Zsoltárok 138.

„Dávidé.

¹Magasztallak téged  teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek + előtt.

²Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

³Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

⁴Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

⁵És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

⁶Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

⁷Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod * kezedet, és a te jobb kezed megment engemet.

⁸Elvégzi értem + az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!”

Kedves Testvéreim!

Ennek a rövid versnek három nagyon fontos mondanivalója van számunkra. Először is, én azt hiszem, hogy az első tagmondatban, hogy „elvégzi értem az Úr” van valami egészen különleges erő. Annak, aki ezt így ki tudta mondani, hatalmas hite volt, mert ebben a mondatban benne van az, hogy ő teljesen az Úr kezébe teszi le az életét. Nem mondja azt a zsoltáros, hogy van bennem elég kitartás ahhoz, hogy helyrehozzam egyedül, amit elrontottam. Nem mondja azt, hogy nekem olyan hitem van, amely soha nem inog meg, nem mondja azt, hogy bennem olyan forró szeretet van, amely soha nem hidegül meg, nem mondja, hogy bennem olyan szilárd elhatározás van, amit semmi nem tud megingatni. Nem. Ő tudja azt, hogy mennyi hiányossága van, mennyi hibát követ el, de ő egyedül az Úrban bízik, tőle függ az élete. Ezért tudja azt mondani, hogy elvégzi helyettem az Úr. Tudja, hogy esendő, gyarló, de reménysége van afelől, hogy amiben hiányossága van, azt az Úr kipótolja az életében, vagy amiben nekem túlzott önbizalom adatott, azt az Úr képes lefaragni. Elvégzi helyettem azt, amire én emberi erővel nem vagyok képes.

De hadd mondjam el, hogy ez az ígéret nem adatik meg mindenkinek automatikusan! Nem az egész emberiségnek szól ez a drága mondat, hanem csak azoknak, akik az Úrba vetik bizalmukat, akik tőle kérik az útmutatást, akik azt akarják, hogy ő legyen az életük Ura!

Ha csak a mának élünk és nem foglalkoztatnak bennünket a mennyei kérdések, akkor ez az ígéret nem a miénk. Ha inkább érdekel bennünket a romlandó testünk, mintsem a romolhatatlan, akkor ez az ígéret nem a miénk.  Ha inkább a földivel törődünk, mint a mennyeivel, ez az ígéret nem a miénk. Ha Isten dolgai nem foglalkoztatnak bennünket, ez az ígéret nem a miénk. Nem véletlenül szerepel a zsoltár elején a felirat, hogy Dávidé. Nyilvánvalóan nem Dávid írta a zsoltárt, hiszen a 2. vers templomot említ, Dávid idejében pedig még nem állt a jeruzsálemi templom. Inkább figyelmeztetésként szolgál, hogy csak azoknak az életében teljesedik be ez az ígéret, akiknek olyan mély és élő hite van, mint Dávidnak volt.

De ha nem is tudja kimondani valaki, hogy tudom, kiben hiszek, tudom ki az életem Megváltója, legalább azt tudjam kimondani, hogy tudom, kiben akarok hinni. És akkor az Úr elvégzi értünk, hiszen ennek a versnek a középső része az Isten örökkévaló kegyelméről szól.

Ha előbb ezt a kegyelmet nem éljük át mi magunk, ha nem tudunk őszinte szívvel hálát adni azért, hogy az Isten feláldozta értünk az ő egyetlenegyét, akkor nekünk nincs jogunk elvárni azt, hogy az Úr elvégezzen bármit is értünk. Előbb meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk ezt a kegyelmet, ahhoz, hogy az Úr elvégezze értünk, amire szükségünk van.

Sokszor talán úgy éreztük, hogy a saját erőnk segített, hogy hordozzuk a kereszteket, hogy a saját erőnk segített, hogy újra lábra tudjunk állni, hogy mi küzdöttük fel magunkat a mélységből, és a sikernél úgy gondoltuk, hogy az a mi munkánk eredménye, a mi ügyességünk vezetett el odáig. De ebben az Igében a zsoltáros szavain keresztül megszólít az Úr bennünket, és azt mondja, hogy az ő végtelen kegyelme tart meg minket. Az újrakezdés lehetősége nem a mi érdemünk, hanem egyedül az Istené, aki képes kipótolni a hívő ember hiányosságát. Elvégzi értünk az Úr! És ha megéljük hitben azt, hogy milyen kegyelmes az Úr, akkor majd észrevesszük azt, hogy valaki már kinyitotta a gondnak az ajtaját a vigasztalás felé, valaki már elkészítette a hazajövetelt a kórházból, a betegségből. Nem a mi érdemünk, hanem egyedül a kegyelmes Istennek tartozunk mindenért hálaadással.

 Ha azonban a bizalmunkat nem az Úrba vetjük, akinek kegyelmes örökkévaló és hűsége sziklaszilárd, akkor a bánat, keserűség és bizonytalanság törmeléke fogja befedni az életünket. De a zsoltáros hatalmas hittel mondja: elvégzi értem az Úr. A sok tökéletlenség miatt, amely beárnyékolja az életünket, soha nem lennénk képesek belépni az örök boldogság kapuján, de ez a zsoltár bátorít bennünket, hogy az Úr elvégzi helyettünk. És a legnagyobbat már elvégezte az ő egyszülött Fiában.

A mi bizodalmunknak nem a saját emberi erőnkben kell gyökereznie. Nem bízhatunk abban, hogy majd mi változtatunk az életünkön és pótoljuk a hiányosságainkat, mert az ember túl gyenge ahhoz, hogy erre egyedül képes legyen. Teljesen és feltétel nélkül az Úrba kell vetnünk a bizalmunkat!  A nagy kísértő mindig azt sugdossa a fülünkbe, hogy el fogunk bukni, hiszen annyi bűnt követ el az ember akarva vagy akaratlanul. Azt sugdossa a fülünkbe, hogy a szívünk tele van gonoszsággal, és a világ sok kísértéseinek beleesünk majd a csapdájába.

És igen, ez valóban így van: ha a saját erőnkre támaszkodunk, nem tudunk ellenállni az ördög kísértéseinek. Ha egyedül kell a nehézségekkel szembeszállnunk, könnyen elbukunk, feladjuk, de ennek nem kell így lennie, mert az Úr elvégzi helyettünk, ha hittel kérjük az Ő segítségét.

És a harmadik része ennek az Igének egy könyörgés, egy imádság: „Uram, ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” Mennyire egyszerű és mégis milyen kifejező! Az imádságainkat nagyon meghatározza az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az Úrral. Másként imádkozik az, aki napi kapcsolatban van vele, az Ő kezébe teszi le az élete minden napját, minden pillanatát, és másként imádkozik, aki csak néhanapján, a bajban kiállt egyet-egyet.

Forduljunk most mi is olyan őszinte, alázatos, imádságos szívvel az Úrhoz, mint a zsoltáros tette, tudván azt, hogy az Istennek mindent el lehet mondani. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |