| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Elsodródás elleni védelem

Lekció: Zsidók 1:1-14

¹Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,

^2.ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.

³Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

⁴Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

⁵Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” majd: „Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.”

⁶Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”

⁷És az angyalokról ugyan ezt mondja: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”,

⁸de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.

⁹Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”

¹⁰„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.

¹¹Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,

¹²és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.”

¹³Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”

¹⁴Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?

Textus:  Zsidók 2. fejezet 1- 4.

¹Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

²Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését,

³akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra,

⁴Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.

Kedves Testvérek!

Most ragyogó napsütés, néhány fok mínusz, lassan téli hangulat, mégis bevezetésként egy vitorlást szeretnék említeni, amelyik természetesen még most is ott lehetne a vízen. Egy vitorlást, amelyik egy hosszabb útról a kikötőhöz közeledik. Már ott van, már majdnem a céljánál van, azonban valamiért nem bocsátják be a kikötőbe, várakoznia kell. Várakoznia kell kint a nyílt vízen, és hogyha úgy gondolná a vitorlás, hogy „ó, ezt a pár percet, ezt kibírom így”, nem horgonyozna le. Aztán elkezdene nézelődni: „Miért nem engednek be? Micsoda nyüzsgés van ott, a parton! Aztán itt van ez a sok kisebb-nagyobb hajó körülöttem” – akkor egyszer csak azon kaphatná magát, hogy a szél szép lassan tovasodorta. Vagy talán éppen azt vehetné észre, hogy az áramlás, ami nem annyira feltűnő, a víz áramlása sodorja tovább. Szép lassan elsodorja a kikötőtől, annak bejáratától. Vagy esetlegesen, ha nagyon-nagyon más dolgokra figyel az ember, akkor könnyen egymásnak ütközhetnek ezek a kisebb-nagyobb vitorlások. Vagyis baj, veszélyes helyzet alakulhat ki.

Fölolvasott bibliai Igénk ezzel kezdődött, hogy „jobban kell figyelnünk…”. A hívő embernek szól ez a figyelmeztetés. Nekünk szól, mai gyülekezetnek ez a figyelmeztetés. Jobban kell figyelnünk az életben, mert itt is – ahogy néhány vasárnappal ezelőtt használtuk a kifejezést – információözönben fuldoklunk: annyi minden történik, akkora nyüzsgés vesz körül bennünket, sőt nagyon tudatosan célozzák meg figyelmünket – a pénztárcánkat is, de a figyelmünket először –, és mindezek közepette mi lesz? Jobban kellene figyelnünk. Jönnek felénk olyan hangok, hírek is, olyan jó hírek is, amilyenek annak idején Salamonról is terjedhettek, az ő bölcsességéről, az ő Isten-félelméről. Még messze Afrikában Dél királynője is hallja, és annyira erős, jó hír volt ez, hogy őt megmozdítja, és Sába királynője elmegy, személyesen akar meggyőződni. De sajnos rossz hírek is, rossz példák is körülvesznek, és emlékezzünk szintén Salamon történetére, amikor különböző okok miatt a feleségeknek, mellékfeleségeknek, diplomáciai vagy egyéb okok miatt maga köré gyűjtött pogány származású hölgyeknek, azok kedvéért, elkezdi az ő bálványaikat építeni, építtetni Jeruzsálemben. Bizony, szomorú elsodródás következett be vénségére!

Igen, jobban kell figyelnünk az életben, mert iszonyatos erők akarnak bennünket elsodorni Istentől. A sodrás természete éppen az, hogy lassan, szívósan, fokozatosan távolít el. Úgy is mondhatnánk: szinte észrevétlenül, mindig csak egy kicsit messzibb, mert a látványos tagadást azt talán elutasítanánk, mert azt észrevesszük, de azt, hogy mindig egy kicsit sodor a víz, ezt kevésbé vesszük észre. Jobban kell figyelnünk, hangzik az isteni útmutatás ma is, mert ma is működik, működnek ezek az erők, amelyek Istentől eltávolítanának. Olykor viharos szélként, néha alattomos áramlásként. Viharos szélként egymásnak csapva a kis vitorlásokat, vagy éppen alattomos áramlásként csak lassan sodorva mindig messzebb-messzebb a céltól. Ezért jobban kell figyelni – hangzik a Zsidókhoz írott levél elején a fölhívás, a figyelmeztetés.

Nos, ilyen helyzetben vagyunk, a mindenkori nemzedék ilyen helyzetben él, ahol veszély van, az elsodortatás veszélye. Hogyan maradhatunk meg? Hogyan állhatunk meg a hitben? Mindjárt föl kell tennünk akkor ezt a kérdést, mert az elsodortatás veszélyét érezzük. Erre bizonyára mindannyian tudnánk személyes életünkből is példákat hozni. De hogyan maradhatunk meg? Három területet szeretnék említeni.

Az első – ez tulajdonképpen a keresztyén és nem-keresztyén ember életében is igaz kellene, hogy legyen –, az első, hogy tanuljunk meg különbséget tenni. Különbséget tenni. A teljesség igénye nélkül néhány területet említek. Különbséget tenni a szenzációs hírek és a lényeges információk között. Mindegyik hír, mindegyik tartalmaz valamilyen információt, de nem azonos a súlya. Egészen más, amit szenzációként lehet tálalni: érdekes, izgalmas – és ezen kívül? Nem sok haszna van. Föl kell ismernünk tehát, mi az, ami lényeges és arra figyelni.

Meg kell tanulnunk különbséget tenni a sürgős és a fontos között. A mi világunk – és ez nagy veszély a mi életünk számára is – mindent sürgősnek akar beállítani. „Ezt gyorsan meg kell csinálni!” „Most meg ezt kell!” Még azt be sem fejeztük, már ott a következő dolog. Mindig az órát nézzük: „Még oda el kell szaladnom!” Az autó nem megy elég gyorsan, meg még 3 piros lámpa is jött közbe – hű, de sürgős minden! Biztos, hogy fontos is azok közül minden? Lehet, hogy némely dologra oda se kellene figyelnünk, bizonyos helyekre el se kellene mennünk, mert azok nem fontos dolgok – bár sürgősként állítják be némelyek számunkra.

Ahhoz, hogy megmaradhassunk a hitben, ahhoz meg kell tanulnunk különbséget tenni a látványos és a tartalmas dolgok között, hiszen vannak nagyon ügyes emberek, akik nagyon jól tudnak csomagolni látványt, azonban kicsi a tartalom benne, kicsi az érték benne. Ahhoz, hogy ne sodródhassunk el, ahhoz tudnunk kell megkülönböztetni a kettőt.

Tudnunk kell megkülönböztetni azt is, hogy a harsány és a minőségi – mert nem azonos ez sem. Van, amit nagyon hangosan kínálnak, de nem biztos, hogy az olyan értékes is.

Meg kell tanulnunk megkülönböztetni a mulandót az örökkévalótól. Mi az, ami pillanatnyilag, pár percre, órára vagy napra valamilyen hatással van ránk, valamilyen viszonylagos értékkel bír, és mi az, ami üdvösséges, örökkévaló.

Az első tehát: ahhoz, hogy megmaradhassunk a hitben, tanuljunk meg különbséget tenni. A lelkeket megkülönböztetni, a híreket megkülönböztetni.

A második – és ez már kimondottan keresztyén emberre vonatkozhat az előzőtől eltérően, mert az előző a világ fiai számára sem ártana –, nos a második, ami segítség lehet számunkra a fölolvasott bibliai szakaszunk szerint, hogy jobban kell figyelnünk az isteni kijelentésre – mert hírözön van, iszonyatos mennyiségű. Az isteni kijelentésre figyelni. A Zsidókhoz írott levél bevezető része nagyon szépen és nagyon markánsan taglalja; ahogy fogalmaz az első nemzedék számára az Ige: „Mert ha az angyalok által hirdetett…”, a közvetítők által adott ószövetségi kijelentést – ami nagyon fontos volt, és olyan erős volt, hogy a törvényszegés és engedetlenség megkapta büntetését –, ha ezt komolyan vettétek, akkor még inkább oda kell figyelnünk arra, amit az Úr hirdetett az újszövetségi kijelentésben, amit elénk adott, amit maga az Úr mondott el nekünk. Jobban kell figyelnünk tehát –  folytatja tovább a bizonyságtétel –, hogy mindazt, amit az Úr adott nekünk, amit az Úr mondott el nekünk, mindazt az Ő apostolai továbbadták. Vagyis nemzedékről nemzedékre megszólal a keresztyén bizonyságtétel. Jobban kell figyelnünk tehát az isteni kijelentésre.

Azért is kell a teljes kijelentésre figyelni – akár az Ószövetség, akár az Újszövetség legyen –, mert a keresztyén kijelentés egyedülálló. Sokféle hír, sokféle vallásos gondolat, elképzelés volt, van, meg lesz is még ebben a világban, de a keresztyén kijelentés egyedülálló. Egyedülálló eredete szerint is, hiszen az Úrtól való. A Szentírás az nem a régi emberek vallásos gondolatainak a gyűjteménye – ilyenek is akadnak benne, azok egy részét éppen elítéli maga az Írás is –, hanem az Úr önkijelentése, tehát eredete szerint az Úrtól való. Nem bölcs emberi tanítómester – egyébként bölcs – gondolatainak a gyűjteménye csupán. Jobban kell figyelnünk az isteni kijelentésre azért is, mert egyedülálló, ti. közlése szerint is, hiszen maga az Úr adja ezt nekünk. Az Úr adja, az Úrtól van, és a szemtanúk adják tovább. A tanítványok, az apostolok továbbadják, nemzedékről nemzedékre adatik így tovább ez a kijelentés.

És jobban kellene figyelnünk az isteni kijelentésre – miközben iszonyatos sokféle kijelentést hallunk napjainkban – azért is, mert hatásában az isteni kijelentés sokkal erősebb, hiszen egyik oldalról jelek, másik oldalról megtérések, emberek megváltozása követte. Az isteni kijelentés jelek és csodák által, a Lélek ajándékaival, sokféle erővel lett hitelesítve. Emberek megtérése, Zákeusok és Saulusok megtérése hitelesítette és hitelesíti napjainkban is.

Ott vagyunk már majdnem a célnál, mint az a vitorlás már egész közel van a kikötőhöz. Egy kicsit várakozni kell, de az elsodródás veszélye most is ugyanolyan nagy. Nem csak menet közben a hosszú úton, most is nagy az elsodródás veszélye, és éppen ezért a Zsidókhoz írott levél mindjárt az elején ezt helyezi a szívünkre, a mindenkori keresztyén nemzedék szívére. Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Igen, és érdemes mindezt az egész levél összefüggésében szemlélni. Hogyha most innen kezdve csak ezzel az egy mondattal fülünkben olvasnánk végig a levelet, akkor megdöbbentő mondatokra figyelhetünk föl. Mert miközben csodálatosan beszél az Ó- és Újszövetség kapcsolatáról, ahogyan Jézusban beteljesednek próféciák, aközben nagyon komoly gyakorlati útmutatásokat ad.

Hogyan maradhatunk meg a hitben, hogyan állhatunk meg a hitben szél, vagy áramlás, vagy bármi elsodorni akaró erő ellenére? Ehhez a levél újra és újra egy-egy fontos tanácsot ad. A teljesség igénye nélkül mondok nyolcat a levél későbbi részeiből, mert nem egyszerűen csak ott van a kérdés, hogy hogyan maradhatunk meg, hogy jobban kell figyelnünk, hanem konkrét, gyakorlatias tanácsok vannak végig a levélben, szinte erre van felfűzve, ez fogja össze a levél teljes mondanivalóját.

Hogyan maradhatunk meg? A 6. fejezetben olvashatunk arról, hogy az elemi tanítást elhagyva törekedjünk teljességre, hogy ne elégedjünk meg ennyi kis ismerettel, hogy szükségünk van többre. Nagyon fontos, hogy hiszem én az Istent – de vajon kicsoda számomra az az Isten? Az elemi tanítást elhagyva tökéletességre törekedni. Nem mondhatjuk azt, hogy elértük, és már tökéletesek vagyunk, de igyekeznünk kell, nem állhatunk meg a tökéletesség útján.

Gyakorlati útmutatásként szólal meg a levélben az is az 5. fejezetben, hogy nagykorúak kellene, hogy legyünk, mert a nagykorúak gyakorlottak a jó és a rossz megkülönböztetésében. A nagykorú: gyakorlott a jó és rossz megkülönböztetésében. Salamon is ezért könyörgött, hogy „tudjak különbséget tenni a jó és a rossz között, Uram, ezért adj bölcsességet nekem.” De ebben gyakorolni kell magunkat. A felnőtt ember már gyakorlottabb, mint még a gyermek, aki most kezdi tanulgatni, hogy mi a jó és mi a rossz. Igen, ilyen értelemben nagykorúaknak, gyakorlottabbaknak kell lennünk, hogy a különbséget meg tudjuk tenni, mert így maradhatunk meg minden elsodró veszély ellenére.

Aztán a levél 10. fejezetében olvashatunk arról: „senki ne hagyja el a gyülekezetét”! Hogyan maradhatunk meg a hitben? Úgy, hogy az Isten közösségbe helyezett el bennünket, hogy a közösség által is szeretne megtartani, segíteni, oltalmazni, tanácsolni, védeni bennünket. Miért menjek én templomba? Mert közösségre van szükségem, mert a végén szép lassan a különféle áramlatok elsodornak, vagy viharos szél elvisz. Szükségünk van a közösségre, ezért senki ne hagyja el a gyülekezetet. Pedig a gyülekezet nem a tökéletesek gyűjteménye, de mégis szükségünk van egymásra, mindarra, amit egymáson keresztül akar az Isten nekünk adni.

Hogyan maradhatunk meg a hitben minden veszély, küzdelem ellenére? Szintén itt a 10. fejezetben ilyen tanácsot ad majd a levél, hogy „egymást szeretetre és jócselekedetre buzdítsuk”. Szükségünk van a buzdításra. Akik szoktak néha meccseket nézni, azok nagyon jól tudják, hogy egészen más dolog, hogyha a lelátón ötszáz ember ül, vagy ötezer, vagy esetleg ötvenezer ember, és buzdít. Egészen másképp játszanak a játékosok. Szükségünk van a buzdításra is, egymást jócselekedetre buzdítani. Nem véletlen, hogy bizonyos szabálytalanságok miatt, ismerjük azt, hogy büntetésként zárt kapuk mögött kell lejátszani a következő meccset, nem lehet jelen a nézők sokasága. Nyilván ez anyagi kiesést is jelent, de egészen más dolog ‘csak úgy’ a pályán lenni, vagy pedig úgy, hogy sokan velünk együtt vannak. Azért drukkolnak, és abban bátorítanak, és abban segítenek, hogy kitartóan, hűségesen, eredményesen játszunk.

Hogyan maradhatunk meg a hitben? Mert veszélyek, az elsodortatás veszélye az kegyetlenül erős. Nem panaszkodni kell csupán, hanem komolyan kell vennünk az igei útmutatást, hogy egymást szeretetre is buzdítani kell. De ehhez kapcsolatban kell lennünk egymással.

Segíteni akar az Úr, hogy megmaradjunk, hogy megmaradhassunk, bármilyen is a bennünket körülvevő világ. Hogy megmaradhassunk a hitben. És ehhez a 12. fejezetben majd ilyen gyakorlati útmutatást is olvashatunk: „az imádságban meglankadt kezeket emeljétek föl” (ugye, az Ószövetség embere fölemelt kézzel imádkozott, és egy idő múlva ez fizikailag is fárasztó, lelkileg is bele lehet fáradni). Az imádságban meglankadt kezeket, szíveket meg kell erősíteni, fel kell emelni, a roskadt térdeket meg kell erősíteni, akik elfáradtak az úton, akik már elfáradtak ott a meccsen bátorítani kell, ahogy újra meg újra hangzik, hogy „mindent bele!”. Különösen a meccs vége felé szokott ilyesmi megszólalni a lelátón.

Az Úr segíteni akar, hogy megmaradjunk a hitben, mert az ellenerők dolgoznak. A gyakorlati útmutatások sorában találkozhatunk azzal is – 13. fejezetben -, hogy „nézzünk fel a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra”, hogy szükségünk van arra, hogy fölfele is nézzünk, a mi Urunkra, ne csupán a bennünket körülvevő világ érdekességére, szenzációjára, amikor sürgős ez is, sürgős az is, hajtanának bennünket. Nézzünk fel a hit szerzőjére, Jézus Krisztusra!

Az Úr segíteni akar, hogy megmaradhassunk a hitben. Szintén a 13. fejezetben, majd néhány mondattal később ilyet olvasunk: „Bízzatok a vezetőitekben, hallgassatok rájuk!” Az Isten elhelyezett minket közösségbe, és egymásra is bízott bennünket, és minden tökéletlenségünk ellenére is még így is erősíteni akar. Nem biztos, hogy a csapatkapitány lesz a legjobb játékos azon a meccsen, de kell, hogy legyen egy olyan. Nem biztos, hogy az edző volt a világ legjobb futballistája azelőtt, de szükséges, hogy valaki fölkészítse őket; és nem biztos, hogy aki levezeti, aki az egész éveken keresztül tartó munkát, készülést irányítja, az a legjobb futballista volt, de szükséges, hogy valaki vezesse, összefogja a csapatot, a stratégiát kidolgozza. Ha a Zsidókhoz írott levelet olvassuk, akkor vegyük észre, hogy újra és újra a bevezetőben említett elsodródás veszélyével szemben ott vannak a segítségek, ott vannak a nagyon gyakorlatias segítségek megtartatásunkra. A 10. fejezetben olvashatjuk azt is, hogy: „a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk.” Szilárdan ragaszkodni a reménység hitvallásához.

Kedves Testvérek! A vitorlás közeledik a kikötőhöz. Rövidebb vagy hosszabb utat tett meg, most ott meg kell állnia, várakoznia kell egy kicsit. Lehet elbizakodottan, figyelmetlenül is cselekedni: „Ó, olyan hosszú utat megtettem már, most már egy kicsit bámészkodok!” – gondolom, és közben nem figyelek oda, hogy a vitorlák föl vannak húzva, a szél fúj és akkor el fog sodródni. Nem figyelek oda – hogyha mondjuk egy folyóról van szó –, hogy annak sodrása van, és lehet, hogy ott vagyok a cél közelében, de el fog sodorni, ha most nem horgonyzok le, hogy majd tudjak tovább indulni. Nekünk szükségünk van a földi vándorlásunkban, keresztyéni életünkben erre a figyelemre. Szükségünk van a segítségre, de fölkínáltatott a segítség, és így adventben legyen ott különösképpen a mi szívünkben is, hogy jobban figyeljünk mindarra, amit már úgy ismerünk, tudunk. Mert életünkben, nem tudom, kinek hányadik adventje van már! „Ó, hát mi ezeket már tudjuk!” Persze, hát a hajós is tud mindent, de mégis lehet figyelmetlen az ember, mégis könnyen könnyelművé válhatok, elbizakodott lehetek.

Hogyan maradhatunk meg? Úgy, ha megtanulunk különbséget tenni, ha jobban figyelünk az isteni kijelentésre, és hogyha komolyan vesszük azokat a gyakorlati útmutatásokat, amelyeket éppen most a Zsidókhoz írott levélben olvashatunk. Mostani igehirdetésnek éppen ezért ezt a címet adtam: Elsodródás elleni védelem. Az Úr fölkínálja ezt a segítséget, fogadjuk el!

Ámen!

Úr Jézus, hozzád kiáltok,

Ó, halld meg esdeklésem;

Tetőled kegyelmet várok,

Ne hagyj kétségbe esnem!

Az igaz hitet kívánom,

Ó, adjad azt énnékem: Néked élnem,

Mindennek használnom,

Szent Igédet követnem.

Gyönyörűség vagy félelem

Tetőled el ne űzzön, :/:

Állhatatos mindvégiglen

Légyek az igaz hitben.

Az van kezedben: add ingyen,

Nem cselekedetimből,

De kedvedből

Ments ki a halálból,

Az örök kárhozatból!

Nagy harcban, ellenkezésben

Te segélj meg, Istenem! :/:

 Csak a te nagy kegyelmedben

Van nyugtom és védelmem.

 Ha kísértet jő, védelmezz;

Szent kezed megsegítsen,

Meg ne ejtsen,

Ami kárt szerezhet;

Tudom: nem hagysz elvesznem.

239. dicséret 1. és 4.-5. verse

Magasztalunk Istenünk teremtett világod sokféle csodájáért! Téged dicsőítünk nékünk adott kegyelmedért! Köszönjük a lehetőségeket, amelyeket elénk adtál, és hálát adunk Neked életünket tanácsoló, vezető szavadért, Igédért! Téged magasztalunk Krisztusban fölkínált bűnbocsátó kegyelmedért és ma is megszólító szavadért! Segíts Urunk felnézni Megváltónkra, segíts Urunk Igédet alaposabban ismerni, tanulmányozni! Segíts, hogy ragaszkodjunk néped közösségéhez, ahol egymást is bátoríthatjuk és erősíthetjük, és segíts Urunk, hogy az imádságban, az engedelmességben egymást tudjuk bátorítani, jócselekedetre, szeretetre buzdítani, hogy el ne sodorjon az idegen tanítások bármilyen szele, a testi vágyak, a világ szokásainak téves áramlatai! Könyörgünk ünnepre várakozó, készülő barátainkért is, hogy kedves külsőségeknél többet is megismerjenek és megélhessenek ezen a karácsonyon! Könyörgünk gyülekezetünkért, hogy bűnbocsátó szereteted áradjon megújító erővel közösségünkből mások felé is! És könyörgünk válságban lévő nemzetünkért, hogy legyen lelki megújulás, melyből erkölcsi megtisztulás, gazdasági fölemelkedés is származhat! Odaszánjuk magunkat Urunk, Istenünk, hogy nagyobb hittel, erősebb ragaszkodással, szeretetteljesebb közösséggel részesei legyünk embermentő szereteted szolgálatának! Készíts ünnepszentelésre, erősíts hitben, engedelmességben, hogy hűséggel fussuk meg a mi pályánkat! A Te áldásod legyen életünkön, mindannyiunkon! Könyörgünk így azokért is, akik a személyes gondok miatt vannak megterhelve! Könyörgünk betegeinkért is, és kérünk gyászoló szívekért is! Könyörgünk mindazokért is, akik félnek az ünneptől is, talán anyagi nehézségek, talán más ok miatt! Urunk segíts bennünket, mert odaszánjuk magunkat, hogy őket is tudjuk bátorítani, vigasztalni, hogy a mi életünk útjelző tábla legyen számukra is, mely útjelző tábla Feléd mutat, hogy a Te Igéd és kegyelmes szereteted legyen megtartatás és vigasztalás az ő életüknek is! A mi Urunk Jézus Krisztusért!

Ámen!

„Mi Atyánk,

Aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a Te neved,

Jöjjön el a Te országod,

Legyen meg a Te akaratod,

Amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

És bocsásd meg a mi vétkeinket,

Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

És ne vígy minket kísértésbe,

De szabadíts meg a gonosztól;

Mert Tied az ország, a hatalom, és a dicsőség

Mindörökké.

Ámen!”

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen!

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |