje. Egyébként, ha nem akarjuk, akkor millió akadály van, és tudjuk is sorolni azokat.

A két bibliai szakaszunk egy-egy szereplője számára nem volt akadály. Kimozdította, megmozdította az a hír, az a jó hír, amit hallott, és ment akadályokat legyőzni. Megvolt a kapcsolódási pont, nem kellett menni, keresni, valahogy ügyeskedni, úgy forgatni a szót, hogy hát tudjuk már mielőtt Zuglóba érkezünk a vallásról is pár szót váltani, mielőtt le kell szállnom a vonatról – emlékezzünk az egyik Szivárvány cikkre –, hanem megvan a kapcsolódási pont. Sába királynője számára megvolt. Olyan jó híreket hallott, annyira érdekelte, hogy ment, ebbe kapcsolódott bele, itt vette föl a fonalat. Mi a forrása, mi a titka ennek a Salamonnak? Kikérdezgetem! Kigondolta előre, hogy ezt így meg így fogja, majd én kiforgatom, majd én megkérdezem! Megvolt a kapcsolódási pont, száz kilométerekre távol, de megvolt, és nem Salamonnak kellett kiokoskodnia, hanem az a másik jött, mert volt hova, mihez kapcsolódnia. És emlékezzünk arra, amit Jézus mondott (Lukács evangéliumában olvashatjuk a 11. fejezetben): „Dél királynője – azaz Sába királynője – eljött, hogy hallgassa Salamont, de nagyobb van itt Salamonnál” – beszél Jézus önmagáról. Ha ő eljött, akkor ti, akik itt vagytok, akiknek helyükbe jött a nagyobb – a Salamonnál nagyobb, a Megváltó –, akkor ti miért nem figyeltek? Ítélet lesz rajtatok! Ninive férfijai megtértek egy eléggé engedetlen, nehéz, de végül mégis engedelmes Jónás szavára – sorolja Jézus az Ószövetségből a megtérőket, és azt mondja, hogy most az „Ige lett testté”, most itt van a világ Megváltója. Miért nem tértek meg? Nagyobb van itt Salamonnál! Mi ennek a nagyobbnak lehetünk a szolgái, és mi ennek a nagyobbnak, az Úr Jézus Krisztusnak a szolgái lehetünk. Vajon életünk, hitünk milyen? Legyen életünk és hitünk másokat megmozgató, mások érdeklődését, kíváncsiságát fölkeltő, másokat kimozdító, még arra is késztető, hogy úgymond akadályokat legyőzzenek, mert ennek utána kell járni, valami titka van ennek az embernek, és engem érdekel, irigylem ezt az embert! Megyek! Tudni akarom! Életünk, hitünk legyen másokat megmozgató! Segítse érdeklődésüket, elindulásukat az Úrhoz! Ebben a titokban most az úrvacsora közössége is erősítsen meg minket! Mert Sába királynője eljött, utánajárt, meggyőződött, aztán azt mondja, felét se hallottam, de legfőképpen, amire rájöttem, az a forrása. A forrásáról nem beszéltek a hírek. A bölcsességed forrásáról, életed forrásáról, de most már rájöttem, és boldogok, akik veled együtt ebből a forrásból merítenek. Erősítsen meg minket az úrvacsora közössége is, hogy megerősödve a mi életünk is olyan híreket sugározhasson kimondatlanul is, hogy az másokat megmozdítson!

Ámen!

Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk, hogy kijelentetted magadat a teremtett mindenség által, tanítasz a történelem által, megszólítasz lelkiismeretünkön keresztül! És köszönjük a Szentírást, melyet kezünkbe vehetünk, újra és újra olvashatunk, de leginkább hálát adunk a testté lett Igéért, a Salamonnál is nagyobbért, Jézus Krisztusért! Bocsásd meg, amikor bár hallottuk szereteted jó hírét, igen jól ismerjük azt, de mégis sok minden más jobban érdekel, több időt szánunk rá, mint a Te Igéd jó híre! Segíts és tanácsolj, vezess minket, hogy megtaláljuk az embereket! Segíts és tanácsolj bennünket, hogy a mi életünk olyan bizonyságtétel lehessen, amiért akadályokat is lebontanak emberek, elindulnak, keresnek, kutatnak. Nem minket, hanem a Benned való élet titkát, Téged. És segíts bennünket Urunk, hogy szeretettel elfogadjuk, befogadjuk az érdeklődőket, a keresőket, az olykor talán kicsit kérdéseikkel bennünket ostromlókat, a talán még akadékoskodókat. Segíts, hogy elfogadjuk, hogy kérdéseikre feleljünk, és feleletünk Rád mutasson. Könyörgünk így személyes megújulásunkért, egyházunkban nagyobb missziói lendületért és lelkületért, hogy nemzetünk is erkölcsileg fölemelkedhessen. És könyörgünk így megújuló személyes hitért, életért és gyülekezetért, hogy a gondokban, bajokban, gyászban, betegségben, nyomorúságban, az élet csalódásaiban járók valami jó hírt, valami reményteljes hírt hallhassanak, láthassanak, és ez elindítsa őket a Feléd vezető úton! Erősíts meg bennünket a Veled és egymással való közösségben most a megterített asztal által is!

Ámen!

493. dicséret 5. és 6. verse

Szeress jó reménységgel,

Mely nem ejt szégyenben;

Atyafi szeretettel

Építsél éltemben,

Hogy szívből szerethessem

Felebarátomat,

És ebben ne keressem

Csak az én hasznomat.

Engedd, hogy szent Igédet

Bátran megvallhassam,

Tisztemben hűségemet

Néked megtarthassam;

Senki engem e földön

Tőled el ne vonjon,

Híveid sere­gében

Felséged megtartson.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |